Részlet
Szellemi mesterem üzenetei:
„Az idők kezdetén a nagy vallások alapítói, tanítói az emberiség fejlődésének, és egy újabb szakaszának úttörői is voltak egyben. Az általuk megtapasztalt utak példaként szolgáltak a követők számára, hogy a későbbi időkben sokan szabaddá válhassanak közülük. Minden valaha a Föld porát taposó Mester és Tanító arra buzdította az emberi lényeket, hogy kövessék. Átadták az üzeneteket, hogy a helyes úton való járás az, ami a fejlődés következményeként minden emberi lény számára lehetőség arra, hogy átléphessenek egy szabadabb, tisztább Új Világba. Az úton, a haladás közben lényegtelen, hogy milyen valláshoz, felekezethez, filozófiai irányzathoz tartoznak. A mérvadó és döntő az, hogy önnön belső valóságukban megéljék azt a fejlődést, ami azt jelenti, hogy végig mennek egy olyan változáson, ami az elme irányította énközpontú életből a magasabb tudatosság vezérelte Létbe vezet, minden, és mindenki szolgálatában.”
„Az emberiség szolgálata maga az Isten szolgálata, ami az emberi lény azon nagy lehetősége, hogy egy Új korszak Új lehetőségeiben Új életet éljen meg. Ez a gondolkodás az, amit a magasabb aspektusból való látásmód inspirál, egy olyan gondolkodásé, mely képessé teszi az emberi lényeket arra, hogy ősi emlékezetükből felidézve ismét olvashassák az első eredendő őskódokat a DNS-ükből. Az emberi lény kimagaslik, kiválik a Föld porából, és a két kódot – az emberi és Isteni mivoltát – egy dicsőséges, magasabb létezés szintézisévé alakítja önmagában. Újjáformálódott fényteste ibolya és aranyszínű csillag formában ragyog, és tündöklő Új köntösében az emberi lény önnön bensőjében ismét rátalál a Világosság Isten-Emberére.”
„Amint az emberi lény bensőjében halad előre az Új tapasztalás felé, tudatát kiterjeszti az Isteni Valóságok magasabb Szférái felé, érzékelve az Isteni jelenlétet, figyelmét fenntartva Iránta. Ez az állapot segíti abban, hogy magasabb szintű tudatállapotban maradhasson, és nehézségek nélkül tudjon haladni kijelölt Útján. Az Isteni Gondviselés segítő Létezőit az életével kapcsolatos mindennemű helyzetbe, körülménybe, és mindenbe, amit gondol, mond, vagy tesz – bevonja. Amikor elér arra a szintre, hogy a saját belső tisztító folyamatában már nincs semmi rejtegetnivalója, akkor megismerheti Szellemének valós, igazi szabadságát. Istennek szabadon szárnyaló emberi lényekre van szüksége segítőként, partnerként, hogy csodáit a Lélek szabadságában tárhassa fel előttük.
A megvilágosodás útján feltárulnak mindazok a lehetőségek, csodák és gyönyörűséges dolgok, amelyekről az emberi lények eddig még csak álmodni sem mertek. Belépnek egy olyan Új Valóságba, ahol olyan érzelemvilág tárul fel, ami Új lehetőségeket, Új törvényeket tár fel, és az Új kreatív gondolatoknak ad teret.
Amennyiben már képes vagy magasabb, Isteni perspektívából szemlélni valóságodat, terjeszd ki a tudatodat, és tekints minél messzebbre! Közben lebegjen a szemed előtt az általad elképzelt Új Kor víziója, és észrevétlenül, a legtermészetesebb módon részeddé válik az a valóság, ahová az Új Emberi lények tartanak.”
„Hogy Hazatérhessetek, tudnotok kell arról a folyamatról, ami jelen életetekben rátok vár. A Haza az a magasabb létállapot, ahová felemelkedhettek az önmagatok által önmagatokban, és a fizikai testetek körül létrehozott energiák révén. Már megszületett bennetek a vágy, hogy elhagyjátok az anyag sűrűségét, úton vagytok. Azt is tudjátok, hogy ez a lehetőség azok számára nyitott, akik már előző életeikben is megtették azokat a lépéseket, amelyek elvezettek erre a pontra, hogy ébredhessetek. Ez több élet belső munkálkodásának az eredménye, és jelen életetekben meg kell értenetek, és beépítenetek belső erkölcsi lelki valóságotokba az Isteni igazságot, és a Teremtés Törvényeit. Tehát jelen életeteket úgy éljétek, hogy belső tartásotokat ehhez igazítsátok gondolatban, szóban, és cselekedetben. Hiszen a gondolatok asztrális energia képződményeket hoznak létre, elementálokat, és ha folyamatosan éltetik őket, elhatalmasodnak, és hatalmukba kerítenek. A beszéd által a gondolatok energiája a testben és a testen kívül is megelevenítő, élő tényezőkké, hatásokká válnak. A beszéd mágikus teremtő képesség, ami fölöttébb delejes hatású, ami a vonzás és taszítás energiájában nyilvánul meg, ezért folyamatok és események sorát, láncolatát idézi elő.
