Blog

” Az ész világánál van egy magasabb világ is,
és ebből a világból származnak azok az ERŐK,
amelyek képessé tesznek minket arra, hogy
a mindennapi átlagos tudatból
felemelkedjünk a Tisztánlátó Tudathoz,
amelyben szellemi szemmel és füllel rendelkezünk.
Az ember része lesz a szellemi világnak,
ha tisztánlátó tudata felébred. ..”

Rudolf Steiner

       Az Új energia és az Új Ember

Minden élőlény egy élő, tudatossággal rendelkező Világmindenség szerves része, ami állandó fejlődése által magasabb életformák, fejlettségi szintek felé irányul.

A Mindenható – az egyetlen intelligens erő, energia – mindennek a mozgató rugója, áradó, éltető szeretete hatja át Teremtett valóságait. Teremtéstörvényeinek ismerete, megértése által az ember megváltoztatja a régi hitrendszereit, új utakat teremtve előhívhatja az élet pozitív változásait. Szilárd hite által kapott tudása, melyet megoszt ébredő embertársaival, áldással hat vissza a kiindulópontjára – az útkeresőre. Hiszen Jézus is azt mondta, hogy gyöngyeidet ne vesd a disznók elé. Csak annak adj a tudásodból, aki szomjazza, aki kéri, mert ő már megérett a befogadására. Az egyetlen és Örök Törvény által a Világegyetemben csak az kaphat, aki ad. Önzetlenül adni, segíteni a rászorulónak, szeretettel, elfogadással, ítélkezés nélkül, a tudás által, és nem feltétlenül pénzzel. A szeretet, tudás, tapasztalat átadása pénzben nem mérhető, több annál! Így a kiegyenlítődés révén a már kapott tudás is erősebb, gazdagabb lesz. Azok az embertársaink, akik hitük szerint még nem értek meg a tudás befogadására, majd egyszer eljutnak arra a szintre, ami lehetővé teszi számukra, hogy egy következő lépcsőfokra lépve kérjék a fejlődésükhöz elengedhetetlen tudást.

C.G. Jung szerint: „a modern ember gondolkodásában annyira túlsúlyba került a materiális megközelítés a spirituális és intuitív oldal rovására, hogy komoly egyéni és társadalmi problémákat okoz.
A modern ember ugyanis a személyisége felét elfojtja. A gondolkodás elnyomja az érzelmeket, az érzékelés az intuíciót, a “kifelé élés” a befelé fordulási hajlamot, a racionalizmus a vallásosságot stb.
Nem csoda, hogy a mai ember szorong, és szenvedését azzal igyekszik kompenzálni, hogy anyagi javakkal veszi magát körül.”

Elég egyetlen őszinte, világos, tiszta érzés, óhaj a jóra, melyet a megvilágosodás pillanatának neveznek, hogy ledöntse a sötétség által emelt falakat, melyeket a téves hitrendszer, meggyőződés emelt világunk és a fátyolon túli világok, szférák közé akadályként, hogy bekövetkezhessen a felismerése annak – elválaszthatatlanok vagyunk Tőlük. A Szférák között csak tudati távolság van, nincsenek elhatárolva egymástól, csakis az emberi lény akarata, hite, tudása által oldhatja fel az önmaga által felállított határokat. A Lényszerűek, akik e Szférák lakói, és akiket Arkangyaloknak, Angyaloknak hívunk, a Teremtő Ős- Törvényeit hivatottak betartatni az emberi lényekkel.

