“Szegény, szegény emberiség, mikor lesz a tiéd az egész hamisítatlan Igazság! Íme a “kiváltságosok” mindegyike azt mondja: “csak nekem van igazam…”. De honnan ez a makacs megfeledkezése arról a fontos tényrõl, hogy van még számtalan más oldal is azon egyetlen oldal elõtt és után, amelyet a “látnokok” mind még alig tanultak meg kibetûzni? Miért van az, hogy õk az Igazság alfája és omegája?”(Kuthumi)
Gyakran hallottam már ezoterikus körökben, hogy “a mesterem azt mondta…”. Ilyenkor általában megérdeklõdtem, hogy kirõl van szó. Melyik mester, mi a neve, és miben mester?Végül mindig csalódottan vettem tudomásul, hogy egy olyan fizikai testben lévõ, halandó emberrõl van szó, aki érdeklõdik az okkult tudományok iránt, és néhány dolgot már elméletben megtanult, a gyakorlatban viszont még nem biztos, hogy megfelelõen képes alkalmazni a tanultakat. Ezek az emberek mestereknek neveztetik magukat, olyan személyekkel (tanítványokkal), akik elhiszik nekik, hogy õk már mindent tudnak az ezoterikáról, és õk az Isten kiválasztottjai. Sajnos ezeket, a hiszékeny embereket a lehetõ legjobban ki is lehet használni alvó tudatuk miatt – mert a “mesternek neveztetett” önzõ, és gyarló akaratának megfelelõen, képes rájuk hatást gyakorolni. A “halandó mester” pedig él is a lehetõséggel, és gyakran minden eszközt bevet, annak bizonygatására, hogy az õ szava szent, és sérthetetlen. Attól az embertõl, aki azt állítja, hogy csak õ egyedül rendelkezik az egyetlen igazságos tanítás rendszerével, vagy különös képességekkel, amely senki másnál nincs, és minden más hamis, okosabb ha távolságot tartunk, mert az a sötétség tanítója. Tanításai pedig a káprázatról szólnak, ami elbûvöli az emberek személyiségét, ereje és hatalma pedig abban van, hogy a csalárd tanító azt mondja a Törekvõnek, amit hallani szeretne.Fehér TestvériségLétezik azonban az univerzumban egy közösség, amelyben valóban Mesterek munkálkodnak. Ez a Nagy Fehér Testvériség Páholy, a Nyugati Szentek és Keleti Adeptusok szellemi rendje, akik újra egyesültek az élõ Isten szellemével. Õk azok, akik a szellem síkjain laknak, Isten Királyságában (Isten Tudatának Királyságában), és tanítják a nem felemelkedett lelkeket éteri síkon, az éteri templomaikban. Azokat nevezzük Felemelkedett Mestereknek, akik a testvériség legfelsõbb céljaival az Isten-Atya vezetése alatt egyesültek, és az égi seregeket is vezetik, és akik még a fizikai életükben nagyban hozzájárultak a tanításokhoz, tudományokhoz, mûvészetekhez és gazdaságokhoz minden nemzetben és minden idõben, valamint, akik a megtestesülés után is folytatják az emberek lelkesítését.A szó “fehér” (Testvériség) nem a fajt jelenti, hanem a fehér, tiszta aurát, amely körülveszi formájukat. A Fehér Testvériség magába foglalja a Felemelkedett Mesterek, nem felemelkedett cséláit (tanítványait) is. A Fehér Páholy Mesterei, az emberiség idõsebb testvérei. Olyan fogalom ez, amely különös varázzsal hat az emberi szívre, és az minden róluk szóló hírt üdvözöl.Mester – Adeptus A teozófusok által használt “Mester” kifejezés, olyan emberi lények megnevezése, akik befejezték emberi evolúciójukat, és elérték az emberi tökéletességet, semmi több tanulnivalójuk nincs, elérték azt, amit a keresztények “üdvözülésnek” neveznek. Tulajdonképpen, ez a reinkarnáció alóli felszabadulást jelenti, és biztosítást az evolúcióban való minden bukási lehetõsége ellen. Az evolúció, magában foglalja az öntudat fokozatos kiterjedését, valamint a javított anyagi formákban való megtestesüléseket, ami a “Mesteri” állapot fogamzásának alapfeltétele. A tökéletességet, melyet a fejlõdés során, minden emberi lény elérhet nyilvánvalóan nem lehet megvalósítani egy rövid emberi élet alatt. Egy ilyen hosszú evolúció csúcsán áll a “Mester” megtestesítvén magában az ember lehetõ legmagasabb értelmi, erkölcsi, és szellemi fejlõdésének eredményét. Megtanulta mindazon leckéket, melyeket az emberiség még most ismer meg, övé mindazon tapasztalatok értéke, melyeket a világ megadhat. Ezen a ponton túl, már az evolúció: ember feletti.A Mester olyan emberi lény volt, akiben a benne rejlõ isteni lény, fokozatos és lassú fejlõdés után kibontakozott. Ez azt jelenti, hogy a Felemelkedett Mesterek kezdetben ugyanazon az úton haladtak, mint más emberek, csak késõbb neki indultak a meredekebb leejtõnek, amely az ember fejlettségéhez vezet. E mesteri magasztos állapotban, az ember eléri a tökéletesség elérhetõ fokát. A gondolatnak, hogy e nagy lények, tökéletesedett emberek, csak az emberi elme korlátai szabnak határt. Az ilyen lények létezése, az evolúció tanának elfogadása mellett egészen természetes – õk szükségképpen a legmagasabb “termékei” az evolúciónak. Mivel a Mesterek is jártak azon az úton, amelyen mindannyian haladunk, ezért nem csodaszerû az õ útjukon való haladás, sõt mindenki számára hozzáférhetõ. A buddhisták asheka-nak nevezik – szó szerint “nem tanítvány” – mert már nincs mit tanulnia, a természet emberi birodalmainak lehetõségeit kimerítette. Örökké a nirvána fényében van, még ébrenléti tudatában is, ha esetleg azt választotta, hogy a földön marad fizikai testben. Amikor fizikai testén kívül van, még magasabbra emelkedik, pontosan a monádi síkra, ami azt jelenti, hogy nemcsak a szavainkon, de gondolatainkon is túlra.