Fontoljátok meg jól, hogy a beszéd, a kimondott szó energiája mágikus eszköz. Hiszen óriási képesség és kincs az emberi beszéd! Lehet kifejezetten gyógyító, vagy nagyon káros és rendkívül mérgező az emberi lény tekintetében. Életetekbe hozhat áldást, vagy átokká válhat, felemelő, vagy romboló energiaként működhet, ami csakis Tőletek függ. Belső Mesteretek maga az Élő Isteni Ősforrás. És, ha erre törekedtek, tudnotok kell, hogy a tudást nem szabad magatoknak megtartani, mert elapad a forrása azok számára, akiket önös szándék vezérel. Mert az igazi tanító minden estben belső Mestere felé fordul, a szíve középpontja felé, ezért nem kíván tekintéllyé válni, sikereket „bezsebelni”.
„Az egyes emberi lények egyéni életterét egy pontként lehet elképzelni, ami a mindenkori viszonylagos helyét határozza a Teremtett megnyilvánulásban. A kereszt tanítása az, hogy jelképezi az általatok lineárisnak vélt élet vízszintes vonala és a függőleges vonalának a metszésében az Isteni Lélekkel való egybeolvadást. A kereszt vízszintes létsíkja kizárólag ebben a kivételes pontban képes az emberi lény számára befogadni a kereszt által szimbolizált függőlegesen beáramló Isteni Fényt. Ez a fényesen szikrázó pont az érintkezési pont, ami a régi és az Új élet közötti küszöböt, az átmenetet jelenti. Ez az Új élet kapuja, ami a sugárzó, élő, belső bölcsességgel rendelkező szívet hívja életre. A valódi, a valós ÉLETRE! Csakis ebben az áldott, és átszellemült állapotban képes az emberi lény befogadni a Fény Szeretetét, a tudás Világosságát, azonosulni és Eggyé válni vele, Új emberré születni benne, magát Istennek felajánlva. E metszéspontban megéltek mindannyiótok számára különbözőek, mint ahogyan a lehetőségek is sajátságosak, egyediek. Ez az a pont, ahol megkaphatjátok a fejlődésetek tervét, és itt fedik fel számotokra a következő lépést az utatokon. Hogy végig járjátok utatokat, ahhoz az erő is megadatik, hogy az Isteni tervet egyénenként, és csoportlélekként megvalósítsátok, mert ebben az értelemben minden emberi lénynek saját egyéni feladata van az Isteni Teremtésben, amelyet teljesítenie kell, mert ő saját maga vállalta.”
Az embernek a saját sorsára adott reakciója, döntése nem marad következmények nélkül akár pozitív, akár negatív indíttatású. Amennyiben sikerül átértékelni az életét, mérlegelni az életében történteket, akkor szándéka szerint lehetősége nyílik egy teljesen új életvitel kezdetére. És ez sem válik egyirányú utcává, mert minden esetben az élettel kapcsolatban tanúsított magatartása, viselkedése lesz a mérvadó, az irány kijelölője. Hiszen az úton akadályként fellelhető köveket, kavicsokat is maga az ember rakta le előző hozzáállásával az életéhez. És a saját csapdáit is maga rejtette el, miközben másoknak vermet ásott. A mondás, miszerint: „Aki másnak vermet ás, maga esik bele” – erre utal. És a felelősség alól az sem mentheti fel, ha mindezt másokkal, csoportban követte el.
Bármilyen kilátástalannak is tűnik az ember élete, csakis önmaga takaríthatja el azt, amit karmikusan felhalmozott. Bárminemű ellenállása megnehezíti a helyzetét az előrehaladásában, mert az ellenállása szenvedéssel teli hanyatló életutat jelent.
