Blog

Ahogy megpróbáljuk elképzelni Istent, úgy számtalan alkalommal kísérletet teszünk az Õ világának vizualizálására, s közben elfelejtjük, hogy a fizikai sík is a mennyei világ része.Amikor Isten országára gondolunk mindig egy fényességes, szebb, jobb és békésebb világ jut eszünkbe, ahol már gondtalanul töltjük az “idõnket”. A mennyei világ fogalmát az ember általában társítja a mennyországgal, amelyre egyfajta helyszínként gondol. Az emberek többsége úgy véli, hogy a fizikai test halála után a lélek egy olyan helyre kerül, ahol földi élete során tett jó cselekedeteiért egyfajta jutalmazásban részesül. A jó szándék és a jó tett mindig nézõpont kérdése, hiszen jól ismerjük a mondást, hogy a “pokolhoz vezetõ út is jóindulattal van kikövezve”.Sem a mennyország, sem a pokol nem helyszín, hanem egyfajta tudatállapot. Tehát a mennyei világ is tudat(állapot), vagy helyesebben kifejezve LÉTÁLLAPOT, amelyben minden lény a puszta jelenléténél fogva olyan legmagasabb szellemi üdvösségnek kell, hogy örvendjen, amire csak képes. Olyan világ ez, ahol az ember szellemi törekvéseinek kielégülését csak a törekvésre való képesség korlátozza. Itt (ebben a tudatállapotban) kezdünk legelõször megérteni valamit az ÉLET nagy forrásának természetérõl, itt fogunk fel elõször egy távoli villanást arról, hogy mi is a Logosz és, hogy milyennek gondol el õ bennünket.Amikor ez a meglepõ valóság rátör a személyiségünk elámult látására, akkor azt érezzük, hogy az igazságnak ezzel a tudásával az életünk soha többé nem tûnhet fel olyannak, amilyen azelõtt volt.Csak csodálkozhatunk a világi embernek a boldogságról való elképzelései reménytelen hiányosságán, sõt azt sem kerülhetjük el, hogy lássuk képtelen kiforgatottságukat és megvalósulásuk lehetetlenségét, valamint azt, hogy legnagyobbrészt valósággal hátat fordít magának a célnak, amit keres.A pszichikai világot egyedül a bennünk lévõ személyes, vagyis a “jó”, vagy “rossz” tudat alakítja ki. A menny és Isten országa akkor nyílik meg elõttünk, amikor túl kicsinyes és túl önzõ életfelfogásunkból megtisztulva kiemelkedünk.Mindannyian magunk teremtjük meg a mennyei, vagy pokoli világunkat akár itt a földön, akár a fizikai test halála után a szemünk elõl elrejtett világokban! Isteniek vagyunk még akkor is, ha ennek tudata jól le van fátyolozva elõttünk, éppen ezért ne feledjük, hogy TEREMT – Õ – k vagyunk, és ennek okán mindig mi magunk hozzuk létre mennyei boldogságunkat vagy pokoli szenvedésünket.

Spirituálisan törekvõ ember

Ezoterikus körökben gyakran hallható a “spirituális” kifejezés.A spiritualizmus a szellemi világot és annak mûködését és hatásait elfogadó, valamint a szellem elsõbbségét hirdetõ idealista világkép. Ez magában foglalja azokat a misztikus elképzeléseket is, melyek élõk és holtak szellemeinek lehetséges kapcsolatáról szólnak. A spiritualitás alapvetõen egy szemléleti forma, világnézet, melynek felfogása szerint világunk sokkal több, mint amit a szemünkkel látunk és fülünkkel hallunk. A spirituálisan gondolkodó ember azt vallja, hogy a világnak van egy láthatatlan szellemi, a létnek érzékszervekkel nehezen tapasztalható része, amely az emberi szem számára láthatatlan, ám mégis ugyanolyan hatással van életünkre, mint a látható része. Ez az általunk láthatatlannak vélt erõ nyilvánul meg minden embernek, amikor életét kész tágabb keretek között értelmezni, és saját létezésérõl az isteni akarat fogalmán keresztül gondolkodni. Nem az a spirituálisan haladott ember, aki különbözõ vallási csoportokba és gyülekezetekbe jár agymosásra, és minden gondolkodás nélkül elfogadja e felekezetek vezetõinek sokszor népbutító eszméit, hanem az, aki a saját szellemiségén (Istenségén) keresztül, gondolkodva közelíti meg Teremtõjének világát, majd világosságát.Folyamatosan keressük az igazságot erõsek és gyengék, gazdagok és szegények ellentétes érdekei között. Tanítani, gyógyítani, ítélkezni, termelni, kereskedelmi ügyletekkel foglalkozni ne csak azért akarjunk, hogy hivatásunk teljesítése által haszonra, nyereségre vagy hatalomra tegyünk szert, hanem azért, hogy a világ nagy feladata méltóképpen elvégeztessék. Ahhoz, hogy ezt a feladatot el tudjuk végezni, tudatában kell lennünk annak a ténynek, hogy a sajátunknál nagyobb akaratnak vagyunk a “szolgái”, nem pedig a személyiségünk hasznára vagy elõnyére.A spirituális életben minden az ISTENI ÉN iránt való kötelességbõl, és nem pedig az alacsonyabb személyes én szeretetébõl történik.Nem a munka mifélesége a lényeges, hanem az, hogy miképp végezzük a munkánkat. Saját tapasztalatból is tudom, hogy a spirituálisan törekvõ ember gyakran szeretne elzárkózni a világ zajától. Ebben nincsen semmi kivetnivaló, hiszen néha tényleg javára válik az embernek, ha egy kicsit elvonul a külvilágtól, azonban ne feledjük, hogy a kinyilatkoztatott Isten az embernépesítette utcákon jár. Fejlõdnünk kell a fejlõdés törvényei szerint, amely a tapasztalat törvénye!Csak a tökéletes ember (Felemelkedett Mester) léphet a külsõ élet “leple” mögé, hogy onnan a világi (fizikai) életben szerzett spirituális erõket árassza.A spirituális életre törekvõ személyt ne tévesszük össze a megvilágosodott emberrel (megvilágosodással)! A törekvõ embernek az a célja, hogy az isteni energiák csatornájává, így a legfelsõ erõ közvetítõjévé váljon. A megvilágosodott ember ezt már elérte, hiszen kellõképpen legyõzte az anyagot és fénylõ világosságot kap kauzális testétõl, és intuitív módon érzi az igazságot. Nem téved ítéletében az értelem által sugallt alakoskodás ellenére sem, mert megvilágosodott.Mindannyian arra törekszünk, hogy lényünket tökéletesebb mintaképhez formáljuk. E mintakép az emberi alakot öltött Istenség. Minden emberben ott szunnyad az isteni kép, és ezen képnek életet adni a mi feladatunk. Ha ezt megtesszük, akkor spirituális emberek vagyunk.

