Részlet:
„Megmérheted tudatlanságodat azon, hogy mennyire hiszel igazságtalanságban és sorscsapásban. Amit a hernyó a világ végének tekint, azt a mester pillangónak nevezi.”
Richard Bach
Az Új Ember születése
Bolygónk, és földi valóságunk olyan energetikai változáson megy keresztül, ami az emberiség egy alapvető tudatossági szintjének az elmozdulásával, emelkedésével jár. Ez a folyamat már évtizedekkel korábban elkezdődött. Már jócskán benne vagyunk a változás örvényében, és az utóbbi években nagy mértékben megnőtt azoknak az embereknek a száma, akik az Új Emberré válás lehetőségét választották. Ők azok, akik tudatosan magukba fogadják az Új Energia általi változásokat, és minden törekvésük arra irányul, hogy harmóniában együtt tevékenykedjenek az Új Energiával, és egymással Isten nagy Terve szerint. Új Ember születik, aki képes lesz a szív energiája szerinti együttműködésre a láthatatlan, és a látható világ létezőivel, együttérzéssel, és szeretettel alakítani és fenntartani a világot.
“Azok az emberek, akik reménységből élnek, messzebbre
látnak. Azok az emberek, akik szeretetből élnek, mélyebbre látnak. Azok az
emberek, akik hitből élnek, mindent más megvilágításban látnak.”
Paulo Coelho
Jelenlegi civilizációnk fejlődésének ezen a pontján az emberiség kollektív tudatának az emelkedése, felébredése lenne a cél, és nem a bolygó pusztulásának a latolgatása. A tudóstársadalom jeles képviselői azokat a lehetőségeket veszik számba, hogy hová, melyik bolygóra lehetne áttelepíteni a népességet. Azaz a népesség egy csekély részét. Azt is fontolóra vették, hogy egy esetleges jégkorszak bekövetkezte előtt hatalmas melegházakat építenek növénytermesztés céljából. Néhány hatalmas méretű melegházat már megépítettek, amelyben a trópusi fáktól, növényektől kezdve minden alapvető növényi élelemforrás megtalálható. Az interneten utána lehet nézni, és azokon a TV csatornákon is, ahol a hangsúly bolygónk megőrzésén, és a rajta létrehozható egyensúlyon van. A Föld életterében már érezhetőek azok a folyamatok, amelyek a gyökeres változás alapfeltételei. Ez nem „kívánság” műsor az emberiség részéről, be fog következni attól függetlenül, hogy elfogadják, vagy nem. Amit az emberek tehetnek, hogy együttműködnek egymással, kilépve a megosztottság, elkülönülés illúziójából, és Gaiával, mint élő energia Entitással az egység megélésére törekszenek.
Tehát az emberiség egy része úgy döntött, hogy a felemelkedés felé vezető utat választja. Ez egy nagyszabású, pozitív, előremutató, de olyan embert próbáló folyamat, amelynek a hatásai már érezhetőek, láthatóak mindennapi életünkben. A pólusok változása már nem fikció, a legtöbb ember tud róla. Az időjárás változása is érzékelhető. A rák, a depresszió, és még sorolhatnám- népbetegséggé vált. A beteg emberek száma egyre csak nő, és sajnos egyenes arányban nő a gyógyszerfogyasztás is! Azok az embertársaink, akik nem képesek elfogadni a változást, a régi energiához ragaszkodnak. És, mert évről-évre erősödik az az energiaáramlás, ami a tisztítást végzi az emberi testben, és a Föld energiatestében, a régi energiához ragaszkodókat egy lefelé tendáló spirál felé nyomja. Csak akkor érthetik meg embertársaink a valóságunkban zajló változásokat, ha nyitottá válnak azon Törvények megértésére, amelyek a Világegyetemet formálják, és fenntartják. A döntést már meg kellet volna hoznunk, hogy annak eredményeként változhasson a régi energiára épített valóságrendszerünk, és elindulhasson egy jobban élhető, harmonikusabb, szeretetteljesebb világ építése. Ez a gyökeres változás csak akkor jöhet létre, ha az emberiség elmozdul a régi energiából az Újba, a dualitásból az Isteni Szeretet Egységbe. A változás útján az emberiségnek vajúdása közben el kell v hagynia az önmaga által létrehozott dogmáit, negatív beidegződéseinek a sémáit, és hitrendszerének azon régi mintáit, amelyek útjában állnak a változásnak. A nagy feladat, és a kísérlet dicsőséges befejezése attól függ, hogy a kollektív tudati mezőben képes lesz-e az emberiség átírni a régi energiában felhalmozott, és megrekedt energiamintázatokat az Újra, ami egy magasabb szintű humánusabb magatartás felé tendál. Ennek a „játéknak”, kísérletnek túl nagy a tétje ahhoz, hogy elbagatelizáljuk! A tét az, hogy tovább léphetük-e a földi „játszótérről” egy olyan magasabb tudati síkra, struktúrába, amelynek alapvető feltétele az, hogy tudatilag felnőjünk hozzá.
