Az Upanishádok egyik legismertebb mantrája így hangzik:
„A valótlantól vezess el a valóshoz,
a sötétségből vezess a világossághoz,
a haláltól vezess el engem a halálon túlihoz”!
Ezek a gondolatok egy bennünk létrejövő háromszoros megváltozásra vonatkoznak.
Ez a három szint:
a mentális sík,
az asztrális sík,
az éteri-anyagi sík.
Ezt a folyamatot szeretnénk ma a gondolkodásunk középpontjába állítani, mert ez az ember egész létét és tudatát képes átalakítani.
„A valótlantól a valóshoz” – hangzik az első átalakulás.
Ez a mentális szférára és annak számos illúziójára vonatkozik.
Arra a sok valótlan elképzelésre, ami a tudatunk számára valóságként jelenik meg.
A gondolkodás számunkra, mai emberek számára, a tudatunk fontos súlypontja.
Ez oda vezet, hogy fokozottan érintkezésbe kerülünk a gondolat-világgal.
A még csak fejlődésben lévő gondolatképesség ekkor találkozik az elvont és konkrét ideák világával.
Ilyenkor sok esetben téves értelmezések jönnek létre, egyéni színezetű torzulások,
mivel a megértés még hiányos, ha még nem a lélek világossága sugározza be.
Tehát fontos kifejlesztenünk azt a képességet,
hogy a gondolkodást folyton a lélek intuitív világosságában tartsuk,
mentalitásunkat pedig kivonjuk az asztráltest befolyása alól.
Az intuitív gondolkodási képesség az igazság és a világosság tükrözésének tiszta eszköze, és lehetővé teszi a valóság felismerését.