Bár a köztudatban elterjedt mondák szerint Hermész egy görög istenség volt, a ránk maradt írásos bizonyítékok alapján a piramisok hazája volt az otthona. A késői 15. században elterjedt hermetikus tanok még a katolikus egyházat is megrengették hitükben. Ki is volt valójában az “Igazság” védelmezője, a “szent szavak Ura”? Görög isten vagy egyiptomi mester?
Az ókori görög kultúrában Hermészt Zeusz és Maia nimfa fiaként tartottak számon. Az istenek hírnökének legfőbb feladata a holtak lelkének kísérete az Alvilágba, ahol mérlegelésre kerül halandó életük értelme. A furfangos istenről köztudott, hogy a tolvajok, kereskedők, utazók és pásztorok védelmezője is volt. Azonban az évezredek múlásával sokan elfelejtették azt a nagyon fontos tényezőt, hogy valójában nem Görögország volt az otthona. Hermész Triszmegisztosz (Háromszor magasztos vagy Háromszor nagy Hermész) valójában az egyiptomi Thot és a görög Hermész alakjának keveredése, tulajdonképpen hellenisztikus összeolvadása. Ki volt ő? Miért volt hatással a középkor nagy gondolkodóira? Milyen ősi tudást hagyott ránk?
Hermész, a görög mitológiából ismert istenek hírvivője
Thot a bölcsesség, a mágikus szavak istene és Hórusz bal szeme az egyiptomi mitológiában. A Hold isteni megszemélyesítőjét íbisz-horgas, holdsarlóra emlékeztető csőrrel ábrázolták. A hold az újjászületés egyik jelképe, míg az afrikai íbiszmadár a mai napig is az “egyetemes tudatosság” szimbóluma a piramisok hazájában. Thot nevéhez 42 könyv köthető, amelyekben említést tesz a vízözön előtti időszakról, az emberiség ősi tudásáról és jövőjéről. A feddhetetlen szavú, megkérdőjelezhetetlen bölcsességű mitikus alakot Ozirisz, az első Egyiptomban uralkodó fáraó titkáraként is emlegették:
“Ozirisz nagy becsben tartotta Hermészt (Thotot), éleseszűsége és találékonysága miatt. Hermész megtanította az embereket tagoltan beszélni, olyan dolgoknak adott nevet, amelyeknek korábban nem volt nevük, feltalálta a betűket, bevezette az istenek tiszteletét, feltalálta az aritmetikát, a zenét és a szobrászatot és megalkotta az asztronómia rendszerét. Ő volt Ozirisz titkos írnoka, aki bármiről is volt szó, változtatás nélkül elfogadta Hermész tanácsait.” – a Memphiszi Teológiából származó feljegyzés Kr. e. 2000 körüli időkből származó Sabaka kövön található, amit a londoni British Museumban őriznek.
Thot, az ókori egyiptomi bölcsesség istene
Thot az istenek szent bölcsességének megbízottja számtalan különleges elnevezést (“Igazság védelmezője”, “szent szavak Ura”) kapott az ókori időkben, amelyek tovább erősítik, hogy emberfeletti hatalom, tudás állt a birtokában. Később az írnokok “Thot követőinek” tartották magukat, mivel képviselték a tudományos és az irodalmi tudás megtestesülését.
Középkori hermetikus tanok
A késői 15.században népszerűsége az értelmiségiek, a kereskedők, a bankárok és még a papok körében is vetekedett Jézuséval. A Hermetica című könyv, ami a lélek megváltásának hermészi útját foglalja össze túlszárnyalta magát az Új Testamentumot. A reneszánsz idejében tudósok kérvényt intéztek a pápához, hogy ismerje el a Hermetica hitelességét és tegye meg a katolikus egyház keresztény tanainak részévé. Francois Foix de Candalle, ismertebb nevén Flussas 1574-ben kiadott Poimandrész című latin könyvét a Szent Német-Római Császárnak, II. Maximiliánusznak ajánlotta: “Hermész Triszmegisztosz az isteni dolgok ismeretének olyan szintjére jutott el, amely felülmúlja a héber prófétáknak kinyilatkoztatott tudást, és egyenrangú az apostolok és az evangélisták tudásával.”
A hermetikus hagyomány modern kutatói közül Dame Frances Yates gyanúja szerint legalább egy pápa elfogadta az ókori tanokat. VI. Sándor Borgia pápa 1492-ben került a katolikus egyház élére. A reneszánsz egyik legsokoldalúbb alakja sose kendőzte érdeklődését az asztrológia iránt. A Borgia lakosztályban található freskók egyikén központi figuraként jelenik meg Hermész Triszmegisztosz, ezenkívül a Szentek Szobájában fellelhető egyiptomi jelenetek árulkodnak VI. Sándor vallási reformációról szövögetett terveiről és az ősi kultúrák iránti érdeklődéséről, tiszteletéről.
Giordano Bruno ismert történelmi alakot eretnekséggel vádolták istenkáromlás, mágia, jóslás gyakorlása miatt. Állítása szerint a kereszt már a katolikus hitvallás megjelenése előtt is nagy tiszteletnek örvendett az ókorban. Bruno igazat mondott, hiszen az Ankh szimbólumot az “élet kulcsának” is nevezték, és a véges földi élet, valamint a halál utáni halhatatlanság jelképeként tartották számon. Bár filozófiai elvei összeegyeztethetők voltak Istennel és a teremtés keresztény felfogásával, Giordano Brunot mégis bűnösnek tartották, majd 1600. február 17-én élve elégették.
Bár a Thot istenséget körülvevő tisztelet és hagyomány számunkra már csak a történelem egy elfeledett töredéke, mégis érdekes látni, hogy mekkora felháborodást keltett az egyház köreiben, ha valaki érdeklődött az ősi tanok iránt. Vajon milyen titkokat rejtett a Hermetica? Thot tudása korunkra milyen hatást gyakorolna, ha elmerülnénk benne? Eredendő igazságra bukkannánk, vagy csak egy ókori civilizációi hitrendszerét ismernénk meg?
Forrás: Kákosy László – Ré fia; Robert Bauval – A titkos kamra