Ezért:
„Minden beavatás legjobb előkészülete az emberi élet. A mindennapok minőségi szintje, a saját kis körünkben kibocsájtott energiák intenzitása tévedhetetlenül jelzi a Hierarchia számára a tanítványság szintjét. Manapság nemcsak nagyszámú iniciált él és dolgozik a földön, de egyre nő a tudatos tanítványság szellemi erőtere is. Ez minden nyitott szemű ember magától értetődő valósága, a dolgok szellemi hátterét kutató és felismerő ember erőt, reményt adó felfedezése.”
“Uram, mint elkóborolt bárány, szorongva kerestelek magam körül, míg Te mindvégig bennem lakoztál. Vándoroltam városok utcáin, terein, sehol sem leltelek, mert nem találhatom meg kívül azt, aki mindig bennem lakozott”
Szent Ágoston
Az évezredek alatt létrejött régi tudatosság energiamintázata a túlélő tudatosságnak adott teret. Az emberiség eddigi működési elve a túlélést ösztönözte, ami egy alacsony tudatossági szintet képvisel. Ha túl akarunk lépni a jelenlegi kollektív tudat átlagtudatosságán, ami a küzdelmet és az agressziót képviseli, akkor egyénileg kell első sorban megváltoznunk.
A jelenlegi energiaáramlás, ami a Földre ér, lehetőséget teremt arra, hogy megismerkedhessünk a magasabb tudatossági szintekkel, és azokkal a Létezőkkel, akik ezekből az emelkedett Szférákból segítik a felemelkedésünket. A Tőlük kapott időszerű tudásanyagot napi szinten átültetjük, manifesztáljuk jelen valóságunkba.
Szellemi Mesterem üzenete:
„Ha el akarjátok érni a Mesteri állapotot, akkor törekedjetek arra, hogy elérjétek tudatosságotoknak azt a legmagasabb szintjét, amire képesek vagytok. Civilizációtok jelenlegi átlagtudatossága évezredek óta a számotokra jelenleg elérhető tudati szintnek közel egyharmada. Az emberi lény úgy lett felépítve, hogy Lelkileg fejlődhessen, és ennek megfelelően hatékonyabban reagáljon az életterében mindenre, főleg a biológiájával kapcsolatban. Mivel jelenlegi tudatossága azon a szinten van, ami valójában úgy mentálisan, mint fiziológiailag működésének a képtelenségét tükrözi, megrekedt a fejlődése útján. Átlagtudatosságából adódóan nincs tisztában a DNS-ébe kódolt lehetőségekkel. Elfogadja az öregedést, a betegséget, és rövid életkorát. Pedig fizikai formája nem erre lett tervezve!