Az Adeptusnak megvan az a képessége, hogy megkapjon bármilyen tudást, amit akar, szinte egy pillanat alatt. A Mesternek nincsen szüksége arra, hogy minden tudást a “saját agyában” tároljon, ahogyan mi tesszük, viszont képes bekapcsolni egy bizonyos képességet bármilyen kívánt dolog eléréséhez, és ennek a képességnek a használatával ott, és akkor mindent megtudhat az adott dologgal kapcsolatban. Nem kell, hogy behatóan tanulmányozzon egy tárgykört, viszont ráirányíthatja mindent látó szemét az adott tárgyra, és azután a maga módján magába szívja a tudást. A buddhikus (tiszta értelem) képességgel, ami a Mester képessége – többé nem szükséges kívülrõl adatokat gyûjteni, hanem a Mester csak becsatlakozik bárminek a tudatába, legyen az ásvány, növény, vagy akár angyal, és megérti azt belülrõl. Õk a vallás világában géniuszok, és miután az egyetlen és örök fény, mely bevilágítja az egész világot, mindenki szívében benne él, ezért meg is nyilvánulhat minden embernél. Mindannyiunkban egy, és ugyanaz az örök világosság lakik. A Felemelkedett Mester már nagyot haladt az úton, és sok beavatáson ment keresztül, ami által öntudatossága egyre tágult. Ma már nemcsak a mi világunkat öleli fel tudása, hanem felnyúlik azokba a világokba is, amelyekben a Szellem honol.Az Adeptus úgyszólván kigyomlálta magából az alsóbb ént, és nem magáért él, hanem mindenkiért. Egyetlen indító oka, a fejlõdés segítése, vagyis elõsegíteni, hogy minden összhangban együttmûködjön a fejlõdést irányító Logosszal.A második legkiválóbb jellemvonása, a mindenoldalú fejlettsége. Tehát az Adeptus minden oldalú ember, kinek odaadása, szeretete, rokonszenve és együttérzése tökéletes, míg ugyanakkor értelme sokkal nagyobb, semhogy felfoghatnánk, spiritualitása pedig csodálatos és Isteni. Magasan kiemelkedik Õ az összes emberek közül, akiket ismerünk azáltal, hogy teljesen kifejlett.A Mesterek munkájaA lelkek túlnyomó többsége félöntudatosan álmodozik. A többség még nem eléggé határozott, még a birtokában lévõ tudatosságban sem, hogy megértse a fejlõdés célját, illetve törvényeit, amelyben részt vesz. Ha a személyiség emelkedik a lélek felé, ezt az “ébresztõ” folyamatot nagymértékben elõsegítik a Bölcsesség Mesterei, akik a napfényhez hasonlóan árasztják ki szellemi erejüket a Törekvõ felé. A Mesterek munkája általában a mentális síkon megy végbe, még inkább a kauzális síkon, ahol az egyéniségre, vagyis a lélekre közvetlenül lehet hatni. Errõl a síkról záporozzák le a legnagyszerûbb szellemi befolyásokat a gondolat világára, innen ösztönzik a szellemi növekedést azáltal, hogy megvilágosítják az értelmet, és megtisztítják az érzelmeket, valamint inspirálják a különféle nagyszerû, és jó hatású mozgalmakat is. Ahogyan a nap sugarai egyetlen központból mindenhová eljutnak, és minden, amit elérnek saját természete szerint használja azokat, ugyanígy a Felemelkedett Mesterek azok, akik minden embert fénnyel borítanak be, és aminek szétszórása a feladatuk. Mindenki annyit használ belõle, amennyit képes feldolgozni, és ennek következtében növekszik és fejlõdik. Az emberek kauzális testének növekedésében, és fejlõdésében így nagy segítség a Mesterek munkája, mert õk sokkal inkább a kauzális testben lévõ Én-ekkel (lelkekkel) foglalkoznak, mint az ember alsóbb tudathordozó eszközeivel, ami az alsó mentális, asztrális és fizikai testeket jelenti, összességében pedig a személyiséget. A mennyei világ legnagyobb dicsõsége a szolgálat dicsõségében rejlik, azok, akik befejezték a mentális fejlõdést (Felemelkedett Mesterek), õk a források, amikbõl az erõ folyik ki azokra, akik még kapaszkodnak felfele. Innen, a mentális világból, gondolatok által adják a közvetlen tanításokat azoknak a tanítványoknak és törekvõknek, akik eléggé haladottak ahhoz, hogy ilyen módon elfogadhassák, mivel innen sokkal készségesebben és tökéletesebben lehet információt közölni, mint az alsó síkokról.Hangsúlyozom, hogy a Mester tanításai leginkább a lelkiségre – ami a kauzális síkon található – van hatással, ezért az elvekben gondolkodás lesz jellemzõ az egyénre.Az eddigiek alapján joggal merülhet fel egy igen fontos kérdés, ami az ezoterikus gondolkodó eddigi ismereti alapján nem tûnhet egyértelmûnek. A lélek fejlõdésérõl a tanok többsége úgy szól, hogy amikor a lélek felszabadította magát, és kilép az egyéni karma kötelékébõl (nem kell neki inkarnálódnia többé), belép az Istennel való egyesülés valamiféle üdvösségébe – egyesül a Teremtõvel – és nagy boldogságban él tovább… Ki kell ábrándítanom e tévhitben élõket, mert ebben az esetben a lélek csak a fizikai testetöltés kötelezettségétõl szabadul meg. Amikor a lélek felszabadította magát az újraszületések kötelékébõl, vagyis az egyén számára kiszabott fejlõdési munkát befejezte, eléri a Bölcsesség Mestereinek színvonalát, következésképpen Felemelkedett Mesterré válik. A Mester lemond a Nirvánáról (felszabadulás üdvösségérõl) azért, hogy sok millió embertársáért, aki még a sötétségben küszködve törekszik a felszabadulás felé, továbbra is munkálkodjon – és mindezt teszi az emberiségért. Tehát az újraszületések alól felszabadult lélek számára, nem az az örök boldogság állapota következik, amit az ember a földön végzett jó cselekedetei miatt jutalomból a mennyek országában semmit tevéssel tölthet. Sokkal nagyobb, összetettebb, és felelõsségteljesebb munka vár a lélekre Mesterré válása után, mint azt a személyiség tudatú ember gondolná.
Ezek a tökéletessé vált emberek, rang szerint elosztott munkát végeznek, és szervezetet alkotnak, amelynek a neve a Nagy Hierarchia, és amelybe beletartozik a már az elõzõekben említett Fehér Testvériség is. A Mesterek képességei nem egyformák, mivel már néhányan korszakokkal ezelõtt érték el a felszabadulást, míg mások csak a legújabb idõkben, így az elõbbiek mögött hosszabb munka, és nagyobb tapasztalat áll. Azonban mindnyájukat egy akarat egyesít: szolgálni Isten tervét, az emberiségért. Õk a fejlõdés során az emberfaj virága, minthogy tudatuk állandó kapcsolatban van az Istenivel. Hét temperamentum, vagy cselekvési forma szerinti típusuk van, ennek a hét típusnak a Teremtõ Hét Sugár a neve. Röviden megfogalmazva: Teremtõ sugárnak azt nevezzük, amikor az Isten megnyilvánul, s ekkor ezt a hét sugarat használja az akaratának a kinyilvánítására. Tehát a Teremtõ, a mi hét dimenzionális rendszerünkben, hét sugáron keresztül fejezi ki akaratát. Ez az a hét erõ, amely a Teremtõnek hét minõségét fejezi ki, valamint az akaratát közvetíti a világmindenség bármely formájára, és anyagára. A Mesterek munkájának hatalmas része messze túl a fizikai szinteken zajlik. Az Adeptusnak foglalkoznia kell a fejlõdés valamennyi különbözõ szintjével és formájával, nemcsak az emberiséggel, hanem az angyalok vagy dévák nagy birodalmával, a természetszellemek különbözõ osztályaival, az állatokkal, a növényekkel, az ásványokkal, az elementálok birodalmaival, és sok mással, amikrõl az emberiség eddig még semmit nem hallott.A Mesterek gyakran használják ki a különleges alkalmak és helyszínek elõnyeit, ahol valamilyen magnetikus központ található. Ezeken a helyszíneken általában, valamilyen szent ember élt és meghalt, vagy egy ilyen ember valamilyen ereklyéje teremt megfelelõ légkört ahhoz, hogy õk kihasználják e körülmények elõnyeit, és úgy intézik, hogy saját erejüket a már készen álló csatornák mentén sugározzák le. (Pl. Indiában Sathya Sai Baba – St. Germain Mester)A nagy Adeptusok, nemcsak remeték, akik magányban meditálva árasztják a békét és áldást, hanem sokkal inkább a fejlõdési folyamat irányítói és kivitelezõi, akik isteni irányítás alatt dolgoznak az emberiség üdvére. A teozófus mindig az “Isteni Terv”-rõl beszél, és ezalatt a fejlõdés folyamatának tervét érti, amit a Logosz (Isten) megfogalmazott, és amit küldöttei – akik maguk is az Õ kisugárzásai – folyamatosan megvalósítanak. Az Adeptus tehát a tökéletességet elért ember, aki felszabadult tudatát a Logosz tudatához, az