Ha valaki azt vállalta, hogy repülőszerencsétlenségben hal meg, sugallataikkal a helyszínre terelik, ott lesz az adott időben, és az adott helyen. Véletlenek nincsenek. Az emberek hitétől, nézeteiktől függetlenül léteznek, hatással vannak életünkre, ami tőlünk is függ, hiszen érzelmeink, gondolataink megnyitják a cselekedetek új perspektíváit. A gondolatok előfutárok, útnak indulnak, és azzal az érzelmi tartalommal telítve térnek vissza kiindulópontjukba, amellyel elindultak, akár pozitív, akár negatív töltésűek. A gondolatok szellemileg alakot öltött képződményekké válva maradnak fenn, beíródva az Akashába, túlélve az ember földi életét, mindaddig, amíg az elindítójuk nem szembesül következményeivel. Minden létrehozott gondolat érzésekkel társulva útja során magához vonz minden jellegében azonos tartalmú gondolatmintát az emberi tudatmezőből, megerősödve rátalálnak egy azonos gondolatmintákkal rendelkező célra, emberre, akire rátapadnak, befolyásolhatnak.  Amennyiben az emberi lények csoportja által létrehozott negatív gondolatcsomag (elementál) negatív hatást váltott ki, visszahat az elindítóikra. A morfogenetikus mezőben, vagy emberi tudati hálóban minden gondolatminta állandó kölcsönhatást tart fenn a közösség tagjai között. Egy erős, eltéphetetlen energetikai hálót alkotva, melynek szálai biztosítják a visszahatás lehetőségét. Így az ember magában hordozza a mennyet és a poklot, melyet önmaga hozott létre. A régi, dogmákkal teli hitrendszer által nehéz az emberi gyarlóság, fájdalom elfogadása, hiszen ahol bűnről beszélnek, ott ítélkezés is van. Ha már a hitrendszerről, vallási dogmákról beszélünk, akkor talán az ateizmusról is szót kellene ejteni.

Felvetődik a kérdés: ki is valójában az ateista?

Aki tagadja Isten létezését?

Ha mélyebben foglalkozunk a kérdéssel, akkor egy újabb kérdés adódik belőle.

Aki önmagán kívül keresi Istent a vallási doktrínák útvesztőiben, szintén ateista?

Hiszen távol áll a felismeréstől, hogy őbenne is, és a Teremtett fizikai világ minden teremtményében Isten lakozik. Az öntudatára, Lélektudatára ébredt ember nemcsak hiszi, de tudja, hogy Isten fényét, mely a Szeretet energiája, magában hordozza, hiszen ez a Mindenható Isten általi szeretet-energia élteti a világot, és annak minden teremtményét, létezőjét. A Teremtésben minden az egyensúlyra törekszik, a káoszból a rend felé irányul. Ha az ember analizálja önmagát, életének folyamát, előbb vagy utóbb megérti, hogy egyensúlyban, harmóniában él, vagy diszharmóniában, egyensúlyát vesztve éli életét. Egyszerű rájönni arra a tényre, hogy a diszharmóniában élő ember élete nem éppen idilli, sőt problémái vannak az egészségével és élete számtalan területén, vagyis boldogtalan. Ez a kizökkent állapot még mélyebbre taszítja saját emberi játszmáiban, a sötét tudatlanságban, és hozzá hasonló emberek csoportjának az energiáját vonzza magához, a bizonytalanság, félelem érzését fokozva önmagában, környezetében. Ha poénosan szeretném megfogalmazni, akkor eszembe jut „az egységben a kétség „bölcsessége”. Ez pontosan az a kör, ami lefelé irányuló, mondhatni energetikailag spirálisan lefelé húz. Innen eredhet a mondás, miszerint a negatív ember panaszáradatával lehúzza az embertársát. A köznyelvben forgó mondás, amit én is gyakran mondtam környezetem pesszimista tagjainak, nagyon találó: „Ha ásás közben észreveszed, hogy lefelé haladsz, még idejében fordulj meg.” Ha idejében felismeri az ember, hogy rossz irányba halad, szabad szándéka által vissza akar találni a harmóniába, helyre tudja hozni az egyensúlyt élete bármely területén. Egyetlen módon szabadulhat ki az önmaga által létrehozott szenvedés, fájdalom, és félelem fogságából: az önmegismerése általi tudatosságának a tágítása révén. Amint tudatosítja magában, hogy ő az ok, és ő az okozat, elindul életének harmóniába, boldogságba vezető útján. A jó hír az, hogy minden embernek Isten megadta a szabad választási lehetőségét, hogy döntése révén szeretetben, harmóniában, vagy félelemben, fájdalomban akar-e élni. Önmaga megváltására minden pillanat rendelkezésére áll, mindössze egyetlen döntést kell meghoznia. A Jézus általi üzenetben, miszerint Isten országa benned lakozik, megtalálható az ember életének értelme, feladata, és ódiuma.