Mélyedjetek el az emberiség valós történelmében, ami nem lineáris, és nem az elődeitek által átírt, rövidített, és megcsonkított változata az eredetinek. Akkor megtaláljátok a valódi bizonyítékát annak, hogy mi történt a DNS-etekkel, és miért nem fejlődtetek. És ezt nem a technikai fejlődésetekre értem.”
„Jelenlegi társadalmi rendszereiteknek a legkisebb, és legfontosabb része a család egysége, amit mi úgy érzékelünk, hogy az emberi szeretet sem képes egységben tartani. Szétválasztjátok magatokat a téves vallási és politikai eszmék, és meggyőződésetek miatt. Hiszen a család összetartó ereje, energiája lehetne a bázisa annak, hogy a szétágazó, és egymásba fonódó kapcsolati szálaival egységbe rendezze a társadalmatokat.
Gondolkodjatok el azon, hogy az evolúció következő fokára miképpen léphettek, hiszen korszakok óta túlélő üzemmódban működtök, és csak most adatott meg nektek az a lehetőség, hogy kiemelkedhessetek belőle.”
„Évezredek óta harcoltok egymással, gyilkoljátok egymást a javakért és a hatalomért az aktuális hatalmi rendszerek képviselőinek az érdekei miatt.
Szabad akarattal és döntési joggal rendelkeztek!
Képesek vagytok felébredni a kábulatból, amit a túlélésre korlátozott tudatotok képvisel?
Hiszen bolygótok tudatának az energiáját is Ti építitek.
Amit életeitek tapasztalataival „beletöltötök”, abba az energiába születnek a jövő generációját képviselő gyermekek!
Mert a mai napig a háború borzalmainak a tapasztalatát: a fájdalom, szenvedés, és a gyász energiáját adtátok át a Földnek. És megteszitek újra és újra, mintha semmit sem tanultatok volna a tapasztalataitokból.
Amikor a katasztrófák miatt háborogtok, gondoljatok arra, hogy ti mit adtatok a Földnek?
És azon is elgondolkodhattok, hogy mit szeretnétek kapni?
A fátyolon túli Szeretetegység Létezői egyként sorakoztak fel annak érdekében, hogy átsegítsenek Titeket a változáson, és magukhoz öleljenek. Az igazsághoz tartozik az is, hogy vannak olyan fajok a Galaxisban, akik nem álltak mellétek, mondván, hogy agresszív faj vagytok, és nem érdemlitek meg a segítséget, mert nem tisztelitek, és nem óvjátok gyönyörű kék bolygótokat – a Földet.”
„Arra ösztönzünk Titeket, hogy vegyétek számba az eddigi tapasztalataitokat, okuljatok belőle, hogy tovább mehessetek azon az Úton, amit a Mindenható kijelölt Számotokra.”
Jelen életünk eseményei, amelyek a Föld különböző részein zajlanak, tükröt tartanak az emberiségnek, hogy láthassa benne tetteinek a következményeit, amelyekért nem képes felelősséget vállalni. Mivel a ma embere eddig még nem volt képes felnőni a feladatához, mert nem tud kilépni a régi energiában megrekedt szerepköréből, az emberi játszmák drámáiból, maradt a túlélő üzemmód tudatossága által felkínált lehetőségeinél. Tapasztalataiból annyit képes levonni, hogy nincs más lehetőség, és marad a saját maga alkotta mókuskerékben. És csak fut körbe-körbe, miközben megszámlálhatatlan életköreit rója.
Eszébe sem jut feltenni a kérdést: Vajon más lehetőségeim is lehetnének?
A lehetőségek óceánja számtalan utat rejt magában.