Istenség óceánjához kapcsolta, így bizonyos értelemben Õ az Avatára*, aki leszállt a magasságokból. Még magában hordja az ember minden jegyét, emlékében a múlt küzdelmeit, de mindezt az Isteni Tudathoz kapcsolva, ami az övé is. A Mester nem csupán az Istenség egy részének megtestesülésében, hanem az emberi együttérzésben is végtelenül tökéletes.A Mesterek testeMivel egy Mesternek már nincsen ledolgozandó karmája, ezért nincsen szüksége a fizikai testben való megnyilvánulásra sem. Ez azonban nem azt jelenti, hogy egy Felemelkedett Mester nem is nyilvánul meg sûrû testben a földön. Csakis akkor vesz fel fizikai formát, amikor õ szükségét látja, és ez a teste kizárólag már csak egy eszköz. Nem több mint egy érintkezési pont a fizikai síkkal, egy szerszámként kezelt test, amire a Mester munkájához van szükség, és amikor elvégezte a feladatát, egyszerûen leveti a fizikai testet. Az Adeptusok valódi testét – kauzális test* – bemutatni lehetetlen. Emberi szavak kifejezésével, és a színek fizikai világban lévõ ábrázolásával sem lehet elég méltóképpen bemutatni, azt a gyönyörûséget, amit a Felemelkedett Mester valódi testének látványa nyújthat az emberi szemnek. Ez a látvány csak az igazi tisztánlátóknak adatik meg, akik megközelítõen sincsenek annyian, mint ahány ember annak nevezi magát!Az Adeptus esetében a kauzális test mérete hihetetlenül megnövekedett, a Naphoz hasonló tündökléssel ragyog, káprázatos szépsége minden képzeleten messze túl van. A formák és a színek szépségére nincsenek szavak. (Hogy mégis legyen valami elképzelése az olvasónak errõl a testrõl, ajánlom az “Angyali fényképek”-nél – a Mester kauzális teste – általam készített fotó megtekintését.)Ha egy Adeptus úgy dönt, hogy testetölt a fizikai világban, akkor elsõ látásra ugyanaz a fizikai jelenség tárul elénk, mint bármelyik embertársunk láttán. Természetesen mégis van különbség, nem is akármilyen, hiszen a Mester megjelenése mindenkor hatásos, nemes, méltóságteljes, szent, és derûsen nyugodt, és a vele találkozónak szinte lehetetlen fel nem ismernie azt, hogy egy kiváló ember közelében van. Ezek az Isten Emberek tökéletesen szép külsõvel rendelkeznek. A fizikai testük a szó teljes értelmében tökéletes, mert teljesen az egészség törvényeinek engedelmeskedve élnek, és mindenek fölött azért, mert soha semmin sem töprengenek. Az Adeptusnak rendszerint nemcsak a jelenlegi teste fenségesen szép, hanem mindegyik késõbbi testetöltésnél használandó új teste általában hajszálpontos másolata az elõbbinek – eltekintve némely fajbeli és családbeli különbségtõl.
A Mester és a TanítványKevés ember tudja felfogni, hogy mi az, amit kér, amikor azt óhajtja valaki, hogy egy Mester a figyelmét felé fordítsa, és tanítványává is fogadja. Mindazoknak, akik azzal a kéréssel fordulnak a Mesterek felé, hogy tanítványokká lehessenek, elsõként meg kell kísérelniük megérteni az erõnek, és a munkának azt a csodálatos jellegét, és azoknak a Lényeknek a nagyszerûségét, akikkel az ember összeköttetésbe szándékozik lépni. Ahhoz, hogy egy Mester tanítványául fogadjon valakit, jó néhány feltételnek meg kell felelnie a törekvõnek. Nem azért, mert az Adeptus válogatós, és kivételezik, hanem azért, mert a Felemelkedett Mester a rendszer Logoszának munkájáért él, és azoknak közülünk, akik hozzájuk akarnak közeledni, meg kell tanulniuk hasonlóan cselekedni, és csak a Teremtõi munkáért élni. Akik ezt teszik, bizonyosan magukra vonják a Mesterek figyelmét, akik meg fogják tanítani õket, a világra segítséget és áldást bocsátani.Elsõsorban a szeretet tüzében égõ szív az, amely után a Mesterek néznek, amikor tanítványaikat az emberek közül kiszemelik. A szeretet lángját keresik, mely bevilágítja az emberi önzés, és küzdelem sötét éjjelét. A szeretet olajából táplálkozó, lángoló szívet keresi a Mester, és ha megtalálja valakiben, akkor tudja, hogy tanítványainak száma megszaporodott. A tanítványsághoz azonban nemcsak hosszú az út, hanem elég göröngyös is.Ismételten felhívom a figyelmet arra, hogy a Mester nem a személyiség tanításával foglalkozik elsõsorban, hanem a lélek elõrehaladását segíti. Pontosabban megfogalmazva, csak az a Törekvõ számíthat a tanítványság elérésére, akinek a lelkisége a tudat-kibontakozás hosszú folyamata során eljut arra a fokra, ahol világosan felismerhetõ, hogy nem önmagáért, hanem másokért akar élni. A lélek ekkor az a földi testben élõ, eszményekért lelkesülõ férfi vagy nõ, aki bár gyakran elárulhatja eszményeit, végérvényesen sohasem mond le róluk, még szenvedés és megaláztatás árán sem. Ha már a személyiséget a lélek is irányítja, akkor válhat alkalmassá arra az ember, hogy a LÉLEK életébe belépjen Valaki, aki tudatának kitágítását a megvalósulás további magaslataira vezérli. Ez a Valaki, a bölcsesség egy Tanítómestere, aki életrõl-életre figyelemmel kísérte a lélek küzdelmeit, hogy miként akart hû maradni eszményéhez, és most azért jön, hogy szorosabb kapcsolatot teremtsen a lélekkel, mint a Mester a Tanítvánnyal. Mindig a Mester választja a tanítványt, és nem a tanítvány a Mestert.A tanítványságnak több fokozata van, de itt most csak a próbatanítványsággal és a tanítvánnyá válással foglalkozunk.A próbatanítványságAmint az ember értelmi, erkölcsi és szellemi természete kifejlõdik, mindinkább ráeszmél az emberi élet céljára, és mind jobban vágyódik arra, hogy ennek a célnak saját személyében is megfeleljen. A sokszori vágyakozás a földi örömök után, amelyeknek birtoklását teljes csömör követi, lassanként megtanítja õt a föld legdrágább javainak múlandó és elégtelen voltára. Olyan gyakran törekedett valami felé, hogy elnyerte, örömét lelte benne, kielégítette magát vele, és végül megcsömörlött tõle, mert már elégedetlenül fordul el attól, amit csak a föld nyújthat. Az ember rájön, hogy ezek a földi örömök csak illúziók, ami nem egyéb, mint káprázat.A próbatanítványi ösvényre lépõ embernek, teljesen mentális és erkölcsi természetû feladatot kell végeznie. Már a nevében is benne van (próbatanítvány), hogy valamiféle próbákat kell kiállnia az embernek. A tanítvány próbatétele, azaz kipróbálása abban áll, hogy megvizsgálják, mennyire tud a jelölt a karmikus megrázkódtatások közepette is helytállni, és önzetlenségébõl mitsem veszíteni. Kipróbálják arra nézve is, hogy mint munkás tud-e eléggé alkalmazkodni a Mester tervéhez. Mert, ahogy már volt róla szó, a bölcsesség mindegyik mestere nagyszámú tevékenységnek a központja, és ezeknek elõmozdításával járul hozzá a maga részérõl a Logosz Tervéhez. A törekvõt tehát nem annyira azért teszik próbára, hogy a Mestertõl tudást nyerjen, hanem inkább azért, hogy a Mester munkájában megfelelõ segéderõvé képezze ki magát. A próbatanítványnak késznek kell mutatkoznia arra, hogy tanulótársaival együttmûködjék, és minden tekintetben be kell bizonyítania, hogy a munka eszménye fontosabb neki, mint saját személyes kielégülése.Ha valaki saját erejébõl, teljes mértékben felhasználta az általános segítséget, amelyet a hit által, a filozófiai tanokból nyerhet, és a fejlõdés elõretörõ hullámának elsõ vonalaiba küzdötte fel magát, ha szeretõ, és önzetlen segítségre kész, akkor magára vonja az emberiség éber szemû õrzõinek különös figyelmét, akik többször is alkalmat adnak neki, hogy megvizsgálják erejét, szándékát, és felkeltsék intuícióját. Amint rálép az ember erre az ösvényre, próbatanítvánnyá, csélává lesz. Ez annyit jelent, hogy az egyik Mester gondozásába veszi, és úgy tekinti, mint aki keresi tanítóját, hogy az vezesse lépteit a felszabadulás felé vezetõ keskeny, és meredek ösvényen. Ez a tanító már az ösvény kezdeténél várja õt, és bár az újonc nem ismeri Mesterét, a tanító ismeri, látja küzdelmeit, irányítja lépteit, és olyan körülmények közé vezeti, amelyek legjobban szolgálják a tanuló fejlõdését.Több olyan képességet határoztak meg, amelyet a próbatanítványnak meg kell szereznie, amely a Nagy Testvériség bölcsessége szerint az igazi tanítványság feltétele.
