“1. HERMÉSZ: Egyszer, amikor a lényeges dolgokat fontolgattam, és lelkületem felemelkedett, testi érzékelésem teljesen elszunnyadt, mint az olyan embernél, aki túl sokat evett, vagy nagy megerőltetés folytán elfáradt és mély álomba merült.
2. És úgy tűnt, hogy hatalmas lényt látok, határozatlan körvonalakkal, mely néven szólított, és azt mondta nekem:
3. Mit akarsz hallani és látni, s mit kívánsz lelkületedben megtanulni és felismerni?
4. Azt kérdeztem: Te ki vagy?
5. Azt felelte: Pimander vagyok, a Lelkület, a magától létező lény. Tudom, hogy mit kívánsz, és mindenütt veled vagyok.
6. Így szóltam: a lényeges dolgok oktatására vágyom, szeretném megérteni a mibenlétüket, szeretném megismerni Istent. Ó, mennyire szeretnék mindent megérteni!
7. Azt felelte: Erősen tartsd a tudatodban, amit meg akarsz tanulni, és én oktatni foglak. (…)
17. Úgy értsd: Ami benned néz és hall, az az Úr Igéje, és a lelkületed az Isten, az Atya: ezek nincsenek egymástól elválasztva, mert egységük az élet.
18. Köszönöm – válaszoltam.
19. Szívedet most irányítsd a világosságra, és ismerd fel azt.”
Corpus Hermeticum, 1. könyv: “Találkozás Pimanderrel”.
In: Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis I.