Az ember feladata az, hogy felismerje, és megtalálja a saját vállalását. Amikor egyéni szinten egyre többen ébrednek a tudatára annak, hogy nem csak a földi fizikai valóság létezik, akkor megtapasztalhatják, hogy léteznek magasabb tudatossággal rendelkező Létezők, akikkel kapcsolatot lehet teremteni. Az emberben elindul az az átalakulási folyamat, ami lehetővé teszi számára azt, hogy Új Emberré válhasson. Az út, amelyen elindul, a nehézségek ellenére tele van olyan csodákkal, amelyeket azelőtt sohasem élhetett át. A nehézséget túlnyomó részben azok az embertársai okozzák, akik a Lélekfejlődés más tudati szintjein vannak, és az elfogadásuk, megértésük, és a nyitottságuk még nem teszi számukra lehetővé más valóságok érzékelését. Kétezer évvel ezelőtt ők voltak azok, akik Jézust keresztre feszítették, és a későbbi korokban máglyára vetették, jobb esetben kirekesztették az Isteni hírhozókat.
Nikolausz Kopernikusz, Johannes Kepler, Galileo Galilei is – mint oly sokan a világunkba fényt hozók közül – bejárták a beavatottak nehéz útját, mert a kor szellemisége még nem jutott el arra a tudati szintre, hogy befogadta volna a tanításaikat. Egy rövid történelmi összefoglaló keretein belül szeretném bemutatni Nikolausz Kopernikusz életútját, és tevékenységének jelentőségét, ami a ránk maradt hagyatékában rejlik.
Nikolausz Kopernikusz 1473. február 19-én született Torunban, Lengyelországban. Tíz évesen árvaságra jutott, így a nagybátyja biztosította számára, hogy jó oktatást kapjon. 18 évesen a Krakkói Egyetemen végzett tanulmányokat a csillagászat területén, majd 1496-tól 1500-ig Bolognában görög nyelvet és matematikát tanult. Ezt követően a Páduában és Ferrarában egyetemi tanulmányokat végzett az orvostudomány és a jogtudományok terén, és egyházjogból doktorátust is szerzett. Kopernikusz görög nyelvtudása révén ismerkedett meg az i. e. 3. században élt görög csillagász, a Szamoszi Arisztarkhosz ideájával, ami szerint a Föld és a többi bolygó a Nap körül kering. 1510-ben ez az idea indította el azon az úton, ahol kidolgozhatta heliocentrikus világmodelljét, és megírta az erről szóló tanulmányát, ami Commentariolus címen vált ismertté. Kopernikusz műveiben bebizonyította, hogy a heliocentrikus világkép – szemben Ptolemaiosz geocentrikus modelljével – egyszerű és logikus magyarázatot ad olyan égi jelenségekre, mint a bolygók fényességének változása, vagy a Hold fázisainak különbözősége. A Földnek a többi bolygó közé sorolásával Kopernikusz megszüntette az éles határvonalat a földi és az égi események között.
Felfedezésének zsenialitása abban is megmutatkozott, hogy az összes matematikai nehézséget az euklideszi geometria segítségével oldotta meg. Az égitestek mozgásának a törvényszerűségével magyarázta a Földön észlelt jelenségek egy részét. Elméletének egyetlen hibája az, hogy ragaszkodott a bolygók körpályán való keringéséhez.
Ezt a problémát később Keplernek sikerült megoldania az elliptikus pályák feltételezésével.
A heliocentrikus világkép a matematika eszközeivel próbálta bebizonyítani, hogy a ptolemaioszi geocentrikus világképnél egyszerűbben és érthetőbben megmagyarázható az égitestek mozgása. A Földnek a bolygók közé sorolásával alapjaiban támadta az arisztotelészi fizikát. Nézeteivel felborította a középkori scala naturaenek, a dolgok hierarchikus elrendezettségének tételét, és elméletével a középkor végi tudományos forradalom elindítójává vált. A De Revolutionibus rövid idő alatt elterjedt Európában, 1566-ban Bázelben újra kiadták, de ennek ellenére a heliocentrikus világkép csak lassan hódított teret részben azért, mert Kopernikusz műve olvashatatlan volt. Kopernikusz írta a Commentariolus című kiadványt is, ami 1514 előtt “kis kommentárként” jelent meg. Ebben a 40 oldalas könyvben kifejtette ötleteit a világegyetem szerkezetéről és természetéről. Ekkor még az emberek a geocentrikus modellben hittek: a Föld a világegyetem középpontjában állt. Minden más égitest: a bolygók, csillagok, holdak és a Nap – a Föld körül keringtek. Írásaiban Kopernikusz előterjesztette azon ötletét, hogy a Nap a világegyetem központjában van. Arra is rámutatott, hogy a Föld és a Nap közötti távolság jóval kisebb, mint a Föld és a többi csillag közötti távolság. Úgy hitte, hogy a csillagok statikusak, nem mozognak, és látszólagos mozgásuk a Föld mozgásához képest látható.