“…Benned is, – mint minden emberben – ott él a tudatosságnak egy olyan dimenziója, ami sokkal mélyebb, mint a gondolat. Ez lényed legmélyebb lényege. Nevezhetjük jelenlétnek, tudatnak, kondicionálatlan tudatosságnak. Az ősi tanítások szerint ez a benned élő Krisztus, illetve ez a Buddha természeted.
Ezen dimenzió előhozása megszabadít téged, és a világot attól a szenvedéstől, amit magadnak és másoknak okozol, amikor csupán az elme alkotta ”kicsi ént” ismered, és az irányítja az életed. A szeretet, az öröm, a kreatív kiteljesedés és a tartós lelki béke kizárólag a tudatosság kondicionálatlan dimenzióján keresztül jelenhet meg életedben.”

Eckhart Tolle

A szeretetteljes, tiszta érzelmi-gondolati mintázatok, energiák, egymást vonzva erősödnek, szeretetet, harmóniát, békét teremtve, áramoltatva valóságunkba.

A szépet és jót gyarapítva gyógyító hatással vannak világunkra, együtt áramlanak a Teremtés Energiájával. Általuk nyílik lehetőség a haladásra, a régi hitrendszerek változására. Az Univerzumban, a Teremtésben nincs nyugalmi állapot, folyton a változás, kiegyenlítődés állapotában van. Így az emberi lénynek is, aki ennek az örökkévaló körforgásnak, kiáradásnak szerves, mozgásban lévő része, lehetősége van változtatni hitrendszerén, nézetein, ezáltal az életén bármely időpontban. Eltöprengve az idő fogalmán, viszonylagosságán, adódik a kérdés: Valóban múlik az idő? Ha az Univerzumot óraműként képzeljük el, akkor bizonyára vannak nagy, nagyobb, és kicsi fogaskerekek, melyek egymásba kapcsolódva forgatják, hajtják, tartják mozgásban a rendszert, persze csak képzeletben. Vajon melyik fogaskerék forog gyorsabban? Ha a magasabb Szférákban nem ismeretes az idő fogalma, akkor a Teremtés mihez viszonyítva fejlődik? Ha az idő érzete illúzió, és csak a mi világunkhoz, valóságrendszerünkhöz tartozik, mi a célja? Földi tapasztalataink lineáris viszonyítása? Hiszen ezt a rendszert mi hagytuk jóvá…

A Teremtésben az idő fogalma nem létezik, a lineáris, viszonylagos emberi megközelítés szerint minden a MOST-ban, a pillanatban teremtődik. Ma is ugyanaz, mint tegnap volt, vagy holnap lesz, az idők végezetéig. Mindössze a formavilág változása teszi lehetővé viszonyításként az illúziót, az idő érzékelését. Csak az idő múlásához tudjuk viszonyítani a formailag változó környezetünket, az átmenetet a gyerekkorból a felnőttkorba, az elmúlásig. Világunkban minden csak valamihez viszonyítva létezik, tehát csak relatív módon belekapaszkodva a tér-idő bizonyos szegmensébe értelmezzük valóságunkat. Mi a viszonyítási pont, a tegnap, a ma? Az ember vagy a múltban él, vagy a jövőnek él, nem fordítja figyelmét a jelen megélésére. Aztán marad a nosztalgia, a múltba merengés, vagy elkeseredetten pedálozik a jövőben elérhető ígéretes életéért, miközben elfelejt élni, elfelejt szeretni, az elért anyagi javakból gyógykezeltetheti magát mentálisan, testileg.

Bonyolultnak tűnik? Nyakon csíptük az idő fogalmát? Hiszen korlátozó tényezőként éli meg az emberiség az idő illúzióját. Élete tartamát, halálát, és minden gondolatát, cselekedetét hozzá fűzi, tőle teszi függővé. Folyton folyvást versenyt fut vele, miközben belerohan az örökkévaló időtlenségbe. Felállítottuk önmagunk számára az idő korlátait. Hogyan szabadíthatjuk fel magunkat az idő korlátai alól? Gondolkodj el rajta, mert tudod a választ.