Ezeket azonban nem kell teljes mértékben megszerezni, elég ha csak törekszik feléjük a tanítvány, mert ahogy fejlettebbé válik a cséla az idõ során, úgy ezek a képességek is egyre kifinomultabbá válnak.
A tanítvány meg tudja különböztetni a látszatot a valóságtól. Ez már derengett a tanítvány elméjében, hiszen voltaképpen ez vonzotta erre az ösvényre.A külsõ dolgok iránti közömbösség. Ez azt jelenti, hogy természetszerûleg nyomon követi a megkülönböztetõ képesség kifejlõdését, amint értéktelenségüket felismeri. Vagyis megtanulja, hogy a minden életkedvét elrabló fásultság abból az állandó csalódásból származott, amelyet a látszatdolgokban való kielégülés utáni vágy okozott (pl. pénz általi gazdagság, hatalom, szex stb.), holott csupán a valóság elégítheti ki az emberi lelket. A megkülönböztetõ képesség fejlõdését nagymértékben elõsegíti a tanítvány körülményeinek gyors változása, aminek az a célja, hogy hatalmas erõvel nehezedjék reá a világi dolgok változékonysága.Tudnia kell uralkodni gondolatain. Rendszerint nem mi irányítjuk gondolatainkat, hanem a gondolataink uralnak bennünket. A gondolat az úr, és a gondolkodó a szolgája. Az, aki gondolatain uralkodni tud, egyszerûen kizárja a bántó gondolatot, melynek senki sem veszi hasznát.Az ifjú Csélának belsõ önuralom mellett a külsõ önuralomra is szüksége van, ami annyit jelent, hogy szavaira és cselekedeteire éppoly szigorúan kell ügyelnie, mint gondolataira.Urald nyelvedet! Elsõrendû fontosságú arra nézve, aki az úton akar haladni, hogy soha barátságtalan, vagy hirtelen szót türelmetlenül ki ne ejtsen. Nyelvünk nem arra való, hogy másokat megsebezzünk vele! Annak, amivel sebezni lehet, nincs helye a szeretet birodalmában.A tanítványság jelöltje igyekszik magában kifejleszteni azt a fenséges, és nagyhatású erényt, amelyet a másokkal való türelmességnek, toleranciának hívnak. Elfogad minden embert, és a létezés minden formáját, úgy ahogy van, anélkül, hogy azt kívánná, bárcsak más lenne, az õ egyéni ízlése szerint. Megtanulja tisztelni a bölcsességet, amely meghatározta és irányítja a világrendet, és megtanulja, hogy nyitott szemmel és derûsen nézze, a még tökéletlen részeket, amint részéletük lassú kimunkálásán fáradoznak. A türelmesség gyakorlása nem az, amikor így vélekedik valaki: “Nekem úgyis igazam van, te csak menj az utadon, tudom, hogy nem értesz a dologhoz, és ugyan miért bajlódjak veled.” Ez nem türelmesség, hanem megvetés. A valódi TÜRELMESSÉG elismeri, hogy mindenkinek joga van úgy gondolkozni, ahogyan az illetõ azt helyesnek véli. Senkinek sincs joga mást meggyõzõdésének kialakulásában megakadályozni. Tudjuk, hogy a minden emberben lakozó Szellem azon igyekszik, hogy kifejlessze mindenkiben azt, ami a magasztos céljai eléréséhez szükséges. Ne akarjunk diktálni, és bárkit befolyásolni olyan irányba, hogy kijelöljük az utat más ember számára. Az igazi türelmesség tehát mindig tiszteletben tartja az egyénnek azt a jogát, hogy sorsa felett rendelkezzen, és mindig kész segíteni, ha segítségét kérik, de soha nincs megsértve, ha visszautasítják azt.Egy iszákos, aki alantasabb természetének uralma alatt a szenvedés ábécéjét tanulja, éppoly hasznos dolgot cselekszik a saját fejlõdési fokán, mint a szent a magáén, aki a földi iskolának éppen utolsó leckéjét fejezi be, és igazság szerint egyiktõl sem lehet többet követelni, mint amennyire képes. Az egyik még óvodás, és szemléltetõ leckét tanul, a másik immár készen áll arra, hogy elhagyja az egyetemet, és a diplomát akarja elnyerni. Mindketten koruknak és fejlõdési fokuknak megfelelõen helyesen cselekszenek, és mindegyik a saját helyén megérdemli a segítséget, és a rokonszenvet. Ez nem más, mint az okkultizmusban “TOLERANCIÁNAK” nevezett képesség leckéje.Ki kell fejlesztenie a tanulónak a “kitartás” képességét is, amellyel derûsen visel el mindent, semmiért sem méltatlankodik, és határozottan, tétovázás nélkül tör célja felé. Ez az a nagy erény, amely bennünket tûrni képesít. Megóv a bátortalanságtól, a nehézségek láttára sem ijedünk meg tõlük, hanem megküzdünk velük. Nem riadunk vissza az akadályoktól, hanem elhaladunk fölöttük.Elengedhetetlen a hit. Az a sok nehéz küzdelem, amelyek a karmikus kötelezettségek miatt lerovandók, fogják kifejleszteni a tanítványban önmagában, és a Mesterében való hitet, és a megingathatatlanul erõs és derûs önbizalmat. Megtanulja, hogy megbízzék Mesterének bölcsességében, szeretetében, erejében, és kezdi felismerni, a saját szívében lakozó istenséget, amely képes arra, hogy minden dolgot magának alárendeljen.Amint a fenti mentális tulajdonságokat valamennyire már elsajátította a tanuló, úgy szüksége van még egy képességre, és ez nem más, mint az a mély és erõs vágy a felszabadulásra, ami a lelkének sóvárgása az istenséggel való egyesülés után. Ez az egyesülés utáni vágy, ami az emberi természetet teljesen átalakítja, végtelen szeretettel tölti el minden iránt, végül istenivé avat, és megismerteti velünk a tulajdonképpeni végcélt, amely felé haladnunk kell.
