„Megváltozott tudatállapotban a látott képekhez, hangokhoz, az átélt víziókhoz érzések társulnak. Az átélés érzésének a mivolta az, ami tudatja, hogy alacsonyabb vagy magasabb szférából érkezett az üzenet. Minden látott, átélt vízió – jelkép, kísérlet más szférákból az olyan érzések kifejezésére, amelyeket nem lehet emberi nyelvi eszközökkel megfelelően kifejezni. A lélek közvetlen élményként éli át az öröm valóságát, miközben az emberi lény felderíti tudatának azon részét, amely által olyan érzékelési, kifejezési és teremtési tapasztalatokra tesz szert, melyek korábban felfoghatatlanok lettek volna számára. Nem talál magyarázatot az újonnan megtapasztaltakra, csak az átélt érzés az, ami megmarad tiszta állapotban. Az érzelmek változatossága révén különböző tudatszinteken a tapasztalás eltérő jelképrendszere használatos. A jelképek a belső valóság kifejezését hivatottak visszatükrözni, minden jelkép az önmaga által meghatározott mértékben egyéni, éber és tudatos. Megváltozott tudatállapotban a lélek folyamatosan teremti belső valóságának újabb felderíteni kívánt világait, dimenzióit. A tudatállapotok különbözőségétől függően jelennek meg a jelképek, melyek magas töltésű lelki energia részecskék, belső felismeréseket és valóságokat átadva. A teremtés folyamata ez, ami az anyagi valóságban a stabilitásra, szilárdságra, a fizikai síkon való megvalósulásra törekszik. Ez a meditatív-álom-dimenzió ugyanolyan valós, mint a fizikai, anyagi, testi valóság. Ebben a lelki dimenzióban teremtődik a fizikai, anyagi világ terve! Ebben az időkorlátok nélküli valóságban az érzések, élmények közvetlenebb módon fejeződnek ki, a tudat tágulásának folyamata felgyorsul. A teremtés általi megvalósulás folyamata nem tart napokig, hetekig. Egész életek, inkarnációk sokasága válik áttekinthetővé, könyvek íródhatnak, művészi alkotások születhetnek, találmányok jutnak át a fizikai valóságba… Hiszen a földi világ valósága csak egy a számtalan dimenzió, a Teremtés valóságai közül. Következésképpen múlt, jelen, jövő is ebben a valóságban létezik, de csupán az ember belső magjának, Isteni belső valóságának a részeként.”
