Részlet az Egy Új Valóság hajnalán c. könyvemből
Szellemi Mesterem üzenete: „A kapcsolatotok mindennel, és mindenkivel – a Lelketek tevékenységéhez rendelt tökéletes eszközeként szolgálnak. Ezért Szent valamennyi személyes kapcsolatotok, mint például a házasság. A házasság Szentsége nem az elkötelezettségben nyilvánul meg, hanem a dicsőséges lehetőségben.
És ne feledd, hogy nem azért vagy ezen a bolygón, hogy bebizonyítsd, egy adott kapcsolatot milyen hosszú időn át tudsz fenntartani, hanem azért, hogy eldönthesd azt, hogyan szeretnéd megtapasztalni az életet, és azt, Aki Valójában Vagy. Mindez nem félreértendő, és nem a felelőtlen, rövidtávú kapcsolatok mellett érvel.
Bár nem követelmény, viszont tudnotok kell, hogy a hosszú távú kapcsolatok figyelemre méltó lehetőséget nyithatnak az emberi lények kölcsönös fejlődésre. Viszont az ellenkezője is lehetséges, hogy az emberi lények egy hosszú távú kényszer kapcsolatban gátolhatják is egymás fejlődését. Amennyiben az utóbbi körülmény a felszínre kerül problémaként, akkor szabad szándékotok szerint bármikor kiléphettek a számotokra korlátokkal rendelkező kapcsolatból. Ebben az esetben a bizonyosságot az adja számotokra, ha megvizsgáljátok, az életetek valós céljához mérten döntöttetek-e. A magánytól való menekülés, és az egónak való megfelelés nem vezet tartós, és igaz kapcsolathoz.
Másrészt, ha pillanatnyi örömforrásként kívánod megélni a hosszabb-rövidebb kapcsolataidat, múlékonyságuk megingathat a magabiztosságban, hogy valóban érdemes vagy-e egy önzetlen, és igaz kapcsolatra.
Más esetben próbálsz megmaradni ugyanabban a kapcsolatban, mert azt hiszed, hogy ezt kell tenned valamiféle érdek miatt, és így elkeseredettség, vagy a Lelki fejlődés megrekedése lehet a következménye.
Azon is elgondolkodhatsz, hogy valóban csakis azért tértél vissza a földi létbe, hogy a múltbéli mintáidat ismételd?
Tudd, hogy csakis Tőled függ, hogy megrekedsz életed folyamatában a régi „lemez” lejátszása közben, vagy ráébredsz a tágabb perspektívákat kínáló lehetőségekre, és kilépsz a régi „kerékvágásból”.
…”És mit gondoltok a saját földi törvényeiteken alapuló igazságszolgáltatásotokról?
Röviden összefoglalnám számotokra. Nagyon röviden. Vegyük alapul azt a tényt, hogy embertársatok ölt, gyilkolt. Az ölni és gyilkolni szavakon való elmélkedés ebben az összefüggésben most elhanyagolható. Általában a vétkesnek kikiáltott emberi lényt halálra ítélitek, jobb esetben élete végéig börtönbüntetésre ítélitek. Vannak esetek, amikor amnesztiát kaphat.
Amikor halálra ítéltek valakit a törvényeitek értelmében, elgondolkodtatok azon, hogy megfosztjátok őt azoktól a lehetőségektől, hogy tapasztaljon, hogy megtapasztalja önmagában azt a szenvedést, amit másnak okozott?
Elveszitek az életét, ami sok esetben azt is jelenti, hogy megszabadítjátok életének a további szenvedéseitől, így dolgavégezetlenül megy „haza”, és születhet vissza a Földre, hogy előző életének a kérdésére válaszolhasson, vagy elvarrhassa a szálakat, amelyeket nem tudott megtenni.
Hivatkozhattok persze arra is, hogy „ez a karmája”, meg kell halnia, mert embert ölt.
De biztosak vagytok benne, hogy tényleg ez a karmája? Vagy az ő megölésével Ti most hozzátok létre a vele való karmikus kötődést?”
„A kapcsolataitokban tudatos szinten egyet kell értenetek abban, hogy a közös célotok az, ami megteremtheti számotokra az önkifejezés lehetőségét, és tévedés ne essék – nem a kötelezettségét! Az Ilyen kapcsolatok teszik lehetővé számotokra azt, hogy életeteket magasabb szintre emeljétek, és korrigálhassátok azokat a kicsinyes elképzeléseket, amelyek a valahai tudatosságotok eredményeképpen jöttek létre.”
„Az élet – természetéből fakadóan – semmit nem szavatol az emberi lények számára, mert Teremtésének a Célja hiúsulna meg. Az élet azzá válik, amivé az emberi lények minősítik. Mindenkori minősége pedig az elvetett gondolatmagok, szavak és cselekedetek következménye.”
Amennyiben az ember képes arra, hogy elfogadja, és megértse azt, hogy életébe jöhetnek gondterhelt, nehéz idők, és olyan kihívások, amelyekre nem készült fel, akkor könnyebben átlendül a nehezebb időszakokon. Ha hálával telt szívvel fogadja, és úgy tekint rájuk, mint Isten ajándékaira, mint lehetőségekre, hogy valamit kiegyenlíthessen az életében, akkor a legjobb élethelyzeteket hozhatja ki belőlük. Az embernek minden helyzetben arra kellene törekednie, hogy senkire, és semmire ne ellenségként tekintsen. Sem a betegségre, sem egy élethelyzetre, sem a másik emberre sem egy felmerülő nehézségre. Mert ami ellen harcol, küzd, az a tévhittel ellentétben, nem tűnik el az életéből. Sőt, inkább megerősödik, vagy kiterjedtebbé válik. Az embernek el kellene fogadnia azt, hogy úgy tekintsen a nehézségekre, mint lehetőségekre. Lehetőségekként fogadni azért, hogy a szélesíthesse a látókörét, és tágíthassa a tudatát.
Csehiné Szilágyi Éva