Blog

Részlet:

“Minden, amit a Földön tesznek vagy mondanak, a magasságokból veszi eredetét, ahonnan az összes lényeges tulajdonság szétárad mérték és egyensúly szerint, így semmi sincs, ami nem fentről származik,            és nem oda tér vissza.”

Thoth

                         Identitás

Szellemi Mesterem üzenete:

…”Az idők jelei mutatják Számotokra belső igazságotok valóságát. Mert világotok változás előtt áll, melynek kinyilatkoztatását már megkaptátok az Örök Jelen Szellemi Valóságából.”

„Ahogyan egyre több emberi lény képes arra, hogy saját életében megvalósítsa az elfogadáson, együttérzésen, összességében a szereteten alapuló cselekedeteket, annak eredményeképpen emelkedik a bolygó energetikai rezgése, és hajlandósága eltolódik az elengedés irányába. A szeretet a legfontosabb, mert képes olyan energetikai hidat építeni az emberek, és minden létező között, ami örökre megváltoztatja az emberi lény alapvető anyaghoz fűződő természetét.”

„Egy olyan energiaörvény felé közeledtek, amit eddig még sosem érzékelhettetek, mert nem adatott meg az előző kozmikus érákban. A legcsodálatosabb és legnagyobb változás az emberi lényeken belül fog megtörténni.

Ez az Új Energiába való belépés következtében olyan történéseknek ad teret, ami az emberi lényeknek a régi hiedelmen alapuló természetét változtatja meg. Ez az energetikai átalakulás megváltoztatja a bolygó energiamezejét, és mindent a bolygón lévő civilizációval kapcsolatban.”

„Amikor az emberi lények már másként gondolkodnak, és tetteikért felelősséget vállalnak, az elfogadás, és az együttérzés energiáját sugározzák, erkölcsiségüket a magasabb energiaszintnek megfelelő energia irányítja.”

„Amikor minden elmélet megbukik, akkor
az elme nem képes felfogni, hogy létezik egy mély, igaz intelligencia, egy transzcendens intelligencia, amely nem mentális erőfeszítés és fogalmi megértés terméke. Nem tudja elképzelni, hogy lehetséges olyan bölcsesség, amelyik nem gondolatok, illetve elsajátított és felhalmozott tudás formájában ölt testet.

Az igazi spirituális késztetés mindig az elme mögé nézésről szól. Ha képes vagy elengedni az összegyűjtött tudást, egy teljesen más létállapotba kerülsz. Ebben a dimenzióban minden tapasztalás elhalkul benned. Lehet, hogy az elme még mindig ott csacsog a háttérben, az is lehet, hogy nem, a lényeg az, hogy a tudat nem foglalkozik többé vele. Nem kell azzal törődnöd, hogy leállítsd. Tudatosságod szépen áthalad a tudás falán, egyenesen abba a bizonyos nagyon csendes állapotba. Ebben a csendben aztán rájössz, hogy semmit sem tudsz – egyszerűen azért, mert minden elsajátított tudásodat a hátad mögött hagytad az elméddel együtt.

Ez a csendesség felfoghatatlan az elme számára. Ismeretlen. Ahogy mélyebbre mész, szó szerint valami nagy titokban van részed. Ilyenkor ismét bejöhet a kíváncsi elme, hogy megtudja, miről van szó, és hogy megpróbálja megmagyarázni azt. Ez azonban nem visz mélyebbre. A titok csak akkor tárul fel jobban, ha lemondasz az irányításról.

Amikor látod, ki és mi vagy valójában, az összes addigi elmélet megbukik. Üres vagy, csak a tudatod létezik. Ebben az ürességben megízlelheted, milyen is a létezés. A létezés, amely még azelőtt van, mielőtt bárki vagy bármi lennél.

