„Ne nézz, ne
nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.”
Illúzió
A tudomány képviselőit már évszázadok óta foglalkoztatja az a kérdés, hogy az emberi testen belül melyik szervben található a tudat? Honnan származnak az érzések? Hol van a lélek? Hogyan működik a telepátia? Hogyan tudják előre érzékelni az állatok a katasztrófa bekövetkeztét? Hogyan működik a távgyógyítás? Az agyi szinapszisok hozzák létre az érzéseket? Vagy a szív? Vagy talán az emberi DNS–ben van elrejtve a tudat?
A kreativitást, művészi hajlamot, és a szellemi tevékenységet az agy aktivitásával, fejlettségével magyarázzák a tudósok, ami a többi tanult sémával együtt bekerült az emberi hitrendszerbe. Amit az ember fizikai valóságán belül nem érzékel, azt megpróbálja hitrendszerének a korlátozott keretein belül megmagyarázni. Hiszen saját korlátait önként hozza létre azzal, hogy figyelmét csakis valósnak vélt anyagi világára koncentrálja. Ami ezen túlmutat, azt tabuként kezeli, vagy misztifikálja, mert nem talál rá logikus magyarázatot. Az emberi DNS vizsgálata sem adta meg a válaszokat a felvetett kérdésekre. Pedig a DNS minden ember veleszületett egyedi kódja, megismételhetetlen, sajátságos energiamintázata. A tudat áthatja az emberi testet, és azon is túlmutat. A testet felépítő sejtek is rendelkeznek tudattal, a Lélek tudatával. A Lélektudat nélkül az emberi test biológiai robotként működne, nem lennének egyedi érzés és gondolatmintái.
Szellemi Mesterem üzenete:
„Tudósaitok feltalálták már a holográfia tanát, azon belül pedig a hologramon belüli hologramot, ami egyező a nagy perspektíva arányaival. Vagyis a nagy „kép”, és a részét képező parányi hologram „kép” is egyazon mintázattal, és tulajdonságokkal rendelkezik. Nem kellene elgondolkodnotok azon, hogy fizikai valóságotok milyen minőségekkel rendelkezik? Ha elvonatkoztattok a világotokat alkotó anyag „sűrűségétől”, ami lehet akár illúzió is, akkor megtalálhatjátok a kérdéseitekre a válaszokat, feltéve, hogy Istent is beleveszitek saját gyermeteg játékaitokba. A feltéve kifejezés mindössze csak játék a szavakkal, ami azt is jelentheti, hogy feltételezitek Isten jelenlétét, az Ő alkotó elvét földi valóságotokban. Higgyétek el, Neki mindegy, hogy mit gondoltok Róla, mert Teremtésének a valóságát, teljességét nem befolyásolja a Ti hitrendszeretek, feltételezett, vagy igaznak vélt valóságotok. Mindannyian Felé tartotok, akkor is, akár feltételezitek, akár nem. Mit szólnátok hozzá, ha azt feltételeznétek, (hiszen csakis ti vagytok képesek a feltételezésre), hogy Atyátok Önmaga felosztott részeiből képezett valósága, Teremtése egy egységes, színes hologram világ? És ahhoz mit szólnátok, hogy a Föld, és a hozzá tartozó természet, beleértve az emberi lényt is, e hologram része, és pontos leképezése az eredetinek? Na, jó, kicsit változtattatok rajta, de ez nem sokat változtat a lényegen. Tehát illúzió, vagy valóság, amiben éltek? A kérdésre nektek kellene megtalálni a választ! Azért nektek, mert az idők folyamán semmit sem voltatok képesek fenntartások nélkül elfogadni, ami egyértelmű. Akár a vallás, akár a tudomány lencséjén keresztül boncolgattátok, az igazság a legtöbb esetben eltorzult, misztériummá, vagy tévhitté változott, ami a tudásotokat mélyrehatóan befolyásolta. Már az is nagy előrelépés tőletek, hogy nem feszítitek keresztre, nem égetitek el azokat a hírvivőket, akik lehozzák nektek az Új Ideákat! Így hát keressétek a legjobb képességeitek szerint azt, ami sohasem volt előletek elrejtve, mert mindannyiótok tulajdona. A tudás egy része már a rendelkezésetekre áll: ismeritek a mágnesesség elvét, a gravitáció elvét, a fény tulajdonságainak egy részét, az aranymetszés ihletettségét, a hologram paramétereit, és a kvantumfizika világa is egyre tágabb távlatokat nyit számotokra. A Nagy Rendezőelv Örök Igazsága egyszerűségében tárul fel előttetek.”