Életed minden pillanatát megélheted a harmónia állapotából szemlélve, figyelmedet a szépre, a jóra fordítva, a szeret, hála, öröm energiáját áramoltatva szeretteid, ismerőseid, és embertársaid felé annak tudatában, hogy életed teremtője Te vagy. Életed minden pillanata lehetőséget nyújt arra a változásra, amit szeretnél…

„Ahogyan a múltunkat sokféleképpen magyarázhatjuk, jelenünket számtalan módon megváltoztathatjuk, és különféle lehetséges jövők állnak előttünk.”
Szókratész

A Teremtés Igazsága örök, nem változik, akár érzékeljük földi szemléletünk által, akár nem. Civilizációk jönnek, mennek, színesítve, gazdagítva tapasztalataikkal teremtett világot, és a Teremtés folytatódik… Hiszen mindenben, ami földi valóságunkban körülvesz, környezetünket alkotja, megtalálhatjuk a válaszokat. A természetben, az évszakok változásában, egy nyíló virágban. Az ember élettartamához viszonyítva a virág életének hossza… És hány alkalommal hal meg, alussza téli álmát egy emberöltő alatt például egy évelő rózsa? És az egynyári virágok élettartama? Mire ad választ a rózsa élettartama?

A rózsa téli álma olyan, mint az ember kicsi életkörének zárásaként a halála utáni lét. A virág tavaszi ébredése pedig az új születést, az emberi inkarnáció új körét szemlélteti. Melyik oldalon éljük valósnak vélt életünket? A fátyol túloldalán élünk, és itt e földi illuzórikus világban álmodunk?

Az anyag valóságában van árnyékunk, és amíg árnyékot vetünk a Földre, addig dolgunk van itt, rendezhetjük karmikus kapcsolatainkat, teljesíthetjük vállalásainkat, küldetésünket. Környezetünk szemlélteti számunkra a változást, a formavilág változását, az elmúlást, mert minden elmúlásban benne rejlik a megújulás, az új születésének a lehetősége. Így a Teremtés örökéletű szellemi vándorának, az emberi lénynek is mutatja az újjászületés, megújulás, felemelkedés, feltámadás lehetőségét.

Az Új Energia lehetőséget teremt az ember számára szabad akarata jogán arra, hogy a karma törvényei által létrehozott szálait eloldozza, megszűnjenek karmikus kötődései, és az önmaga által választott úton haladhasson. Öreg Lélekként rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyek lehetővé teszik számára, hogy kilépjen a Karma régi kerékvágásából egy magasabb energetikai szintre lépve, mely Gaia energiájára is hatással lesz. A semleges érzelem és gondolatminta, mely a tiszta szándék által teremtette az Új Energiát, nem hoz létre újabb kötődést, karmikus szálakat a régi energiában lévő emberekkel, és lehetőséget nyújt a múltban létrehozott karma feloldására, semlegesítésére. A befelé figyelés, a belső csend megélése által érzékenyebbé válik az emberi lény a sugallatokra, jelekre, szinkronicitásokra. Már tudatában van annak, hogy véletlenek nincsenek. A szinkronicitások olyan energiák, amelyek összehangolják az embert elérni kívánt céljával. Ezek a helyzetek úgy néznek ki, mintha véletlenek lennének, de nem azok. Események az adott időben és adott helyen, együtt a lehetőségekkel, amelyek megfelelnek annak, amiért imádkozik, fohászkodik az ember, amit épp teremteni szeretne. De ha szinkronicitást akar, és behangolt lehetőségeket, akkor ott kell lennie, hogy megtapasztalja, felismerje a jeleit. Mert nincsenek véletlenek. A szándék kinyilatkoztatása, miszerint élni kíván az Új energia adta lehetőségekkel, a DNS változására pozitív hatással lesz. A DNS hordozza magában a multidimenzionális mivoltát az emberi lénynek. E DNS felépítése tartalmazza, azaz kódolva van benne minden előző életbeli, a régi energiában elvégzett feladat… És a változása által a karmikus kötődések megoldásának a lehetősége is. A Teremtésben minden rendben van, és Te is a megfelelő időben, a megfelelő helyen vagy, mert ott kell lenned életed ezen a pontján. A szabad szándékod szerinti kinyilatkoztatással, miszerint élni kívánsz az Új Energia lehetőségeivel, a látens DNS szálaid is aktívvá válnak. És lehetővé válik a karmikus kötöttségek szálainak eloldása, a kölcsönhatások megszüntetése.

Csehiné Szilágyi Éva