Ha mindezeket – nem is teljes tökéletességgel – elsajátította, és kifejlesztette magában a próbatanítvány, legalább olyan mértékben, hogy ezeknek az erényeknek a nyomai jellemében tükrözõdnek, és a mindennapi életében kifejezésre jutnak – akkor készen áll a Tanítványságra, és az ezzel járó elsõ beavatásra. Mestere elvezeti õt a kapuhoz, amelyen ha zörget, úgy az megnyílik számára.Láthatjuk, hogyha azt szeretnénk, hogy egy Felemelkedett Mester figyelemmel legyen felénk, azért csakis mi tehetünk valamit. Mindenki elõtt ott van a lehetõség, és csakis rajtunk múlik, hogy milyen megfontolásból éljük életünket. A Felemelkedett Mester soha nem utasítja el senkitõl a segítséget, ugyanakkor tiszteletbe tartván az emberek szabad akaratát, nem is avatkozik be akarata ellenére senkinek sem az életébe.A szellemvilág néha tiszta kedvességbõl, és együttérzésbõl küld számunkra kemény leckét. Gyakran ezek a leckék, egy rejtvényfejtõ kulcsok, amelyeknek egyáltalán nincs könnyen felfedezhetõ szellemi tartalma a mindennapi életben. Ezek csupán apró jelek, hívogatások, ébresztgetések. Mindenki megfigyel szokatlan eseményeket, de nem biztos, hogy jeleknek tekinti, sõt mégcsak nem is gondolkodik rajtuk, csak tapasztalja a megtörténtüket, majd megfeledkezik róluk. Jelenleg már társadalmunk minden korábbit meghaladó figyelmet fordít a természetfelettinek nevezett eseményekre. Ilyenek pl. az angyalok jelenlétének érzete, az aurák és a mennyei fényességek látványai, vagy akár egy Felemelkedett Mesterrel folytatott “kommunikáció”. Sajnos azonban addig nem tudja az ember megfejteni a jelek rejtett tartalmát, amíg nem kéri az értelmét! Ne várjuk, hogy a szellemvilág könyvet írjon nekünk, és még fel is olvassa azt!Azt javaslom, hogy közeledjen mindenki akarata és belátása szerint a Felemelkedett Mesterekhez, és majd magától rájön, hogy miért csakis õket illeti meg a “MESTER” megszólítás.Eddig általánosan, és munkájuk alapján igyekeztem önöknek bemutatni a Felemelkedett Mestereket, és az érdeklõdõ azt is megtudhatta, hogy melyek azok a képességek, amiket a tanítványsághoz ki kell fejlesztenie magában a Törekvõnek.Most mondjuk úgy, hogy “személyesen” is szeretnék bemutatni az olvasónak néhány Felemelkedett Mestert. Akikrõl az alábbiakban szó lesz, azoknak az energiáit – leckék által is – volt szerencsém megtapasztalni, és a legkeményebb próbatétel után is azt állítom, hogy csakis jót kaptam tõlük. Ha egy Adeptust megkérünk a segítségre, természetesen az nem marad válasz nélkül, de nem jelenti azt, hogy a Mester a zsebünkben van, és az a Tanító mostmár csak velünk foglalkozik. A Felemelkedett Mester mindenkié! A Tanítóval való kapcsolattartás legjobb módszere, ha elsõként megismerjük a sugarát, amely a Mester energia minõségérõl azonnal sok mindent elárul. A Felemelkedett Urakat és Úrnõket itt most a teremtõi sugarak elemzése nélkül mutatom be. ( “A hét sugár” fejezetnél részletesen lehet róla olvasni!)El MoryaAz elsõ sugár Csohanja (sugár Ura).Az egyik leglátványosabban tanító Mester. Elõfordulhat, hogy a személyiségünk tudatszintjének megfelelõen, szemünkkel is jól látható módon megjeleníti az anyagban a tanításainak mondanivalóját, és lényegét. Nem lehet nem észrevenni, amikor El Morya a Törekvõnek leckét ad. Nagyon erõs, és látványos energiája van, ami nem véletlen, hiszen Õ a Bolygói Logoszunk Elsõ aspektusának, az AKARATNAK, az Isteni Terv megvalósulásának erejeként jelenik meg. Szánjunk néhány percet a Teremtõ elsõ aspektusára, és gondoljuk át, hogy mi is az akarat! Az akarat, az az erõ, ami a gondolatok és érzések között mûködik, és ez az erõ felosztja az elmét tudatra és tudatalattira. Az akarat tulajdonképpen összpontosítás és figyelem, és nincsen felsõ határa annak, amilyen szintre fejleszthetõ. (Azonban ne tévesszük össze az akaratot, az akaratossággal!) Az akarat a vágy magasabb megjelenési formája, a kettõ közötti különbség abban áll, hogy az akarat független a külvilágtól, míg a vágyat a környezõ tárgyakkal kapcsolatos vonzalmak, vagy taszítások késztetik cselekvésre. Ahogyan az ember fejlõdik, akaratát egyesíti a Logosz akaratával, a Logosz pedig természetesen fejlõdést akar. A gyenge akaratú embert a külsõ vonzalmak és taszítások mozgatják, míg az erõs akaratú embert belsõ indítékok irányítják, és megfelelõ tapasztalataiból gyûjtött erõinek latbavetésével állandóan uralkodik a körülményeken. Van azonban egy bizonyos személytelen, alaktalan belsõ akarat, amely az Istennel való érzelmekkel és az érzékenységgel van kapcsolatban. Itt a lét alaktalan arculatával kerülünk kapcsolatba, ahol minden összefügg, és ahol belsõ bejárat nyílik a lélek felé – ez az úgynevezett “kozmikus akarat”.A Tanítóval való kapcsolat felébreszti a gyenge akaratú, bizonytalan emberben az isteni kozmikus akaratot, ami úgy nyilvánul meg a személyben, hogy azonnal ütközetbe is akar vonulni. Vagyis lesznek önálló gondolatai, sokkal határozottabbá válik, rögtön tenni, cselekedni akar valamit, egy addig számára el nem döntött dologban, és törekedni elõre annak önállóan történõ megvalósítására. A Mester segít a kezdetben, abban a kezdetben, melyben az ember pozitív akarathoz jut, és amivel együtt jár az, amit megértésnek neveznek. Ezzel a pozitív akarattal megnyitjuk az elme ajtóit, és ítélõ képességre is szert teszünk.