Ezek után nincs más dolgom, minthogy szemlélődjek, és írjak a hologram lényegéről, ami nem egyszerű. Megpróbálom a lehető legegyszerűbb formába foglalni a lényegi pontokat, és megadva a tiszteletet feltalálójának; életének, és pályájának a fordulópontjait kiemelve.
Gábor Dénes – Nobel díjas fizikus, gépészmérnök, villamosmérnök, a holográfia feltalálója -1900. június 5-én született Budapesten. 1924-ben mérnöki diplomát szerzett. Barátai közé tartozott Neumann János, Szilárd Leó és Wigner Jenő. Többek között látogatta Albert Einstein szemináriumait is. Első munkahelye Németországban egy magasfeszültségű távvezetékek tervezésével foglalkozó kutatóintézet volt. 1927-ben Doktori disszertációjában (1927) a tranziens jelenségek rögzítése érdekében az oszcillográf érzékenységének növelését dolgozta ki. A későbbiekben különböző kutatóintézetekben dolgozott. A náci hatalomátvétel után (1933) elhagyta Németországot, hazatért Magyarországba, majd végleg letelepedett Angliában, ahol felvette az angol állampolgárságot. A holográfiát 1947-ben találta fel, amiért Nobel-díjat kapott 1971- ben. A holográfia nevet két görög szóból alkotta: egész, teljes és írás, irat.
1979. február 9-én Londonban hunyt el.
Gábor Dénes a holográfiában elektrohullámokkal dolgozott, tőle függetlenül két elektromérnök (1963) fényt alkalmazott, amivel háromdimenziós képeket készítettek lencsék nélkül.
A hologramon az intenzitás mellett a hullám fázisa kerül rögzítésre, így a teljes információ felvétele és tárolása válik lehetségessé. Készítésekor a tárgy koherens lézerfénnyel és a visszaverődő fénynyaláb egy félig áteresztő tükör segítségével úgynevezett referencia nyalábbá transzformálódik. A két sugár találkozásakor a fotólemezen létrejön az interferenciakép, azaz a hologram. A tárgy képe végtelen sok perspektívából rögzítődik, ha mozog a megfigyelő, körbejárja a képet, különböző perspektívákat érzékel. A hologramok mélység élessége igen nagy. A hologram kép legkisebb része, egysége is teljes képét állítja elő az adott tárgynak.
Információ- és intenzitásveszteséggel jár, és ha csak a hologram kis darabjával állítják elő a képet, és a felbontóképesség is csökken.
Alkalmazási területei:
- biztonsági azonosító jelek (CD, kazetta, stb.)