Az egyház is csak évtizedekkel később kezdte támadni az általa lejegyzett nézeteket, és csak 1616-ban, az első Galilei-per idején tette a tiltott könyvek listájára, másfél évszázadra. Mivel Kopernikusz elmélete ellentmondásban van az Ószövetség bizonyos verseinek betű szerinti értelmezésével, így ő maga is számított az egyházi kritikákra, amelyeket ezzel a megjegyzéssel igyekezett megelőzni: „a csillagászatot a csillagászok számára írják.”
A katolikus és az evangélikus egyház azt tartotta, hogy a heliocentrikus világképben csak egy elvont matematikai modellről van szó.
Galileo Galilei volt az, akit a modell valóságként való hirdetéséért az inkvizíció elítélt. Kopernikusz elméletét a világegyetem felépítésről Galileo Galilei teóriái, és tudományos munkái támasztották alá. Galileo megfigyelte a Jupiter négy holdját, és megállapította a keringési pályájukat.
Kopernikusz 1543. május 24-én halt meg, végső nyughelye a Frombork katedrálisban van.
„Ki ne csodálhatná minden dolgok alkotómesterét, akiben nyugszik a legfőbb boldogság és minden jó.”
Kopernikusz
A „szent” inkvizíciónak az volt a fixaideája, hogy az új energia fényét képviselő tudósok értesülése a sátántól származik. Ezért koholt vádak alapján vetették máglyára Giordano Brunot is, mert képes volt korának a szellemi megrekedésétől elrugaszkodni, és olyan tanokat terjeszteni, amelyek meghaladták korának tudati fejlettségét.
Giordano Bruno 1548-ban született a Nápoly közelében fekvő Nola városában. Édesapja katona volt, aki éles eszű fiát 17 évesen a domonkos rendbe küldte tanulni. Itt változtatta meg nevét Filippo helyett a Giordanora. Nápolyban töltötte novíciánus éveit, és 1572-ben 24 évesen pappá szentelték.
Tanulmányai befejezése után szembekerült az egyházzal a szentháromság tanának a bírálata miatt. 1578-ban menekülnie kellett hazájából, így Itáliából a protestáns Genfbe ment, ahol áttért a kálvinista hitre. Beiratkozott a helyi egyetemre, de amikor egy röpiratban nyílt támadást intézett a Genfi Akadémia egyik legtekintélyesebb professzora ellen, ismét bíróság elé állították, és elüldözték a városból.
Ezt követően1580 és 1592 között bejárta egész Európát, és szinte a kontinens minden nagyvárosában élt egy kis ideig. A legtöbb helyen tanított is a helyi egyetemeken, de mindenütt vitákba keveredett a helyi professzorokkal, ezért mindenhonnan kitiltották. Frankfurtban sikerült megjelentetnie két könyvet, melyekben kijelentette, hogy nem a Föld a világ közepe, de a Nap sem a világ közepe, mert a Naphoz és a Földhöz hasonló számtalan égitest létezik az Univerzumban. És ezek közül egyik sem helyezkedik el a Világegyetem közepén, mert a Világegyetem – és ez tanításának lényege – végtelen.