Morya Mester kulcsmondata: “Legyen meg a TE akaratod!” (Uram! Legyen meg a Te akaratod, énáltalam itt a Földön!)Amikor ezt a mondatot megértjük, elfogadjuk, és végül tudatosan kimondjuk, ezzel elkezdjük beteljesíteni az Isteni Tervet, vagyis a valódi életfeladatunkat. Természetesen ez együttmûködést igényel a felsõbb akarattal. El Morya tanító segítségünkre lehet a hitünk erõsítésében is. A hit olyan kellék, amely lassan jön létre, amint az öntudat mindjobban pártatlanná válik. A hit a kozmikus és természettörvények belsõ átélése, és az a konkrét tudás, amely megfelel a személyiség-tudat evolúciós szintjének. A hittel megelõlegezzük a tudást, mert tudjuk, hisszük, és bízunk benne – így a hitünk nem hagy a sikertelenségben elkeseredni. A vakhit a felelõsségteljes gondolkodás hiánya. Szót érdemel még az a “népbetegség”, amit magánynak neveznek. Minden ember érezte már ezt az érzést, még akkor is, ha nagy társaság vette körül. A magányosság érzete idején úgy látjuk, hogy nem vagyunk fontosak a nagy, mozgalmas világ számára, és hogy az sem fontos a mi számunkra. Összeomlik a fontossága, jelentõsége, és értéke a dolgoknak, amelyben eddig hittünk. A magányosság a felszabadulás útja – “magányos röpte a Magányoshoz” élménye lehet – csak elõbb el kell érnünk azt a magányt, amely a fontosságok régi rendszerének összeomlását eredményezi, ezáltal rájövünk és megértjük a “nagy” magányunkban, hogy SOHA SEM VAGYUNK EGYEDÜL.Az emberek személyiségüknél fogva általában kíváncsiak, és szabad szemmel is szeretnék látni a szellemi világ lakóit. Talán azért, mert Morya Mester adta életem elsõ olyan mesteri leckéjét, amit a lelkem soha nem fog elfelejteni, ezért egykor minden vágyam az volt, hogy legalább egyszer szabad szemmel láthassam, és szemtõl-szembe álljon velem. Aztán egyszer valószínûleg ráunt a Mester az óhajomra, és kaptam tõle egy üzenetet erre vonatkozóan, amit szívesen megosztok minden érdeklõdõvel:”Az, hogy milyen az esetleges fizikai síkon való testem megjelenése a megfigyelõtõl függ. Én már olyan hosszú ideje élek (annyiszor testesültem meg) a Földön, hogy magam sem tudom hányszor változott a szemem és a hajam színe, de AKARATOM tükrözõdése szemeimben változatlan. Alkoss jót, és ne külsõmön gondolkozz!”KuthumiA második sugár Csohanja, valamint a Bolygói Hierarchia vezetõje, és az emberiség Krisztusa. A szeretet-bölcsesség tanításával nagy hatással van az emberre. Megtanítja, hogyan lehet az ember szeretet által bölcs. A minden ember szívében lévõ szeretetet stimulálja azáltal, hogy a tudatba beülteti a testvériség alapvetõ tanítását. Segít leküzdeni az embernek azokat a félelmeket, amelyeket élete során felhalmozott magában. Támogat abban is, hogy felfogjuk és majd közvetíteni tudjuk a szellemi energiákat. Segítségünkre van abban, hogy megértsük, hogyan mûködik a világ, és hol van benne a helyünk. Tanításának egyik alapvetõ jelentõsége az, hogy ráébressze a törekvõt arra a tényre, hogy a tanulás, és így a megszerezhetõ tudás nem egyenlõ a bölcsességgel. Kuthumi Mester nagy elõrehaladására lehet a jelöltnek abban, hogy a megszerzett tanult tudást bölcsességgé nemesítse. A tudás, és a bölcsesség nem egyenértékû. A tudás a tanulásnak az életjelensége, és mindent összefoglal, amit a tanulás ad. A tudás az Egység kifejezõje az eszmék világában. A bölcsesség a tudás lényege, és a tudás gondolatok formájában fejezi ki a bölcsességet. A tudás a lényeg keresése, a bölcsesség a lélek összefoglaló tudásának mindentudása. A bölcsesség beleszületett az emberi lélekbe, ezzel ellentétben a tudást a személyiségnek meg kell szereznie. Ha már egyszer megszereztük a tudást, az már tovább nem szükséges, hiszen a tudásra, csak mint kulcsra van szükség, hogy felújíthassuk az elrejtett bölcsességet magukban. A tudás elmúlik, a bölcsesség megmarad. A bölcs ember fogékony az életre, ami a többi élõlényben lakozik. Azonnal ráérez, és nem képes anélkül tervezni, hogy ne venné az életet figyelembe, a szeretet pedig, ami így betölti életét, anélkül növekedik, hogy az mohóság lenne részérõl. A bölcs ember számára nem létezik hírnév hajszolása, nem sóvárog az iránt, hogy mások elméjét saját magával kapcsolatos gondolatokkal foglalja le, hogy növekedjen és megsokszorozódjon azokban. A bölcsesség az igazi, valódi emberi érzés, romlottsága a vágy. A bölcsesség az élõlények, és maga az élet szeretete, míg a vágy a dolgok szeretete. Tehát Kuthumi Mester rávilágít az ember elméjében, hogy a bölcs ember a saját személyére gondol utoljára, és mégis az elsõ helyen áll, úgy kezeli személyét, mintha idegen lenne, és személye mégis megmarad. Mentes a feltûnni vágyástól, s ezért ragyog, önmagát nem tolja elõtérbe és mégis kitûnik, nem kérkedik és mégis elismerik érdemeit, nem önelégült, ám elismerik felsõbbségét.Õszintén remélem, hogy Kuthumi Mester bemutatásával most sikerült kedvet csinálnom az olvasónak ahhoz, hogy belépjen az elvont gondolatok világába – ami a lelkiséghez vezet!
Djwal KhulA “Tibeti Tanítónak” és “Aryasanga”-nak is nevezik. A nagy Tanító, az igazság kutatója. Krisztus szekciójában õ az egyik tanító, aki az emberi evolúcióért dolgozik (a másik tanító Kuthumi). A sugarakról és a Bolygói Hierarchiáról nagyon széles körû tudása van. Djwal Khul Mester már nem csohán, hanem annál sokkal több, nem véletlenül nevezik a Tanítók Tanítójának. Több sugárral is dolgozik, és segíti a gyógyítók munkáját, akik a világ gyógyulását és békéjét szorgalmazzák, valamint az igazság kutatóinak is utat mutat. Különbözõ tanítókhoz tartozó tanítványokkal is foglalkozik, akik képesek követni utasításait. Sokat munkálkodik az éteri dévák csoportjával, és együttmûködik a déva gyógyítókkal, az emberiség néhány fizikai betegségének gyógyításában. A tiszta rezgés biztosítása érdekében rendíthetetlen, nem lép kompromisszumra. Az minden Mesterre jellemzõ, hogy nem engedi a bomlasztó rezgések behatolását a Világosság forrásába. Djwal Khulal való kapcsolat hatása a törekvõre:
Az “eszére hallgató” ráhangolódva az Úr elméjére, elõször ismeri fel Isten értelmét. Megnyílik elõtte, ha csak egy részecske erejéig is, a Teremtõ (Logosz) Terve, és a világra félelem nélkül, nyitottan, rendíthetetlenül tekint, hiszen megismeri a bátorságot. Az okkultista számára a Djwal Khulal való kapcsolat a legfelsõ boldogság.A “szívére hallgató” hidegséget, és száraz viszonyt állapít meg elõször az Úr részérõl, mert még nem tudja megérteni a bölcsesség elválaszthatatlanságát a szeretettõl. A megnyíló kozmikus sík hatalmassága, mint feneketlenmélység jelenik meg a misztikus elõtt, akik csak a szeretet útján haladnak, és a szívûkön keresztül fogadják be az információt. A szeretetnek kapcsolódnia kell az intellektushoz is, ami a világot az elmén, és az isteni értelmen keresztül ismeri meg!