Amennyiben az elfogadás, az élet szeretete mellett dönt, és hálás mindenért, amivel rendelkezik, lehetősége nyílik egy Új életminőség megélésére az Örökkévalóság Forrásenergiájának a vitalitásában, ami az egyensúlyban, összhangban, igazságosságban és szeretetben nyilvánul meg. Egyetlen út létezik, ami arról szól, hogy csakis a saját lényünkben kibontakozó Fénnyel, tisztánlátással, megértéssel és könyörülettel lehet a jót és magasztosat felkarolni, a gonosz energiáját pedig megszüntetni.
Ebben a felemelkedett állapotban az ember önmagáról alkotott képének, a Mindenségben elfoglalt helyének meglepő átalakulása érzékelhető bűntől és bűntudattól mentesen, és a saját sikerei méregetése, és másokkal való összehasonlításától, és az érdemek hajszolásától mentesen. Éberen és érzékenyen reagál, ha észreveszi a hanyatlás, vagy a felemelkedés jeleit.
„Kapcsolata az Isteni Szeretet Energiájával, az Égi Segítőkkel lehetővé teszi a Hazavezető hosszú útján, hogy lehetősége nyíljon az állandó megújulásra, az életerő befogadására mindaddig, amíg minden, ami eleve elrendeltetett, és elterveztetett, és beleíródott az idő illúziójába, Eggyé válik az Isteni Örökkévalóságban.”
Az ember magányos vágyakozóként keresi Istent, és a saját életfeladatát, ami minden esetben az átszellemült létben egy olyan emelkedett szolgálat, ami csakis a közösségben teljesedhet ki.
Az ember az életben így osztja meg szellemi kincseit másokkal; és minél inkább törekszik az Egység megélésére embertársaival, és minden létezővel, annál kiterjedtebb lesz a tudata, és többet akar másoknak adni belőle. Az ember a maga belső tiszta szellemi fényével megszabadíthatja és megtisztíthatja a haláltusát vívó valóságokat a tisztátalanságoktól, és minél tisztább és tökéletesebb lesz, annál előbb ébred fel benne minden létező iránt a megértés, és elfogadás. Hiszen tisztában van vele, hogy ennek a lélekcsaládnak ő is szerves része. Ez is része az alázatnak, és a Felemelkedés misztériumának.
Szellemi mesterem üzenete:
„Minden emberi lénynek vannak dédelgetett, és általa elérhetetlennek hitt titkos álmai. Amennyiben valóra akarja váltani, tudnia kell, hogy minden vágy és álom szintén energia formájában hullámot vet a Mindenség Tudat-Óceánjában. Minden álom életre akar kelni, hogy élvezve a világot, kiteljesedjen, belesimuljon a Teremtésbe. Az emberi lény legnagyobb vágya az, hogy nyomot haggyon a világban, hogy teremtő erejét felkínálhassa a nagyvilágnak. Számára a belső út az önmegismerés folyamata, és útközben nem fosztja meg önmagát álmai megvalósításától, és teremtése, alkotása felbecsülhetetlen eredményeitől, az élet örömeitől. Amennyiben megjelenik benne a kétség, és a félelem energiája, a vándor visszarettenhet a belső utazás élményétől. Vigyázzatok, mert a félelem gúzsba köt, kínoz, és szenvedést okoz! Korlátozza és megköti az energiaáramlást, utat engedve annak a sajnálatos téveszmének, ami továbbra is az anyag illúziójához köt!
De, ha elég bátor az emberi lény ahhoz, hogy szembe tudjon nézni saját ördögével – a félelmével -, akkor egy meditatív belső létben vállalja a szembesülést a belső árnyékával. A Lélek tisztaságában a félelem szertefoszlik, hiszen a fényben már nincs létjogosultsága. Isten tiszta valóságaiban nem létezik a félelem! Nincs dualitás. Aki hatással akar lenni a külső világra, annak először saját belső világát kell rendbe tenni, és nem fordítva. Ha boldog akar lenni, és valóban élvezni akarja a külső valóságot, akkor az öröm és a boldogság érzését először a belső világában kell megélnie. Ha maradandót és értéket akar teremteni, (aminek a tapasztalatát magával is viheti a fátyol túloldalára), akkor az emberiség szolgálatát kell választania. Viszont mindez csak akkor válhat valóra, ha előbb megtanulja belső Istenét, a Lelkét szolgálni úgy, hogy nem becsüli le magát, tisztelettel és szeretettel viszonyul önmagához.”