Könyveinek a megjelenése után már akadtak hívei is, mint például a padovai Giovanni Mocenigo, aki meghívta Velencébe. Itt egy ideig házitanítóként tevékenykedett, míg össze nem veszett Mocenigoval, aki 1592 -ben bosszúból feljelentette a velencei inkvizíciónál.
Brunot letartóztatták és eretnekséggel vádolták. Kihallgatásai során kiderült, hogy Bruno szerzetesként a Római Inkvizíció joghatósága alá tartozott. Mivel a szerzetesi rendbe való belépésekor engedelmességi fogadalmat tett, és hivatalosan nem bocsátották el a rendből, ezért 1593 elején Rómába vitték.
Giordano Bruno pere
A per 7 éven keresztül folyt 1593-1599 közt. Sok időt vett igénybe a tanúk kihallgatása és Bruno valamennyi írásának Rómába szállítása. A vádlott ez idő alatt az Angyalvárban tartózkodott, ami a középkorban a pápák menedékhelyeként szolgált, és Giordano Bruno korában pedig az inkvizíció börtöneként működött. Az inkvizíció tanácsa által megfogalmazott nyolc vádpontot tartalmazó irat, és a peranyag nem maradt fenn az utókor számára.
Bizonyos források szerint a per során Giordano Bruno azzal a kijelentésével haragította magára leginkább az egyházat, hogy kijelentette:
A Világegyetem csillagai távoli Napok, körülöttük bolygók keringhetnek, és azokon a földihez hasonló élet lehetséges.
Mindezt úgy jelentette ki, hogy a kor kezdetleges optikai eszközeivel vizsgálta az égboltot, korát több száz évvel megelőzve.
Az 1600. február 8-án kihirdetett ítéletben ötször is elhangzott, hogy a vádlott “megbánás nélkül, hajthatatlanul és mereven” ragaszkodik eretnekségéhez. A máglyahalált kimondó döntés közlése alatt GiordanoBruno egy szót sem szólt, csak egyszer nyilvánult meg és a következő kijelentést tette:
“Lehet, hogy nektek, akik ítéletet hoztok, több okotok van a félelemre, mint nekem, aki elszenvedem azt.”
Giordano Bruno
„Giordano Bruno emlékére az istentelen, Krisztustagadó ember billogát égették, hogy a korok tudásának az igazsága se moshassa le róla azt a hamis címkét, amit az emberi gyarlóság sütött rá. Ez lenne az emberi igazságszolgáltatás, amit Isten nevében hoztok?
Giordano Bruno az Isten és a természet egységét vallotta.
Az Ő rendszerében a természet, és minden, ami a természet részét képezi – az Egy Igaz Istenben létezik, az Ő Mozgástörvénye szerint működik. Az Ő rendszerében a bolygók, a csillagok, a Galaxisok, az emberi lények, mind Isten Törvényeiben léteznek.”
A számtalan megkínzott és halálraítélt, a tudomány oltárán mártírhalált halt Fényhozó közül Nikola Teslát szerb fizikust, feltalálót, és az időben és térben tőle távol eső Hüpatiát említeném.Ami szomorú, és méltánytalan, hogy Nikola Tesla munkásságának az értékét csak napjainkban ismerték el, és méltatják, mint a XXI. század találmányainak az előhírnökét.
Alexandriai Hüpatia (latinul: Hypatia, 355? – 415), egyiptomi hellén filozófus, matematikus és csillagász, az ókori világ kimagasló egyénisége, a történelem egyik első ismert női polihisztora, matematikusa. A matematikus Alexandriai Theón (kezdetben az alexandriai könyvtár tanára, majd vezetője) leánya volt. Brutális halálát a Kürillosz püspök által felbujtott vallási fanatikusok okozták, pogánynak titulálása és újplatonista tanai miatt.