Istenünk szabad akaratot adományozott az embereknek, ami azonban nem a minden tettre, szóra vagy érzésre megengedettséget jelenti, hanem a Teremtõi Terv (jelenlegi emberi fajunknál ez a Lélek Terve) megvalósításának teljesítési módját, amelyet a személyiség megválaszthat a számára felajánlott lehetõségek közül.Isten mindentudósága – mint minden más is – természetesen kapcsolódik a Szentháromsághoz. Esetünkben a Teremtõ mindentudóságát a mindenhatóság és mindenütt jelenlévõség aspektusok foglalják magukban a legvilágosabban, hiszen mindenre ható és mindenben benne lévõ. (Ez ne tévesszen meg senkit, mert a Szentháromság mind a három aspektusa egyformán benne van a mindentudóságában is!)Látni fogja az olvasó az elkövetkezendõ kérdések magyarázatainál, hogy Isten teremtõ, mindenható, és mindenütt jelenlévõ elveinek (megértett) ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük a Teremtõ munkáját és azt, hogy miért teremtette a világot, valamint bele az embert.A kicsoda Isten kérdésre a “Teremtõ, Mindenható és Mindenütt jelenlévõ” válasszal tudunk a legrövidebben megfelelni a kérdezõnek. Ezt a mondatot még a leghitetlenebb, legistentagadóbb ember is ismeri, még akkor is, ha nem hisz benne, hiszen mindannyian az EGY-tõl származunk, ennek okán pedig ez a válasz belénk van kódolva. Minden Istennel kapcsolatos kérdés megválaszolásakor ebbõl az alapelvbõl kell kiindulni, ami nem más, mint a Szentháromság tétele, mely mindennek az alapja és gyökere, kezdete és vége.A Monád fejlõdéseA monád a Logosz Isteni Tudatának egy töredéke, az örökkévaló ISTENI ÉN egy része, ami egyenlõ Isten jelenlétével az emberben. A monád az istenség esszenciája, mondhatni õ áll legközelebb a Teremtõhöz, hiszen csak az isteni síkon tudatos, ezért arra is következtethetünk, hogy tökéletes.  A tökéletes szó hallatán azonnal felmerül a kérdés számunkra (akik nem tökéletesek), hogy miért van szüksége a monádnak fejlõdésre? Ha a monád kezdetben az Istenség esszenciája, és ha mindent tudó, valamint mindenekfelett jó, akkor MIÉRT szükséges számára ez a hosszú zarándoklás, ami magába foglal nagyon sok szenvedést, fájdalmat és mindez csak azért, hogy a végén egyszerûen visszatérjen a forrásához, a Teremtõhöz?Ezek a kérdések a tények félreértésén alapszanak.Amikor az, amit emberi monádnak nevezünk, kiárad az Istenségbõl, valójában még soha nem volt emberi monád (nem nyilvánult még meg emberi testben), még kevésbé mindent tudó és nagyszerû. A monád nem tiszta öntudat! A valós, konkrét univerzumban az öntudat és hüvelye mindig együtt vannak, bármilyen finom és törékeny is ez a hüvely, tehát az öntudategység elválaszthatatlan az anyagtól. Így a monád ÖNTUDAT + ANYAG.Mindent tudó akkor lesz, amikor a lélek kiszabadul az individuális (egyéni) karma kötelékébõl és már nem szükséges a fizikai világban inkarnálódnia, az ember Felemelkedett Mesterré, vagyis Isten Emberré válik, aki maga is képes Logosszá fejlõdni. Amikor az emberi fejlõdés befejezõdik, elkezdõdik az emberen túli fejlõdés.A monádban kezdetben nem volt kifejlesztve az egyéniség, egyszerûen csak a monádi esszencia tömege volt. A monád az anyagba merülésének zarándokútja végén szabaddá válik a Naprendszerben, így képes annak bármely részében mûködni, tetszése szerint teremteni és kedve szerint mozogni. Minden képességet, amit a sûrûbb anyagon keresztül fejleszt ki, örökre megõriz minden körülmények között, és ezáltal a KI NEM FEJLESZTETT KIFEJEZÕDÖTTÉ, a LEHETSÉGES TÉNYLEGESSÉ válik.A monád fejlõdési útjának alapvetõ értelme annak a célnak a megvalósítása, hogy olyan meghódított anyagú, tökéletes eszközként mûködõ tudatra tegyen szert, amely minden síkon válaszol a külsõ hasonló anyag rezgéseire, és képessé válik elõhozni az isteni tudat minden létformáját.A monád anyagba való leszállásának célja az, hogy e leszállása révén az anyagi részletekben megkaphassa a határozottságot és a pontosságot.Sok/Több IstenTeremtõnk sokféleségének okán ismeretes számunkra, hogy több nemzet van a földön, ennélfogva több kultúra, több vallás is. Számtalan megnevezést kapott már Isten az emberektõl, attól függõen, hogy melyik fajta hitet gyakorolják.Csak néhányat említek a sok Isten név közül: Ozirisz, Hórusz, Anubisz, Shiva, Vishnu, Brahma, Zeusz és ne felejtsük ki a nõi minõséget sem, Szûz Mária, Ízisz, Parvati, Bastet, Maat stb.Minden vallás tisztában van azzal, hogy EGY a Teremtõ, mégis számos kultúrában találkozunk a különbözõ nevû és státuszú istenekkel és istennõkkel.Ennek a sok istenben való hitnek és megnyilvánulásnak is megvan az oka, és a magyarázata.A Teremtõ sokszínûen, végtelen módon nyilatkozik meg az univerzumban, amely a saját magában lévõ lehetõségeket nyilvánítja meg. Azért van a sok különbözõ nevû, és más-más tevékenységi körben illetékes Istenség, hogy közelebb hozza a végtelent a nagyon is véges felfogó képességünkhöz.Ahányan csak vagyunk itt a földön, annyi féle egyéni szemüvegen keresztül szemléljük a Teremtõt és vele együtt a világot, ráadásul egyénenként is több szempontból. Látjuk benne a hatalmas Szellemet, aki megteremt, éltet és fenntart mindent. Látjuk benne a pusztítót is, aki a megkristályosodott, nem életképes, az ember fejlõdésére már hatással levõ “rosszat” teljes egészében lerombolja (elpusztítja) azért, hogy az új lehetõségeknek, a változásnak, egy “új élet” kezdetének teret biztosítson.

