Újra elérkezett egy olyan pillanat, melyben az ember elhagyhatja a mulandóságot. A Föld és lakóinak egy magasabb szintre történő transzformációja egyértelműen elkezdődött. Az új energiák a lélek táplálékforrásai, ugyanakkor pedig az emberiség számára próbatételt is jelentenek. Ahhoz azonban, hogy ezeket az energiákat korunkban helyesen és célra irányultan vehessük használatba, az embernek újra meg kell ismernie önmagát. Kizárólag ezzel az ismerettel képes arra, hogy a múlt kényszerítő befolyásait, a karmát semlegesítse. Ekkor a mában nem teremt már többé új karmikus okokat. A tudatosan átélt jelen ugyanis jövőt ajándékoz az embernek. Ez a lélekemberiség útja.
Az egyik embernél arról van szó, hogy tudatos, belső együttmozgással átlépjen egy másik életritmusba. A másiknál pedig a korunk lehetőségeivel és változásaival való szembenállás esete áll fenn. Más szóval: Vagy feltámadás az életben, vagy pedig felkelés és lázadás az élet ellen.
A felkelés az egész világon alakot ölt, és számtalan formába burkolózik. Úgy tűnik, az ember már egyértelműen semmivel sincs egységben.
A demokrácia például, melyet a nyugati világban sokáig ideális állapotnak tekintettek, elérte lehetőségeinek határait. Más szavakkal: horizontális szinten, vagyis a „természet keresztjének vízszintes gerendáján” új fejlődésre nincs többé lehetőség, csak ismétlésekre. Kizárólag egy magasabb terület erői képesek arra, hogy áttörjék az alacsonyabb határait, és ebben az értelemben valóban tovább segíthessenek. Amennyiben az emberiség nagy csoportjai – az új kozmikus befolyásoktól ösztönözve – a kereszt középpontja felé törekednek, a függőleges gerenda mentén eljuthatnak a feltámadáshoz. Ekkor következhet be fejlődés, és jöhet létre új társadalmi forma, a „szent demokrácia”, amelyben az emberek belső egységben, valóban találkoznak egymással. Ebben az egységben megszűnik az eddigi természethez-kötöttség.
Minden univerzumnak megvannak a saját viszonyai és törvényszerűségei. Egy alacsonyabb területre beható magasabb szintű erő példája az örökkévalóság megnyilvánulása a jelenben. Egy magas rezgés következtében az örökkévalóság elve feléled az emberek szívében. Ez a feltámadás!
Ez egy rendkívül aktív és valóságos rezgés. A két mező között feszülő teret, azt a területet, melyben a változás fokozatai végbemennek, a rózsakeresztesek a transzmutáció vagy transzformáció területének nevezik. Költői nyelven fogalmazva ezt egy fényhídhoz hasonlíthatnánk, mely a két univerzum között tátongó szakadékot íveli át.
Ez a „szent demokrácia” a Fényben bebizonyosodottak „demokráciája”. Itt a Krisztus-hierarchiáról van szó, amely korunkban, kozmikus területéről kiindulva nagy hatást fejt ki.
A múlt számos fejlődési szakaszában, az emberi személyiségben különféle funkciókat hoztak működésbe. Korunk megváltozott sugárértékei pedig szívünknek, de fejünknek is – most még rejtett – funkcióit fogják elindítani. Ez által válik lehetővé, hogy tudatosan és megértéssel működjünk közre halhatatlan lelkünk fejlődésében. A külső élet erői lassanként elveszítik felettünk hatalmukat. Így jelentéktelen átmeneti lényekké válva, úgyszólván áttetsző állapotban lépjük át a határt – és az új élet valósággá válik.