Tehát mindenképpen számíthatunk Djwal Khul segítségére, ha az okkult tudást szeretnénk közelebbrõl megismerni.Serapis BeyA negyedik sugár Csohanja, és gyakran az “Egyiptominak” is nevezik. Õ az a Mester, akitõl a kultúra, a zene, a festészet világméretû fejlõdése az energia impulzusát meríti. Serapisnál az erõ, a harmónia és a szépség megnyilvánulására irányul. Ereje grandiózus, akarata (hasonlít El Moryahoz – bár Morya az Úr akaratának megnyilatkozása) megingathatatlan. Serapis Bey az egyensúlyt tartja fenn, a felsõ bolygói síkokból érkezõ hatalmas energiák, és a megnyilvánuló világok között. A Mester szigorú önfegyelemmel, és önellenõrzéssel tûnik ki, amire természetesen tanítványit is tanítja. Mivel a negyedik sugár az, amelyik a felsõt és az alsót egyesíti – vagyis a személyiséget a lélekkel – így az ember harmóniára törekszik e sugár használatánál. A sugárnak egy igen erõs tisztító hatása van, így a Mester energiája is tisztít és méregtelenít, mind lelkileg, és mind fizikailag. Aki Serapis Tanítóval kapcsolatba óhajt lépni, az készüljön fel arra is, hogy elsõ dolga közé tartozik az Adeptusnak, hogy a törekvõt megszabadítsa az eddig el nem sírt könnyeitõl úgy, hogy megindítja az elapadt könnyeit, így érzelmileg felszabadít, ezáltal enyhíti az emberben felgyülemlett feszültséget. Miután megszabadul az egyén a könnyein keresztül, a sok éven át felhalmozott méreg egy részétõl (bánat, fájdalom, sértettség), és letisztázta magában ezeket a dolgokat, Serapis Mester segít az újrakezdésben, mert a tisztulás után lehet csak tiszta, fehér lappal újrakezdeni, vagy indulni. Tisztasága által fényt vetít a dolgok lényegére, melynek talán pont nem is az a lényege, ahogy azt eddig gondoltuk. Segítségünkre van a konfliktus helyzetek tisztázásban is. Azokat a kérdéseket, amelyeket az ember gyakran égbe kiált, “Miért történik ez velem? Mi az oka?” Serapis segít önmagunkban megválaszolni, mert rávilágít szenvedéseink értelmére is.HilarionAz ötödik sugár Csohanja.Hilarion Mester azt az utat mutatja meg, ami az igazság felé vezet. De milyen igazságról van itt szó? Bizonyos értelemben az ember számára nem létezik végsõ igazság, mert mindegyik külön igazság csak a nagyobb teljesség része, és a nagyobb fogalmának keresése fontosabb, mint az igazság egy részéhez való végsõ ragaszkodás. Az igazság a magasabb gondolatáramnak, örök kozmikus óceánjából fakadó dinamikus, felsõrendû, tökéletes ismeret. Tulajdonképpen az igazság, a tudás logikus elrendezése. Minden ember számára az az igazság, amit igaznak hisz.Hilarion az “5. konkrét tudás, tudomány” sugár Ura, és így, a törekvõnél az alsó mentális test fejlõdését, a konkrét elmét (agy) és a felsõ elmét (lélek) stimulálja. Tehát a Hilarionnal való kontaktus aktiválja az elmét. A feltett kérdésre a válasz nem szikraként, hanem láncreakció eredményeként, logikus eszmefuttatás végén alakul ki. Minden kérdésünk megvilágítást kap, ha Hilarion Mestert segítségül hívjuk, és megfelelõ képpen vagyunk nyitottak, és befogadóak felé.
A Mester nagy örömmel dolgozik azokkal, akik az intuíciót fejlesztik magukban. Ellenõrzi és létrehozza a nagy mozgásokat, amelyek a láthatatlanról lerántják a leplet. Legfõbb célja, Isten értelmezésének feltárása. Energiája a tanítvány lelkének közvetítésén keresztül stimulálja az elmét. Minden részletre figyel, felsõ pszichikai képességekkel bír, és segíti annak fejlõdését. Minden szava tele van erõvel, hatalommal, és akarattal, ezért szavaival hegyeket lehet megmozgatni. Érezhetõ benne az Istenség hatalma, akarata, és értelme. Amit leginkább megmozdít az emberben az a logika, és az emocionális visszafogottság.Azoknak az embertársaimnak ajánlom a Mesterrel való kapcsolatfelvételt, akik leginkább úgy hisznek el dolgokat, ha azt érvekkel is alátámasztják nekik, és természetesen nem esik nehezükre az elvont gondolkodás sem. A hétköznapi nyelvben az ilyen emberekre azt szokták mondani, hogy “állandóan agyal”. És valóban, hiszen ha valaki egyszer belekóstol Hilarion Mester energia minõségébe, és még születésénél fogva köze is van az 5. sugárhoz, akkor már nincsen megállás, és a tudásszomjúsága egyre csak nõ. Ennek következményeként pedig mindent tudni akar a világmindenségrõl, és annak Teremtõjérõl. Lady NadaNada Úrnõ volt az elsõ Mester, akirõl egy képet láttam, és egyszerûen nem bírtam levenni róla a szememet. Nem hiába nevezik az “Átváltozás Istennõjének”, hiszen a vele való találkozásom valóban átváltoztatott sok mindent az életemben – elsõsorban a világnézetemet. A “Nada” jelentése: hang. A csend hangja, és ez arra a belsõ lelki hangra utal, amellyel mindannyian rendelkezünk, és ami a szeretet hangja is. Lady Nada a hatodik sugár Csohanja, a Karmikus Tanácsban viszont a harmadik sugarat képviseli. A rózsaszínû sugáron jelenik meg, ennélfogva kulcsmondata a “Feltétel nélküli szeretet”. A Mester nagy tisztító munkát végez az asztrális szinttel, és ezt azért teszi, hogy a Logosz gondolatformái a lehetõ legtisztábban tükrözõdhessenek. Tevékenységét a finom asztrál síkon összpontosítja, és mindenkire hatással van, mert az embereket az eszükön és a szívükön keresztül érinti meg. Nada segít az elõítéletektõl való megszabadulásban is. A Mester energiája gyógyulást hoz a szeretet által. Segítséget nyújt abban, hogy az ember tudjon szeretetet adni, és elfogadni. A nõiesség, és az anyaság szentségével is kapcsolatba hozható. Ha ránézünk egy Lady Nada képre, nehogy azt higgyük, hogy egy törékeny, gyönge nõt látunk, és ezzel együtt esetleg a sugarát is alábecsüljük. Nada Úrnõ az Úr eszméi iránt való odaadást, és annak elsõdleges tisztaságában levõ megtestesülést sugalmaz a törekvõ felé.Nada választja ki azokat a tanítványokat, akik a Hierarchia terveit fogják realizálni. Szerencsésnek mondhatja magát az, akit az Úrnõ keze megérint, mert az asztrál sík segítségét fogja élvezni. Ez annyit jelent, hogy bármilyen kudarcot könnyen el tud viselni, hiszen az idealizmus sugara segít a viharokat könnyen átvészelni.Szent Germain – Saint GermainA hetedik sugár Csohanja.St. Germain gróf története meghatározó lehet abban, hogy mûködését jól értelmezzük. A források több különbözõ inkarnációját említik. Õ volt – Kolumbusz Kristóf – Roger Bacon a filozófus, matematikus, tudós, alkímikus, és az oktatási rendszer megreformálója – Francis Bacon filozófus, a Shakespeare drámák írója, a tudományos forradalom hírnöke, aki megalapította a Rózsakeresztes, Szabadkõmûves Rendeket Angliában – és Õ volt Merlin mágus is. Külseje nem változott 100 év alatt sem. Ezen energia legismertebb testetöltése St. Germain grófjaként ismert, és a XVII. Századra tehetõ. St. Germain minden nyelven beszélt, utazott a gondolat erejével, segített és táplált szegényeket, de senki nem látta, hogy Õ maga valamit is evett volna, még a királyok asztalánál sem. Csodálatos gyógyító és szellemi alkímikus volt, aki a fémeket arannyá változtatta, drágakövet teremtett, és helyreállította a hibás kövek tökéletességét. Mivel halála sohasem nyert bizonyítást, ezért még ma is csupán eltûntként tartják nyilván.A Mesternek, aki az alkímiában tökéletes tudással rendelkezik elképesztõen hatalmas mágikus ereje van. Mivel a ceremoniális mágia tudománya a 7. sugárhoz tartozik, ezért St. Germain Úr dönti el, melyik tanítványa alkalmas arra, hogy kiképezze a mágia mûvészetére. St. Germain a változás és változtatás fõ motivátora is, hatására mindig valamilyen pozitív irányt vesz életünk. Tehát a Mesterrel való kapcsolat, változásokban gazdag élményekhez segítheti a törekvõt. Ha már változás, akkor ne feledkezzünk meg a halálról sem, mivel elég szoros kapcsolatban állnak egymással. Hogy valami új elkezdõdjön, ahhoz a réginek teljesen el kell pusztulnia, és minden halált követ némi gyász is. A pusztulás és szerencsétlenség romjai között rejtett kincsek bújnak meg. Amikor a romokba nézünk, nézzünk alaposan, mert csak így vehetjük észre, és láthatjuk meg az újat. Akármit is veszítünk el a halál által – a valódi mindig megmarad! St. Germain tanítása alapján pedig az ember megtanulhatja, hogy a jelölt nem bánkódik a veszteség fölött, azért mert csak a valótlant lehet elveszíteni.
