Materialista emberi megközelítésből a Föld – az emberiség élettere, a rajta élő flóra és fauna, növény és állatvilág rendszere, melyben az ember élő és élettelen anyagot különít el egymástól. Felsőbbrendűségével, elkülönülésével bitorolja az őt körülvevő életterét, a Földet. Ezt a csodálatos játszóteret, a Föld nevű bolygót az emberiség azért kapta, hogy birtokolja, kreatív teremtő erejével, szépséggel gazdagítsa. Alakítsa otthonává, tegye önmaga és eljövendő nemzedékei számára a bőség birodalmává. Birtokolja, szeretettel, sajátjaként bánjon vele, és ne bitorolja! A Föld rendszeréből tágítva a kört, „kifelé” haladva – központi Napunk, a körülötte keringő bolygók, csillagok, Galaxisok megszámlálhatatlan sokaságának különböző nagyságú, tulajdonságú, anyag összetételű égitestek rendszerével találkozunk. Ezek az égitestek meghatározott pályájukon keringenek az Univerzumban, a Világmindenségben, egy számunkra megmagyarázhatatlan törvényszerűség szerint. A tudomány is csak feltételezései, hipotézisei által tud magyarázatot adni az általa tanulmányozott, megfigyelt valóságról. Hiszen soha nem láthatta közvetlen közelről, és nem érinthette még meg senki például a Napot. Okoskodásai, feltevései vannak róla rendszerünkben betöltött központi szerepével kapcsolatban, de fel sem vetődik annak a lehetősége, hogy talán tévedhet, hogy nem csak a hő és fény sugárzását és a gravitációs vonzást hivatott biztosítani a körülötte „keringő” bolygók számára. Az emberiséget évezredek óta csodálattal tölti el, lenyűgözi a csillagos égbolt, környező életterének folyton megújuló világa, és a végtelen Világmindenség. Fürkészi, feljegyzéseket készít megfigyeléseiről, tapasztalatairól, miközben keresi ennek a csodának a mozgatórugóit, szeretné megérteni célját. A végtelen fogalma, a matematika, fizika, csillagászat általi megközelítésből az emberi elme által felfoghatatlan. Nem csak számhalmazok formájában, képletekkel leírt, de az emberi ego korlátai között meghatározott, az adott kor doktrínái által felcímkézett valami vagy akármi. Azért valami, akármi, mert okoskodással tovább lehet címkézni valamikkel és akármikkel bármit, hogy talán még azon kevesek se érthessék, akik arra hivatottak, hogy befogadják az igazságot. Lehetséges, hogy egy számunkra felfoghatatlan „közegben”, annak részeiként létezünk, ami sokkal nagyobb, mint amit képzeletünkkel, értelmünkkel be tudunk fogadni? Nevezhetjük az Univerzum intelligenciájának, Nagy rendezőelvnek, a tény, hogy a rendet, a rendszert törvények alakítják, mindegy hogyan nevezzük. És a kérdés adott, amit mindannyian megfogalmazunk önmagunkban e tökéletes szervezettség tapasztalásában. Létezhet egy az emberi tudatosság felett álló, magasabb szintű tudatosság, intelligencia, egy magasabb cél, egy terv, melynek megvalósításában részt veszünk úgy, hogy nincs tudomásunk részként az egészről?
“Mindenféle nyilvánvaló jeleit találjuk annak, hogy a világban meghatározott cél alapján, nagy bölcsességgel létrehozott rend uralkodik, leírhatatlan tartalmi sokféleséget és határtalan kiterjedést fogván össze egyetlen egészbe. Imanuel Kant filozófus
Az ember hitrendszerét saját maga teremti önmaga számára. Törvényeket, dogmákat, isteneket kreál évezredek óta. Meghatározza, lefesti imádandó, trónuson ülő, hímnemű, ítélkező Istenét. Az önmaga által elképzelt Istenétől elválasztotta, elkülönítette önmagát. Hamis Istenképét imádat tárgyává tette, szoboralakká formálva, hogy minél emberibbé váljon, és épületeket épített köré. Saját hite által elképzelt egy helyet, ahol Istene lakozik.
