„Mikor eljön a tranzíció ideje, a lélekszemélyiség bebocsátást nyer a Láthatatlan Templomába. Létezik ennek egy szimbolikus elő-kamrája, melyben várakozunk, alkalmazkodunk és megtanulunk egy másik, egy magasabb állapotba újjászületni. Végül továbbmegyünk a küszöbkamrába, ahol kiegyenlítjük mindazt a jót, amit tettünk az elkövetett hibáink és bűneink ellenében. Rózsakeresztes szempontból ez az időszak, mely hasonlít a szokásos szemlélődő mentális önelemzéshez, lehetővé teszi, hogy a rólunk szóló teljes igazságon alapuló visszatükröződéssel foglalkozzunk, mivel többé már nem korlátoznak a fizikai érzékszerveink tökéletlenségei. Ekkor tudjuk, hogy amit megtapasztalunk, az a leplezetlen igazság önmagunkról és nem tudjuk többé becsapni önmagunkat hibás okoskodással. Emberként megélt tapasztalataink következményei a lélekszemélyiség mély felismeréseivé válnak, bár Istennek hála, ez egy viszonylag rövid időszak. Aztán belépünk magába a Templomba és hagyományos kifejezéssel élve „felemeltetünk”.” – Christian Bernard, korábbi AMORC imperátor
Forrás: The Rosicrucian Beacon, 2006 szeptember