Ezt a “pusztító és romboló” Istent a hindu vallásban Shivának nevezik, aki a Szentháromság elsõ személye, és a keresztény vallásban az Atyának felel meg. Teremtõ és pusztító, de a pusztítás oka nem kegyetlensége, hanem az ember életében nem mûködõ haszontalan dolgok megsemmisítése azért, hogy az új lehetõségeknek teret biztosítson. Ahhoz, hogy valami új megváltoztassa az ember életét, elõbb a régi haszontalannak be kell fejezõdnie. Ha jól megnézzük, akkor ez a teremtés-pusztítás pontosan a yin és yang elmélet igazságát támasztja alá. A világot törvények igazgatják, és ezek egyike az analógia törvénye, amit legszebben a hermészi – külön bizonyítás nélkül elfogadott – alapfeltevés fejez ki: “amint fenn úgy lenn, amint kint úgy bent, amint kicsiben úgy nagyban”.A sok istenség kitalálásának vélhetõ oka az is lehet, hogy az ember a saját korlátozott lehetõségeibõl indult ki. Az ember szerint Isten mindenek felett levõsége és határtalan elfoglaltságának okán nem figyelhet egyenként minden apró részletre, azonban, hogy mégis mindenrõl tudomása legyen szükséges néhány (ezer) “segítõ Istenség”, akik figyelemmel kísérik, irányítják és segítik a teremtmények életét, majd beszámolnak a Teremtõnek az univerzum ügyes-bajos dolgairól.Kicsit nevetségesnek tûnik ez a magyarázat, pedig ez az egyik valószínûsíthetõ oka annak, hogy számtalan istenekrõl hallhatunk. Az ember mindig a saját tudatszintjének (tudatosságának) megfelelõen korlátozza a Teremtõ mibenlétét.A megszámlálhatatlan istenekkel és különbözõ feladatköreikkel semmi probléma nincsen, hiszen az egyes istenségek által irányított út valamiféleképpen az EGY ISTEN FELÉ vezet. Megfontolásra javaslom azt, hogy – ha már ilyen sok Istenre felosztottuk azt az EGY-et – akkor legalább gondolkodjunk el azon, hogy az éppen hozzánk szóló Istenségnek mi a felénk intézett mondanivalója, és az adott isteni minõség mire akarja felhívni a figyelmünket!Isten dicsõítéseAmikor angyalokról van szó, gyakran hallható, hogy léteznek angyalkórusok, amelyeknek az a dolguk, hogy Isten dicsõségérõl énekeljenek. Ezek a mennyei kórusok zengik a Teremtõ dicsõségét korszakról-korszakra.Itt joggal merülhetnek fel az alábbi kérdések:V

Miért kell Istent dicsõíteni? Ennyire szereti hallani, hogy áradoznak róla? Netán ennyire legyezgeti a “hiúságát”, ha dicsérik? Sztároltatja magát a teremtményeivel?

Mindenekelõtt a dicsõség fogalmát kell tisztáznunk magunkban!A dicsõség valamely hasznos és nagy erõfeszítéseket igénylõ, sokak számára pozitív eredményt hozó tett (cselekvés), amiért dicsõítjük, elismerjük, majd hálával gondolunk a végrehajtóra. A dicsõség egyfajta hírnév is, mert híre van annak a névnek, akit a dicsõség illet (esetünkben Isten).Itt nem a Teremtõ sztárolásáról, sõt nem is a hiúságáról van szó, hanem az Isteni Én létezésének egyfajta tudatosításáról, amely az emberhez benyomások és érzések által jut el.A mennyei kórusok által Isten dicsõségét zengõ énekeket az emberek többségének füle sajnos nem hallja, azonban a lélek (elõrehaladottságától függõen) igen. A lélek pedig a lehetõségeihez és a személyiség befogadó készségéhez mérten sugalmazza ezt a dicsõséget (Isten megnyilvánulásának elveit, teremtõ munkáját, célját, eszméit) az ember mindenkori tudata felé.Isten megteremtette az embertEnnél a kérdésnél elsõsorban azt kell meghatározni, hogy valójában mi, vagy ki is az ember és mi a születésének, majd fejlõdésének célja. Amikor az emberi feladattal és fejlõdés lényegével tisztában vagyunk, akkor lépjünk tovább az elvont gondolatok szférájába, és térjünk vissza Isten teremtõmunkájához, mindenhatóságához és mindenütt jelenlévõségéhez.Elsõ kérdés tehát az: Mi, vagy ki is az ember?Az okkultizmus úgy határozza meg az embert, mint egy olyan lényt a világegyetemben, akiben az értelem a legmagasabb szellemet a legalsóbb anyaggal egyesíti. Tulajdonképpen az ember a megnyilvánult Isten, aki tovább fog haladni, hogy meghódítsa az elõtte lévõ határtalan jövõt. Az emberben reinkarnálódó Ént, vagyis a lelket inkább a gondolkodónak tekintsük, mint az elmének, mert a “gondolkodó” szó egyéni lényre utal, míg az “elme” szó inkább bizonytalan, szertefoszló általánosságot sejtet. Az ember kozmoszteremtõ alkotórész, a SZELLEM – LÉLEK – TEST egysége, aki a kozmikus síkok anyagából meríti a testét, így az isteni erõnek hordozója és megnyilvánítója.  A következõ kérdés: Miért teremtette meg Isten az embert?  Mi a célja a Teremtõnek az emberi/emberkénti megnyilvánulással?Kezdetben az emberi lény a formával azonosítja magát azért, hogy szellem és anyag a lehetõ legszorosabb viszonyba kerüljön egymással, majd inkarnációi tapasztalatszerzéseinek következményeként fokozatosan megszerzi az uralmat az anyag fölött. Életeinek hosszú során át munkálkodik évszázadról-évszázadra, hogy megszabaduljon az önkéntes rabságból, amit az eredményezett, hogy ezt a módszert választotta a fejlõdéséhez.Az emberben és az ember által egyesül a szellem és anyag, az erõ és tehetetlenség, az élet és forma, ami szintetizáló (összefoglaló, egyesítõ) képessége által szolgálja a Logoszt tervének beteljesítésében.