- ultrahangos fényképezés
- teljes rekonstukció 360°-os holografikus kép
- több hologram szuperpozíciója ugyanazon a lemezen
- interferometria kettős expozícióval
- a holografikus filmezés lehetősége
- holográfia az atomok világában
Jelenleg a kvantumfizika rejtélyeit kutató tudósok már bebizonyították, hogy világunkat az energiahálózatok kölcsönhatásai tartják össze. Ami zavarba ejti őket az, hogy nem találnak törvényszerűségeket, nem tudják képletekkel igazolni a kvantumfizika jelenségeit. Kiszámíthatatlan, leírhatatlan jelenségekkel szembesülnek a részecskék kvantumvalóságában. Magyarázatuk addig terjed ki, hogy az ember legbensőségesebb tapasztalata és kapcsolata belső és külső világával az elméjének egyfajta virtuális valóságaként létezik, ami az agyi működésének a következménye. Ami azt jelenti, hogy a világ, amiben él – illúzió. Akkor tehát léteznie kell egy virtuális közös tudatmezőnek is, ami szintén illúzió. Ahhoz, hogy megérthessük a tudat működésének az elvét, elsősorban ismernünk kellene valódi természetét. Valójában honnan indul ki az emberi képzelet? Képzelgés, hallucináció, illúzió, vagy valóság? Vannak-e az emberi képzeletnek határai? A köznyelvben használatos kifejezés, hogy valaki „tudatosan cselekszik” azt jelenti, hogy tudatában van az általa létrehozott következményeknek is. Kijelenthetjük, hogy mindenki tudatosan cselekszik.
És a következmények felelősségét is vállalja?
Vajon meg lehet határozni a tudatnak azt a szintjét, amikor felelősségvállalása mindenre kiterjed?
Ha az ember el tudja képzelni azt, amit létre szeretne hozni saját valóságában, akkor gondolatai által körvonalazódik, terveződik meg, azaz egy általa létrehozott program algoritmusaiként. Amikor a cselekvés következetes és felelősségteljes, akkor beszélhetünk a kitágult tudat teremtő folyamatáról. Kiindulópontja a Lélek belső erkölcsi mértéke, ami az elfogadás mindent, és mindenkit toleráló szeretetében nyilvánul meg. Tehát az emberi tudat túlmutat az agyának a fizikai világban teljesítő tevékenységén, és egy olyan mezőből szűri ki információit, ami a Földön élő emberiség közös kollektív tudati mezeje. Ez a közös tudatmező, vagy nevezhetjük dimenziónak is, a Föld tudati energiamezejének a része. Hiszen Gaia is egy tudattal rendelkező élő energiamező. És az emberi tudat még kiterjedtebb, hiszen a Földről eltávozott Lelkek tudatmezejével is érintkezik, mert ez a mező is a Föld tudatmezejéhez, és más érzékeken túli energiamezőkhöz is tartozik. A föld és az emberiség együttes tudatmezeje nem zárt, része a különböző Szférák tudati mezejének… Tehát az emberi tudat dimenziókon ível át, összeköttetésben van más Szférák Létezőinek a tudatával, és saját földi lélekcsaládja tudatosságával. Vagyis minden ember tudata egymással, és minden földi létezővel kapcsolatban van. A Föld tudatát szimbolizálhatjuk a mágneses, és gravitációs mezője energiájával, ami nélkül az ember nem tud élni, és részeként hozzá kapcsolódik. És mert az emberi tudatosság is energia, így a tudatok folyamatos és kölcsönös vonzásban hatnak egymásra, és a kiegyenlítésre, harmóniára törekszenek. Gaia tudata egy információs energiaátviteli hálózatként írható le, melyben folyamatosan bővül, és cserélődik az információ. Ez a szellemi, vagy mentális tudati mező, mely magában foglalja az ember lélekcsaládjának a kollektív tudatmezejét, folyamatos kapcsolatot, és energetikai áramlást biztosít a magasabb tudatossággal rendelkező Szférák energiamezőjével. Ez a szellemi mező segít megmagyarázni a telepátiát, és a megmagyarázatlan emberi képességeket. És ez a mező teszi lehetővé az emberi fizikai érzékelést: látást, hallást tapintást, stb. Ebből a mezőből merítik az állatok is azokat az információkat, amelyek katasztrófára, vagy esetleg gazdájuk halálára utalnak. Az állatok érzékelését nem homályosította el a beszéd, és a fizikai létre irányuló folyamatos anyagorientált koncentráció. Ez csakis az emberre jellemző. Az ember számára érzékelései sokaságában az egyik legfontosabb – a látás. Biológiailag úgy van megalkotva (ami bizonyított a neuronfiziológia tudománya által), hogy a szem retinája a fényt érzékelve befogadja, és elektromos változásokat hoz létre a retina idegeiben. A következő fázisban pedig idegi impulzusokat juttat a látóidegekbe, aztán az agyba, ahol bonyolult mintázatú elektromos és kémiai aktivitást hoz létre. Így érzékel az ember mindent a környezetében a látása révén. És mert ez a folyamat “spontánnak” mondható, az agy mechanikus működése eredményezi a képalkotást, nincs szükség hozzá az ember tudatosságára. Ha az agy tudatosság nélkül is működhet, akkor azt is feltételezhetjük, hogy tudat nélküli biológiai robotok is lehetnénk. Hol található a tudat, ha nem az emberi agyban?