Ha egyszer igazán mélyen felismered mindazt, amiről beszélek — na, nem az elméddel vagy deduktív következtetések által, hanem közvetlen tapasztaláson, ébredésen keresztül -, hirtelen minden hihetetlenül egyszerű lesz. Mert amint a fogalmi tudásod által felépített világ a helyére kerül, már meg is haladtad, túl is lépted azt. Onnantól kezdve tudod, hogy valójában végtelen, örök tudat vagy, amely most éppen egy nő vagy egy férfi alakjában öltött testet. Minden, ami létezik, voltaképpen tudat, Isten, Én, szellem – nevezd, ahogyan tetszik – valamilyen megjelenési formában. A Buddháról azt mondják: nem-én. Ha azt látod, hogy látod az Egységet. Mert csupán Isten létezik. A világon mindenben ő ölt testet: a padlóban, az emberben, a falban, a székben.

Adyashanti Az Üresség Tánca

Szellemi Mesterem üzenete:

„Sűrű anyagi világotok valósága egy magasabb frekvenciájú, finomabb anyagú struktúrába, dimenzióba rendeződik. Ez a folyamat addig tart, amíg az új Valóságba átlépő emberi lények csoportjai energetikailag el nem érik azt a szintet, ami az átlépésükhöz elengedhetetlen. Vagyis a tudatossági szintjük Lélekcsoport szinten megközelíti az adott dimenzió alsó síkját. Az Új Valóságba tartó emberi lények csoporttudatosságára az jellemző, hogy az egyének tudatosságukat a szívük bölcsességéből nyerik. Ez a bölcsesség szolgál számukra a problémamegoldás, és a cselekvés alapjául.”

„A Lélekcsoportok jellegükből adódóan a vonzás metafizikai energiájának az elve szerint rendeződnek Eggyé. Ez az alapvető metafizikai rendezőelv hozza létre azt az energiastruktúrát – amelyben olyan tudatos érzelmi és gondolati energiamintázatok koncentrálódnak, amelyek létrehozzák az energetikai kapcsolódást az Új Valósággal, és a magasabb tudatszintű Segítőkkel. Ezt úgy érzékelhetitek, mintha a válaszok a kérdés nélkül jelen lennének, mintha mindig is ott lettek volna, és a magasabb tudatosság kulcsa az önátadás állapotában végül kinyitja az átjáró kapuját.”

„Szellemi Segítőitek csakis abban az esetben nyújtanak segítséget Nektek, ha szabad szándékotok kinyilvánításaként kéritek a segítségüket. Ők minden esetben tiszteletben tartják a Ti szabad döntéseteknek a jogát.”

Teljesség – az Isteni valóság, ami megszámlálhatatlan dimenziót és univerzumot foglal magába, és a megismeréséhez, és megértéséhez megfelelő tudati szint szükségeltetik.

„Az idők folyamán számos Szellemi Mester küldetett a Földre, hogy elhozza Nektek az Örök Igazság Tudását. Voltak közöttük hírvivők, akik közé Keresztelő Szent János is tartozott. A bolygótokon jelenlévő sötétséget fénylő világossággal töltötte meg, az Egyetlen Isteni Igazság hirdetésével. Továbbá arra volt hivatott, hogy hírül adja az emberi lényeknek a Messiás érkezését, előkészítse, és megkeresztelje Jézust nagy küldetése előtt. Ő is, mint oly sok hírnök, rendelkezett a rendkívüli tisztánlátás adományával, és azzal a különleges erővel, hogy magába fogadja az Örökkévaló Igazságot, és oly módon hirdesse, hogy az mások számára is befogadhatóvá váljon.

Te is ilyen hírnök vagy.

Születésed után, mint minden emberi lénynek, a feledés fátyla borult a vállalásodra. A születéseddel kezdődött el az az utazás, ami a felébredésedhez vezetett, mert az óhajod és a fohászod a megvilágosodásért az emlékezés és változás útjára vezetett. Égi segítőid vezetnek azon az úton, amit nem annak a reményében vállaltál, hogy dicsőséget szerezz magadnak, vagy a gazdagság illúziójába merülj, hanem a Nagy Tervet szolgáld. Erős hited, bizalmad,mély és tiszta óhajod a tudásért megnyitotta számodra az Égi Szellemi tudástárat. És számíthatsz Isten fizetségére, ami sokkal nagyobb, mint amit valaha is el tudsz képzelni.”