Mindezek után könnyebben tudunk válaszolni arra, hogy miért teremtette Isten az embert és mi a célja vele.Naprendszerünk Logosza azért teremt, mert meg akar nyilvánulni, ki akar fejezni valamit (leginkább saját magát), amibõl megnyilvánul az értelem.Azért nevezzük Teremtõnek, mert ÖNMAGÁBAN és ÖNMAGÁBÓL hozza létre azokat a kozmikus síkokat (világokat), teremtményeket, amelyekben és amelyek által meg akar nyilvánulni. Megnyilvánulásakor mindenre hatást gyakorol, hiszen a világon mindenben az õ élete van, ezért MINDENHATÓ – MINDENRE HATÓ.Isten számtalan megnevezésének egyikében világosan benne foglaltatik az õ munkájának és cselekvésének fontossága.TEREMTÕ = TEREMT – ÕA szó további vizsgálata már a helyszínre is fényt derít: TEREM – t – Õ.Naprendszerünket egyfajta “teremként” is felfoghatjuk, ahol Isten a teremtõ munkát végzi, és így a saját TERMÉBEN – amit önmagából hozott létre – TEREMT Õ.Isten vágyaAmikor a személyiséget tanulmányoztam központi figyelmet igényelt a vágyak jelentõsége.A Logosz nem a semmibõl teremt, hanem mindent önmagából alakít ki, így természetesen azt a síkot is magából hozta létre, amelyhez a vágyak tartoznak és amit asztrális síknak nevezünk. Ezt a világot is csakúgy, mint a többit “felsõ” és “alsó” minõsítéssel osztjuk meg. Az alsó asztrális síkba tartoznak az alantas vágyak (pl. biológiai szükségletbõl kiinduló érzelemtelen szex, kapzsiság stb.), szenvedélyek, emóciók, amelyek a személyiség-központú ember természetének jellemzõ vonásai. A felsõ asztrális síkba szintén a vágyak és érzelmek sorolandók azzal a különbséggel, hogy az érzelmek ebben az állapotban már magasztosak.Összegezve: Isten teremtett önmagából hét síkot (esetünkben az érzelmi, asztrális síkról lesz szó), amelyek mindegyikében természetesen meg is nyilvánul. Következésképpen, ha megnyilvánul az asztrális világban, akkor kell lennie vágyának is! A teremtés folyamatának viszonylagos ismeretében felmerült bennem a kérdés, hogy mire vágyakozhat Isten. Mi a Teremtõ vágya?Némi elmélkedés után rájöttem, hogy olyan, mint “isteni vágy” nem létezik, ellenben isteni akarat igen. Ha megfigyeljük az emberi akarat megnyilvánulását, akkor láthatjuk, hogy az esetek többségében egyszerû kifejezése az irányított és összpontosított kívánságnak. Az akarat jellegzetessége az, hogy minden lehetséges eszközzel keresi célkitûzéseit. Az emberben lévõ kozmikus akarat titka az egyén isteni természetének felismerésében rejlik.Isten vágya helyett inkább az akaratára legyünk kíváncsiak!Mi Isten akarata?Mit akar Isten az ember által megvalósítani a fizikai világban?Isten megnyilvánulásának célja a tapasztalatok által való fejlõdés, és az, hogy a monád a fizikai világban is tudatos legyen (az ember személyisége a monád által legyen irányított).Amikor a lélek, majd általa a monád a tapasztalatok összessége során egyre fejlettebbé válik, akkor az ember a személyiségén keresztül egyre inkább Isten természetét és akaratát árasztja a világ felé.Teremtõnk akarata az, hogy a saját eszméit elsõdleges tisztaságukban megtestesítse a fizikai, asztrális és mentális síkokon.Mit jelent ez jelenleg az emberre nézve?Az akarat szoros összefüggésben van a jóság természetének megértésével, és a jóság gyõzelmének szükségszerûségével.Az ember törekedjen odaadónak lenni az Úr eszméi iránt, és akaratát elsõdleges tisztaságában megjeleníteni a földön.E törekvésünk kinyilatkoztatását kezdhetjük rögtön azzal, hogy minden nap kezdetén hangosan kimondjuk az alábbi mondatot, és az sem válik kárunkra, ha némiképp elgondolkodunk a jelentésén is.”Uram! Legyen meg a te akaratod én általam itt a földön.”Isten az embert a saját képére teremtetteEnnél a megállapításnál többnyire azt az egyszerû dolgot képzeljük el, hogy Isten pontosan úgy néz ki, mint az ember. Van feje, törzse, végtagjai (teste), és csupán annyi a különbség a Teremtõ és teremtménye között, hogy az Alkotó sokkal nagyobb, szebb, jobb és okosabb, úgyszólván tökéletes, hiszen õ a mindenek felett lévõ.Ez a saját képre való teremtés Istennek a “Szentháromságát az emberben” foglalja magában.Mit nevezünk Szentháromságnak?Atya – Elsõ LogoszAz akarat aspektusa, mert MEG AKAR NYILVÁNULNI.Fiú – Második Logosz (nem Jézus!)Bölcsesség/Szeretet, minden életet fenntart és mindenre hatással van. SzentlélekAz Egyetemes Elme, ami az Istenség létezés aspektusa. ISTENI ELME, ami az isteni elképzelést formáló és irányító erõ, amely az a teremtõ ENERGIA, amibõl tulajdonképpen minden ered. Ez a Tér Anyagán a Mennyei Szûzanya által nyilvánul meg.”Istennek szent anyja…”, tehát az ANYA – ANYAG.Tudjuk, hogy az Isten EGY, ám megnyilvánulásában hármas. Amikor azt mondjuk, hogy a saját képére teremtette az embert, akkor ez azt jelenti, hogy ezzel a megnyilvánulásában hármas önvalójával látta el a teremtményt. Tehát nem az ember fizikai teste, hanem a lelkének összetétele másolja le csodás pontossággal az isteni megnyilvánulás módját. Az ember a SZELLEM (Atya) – LÉLEK (Fiú) – TEST (Anya-Anyag) egysége (EGY-s-ÉG)!