Életéről kevés megbízható adat maradt fenn. Szókratész Szkholasztikosz antik keresztény V. századi egyháztörténész írt róla Egyháztörténelem című művében. Erre a könyvre vezethető vissza az összes későbbi életrajzi adat. Valamint Szókratész tanítványának, kürenei Szünesziosz püspök írásaira és 154. levelére támaszkodtak Hüpatia későbbi életrajzírói is. A . századi Nikiui János kopt püspök Világkrónika című művében emlékezett meg a tudósnőről.
Hüpatia volt a heliocentrikus világkép elméletének az első női képviselője. Nikolausz Kopernikuszt több, mint egy évezreddel megelőzve, az elsők között vetette fel a Naprendszer bolygóinak ellipszis alakú pályán való keringését. És az ellipszis egyik gyújtópontjában levő Napnak a lehetőségét. Neki tulajdonítják továbbá az asztrolábium feltalálását, sőt egyesek a lendület elméletének felfedezését is.
Ez a „kis” kitérő talán arra szolgálhat, hogy mélyen magunkba nézve elmélkedhessünk az elmúlt korok, és jelenlegi világunk eseményein.
Vajon mennyire változott a haladószellemű, az Új tudás fényét hozó emberek és a hatalom képviselői közötti kapcsolat jelen valóságunkban?
Továbbá eltöprenghetünk a saját világképünkön, és Seneca ránk hagyott bölcseletén:
„Ahogy nem látod az ember lelkét, éppúgy nem láthatod Istent, de fölismerheted a teremtésében. Éppúgy el kell ismerned a lélek isteni hatalmát, amely teremtőképességében, gondolkodó tehetségében és tökéletességre való örökös törekvésében nyilatkozik meg.”
Seneca
Valóságunkban már érzékelhető, hogy egyre többen ébrednek arra egyéni szinten, hogy a magasabb tudatszintek valóban léteznek és el is érhetőek. Egyre inkább tapasztalhatóak, érezhetőek azok az energiák, amelyekben kibontakozik az átalakulási folyamat, ami maga a Föld, és az életterében létező emberi faj szintézisében bontakozik ki. Egy olyan átalakulási folyamat ez, amiben az agresszív társadalmi struktúrából egy magasabb tudatossági szintet képviselő, együtt érző, békés társadalom fejlődik ki.
Bolygónk ősi természeti népei birtokában voltak, és vannak ennek az ősi tudásnak, és előre jelezték azt, hogy eljött az ideje annak, hogy átlépjünk a napéjegyenlőségek precesszióján. Ezt követően pedig kibontakoznak azok a lehetőségek, amelyek magukban foglalják a magasabb tudatosság potenciáljait.
Szellemi Mesterem üzenete:
„A magasabb tudatossági szinten létező emberi lények csoport tudatossága, vagy Lélekcsoport tudatossága az, ami olyan változásokat idéz elő valóságotokban, hogy elkezd változni a küzdelmet, a harcot előidéző kollektív gondolatminta a Földön. Az emberiség kollektív tudatmezejében azok az energiamintázatok lesznek dominánsak, amelyek energetikailag a kompromisszumon és együttműködésen alapuló társadalmi rendszerek struktúráit építik. Hiszen tudjátok, hogy minden valóságban az energia kölcsönhatásai hozzák létre a struktúrákat, vagy formákat. Ezekben a struktúrákban egy békére, elfogadásra, együttérzésre jellemző gondolkodásmód lesz jellemző. Ez egy Új Valóság hajnala, és Új idea, Új gondolkodásmód kezdete lesz.”
„Az emberi lény energetikailag, és formailag a változás küszöbén áll, készen arra az evolúciós lépésre, ami valós történelme során az első olyan alkalom lesz, amikor ez az Isteni elrendeltetés alapján megtörténik. Erről a folyamatról úgy beszélhetünk, mint arról az átalakulásról, ami első sorban a DNS-eteket érinti, de valójában ez a lehetőség egy teljes energetikai és fiziológiai megújulásról szól.”