Részlet a “Titkos tanítások”-ból – 75
A 7-es szám beteljesedést jelent. Mikor valami a fejlődés során a számsorban elér a 7- ig, akkor a továbbfejlődés nem folytatódik 8-cal, hanem elölről kezdődik ismét 1-gyel. Mindamellett a 7-es számot nem kell úgy tekinteni, mint végleges befejezettséget, hanem csak mint bizonyos mértékű beteljesedést, egy ciklus beteljesedését. A 7-es inkább a megnyugvásnak, a megpihenésnek száma, ideje és napja. A 7 egy semleges szám, összekötő kapocs a fejlődési turnus és egy továbbfejlődési lehetőség között, vagyis a következő 7 megindulása között.
Mikor két fejlődési turnus teljesedik be: 2X6=12 szám áll elő, úgy, hogy a 13-as szám ismét a beteljesedés száma. Mikor tehát a beteljesedés beáll és elérte a kétszer hatot, azaz belejutott a 13-as számba, vagyis a második befejezéshez, akkor beteljesedett az az idő, az az állapot, az a turnus, és utána nem következik annak a folytatása, hanem egy egészen új állapot, egészen új számtörvényekkel, egy új 7-es szám. Ez azonban már egészen új alapokon nyugvó törvény.
A 12-es szám jelenti a föld 12 szellem-típusát is. A 13-nak a korszaka megsemmisíti a 12-nek a vezető elvét és egy új, magasabb rendű vezető elvet állít be a világba.
A Krisztus körül sereglett 12 tanítvány a 12 lelki típust mutatja. A tanítványok mind különböző természetűek voltak; látnivaló, hogy még az a típus is felvétetett, amit Júdás képviselt a tizenkettő között. Tehát még ez a típus is fel van véve a kegyelembe. Ennek a tizenkét szellemtípusnak tizenkét féle törvénye van. És mielőtt a föld a maga számtörvényét, a tizenkettőt befejezné, már a tizenhármasnak, az elkövetkezendő új embertípus fény-vetítésének meg kell látszania a földön azokban a lélek-típusokban, akik elég érettek arra, hogy az ő elveiken, az ő igazságukon, az ő természetükön keresztül az Isten igazságát feldolgozták, magukévá tették. Mind a 12-féle természetben külön-külön lejön a tanítás, hogy itt maradjon megörökítve, a földi szférákra lesugározva. Azért az ember a tanulással nem jut olyan messzire, és a következtetésekkel nem tud olyan mélyre hatolni, mint az engedelmességgel.
Ne rögzítsen meg az ember semmit, mint igazságot, mert amikor a maga igazságát pontokhoz köti és lerögzíti, akkor máris megnehezíti a másik ember lényegtörvénye számára a haladásnak ugyanazt az útját. És hogyha megnehezíti ezt a haladási utat, és olyan terheket rak, ezáltal a másik ember lelkére, amelyeket az elhordozni képtelen, akkor újra csak a saját előhaladását nehezíti meg vele, mert az összetartozandóság kötelező tőrvénye folytán vissza kell jönnie az elhagyott állomásra és felbontania azokat a lerögzített igazság-részeket, hogy járhatóvá tegye az általa eltorlaszolt utat, és az igazság helyett az Isten törvénye szerint áldozatot kell hoznia.
Minden élet csak munka, amelyet el kell végezni. Munka a szennyes árban, amelyet az ember tévelygése tett szennyessé, piszkossá. Minden alakulatnak, minden megjelenési formának, legyen bár az itt a földön tökéletesnek, vagy tökéletlennek látszó, meg kell szűnnie. Minden mulandóság alá vettetett; nemcsak a fizikai síknak, hanem a fizikai síkot körülvevő gondolat- és érzésvilágoknak (szféráknak) is át kell változniuk, és újjá kell születniük.
Megjegyzés: Azok a szellemek, akik előbbi életeikben egy hibás eszmerendszert hoztak a világba, illetve egy már meglévő jót félresiklattak, azaz megrontottak, a maguk módján nagyon fejlett értelmi világú lelkek. A tisztító tűzben szembesülnek hibás elveik és cselekedeteik káros következményeivel és keményen megszenvednek értük. Jobb belátásra térnek és minden vágyuk az, hogy valamilyen módon jóvá tehessék hibáikat, ezért a Kegyelem sokuknak megadja a lehetőséget, hogy akkor szülessenek le, amikor a saját tevékenységük révén hatalomra jutott korszellem a vesztét érezve tombol és szedi áldozatait. A következő korszellem harcosainak hatalmas áldozatokat vállaló előörsébe kerülve tesznek meg mindent, többnyire életüket is feláldozva, hogy az új korszellemet, mondhatni, sinekre helyezzék és működését elindítsák.
Forrás: Internet