Istennek képzeli valaki magátGyakran szoktuk e szavakat használni azoknak az embereknek a jellemzésére, akik uralkodni és ítélkezni szeretnének embertársaik felett. Az ember a SZELLEM – LÉLEK – TEST egysége és mivel Isten az alkotója ennek a hármasságnak, eszerint helyénvaló az állítás, hogy az ember valóban Isten, hiszen magában hordja az örökkévaló Isteni Én (monád) egy részét, ami egyenlõ a Teremtõ jelenlétével az emberben.Még mielõtt korlátozott tudatunkkal az isteni mindenhatóságba és mindentudásba felemelnénk személyiségünket, néhány gondolatébresztõ mondatot szeretnék ehhez a témához hozzáfûzni.Nem mindegy, hogy az ember tudja, vagy hiszi magáról azt, hogy Isten, mint ahogy az sem mindegy, hogy az ember személyisége által megnyilvánuló Istenrõl beszélünk, vagy az Isten Ember által megnyilvánult Teremtõrõl van szó. (A személyiség által megnyilvánuló Isten a jelenlegi kor embere. Az Isten Ember a Felemelkedett Mester/Adeptus, aki befejezte emberi evolúcióját, és elérte az emberi tökéletességet.)Ha valaki arra törekszik, hogy földi élete során személyiségtudatát felemelje a lelkiségéhez és tudja, valamint ismeri (még ha érintõlegesen is) a Teremtõtõl való származásának alapelveit, akkor ez az ember igyekszik a kozmikus törvények szerint élni, és elindul az Isten Emberré válás útján.A képzelet kicsit más, mert ugyan a Teremtõ ott van mindannyiunkban, így a képzelgõ emberben is, de ez esetben hiányzik az ember elméje által felépített gondolatból a valóság alapja. Ez annyit jelent, hogy nincsen a személynek határozott és megalapozott tudása arról a valóságról, arról az EGY életrõl, ahonnan minden és mindenki származik.Az, aki Istennek képzeli magát személyiségének legalsóbb természetét éli és az önös, gyarló, valamint egyéb negatív tulajdonságok a legjellemzõbbek rá. Játssza az Istent, hiszen valóban el is hiszi, hogy minden a hatalmában áll és bármit megtehet, amit csak elképzel. Ez esetben a hittel kapcsolatosan csakis a vak hitrõl van szó, amely a felelõsségteljes gondolkodás hiányát jelenti. Az “Istennek képzelem magam” személyiségtudatú ember a mindenhatóságát, a mindentudását, és a mindenek felett levõségét akarja kifejezni és bizonyítani embertársainak úgy, hogy másokat nem kímélve esetleges hatalmát fitogtatja és visszaél vele. Ez a fajta ember szeret mások felett hatalmaskodni, dirigálni, kritizálni és akár ítélkezni is.Egyetlen dolgot azonban elfelejt az “isteni személy”! Ez pedig nem más, mint az, hogy a Teremtõ nem ítélkezik egyik teremtménye felett sem, nem kritizál és nem irányít senkit, ennélfogva a képzelgõ ember rosszul játssza az Istent.Isten szereteteEz egy “örökzöld” téma és az is marad még egy jó ideig.Számomra az isteni szeretettel kapcsolatos gondolatok mindig nagy szavak és üres frázisok voltak mindaddig, amíg meg nem értettem valamelyest Isten szeretetének a lényegét.V

Ki ne fogalmazta volna már meg azt a kérdést, hogy hogyan tudja a Teremtõ egyformán szeretni az embereket? Hogyan lehet az, hogy Isten nem tesz különbséget, és egyformán szereti a szentet és a bûnözõt?Mi emberek a szeretet minden formáját érzelemként éljük meg, és úgy gondoljuk (elvégre Isten az embert a saját képére teremtette), hogy valószínûleg a Teremtõnk is hasonlóképpen van ezzel.Addig, amíg így gondolkodunk, joggal kérdezhetjük, hogy hogyan lehet egy gyilkost ugyanúgy szeretni, mint egy szent embert.E kérdés magyarázatánál ismételten vissza kell térnünk a teremtéshez!Tudjuk, hogy az Isten EGY, õ az EGYSÉG és az EGY ÉLET, aki számtalan módon és formában nyilvánul meg (ásvány, növény, állat, ember, angyal stb.). Ezt a sokféleséget azonban valaminek össze kell tartania, hogy az EGYSÉG megmaradjon. Kell egy ERÕ, ami mindennél hatalmasabb és legyõzhetetlen. Ez az ERÕ pedig nem más, mint a SZERETET.Ahhoz, hogy Isten feltétel nélküli szeretetét valamelyest megértsük, elengedhetetlen a Teremtõ hármas (Szentháromság) kifejezõdésének ismerete.Ismételjük át:Elsõ Logosz az ATYA, az AKARAT, mert MEG AKAR NYILVÁNULNI.Második Logosz a BÖLCSESSÉG/SZERETET (FIÚ) a mindent fenntartó és megõrzõ élet.Harmadik Logosz a TEREMTÕ INTELLIGENCIA, vagyis a CSELEKVÉS-ben megnyilvánuló ISTENI ELME (SZENTLÉLEK), ami a TEREMTÕ ENERGIA (energiát kell fektetni mindenbe, ha azt akarjuk, hogy megnyilvánuljon, megteremtõdjön). A megnyilvánulás csakis a tér anyagán keresztül lehetséges. Ebben a Teremtõ Intelligenciában (energiában) rejlik a forma minden lehetõsége. (Az emberben lévõ képzeleterõ ennek a visszatükrözõdése.)

Értelmezzük ezt a hármasságot!AKARAT – SZERETET/BÖLCSESSÉG – ENERGIA (forma ideája, teremtése = anyag)Jelentése: Isten a SZERETET/BÖLCSESSÉG ereje által AKAR megnyilvánulni az ANYAG-ban.Az isteni szeretet nem érzés vagy érzelem, hanem ERÕ, ami mindent éltet és összetart. Isten szeretete a levegõ, amit belélegzünk, és a minden sejtünket elérõ keringés. Ez az, ami az egyetemes forrásból mindent táplál, és ez az erõ, amely erõszak nélkül bármit megvalósít.

