Részlet az Imagináció c. könyvemből
Szellemi Mesterem üzenete:
„Az imagináció – a teremtő képzelet energiája; ezért nagy jelentősége van az ember képzeletének és képalkotásának, tudatos teremtésének a folyamatában. Hiszen az emberi képzelet nem korlátozott, és mivel nincsenek határai, ezért nemcsak az fizikai síkon hozhatja létre hatásait. Ezért az embernek tisztában kell lennie teremtőképességével, és teremtő erejével. És tudatosítani önmagában teremtésének a következményét, és annak a felelősségét!
„Bizony mondom Neked, hogy csakis egyetlen Út Van. Egy Út, ami az Istenséged megéléséhez vezet. A Szeretet, ami olyan tiszta, mint a hulló hópelyhek, mint a forrás tiszta vize, mint a ma született gyermek szemének a tiszta fénye, ami mindenre nyitott, mindent befogadó és mindent elfogadó – Isten maga.
Mert nem születtél bűnben!
Ne félj! Bízz az Ő kegyelmében, mindent elfogadó szeretetében!
Isten teremtett gyermekeként Áldott Vagy!
Isten Országa eredendően benned lakozik, hiszen a Lelked halhatatlan, Örök Vándora Vagy Isten Teremtett világainak. Nyíljanak fel szemeid a látásra szíved tiszta óhajára!
Mert minden, amit Isten teremt – Tökéletes!
Tökéletes tükröződése Saját Képmásának, Önnön Képességeinek, ezért Áldott!”
„Ne törekedj arra, hogy megértsd azokat a folyamatokat, amelyek a végidő utolsó pillanataiban, a harmadik dimenzió megszűnését létrehozzák, és főleg ne próbálkozz azzal, hogy elképzeled azokat az eseményeket, amelyek beteljesítik azt. Erre egyáltalán nincs szükséged. Hiszen a képzelőerőd egy másik, Új valóságba kell, hogy vigyen, azt kell felépítened, és gazdagítanod vele. Erre használd az Istenedtől ajándékba kapott képzelőerődet, minden energiádat, és hatalmadat, és ne másra.”
„Szent gondolataidnak, a szavaid mágikus erejének, és bölcsességének, és az Isteni képzelőerődnek az energiája teszi lehetővé számodra azt, hogy befogadjon az Új Föld, ahová kerülhetsz. Az Új Föld valós környezetét az Új Emberek azon energiája építi fel, amit képzeletükben megőriznek régi hazájukról.
Azokat az emlékképeket viszitek magatokkal, és az lesz a Titeket befogadó valóság élettere az Új Hazátokban, amelyek a legszebb, és legszentebb érzéseiteket képviselik. Ezeknek a képeknek az energiáját, rezgését adjátok át az Új Bolygó életterének, mint a kezdeti formavilág létrehozói. Életet leheltek a bolygó energiájába. Aztán majd tovább teremtitek valóságotokat a gondolatmintáitokkal tetszés szerint, ha megtanultátok, hogyan bánjatok azzal az Új, megváltozott képességgel, ami a gondolatot azonnal manifesztálja, tetszés szerinti formává alakítja.
Nem Ti lesztek az elsők azon az Új helyen, már sokan várnak rátok, és a többi emelkedett tudatú Új Emberre. Az előttetek érkezők már sok mindent előkészítettek számotokra. A Ti csoportotok is teremti majd tovább az Új Valóságot a később érkezők számára. A készülődés folyamatában vizualizáld azokat az emlékképeket, amelyek csodálattal, és kellemes érzésekkel töltik be a szívedet. Magaddal viheted a tengerek, óceánok Napsütötte képeit, a hegyek, rétek zöldjét, és színpompás virágait, és mindent, amit látni szeretnél az Új környezetedben, hiszen Te manifesztálod, ülteted át az Új környezetedbe. Mert tudd, hogy ezekkel az emlékképekkel fogsz átlépni az Új valóságba. Mindent magad mögött kell hagynod, ami nem szolgálja Új természetedet. Törekedj hát arra, hogy hasznos energiádat, figyelmedet jelen létedben arra fordítsd, hogy olyan képeket őrizz meg a jelenedből, amelyeket magaddal szeretnél vinni.”
„A munka nagyját, ami az életeddel kapcsolatos, azonban egyedül kell elvégezned. Jóváhagyás és jutalmazás nélkül, és a legtöbb esetben úgy, hogy bárki is észrevenné, vagy tudomást szerezne róla.
Sokatokban még mindig az a kérdés munkálkodik, hogy miért is kellene változni?
Miért kellene elindulni egy járatlan, és beláthatatlan úton?
Lesz-e hozadéka, vagy vesztesége?
Mi okból tegyem?
Nos, az ok, és a válasz egyszerű:
NINCS MÁS KIVEZETŐ ÚT A SÖTÉTSÉGBŐL.
„Téged már nem lehet leszállítani a ”lóról”. Már mindezt megtetted sokszor, máshol, mielőtt a Földre jöttél volna. A kérdés csak az: hogy életednek ezen a pontján tudatosodik-e benned az, hogy mi a teendőd, vagy alámerülsz a tudattalanba? A Fényt, vagy a sötétséget választod? „
Csehiné Szilágyi Éva