Szellemi Mesterem üzenete:
Hiszen az agy befogadja a fény általi információ áramlását, és ugyanazon időintervallumon belül létrejön a képalkotás, és annak megfelelően a kivetítése is a külvilágba. „
Az emberi szem a Lélek tükre. Befogadja a Fényt, és a szívbe irányítja. A szív pedig hozzáadva saját Lelkének a Fényét, belső igazságát a szemek felé irányítja, hogy szemek tükrében felcsillanó Fény valóságát a külvilágba sugározza.”
A telepátiabeli reakciókat álmainkban is tapasztalhatjuk, megérzésekként, néha látomásokként, vagy belső hangok által, stb. Az emberek többségét foglalkoztatja a távgyógyítás mechanizmusa, folyamata. Bár egyes betegségük korunk gyógyszereivel nem gyógyítható, mégis szkeptikusak a telepatikus gyógymódokkal kapcsolatban. Ezért hiányzik a saját gyógyulásukba vetett hitük is. Azt szeretném, ha valamilyen módon ők is válaszokat kaphatnának kétkedésükre. Ugye milyen kifejező az édes anyanyelvünk? Kétkedés, nem találja a középpontot, dilemmázik a két véglet, a félelem és a szeretet között, és ez a diszharmónia a betegség fenntartója. Kétséges, kételkedik, azaz inog, nem stabil.
Szellemi Mesterem üzenete:
„Már felmerült benned a kérdés, hogy a Földön van a pokol? Ha így gondolod, mert jelen tapasztalásod vezetett el eddig, akkor Te önmagad által ítéltettél e létre. Te voltál az, aki elítélte, és száműzte magát az önmaga által kreált illúzió valóságába! Nem Isten által vagy száműzve, és nem az örökkévalóságig! Ahhoz, hogy kijuthass az általad „felépített”, teremtett pokolból, csak a sötétségből, a nem tudásból kell kiemelkedned; emlékezni kell, és megtalálni igazi belső természetedet, a FÉNYT, hogy mások vezető fényévé válhass! És erre számtalan mód, és világ nyílik Isten teremtett valóságaiban, ahol magad és mások FÉNYÉVÉ válhatsz. Jelenleg ezeknek a világoknak (dimenzióknak) az egyikében tartózkodsz, ami a te felfogásod szerint a harmadik dimenzió + az idő.”
„Saját tudásod bizonyos korlátokkal rendelkezik; mert minden emberi lény önmaga, azaz a Lelke által teremtett, megnyilvánult fizikai forma, ami által behatárolja önmagát, az önmagáról és a külvilágról alkotott képét, nézeteit, hitrendszerét. A Teremtés kezdete óta kódolva van az emberi lényben a vágy, hogy szeressen, és szeretve legyen.”