A Teremtõ szeretete a teremtés forrása (így a tudat bizonyos rezgése), ami minden emberi (és egyéb) kapcsolatot összetart. Ennek az Egyetemes Szeretetnek nincsen tárgya, ezért mindig változatlan marad és nem változik át másik érzelemmé, hiszen már kezdetben sem volt az. Teremtõnk a szeretetét nem a viselkedésünk arányában árasztja felénk, és nem is a jótéteményeink után adja jutalmul. Szeretete életének kifejezõdése, és az az összekötõ erõ, amely a dolgokat egésszé teszi.Isteni neheztelés

Talán az isteni nehezteléssel és büntetéssel kapcsolatosan merül fel a legtöbb kérdés mindenki számára. A szkeptikus ember gyakran teszi fel az alábbi kérdéseket, melyeket tudatlansága okán fogalmaz meg:

Miért ver engem az Isten?Miért van az, hogy az egyik ember dúskál a javakban, a másik pedig koldus és éhezik? Hol van az isteni igazságosság ilyenkor?Miért történnek tragikus és tömeges balesetek, valamint természeti katasztrófák, ahol sok “ártatlan” ember elpusztul? Mit vétett az a leszületõ gyermek, aki csak néhány órát, napot vagy évet él (szenvedések közepette), és meghal?Miért engedi Isten a háborút?Amikor ilyen és ehhez hasonló kérdéseket intéznek hozzám a hitükben szegényes emberek, úgy érzem, hogy nem is szükséges válaszolnom, hiszen úgyis süket fülekre talál a beszédem.Azonban most úgy gondolom, hogy akik ezt az írást olvassák már nem istentagadók, így valamelyest meghallgatásra talál a magyarázat.Az egyházi tanítók azt mondják a szegényeknek, hogy szegénységük Isten akarata és nekünk nincs jogunk ahhoz, hogy megkérdõjelezzük a Teremtõ bölcsességét, vagy akár számonkérjük, hogy mit miért tesz, hanem az a feladatunk, hogy alávessük magunkat minden kérdezõsködés nélkül Isten akaratának és vele együtt a hatalmának. Sorolhatnám a végtelenségig az Istenhez kapcsolódó egyházi tanítások magyarázatait, amelyek az ember sorsába való beletörõdését és nem az elfogadását hirdetik.Az itt felmerülõ kérdésekre a válaszokat jórészt a Karma Törvényében találhatjuk.A teremtõ Isten nem büntet és nem haragszik senkire, ennélfogva nem foglalkozik az egyes teremtmények verésével.A boldogság nem függ a vagyontól, vagy a társadalmi helyzettõl és a szenvedés nem szükségszerû velejárója a szerény javaknak, vagy kis befolyásnak. Gyakran elõfordul, hogy a gazdagság mögött szellemi üresség tátong. A szellemi ürességet nem az anyagi javak hozzák létre, hanem azok a külsõdleges dolgok, amelyek felé fordulunk és olyasmit várunk tõlük, amire nem alkalmasak. Az anyagi javak nem képesek kielégíteni a szellemi szükségleteket, mert a pénznek nincs sem lelki, sem pedig szellemi értéke. Az öröm és a bánat az elme állapotai, amelyeket kétségtelenül befolyásolnak a fizikai körülmények, ám nem meghatározóak. Az öröm a belsõ igaz elégedettség és a valódi spirituális élet kifejezõje. A szomorúság nem más, mint saját tudatlanságunk eredménye és a tiszta látás hiánya. A szenvedés a diszharmóniából, a súrlódásból (konfliktusból) és az ellenszegülésbõl fakad.A gazdagok nem mindig boldogok, a szegények pedig nem mindig nyomorultak. Minden esetben az elme állapota, és nem a pénztárcáé mutatja meg a karma tartalmát. Ha az ember egyszer tisztán felfogja és megérti, hogy jelenlegi helyzete nem más, mint elõzõ életei életmódjának eredménye, és abban nyilvánul meg, amit tett és nem abban, hogy kicsoda, valamint mostani körülményei nem véletlenek és nem a természet játéka, hanem egy megváltoztathatatlan törvény révén mûködõ szükségszerû következmény, akkor õ maga teszi meg a legnagyobb lépést a megelégedettség, a harmónia és egy jobb jövõ felé.Az ember jelenleg még nem ismeri azokat a múltbéli életpályákat, amelyeknek most érzi hatásait, azonban a következmények sajátosságaiból megértheti minõségüket. Figyeljük meg, hogy milyen fellegeket söpör el életünkben az elmélet egy-egy dolog megértésekor, és egyszerre milyen impulzusokat kelt a fejlõdés irányába. Tudatunk fejlõdésének következtében elmúlik neheztelésünk az “isteni kivételezés” gondolata miatt (sõt, ez a gondolat meg is szûnik), mert csak a tudatlanságunkból, valamint a Kozmikus Törvények (ez esetben Karma Törvénye) nem ismeretébõl ered az a tévhit, miszerint Isten önfejû, vagy szeszélyes és puszta hóbortból osztja ki az örömöket, vagy szenvedéseket úgy, hogy egyik gyermekét elkényezteti, a másikat megbünteti, tekintet nélkül az ember erkölcsi értékére vagy élete érdemeire.A Karma Törvénye magában foglalja azt is, hogy – tekintet nélkül a személyekre – minden egyes embert pontosan olyannak kell tekinteni, mint bármely másikat. Feljegyzi a legkisebb tetteket is tökéletes számlakönyvébe, a legpontosabb kifejezésekkel írja fel erényeinket, és amikor az elszámolás ideje elérkezik – legyen az ugyanabban az inkarnációban, vagy másikban – lelkiismeretes becsületességgel fizet. Így tehát az ember sorsáért az egyéni felelõsséget középpontba helyezve az “isteni gondviselést” a karma törvényének ismerete, megértése és elfogadása váltja fel úgy, hogy lecsillapítja a neheztelést, mérsékli az elégedetlenséget, és érvényesíti az igazságot.Egy “tragédia” megélése után, amikor az ember megérti a történés okát, és meglátja a “jót”, hajlamos egyfajta részrehajlásra gondolni. Ezt a részrehajlást kegyelemként fogja fel, amit úgy tekint, mint valamit, amit egy különálló és elszigetelt istenség ad egy különálló és elszigetelt emberi lénynek. Jövendõnk egységét soha nem lehet múltbéli egységünk kifejezéseivel leírni. Abban a mértékben és fokban részesülünk a kegyelemben, amilyen mértékben elfogadtuk az élet alapvetõ egységét és elvetettük a gátlásokat, amelyek az elválasztó életszemlélethez kötnek.

A TEREMTÕ NEM BÜNTETÕ ISTEN!