”Az általatok alkotott hitrendszer, amellyel olyan törvényeket alkottatok, amiket Isten nevében foganatosítotok, nem jogosít fel benneteket arra, hogy az Ő nevében ítélkezzetek! Mi okon gondoljátok, hogy az általatok helyénvalónak, jónak vélt igazságotok, mely az érdekeiteket hivatott szolgálni, és nem a feddhetetlen igazságot képviselik, Isten által jutalmazandó? És milyen jogon feltételezitek, hogy a ti szemszögetekből bűnnek kikiáltott, helytelennek minősített eszméket, ideákat, tetteket Istennek büntetnie kellene? Ítélkeztek, büntettek Isten nevében úgy, hogy meg sem akarjátok ismerni az Ő Törvényeit, szándékát. Nem törődtök Istenetek akaratával, ami örökkévaló, és az emberi lény önös szándékával sohasem változtatható meg! Elferdítettétek Igéjét, melyet a földi világba megtestesült fia – Jézus hozott el nektek, hogy felnyissa szemeiteket, megnyissa szíveteket a látásra és az igazságra. Kérte Ő, hogy építsetek Neki templomokat, vagy megmutatta azt a helyet, ahol Atyátok lakozik? Nem azt mondta nektek, hogy ti is Atyám fiai vagytok? Isten országa bennetek lakozik? Ti is képesek vagytok arra, amire én? Nézzetek magatokba, és ne kívül keressétek az igazatokat. Amennyiben képesek vagytok rá, hogy felülbíráljátok szokásaitokat, szabályaitokat, amelyeket ti hoztatok létre, megtaláljátok belső látásotokkal a magasztos Célt, amiért a Földre jöttetek, megtaláljátok önmagatokban Isten jelenlétét, mely által örökkévalók vagytok. És képesek lesztek felemelkedni az Ő fényesebb, tisztább valóságaiba.”
Az emberek többsége el akarja dönteni, hogy az ő komfortzónájából szemlélődve milyen válaszokat fogad el önmaga megnyugtatása érdekében. Önigazolásokat, törvényeket hoz létre Isten nevében, az Ő törvényeként. Rossznak vagy jónak minősít embereket, cselekedeteket, címkéket aggat mindenre, ami világában érzékelhető, az ok-okozati törvény ismeretének hiányában. Az ember földi vágyainak szolgálatába állította az általa eltorzított Teremtéstörvényeket, egy haragvó, ítélkező, büntető Istenképet alkotva, aki trónusáról mennydörögve igazságot szolgáltat arra vonatkozóan, ami az emberi szemszögből kiindulva a jó, vagy a rosszként van elfogadva. A vallás képviselői Isten és Jézus nevében „szent” háborúba kényszerítették a sötétségben tévelygő, tudatlan tömegeket saját hatalmi céljaik érdekében. A sötétség és a tudatlanság börtönébe zárva tartják mind a mai napig az emberiség nagy részét. Irányítva, manipulálva, leigázva az anyag rabjává tették őket. Még a Temetőkben is elkülönítik, megosztják elhunyt szeretteiket vallási identitásuk szerint. Tisztelettel megkérdezem: az elhunytak talán hajba kapnak a két négyzetméternyi parcellán? Biztos, hogy valamilyen körmönfont válasszal szolgálnak majd a vallás jeles képviselői a kérdésre, ha valakiben felvetődik, és elég bátor ahhoz, hogy fel is merje tenni. És a Temető kapuján a felirat „Feltámadunk”, talán arra utalhat, hogy a feltámadás után minden folytatódik úgy, ahogyan azelőtt?! Feltámadunk, és újra játsszuk régi emberi játszmáinkat, hogy ki veri át ügyesebben a másikat? Hol van a Krisztusi szeretet, ami nem ítélkezik, nem oszt meg embereket? Az atya beszél híveinek a nagy aratásról, Krisztus második eljöveteléről, az ítélkezésről, és ennyi? Feltámadunk, Jézus szétválasztja az ocsút a búzától, mindenki megy arra, amerre mennie kell? Bizonyos az, hogy csak a templomokban ájtatosan imádkozóké a Mennyek Országa? És ki határozta meg, hogy csak a Mennyország és a pokol létezik?