Van a kvantumfizikában egy analógia erre a folyamatra: ha két részecske része egy azonos kvantumrendszernek, és egymástól térben elválasztják a két részecskét, bármilyen messze kerülnek egymástól a térben, akkor is megtartják a rejtélyes kötődést egymással. Amikor Einstein levonta a következtetést a kvantumelméletével kapcsolatban, arra az álláspontra jutott, hogy elméletében nem stimmel valami, mert az általa elnevezett “kísérteties távolhatás” működése képtelennek tűnt.
A kísérletek kimutatták, hogy a kvantumelmélet helyes, és Einstein tévedett.
A változás egy rendszer egyik elkülönített részében azonnali hatással van egy másikra függetlenül a távolság nagyságától.
Ezt a jelenséget nevezik kvantum nonlokalitásnak, vagy szétválaszthatatlanságnak. Ha a tudatunk az agyunkon túl is kapcsolatot tart fenn mások tudatával, akkor a telepátia jelensége nem az emberi pszichológia rendellenességeként, hanem biológiai természetünk valós részeként értelmezendő. Elménk energiája nem csak az agyunkon belülre korlátozódik, hanem azon is túlmutat. E kiterjedés az elme energiamezőiben történik, érintkezve és beleolvadva más tudati mezőkbe, amelyek tudatunkon belül és kívül egyaránt léteznek.
Szellemi Mesterem üzenete:
„Az örökkévaló és a határtalan értelmezése az emberi lény számára korlátozott, mert a dualitás háromdimenziós valóságának az aspektusából az elméje révén próbálja elképzelni, befogadni az anyagi világra irányított érzékszerveivel. Így Istenre és Teremtet valóságára is ebből a szűk perspektívából van rálátása. Isten az a Tiszta, Semleges Szeretetenergia, ami maga a Teremtés összességében. Ő a Teremtés, és annál is több, Ő a képzelet, ami életre hívta a Teremtés Valóságát, és magát az emberi lényt is. Ő maga az első gondolat, az érzés, a képzelet, ami elindította a Teremtést. És Isten a végső tapasztalat, és minden, ami közötte létezik. Ő az, Aki kinyilatkoztatja, hogy VAGYOK, AKI VAGYOK. Ezért Te is megélheted a Vagyok, Aki Vagyok állapotot. Hiszen az élet köreinek nagy táncában Te is tetszés szerint változtathatod a formádat, léted valóságának a színtereit, viszont arra képtelen vagy, hogy ne létezz! Ha létidődnek a színes forgatagában, az anyagi világ káprázatában elmulasztod megtudni, hogy Ki Vagy, megteheted, hiszen a szabad döntés joga a Tiéd. Mert a mulasztás, hogy csak fél tapasztalatot szerzel, vagy még annál is kevesebbet, azt jelenti, hogy tovább táncolhatsz azokban a színdarabokban, emberi játszmákban, amelyeknek a lehetőségeit önmagad számára megteremtetted, hogy tapasztalj újra és újra. Te döntesz, és a felelősség is a tiéd.”
Öntudatunkra ébredésünk megszabadíthat bennünket attól, hogy többé ne legyünk bebörtönözve egónk szűk látókörébe – az agyunkba. És felszabadít azoktól a korlátoktól, hogy nem vagyunk elkülönültek és elszigeteltek egymástól.
„A tudat a valóságotok azon része, ami az általatok létrehozott érzékeléshez tartozik.”
Tehát léteznie kell egy energia mezőnek az emberi testen belül és kívül is, ahol, és ami révén létrejöhet az érzékelésnek az a csodája, ami az ember számára természetes, hogy távoli Galaxisokat és a legparányibb elemi részecskéket szemlélheti belső látása révén. Mert, ha becsukjuk a szemünket, eltűnik külső valóságunk látásunk általi érzékelése, és csakis tőlünk függ, hogy megnyitjuk-e belső érzékelésünk csodás világát. Melyik hát az illúzió? Döntsd el Te magad!
Csehiné Szilágyi Éva