Amit az ember Isten büntetésének vagy haragjának hisz, az csak egy meghatározott ok természetes okozata. Ahhoz, hogy az ok (büntetés) megszûnjön, csakis az okságot kell felszámolni és a hatás hamarosan megszûnik.A korai vagy tragikus halálnál vannak esetek, amikor a lélek fogadta el az alkalmat, amelyet egy ilyen jellegû halálhoz vezetõ “baleset” nyújtott. Valószínû, hogy az illetõ karmájában benne volt egy effajta halál egy adósság azért, mert valaha õ okozta valakinek a korai halálát. Meglehet, hogy több életen át nem mutatkozott alkalom a tragikus halál karmikus kimerítéséhez, és az is lehetséges, hogy ez az adósság már akadályozni kezdte a lélek haladását. Minden hirtelen halálnak – legyen az vasúti baleset, földrengés, repülõgép szerencsétlenség, özönvíz és minden természeti katasztrófa – a legfõbb oka a személy(ek) karmikus adóssága. A tömeges “szerencsétlenségek” alkalmával nagyon sok ember kerül össze, akinek abban az idõpontban meg kell halnia. Ilyenkor a dévák azokra a helyekre irányítják az embereket, ahol ez a “tragédia” történni fog, azért, hogy megfizethessék karmikus adósságuknak egy részét.Létezik a katasztrófák általi halálnak egy másik jellemzõ oka is, amelyet nem nagyon mernek kimondani az ezoterikus szemléletû emberek, és amirõl én is csak néhány szóban szeretnék szólni azért, mert nem ez az elsõdleges oka a tömeges baleseteknek, ugyanakkor jó, ha tudunk róla.Mindannyiunknak van egy egyéni (individuális) Teremtõi Terve, amelyet a lélek testet öltése elõtt a Karma Uraival egyeztetett. Abban az esetben, ha az ember nagyon eltávolodik tervének beteljesítésétõl, és nem hajlandó lelkiségének figyelmeztetõ üzeneteit (pl. betegség) észrevenni, valamint megálljt parancsolni személyisége mohóságának, úgy a lélek dönthet akképpen, hogy véglegesen kivonul fizikai testébõl, mert úgy látja, hogy ebben az inkarnációjában már nem tapasztalhat számára hasznos dolgokat. Mivel ebben az esetben az ember személyisége a Teremtõi Tervétõl, így a lelkiségétõl teljesen elszakad, és szellemisége jelen inkarnációjában már nem képes fejlõdni, ezért a lélek úgy dönt, hogy végleg elhagyja fizikai testét, hiszen ez a tudathordozó eszköz jelenleg már nem szolgálja céljait a növekedéséhez. Ilyenkor a lélek választhatja a hosszantartó betegség, vagy a hirtelen (esetleg baleseti) halál általi kivonulást is.Ne feledjük, hogy Naprendszerünkben minden mindennel összefüggésben van!Ha a halál által eltávozik egy szerettünk, az nemcsak az eltávozottat érinti, hanem a hozzátartozókat is. A halál minden formáját el kell fogadnunk, kivételt képez az öngyilkosság.A látszólagos veszteség egyik legszomorúbb esete az, amikor egy gyermek távozik a fizikai világból, és szüleinek nem maradt más, mint az üres helyét nézni. Szinte felháborodást érez az ember a szívében, amikor egy gyermek halálhírét hallja. Még egy teljesen kívülálló embert is megrendít egy gyermek halála, a szülõkrõl, rokonokról nem is beszélve. Mérhetetlen fájdalmat érez az a szülõ, aki a gyerekét a halál által veszíti el. Elfogadhatatlannak és a sors kegyetlenségének, valamint Isten igazságtalan ítéletének tekinti az ember a gyermeki halált.  Egy kisgyermeki súlyos betegség, vagy halál (a gyermek 7 éves koráig), mindenképpen elsõsorban a szülõ tapasztalatszerzését, és tanítását szolgálja. A szülõkben testet öltõ léleknek szüksége van az efféle tapasztalatra, és a gyermekük lelke, a tanításuk elõsegítése érdekében – “nevelési célzattal” – testet ölt, annyi idõre, amennyire a szükség megkívánja.Soha egyetlen csekély igazságtalanság sem érheti az emberi lényt! Az ember saját maga törvényhozója, így saját fizikai sorsának teremtõje.ÜdvözülésElgondolkodott e már kedves olvasóm azon, hogy amikor azt mondja valakinek, hogy “üdvözöllek”, vagy azt írja egy levél végére, hogy “üdvözlettel, üdv”, ezzel az egyetlen szóval mit sugalmaz embertársa felé?Az üdvözletünkkel nem kevesebbet kívánunk szeretteinknek, mint a nirvána-i tudatállapotot.Mi ez?A Nirvána az EGY-gyel való egyesülést jelenti, ez a tudatállapot a tökéletesség és a mindentudás szintje. Ez a legnagyobb üdvösség állapota és az igazi létezés központja. A nirvánában azok a “nagyok” vannak, akik ebben vagy valamely elmúlt rendszerben befejezték fejlõdésüket. Olyan állapot ez, amelyben minden elkülönült tudat megszûnt. A Nirvána a legnagyobb üdvösség állapota, az igazi létezés középpontja, a tökéletesség szintje és a minden tudása. A nirvána-i tudat azt jelenti, hogy bárhol a Naprendszerben tudatos a lény (ilyen pl. a Felemelkedett Mester/Adeptus).Tehát, amikor valakinek üdvözletünket küldjük, ezzel azt kívánjuk embertársunknak, hogy lépjen be a nirvánai tudatállapotba és egyesüljön szellemisége a Teremtõvel.Isten áldásaGyerekkoromban falun élõ anyai nagymamámtól gyakran hallottam búcsúzó köszönésként azt, hogy “Isten áldja meg”. Azt már akkor is tudtam, hogy valamiféle jó kívánságot jelent, hiszen nagymamám szerint Isten mindent megáld, mielõtt e világba megteremti, és a rendelkezésünkre bocsátja.Jómagam is naponta többször használom ezt a mondatot, ezért úgy gondoltam, hogy megvizsgálom a lényegi mondanivalóját, majd megosztom  érdeklõdõ embertársaimmal, reménykedve abban, hogy az itt leírtak elolvasása és megértése után minél több ember fogja tudatosan és szeretet által vezérelten kimondani.Általánosságban véve az áldás, Istentõl eredõ jókívánságot és transzcendens erõátvitelt jelent.A Biblia szerint az áldás “Isteni kegy osztása”, amelyet Isten vagy az általa kiválasztottak oszthatnak rá valakire, vagy valamire. Az egyházi tanítások szerint a kegyelem Isten irgalmasságát, megbocsátását, kegyességét hangsúlyozza olyan értelemben, ahogyan – a maga módján – az ember is tud irgalmazni és megbocsátani.