A törekvõ egyik legnagyobb gondja a tudásának földi megvalósítása. St. Germain segít a szellemi eredményeket a fizikai szinten formába, anyagba önteni. Az Adeptus a mindennapok terveinek megvalósítását segíti, de elhatározását nem erõlteti rá senkire. Tanítványai sikeresen teljesítik a Logosz követelményeit, mely lehetõvé teszi Jézus Krisztus eljövetelét. St. Germain Úr erõsíti misztikus képességeinket, és segíti a meditációs gyakorlatokat. Érzelmileg regenerál, segíti a tanítványt, hogy el tudja engedni a szomorúságot és a gyászt. Aki meghívja õt életébe, annak nem lesz gond a céljaiért kiállni, és érzelmi viharait lecsitítani. St. Germain energiája, különösen könnyen képes kapcsolódni azokhoz az emberekhez, akik mélyen elhivatottak a földi lét jobbításának irányába és, akik az isteni fényt akarják sugározni embertársaik és a világ felé.St. Germain a világosságba való felemelkedése után nekünk adományozta az Ibolya Láng felhasználásának tudományát. Az Ibolya Lángot már az õsi Egyiptom misztérium iskoláiban is ismerték. A neoplatonisták szerint: “Filozófuskõ – öntranszformáló tûz, amely fölfelé vezeti a lelket, felemelvén a Szellem szintjéig minden olyan tulajdonságot, amely lefelé irányult, ellenállva a Szellem esszenciájának.” A szellemi alkimisták célja a mai napig is az, hogy felemeljék a földi személyiséget a lélek tisztaságának szintjéig, majd a Lelket a Szellem szintjéig, vagyis az Istennel való egyesülés eredeti állapotába, amely a Teremtõvel való Egység, és az igazi halhatatlanság állapota. A Nagy Mester átadja nekünk az Ibolya Láng felhasználásának mûvészetét, így ad nekünk olyan lehetõséget, hogy az emberiség, és a személyiség karmájának leereszkedésének bonyolult idõszakában azt folyamatosan transzmutálhassuk (negatív energiák pozitívvá átváltoztatása), ily módon könnyítvén saját sorsunkon, hozzátartozóink sorsán, és az egész emberiség jelenén és jövõjén. Az Ibolya Láng több néven is ismert: Szent Lélek energiája, A Kegyelem Lángja, a Megbocsátás Lángja.Az Ibolya Láng, amely ha jól vizualizált, és rendszeresen naponta tiszta szívbõl elõhívott, megtisztítja a személyiség négy alsó testét a negatív energiáktól, transzmutálja a negatív tulajdonságokat – a bûnt, a negatív karmát – védelmet nyújt a gonosz ellen, elhárítja a veszélyt, a betegséget, és a rossz élményeket is.St. Germain Mester így szól az Ibolya Lángról:”Lehetetlen felsorolni az Ibolya Láng minden jóságát. Az Ibolya Láng megsemmisíti a belsõ szakadásokat, amelyek a pszichológiai problémák okai, és gyerekkorban alakulnak ki, valamint a megelõzõ megtestesülésekben, így megteremtették a mély nyomokat, amelyeket századról-századra nem sikerült elfeledtetni.Ibolya Láng – hatásos enyhítõszer… Mindenki, aki tud róla, adja oda õt szívem adományaként mindenkinek, akikkel találkozik az úton. Közölje minden nemzettel, néppel, és embertársával, hogy az Ibolya Láng a REMÉNYSÉGÜK.”És ha feltesszük a kérdést, hogy: Ki az a St. Germain? – Õ az idõn kívülrõl válaszol nekünk:”Az vagyok, akinek nincs szüksége csodákra. Mágus vagyok, és számomra az itt-lét már épp eléggé csodálatos. Hiszen mi lenne csodálatosabb annál, mint az, hogy az emberiséget hozzásegítsem a Logosz Tervének megvalósítására.”Lady Portia (Porcia)”Ne mondj ítéletet se mások, se magad felett. Az igazságosság nem egyenlõ azzal, hogy Te vagy a bíró. Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Légy könyörületes önmagaddal, vigyél igazságot és egyensúlyt napjaidba.” – kéri tõlünk a Mester.Portia Úrnõ a 7. sugáron az Ibolya Láng Mestere, és az igazságosság Istennõje is, aki az igazságot képviseli a földi evolúciók számára. Õ a Karmikus Tanács Orákuluma, és a Hierarchia törvényhozó rendjének tagja. Valószínûnek tartom, hogy Lady Portia az egyik olyan Mester, akit célszerû lenne minden embernek megkérnie, hogy kapcsolódjon be tanításai által a személy életébe. Általánosságban nézve, mindenki szereti embertársát, és a rajta kívül álló dolgokat kritizálni. Ugyanakkor saját hibáival, és problémáival nem törõdik annyit, mint a máséval. Ahogy Petõfi Sándor írja “más szemében õ a szálkát megleli, s az övében a gerendát feledi”.Azonban vannak olyan túlságosan kritikus emberek is, akik sokat várnak el másoktól, ugyanakkor önmagukkal szemben is kemények, és nem bocsátják meg saját tévedéseiket sem. Az ilyen személy állandó vizsgálatot tart, nehezére esik élvezni az életet, mert mindenben képes hibát találni. Ebben a békétlen és túlságosan kritikus tulajdonság átváltoztatásában segít nekünk Portia. A tanítványt olyan próbatételek elé állítja, amelyek során megtanulhatja a nagylelkûvé válást. Ezáltal meg tud bocsátani önmagának, és másoknak is, kedvesebbé és lágyabbá válik. Megszabadul a kényszeres kritikai hajlamától, és az elõítéleteitõl. Önbizalma megnövekszik, egészséges önbecsülést ér el.A Mester segítségével megvalósíthatjuk az igazán fontos terveinket, és megtapasztalhatjuk a megbocsátás fontos szerepét az életben.
Irányítsuk a figyelmünket feléjük!A Felemelkedett Mesterek a tökéletessé vált emberek. Az emberi fejlõdésnek tulajdonképpen az a célja, és az egyik csúcspontja, hogy minden ember Mesterré váljon. A Felemelkedett Mesterek azok, akik lelkesen, és végtelen türelemmel várják, hogy ifjabb testvéreik a közönséges világi élet gyerekszobájából az õ magasabb rendû életükbe lépjenek. Várják, hogy az õ vezetésükkel, együttérzésük és erejük segítségével, az ember a spiritualitás olyan szédületes magasságába emelkedhessen, amelyet õk már elértek, és maga is az emberiség megváltójává és segítõjévé váljon. Így segítik a fejlõdés hatalmas tervét annak célja felé. Mindnyájukat egy akarat egyesít: szolgálni Isten Tervét az emberiségért. Szervezetet alkotnak, amelynek neve a Nagy hierarchia – Nagy Fehér Testvériség, amelybe már a Mesterek tanítványai is beletartoznak. Õk a fejlõdés során az emberifaj virága, minthogy tudatuk állandó kapcsolatban van az Istenivel. Ne féljünk hát tõlük, bátran forduljunk hozzájuk bizalommal – hiszen õk szeretettel fogadnak minden törekvõt köreikben.
Forrás: Logoszvilág