A mai ember az isteni kegyelmet hajlamos egyfajta részrehajlásnak felfogni, amit úgy tekint, mint valamit, amelyet egy különálló és elszigetelt istenség ad, egy különálló és elszigetelt emberi lénynek.Az isteni kegyelem magyarázata (is) a Karma Törvényében rejlik. A Karma Törvényének tana azé a törvényé, amely tekintet nélkül a személyekre minden egyes embert pontosan olyannak tekint, mint bármely másikat. Ennek megfelelõen a Teremtõ mindig igazságos, nem részesít senkit megkülönböztetett figyelemben és elõnyökben. Mindig abban a mértékben részesülünk a kegyelemben, amilyenben elfogadtuk az élet alapvetõ egységét.Az áldást Istentõl kapott különleges ajándéknak is tekintik, amelyben a Teremtõ fölvilágosít és megerõsít minket lelkünkben, hogy az üdvösségre szükséges jót megismerhessük, a bûnt pedig elkerülhessük. Amikor a magukat “Isten földi helytartójának” nevezett egyházi személyek áldást osztanak, akkor ezt teszik egyfajta vallási célokat szolgáló szertartás keretében szavakkal és cselekedetekkel egybekötve. Tehát az emberek úgy vélik, hogy akire, vagy amire az áldás irányul az isteni kegyben, valamint védelemben, és így természetfeletti hatásban részesül. Tulajdonképpen ez az isteni áldásnak a legegyszerûbben értelmezett verziója, azonban, ha az itt átadott Teremtõvel (Logosszal) kapcsolatos elveken elgondolkodunk, akkor észrevehetjük a felszínes értelmezés mögött rejlõ mondanivalót is, amelyet minden embernek hasznára válik tudatosítani az elméjében.Amikor azt mondjuk valakinek, hogy “ISTEN ÁLDJON MEG”, egyrészt ezzel arra kérem a személyiségét, hogy fogadja el az élet alapvetõ egységét (Istent) és vesse el azokat a gátlásokat, amelyek a Teremtõtõl elválasztó életszemlélethez kötik, másrészt pedig arra kérem Istent, hogy az embert az akaratával egyezõ módon segítse fejlõdésében és megvilágosodásában.

Epilógus Életünk jelenségei között számos nagyfontosságú dolog van, melyrõl az embereknek véleményt kell alkotnia, ha értelmes lényként akar élni és híven akarja irányítani életét.Az ateista személy “hiszem, ha látom” szemlélete mögött a tudatlanság áll. Tévedhetetlen, kézzelfogható bizonyítékot találni Isten létezésérõl igen nehéz (és felesleges) dolog egy szkeptikus ember számára. Volt lehetõségem megtapasztalni ezt a fajta életet is és rájöttem, hogy Isten szinte egyfolytában bizonygatja felénk létezését, ott áll nap, mint nap elõttünk, szól hozzánk, és mindent elkövet azért, hogy észrevegyük és meghalljuk õt.Hogyan teszi mindezt?Embertársainkon keresztül, hiszen minden emberben ott van õ, akinek szeretete örök, szilárd és változatlan.A Teremtõ létezését elsõdlegesen elvekkel lehet magyarázni, hiszen õ nem egy személy, hanem egyfajta elvont (ELV-ont) tudat. Ahhoz, hogy megértsük életét, akaratát, gondolatát, szeretetét és megnyilvánulásának okát, elengedhetetlen az elvekben gondolkodás. Az intellektuális bizonyítékok azonban elégtelennek bizonyulnak, ha az ember hitetlen, vagy vakhitû.Létezik babonás hitetlenség éppúgy, mint babonás hit is, és valójában nem lehet pontosan tudni, hogy a babonának melyik formájától szenved jobban az emberiség jelenleg. Az Istenrõl való hit és szemlélet minden embernek egyéni ügye. Ha egy valós tényt elõször tárnak egy személy elé, azonnal megszólal valami benne – nevezhetjük ezt intuíciónak, megérzésnek, igazságérzetnek, vagy aminek tetszik – és azonnal tudni fogja, hogy az a tény igaz vagy nem.Amikor saját magunk megértjük a lehetséges választásainkat, akkor ebben megtapasztaljuk Istent. A Teremtõ nem egyszerûen a mennyben van, hanem messze azon túl a tiszta szellem birodalmában.Amikor úgy tûnik, hogy Isten elhagy bennünket, akkor talán épp mi magunk küldjük el azzal, hogy megtagadjuk õt. Isten adakozó szándékának csak az ember elfogadókészsége szab határt. Az isteni terv mindig gondoskodik rólunk, azonban saját akaratunk és vágyunk növekvõ szerepet játszik, ami által mi magunk szabunk határt a gondviselésnek.Isten Országa nem érhetõ el a személyes becsvágyakon, erõfeszítéseken és vágyakozásokon keresztül.A Teremtõ ugyan mindenütt jelen van, de mit sem használ ez az embernek, ha nem veszi észre õt. Életünk célja a szabadság és a beteljesülés, de a teljességet nem érhetjük el, amíg egészen meg nem ismerjük Istent úgy, amint õ ismeri önmagát. Az ISTENI SZERETET az emberi lényben az, amely MEGÉRTÉSEN alapszik, ÖNZETLEN SZOLGÁLATBAN gyarapszik, és BÖLCSESSÉGBEN teljesedik ki. A BÖLCSESSÉG pedig HARMÓNIA – harmóniája az ÉRTELEMNEK, az ÉRZELEMNEK és a TUDÁSNAK. Azonban tudnunk kell, hogy a bölcsesség semmi esetre sem a tudás halmozásával gyarapszik. Nem a könyvek méterszáma, vagy kilószáma az, ami által megfoghatóvá lesz a megfoghatatlan Isten bennünk!Az Isten Országába vezetõ út világosan ki van jelölve. Mindenki szeretetbõl indul, azután áthalad a küzdelem, a szenvedés és a fájdalom állomásain, hogy a végén visszatérjen a teremtõjéhez a szeretetbe.Semmi sem létezik Istenen kívül, és bárki iránt is érezzünk tiszteletet, imádatot, szeretetet az mind a Teremtõnek szól, aki az adott személyiségben megnyilvánul. Amikor valakit szeretünk, a benne élõ Istent szeretjük. Õ, aki bennünk lakozik felismeri a másikban lévõ Istent. Azok a tulajdonságok, amelyeket egy emberben csodálunk, az Isteni Fény õt átragyogó megnyilvánulásai, és a csodálat nem más, mint a bennünk levõ válasz az eszményeire, amelyeket a másik emberben kifejezve látunk.Az Istenség felismerése az üdvösség kapujához vezet, ami mögött a tökéletesség és a mindentudás vár bennünket.  És hogyan juthatunk be ezen a kapun?”Aki keres, talál, és aki bekopogtat, megnyittatik annak.”

Forrás: Logoszvilág