„Mert mindennek megvan az ideje: a vetésnek, és az aratásnak is. Az alvásnak, és az ébrenlétnek is. Ébren vagy, és teljesíted, amire készültél. Vállaltad, hogy szíved szeretetével utat mutass azoknak az emberi lényeknek, akik véget szeretnének vetni a sok fájdalomnak a Földön; vállaltad, hogy átadod azt a tapasztalatot, miként teremthetik meg a kapcsolatot az Istennel, az Ő Szellemi Valóságának a Létezői révén. Vállaltad, hogy átadod annak a tudását felebarátaidnak, hogyan élhetnek örömben, boldogságban és harmóniában minden létezővel; és együttérzésükkel hogyan segíthetik és gyógyítják egymást, és a bolygót.”

„Isten küldöttei mindig ugyanazt az üzenetet hozták Nektek, mindössze az összefüggések, és a nyelvezet volt az, ami által különbözőségüket érzékelhettétek. Sohasem azt hirdették, hogy „én kiváltságosabb vagyok nálatok, és engem Isten jobban szeret”, hanem azt, hogy „ti is képesek vagytok mindenre, amire én, sőt még annál többre is, ha akarjátok.

És Ti, emberi lények, képesek vagytok ezeket az üzeneteket meghallgatni, és befogadni?

Az Isteni Igazságot képesek vagytok elfogadni, és életeteket annak alárendelni, hogy ne csak önmagatokat, de másokat is képesek legyetek szolgálni legjobb képességeitek szerint?”

„Bizony mondom Neked: most jött el számodra a vetés ideje, hogy a vetésedet gondozd, és gyomtalanítsd, hogy amikor eljön annak az ideje, learathasd önmagad cselekedeteinek a dicsőségét. És vannak, akik már ezelőtt vetettek, most pedig aratnak, begyűjtik Isten fizetségét, mert már világosságban élnek. Féltő gondossággal ápolják a létezés csodájának az ajándékát, hogy tovább emelkedhessenek Isten Fényesebb valóságaiba.”

„Csakis Te vagy képes arra, hogy megtaláld önmagad számára az üdvözülést. Ez a feladat csakis Rád vár!”

„Felvirrad az a nap, amikor majd ráébredsz a kapcsolataid igazi jelentőségére, és megtalálod a valódi indítékot. Fellebben a feledés fátyla, és rálelsz az alapvető okra, ami meghatározóan fog hatni a cselekvésedre. Ez is Lelki fejlődésed folyamatának a része. Lelked kijelölt feladatának megfelelően alakítod kapcsolati hálódat, és ez nagyszerű felismerésekhez vezet, amelyek új lehetőségeket nyitnak az emlékezéshez. Egyetlen dolgot tehetsz, hogy utat nyitsz, és teret adsz az érzéseidnek, tisztelve és szeretve a benned lakozó Isteni részedet.

Szeresd felebarátodat, ahogy önmagadat szereted. Mert hogyan is lennél képes megérteni és elfogadni a másik ember érzéseit, ha nem vagy képes önmagadat, és a saját érzéseidet becsülni?

És a kérdésed bármely másik emberi lénnyel való kapcsolatban egyértelmű lesz: Ki Vagyok most, és Ki Akarok Lenni hozzá viszonyítva?

Már életeidnek a köreiben kipróbáltad, és tapasztalattal rendelkezel a létezés néhány módjával kapcsolatban. Így eljött az ideje annak, hogy emlékezz arra, Ki Vagy, és tudd, hogy Ki Akarsz Lenni.

Ha még vannak indulatban megélt tapasztalataid, akkor tudd, hogy a hozzá tartozó érzéseknek a megélése azért fontos Számodra, hogy tanulj meg félre állni előle; mint amikor ellenszenvet érzel valaki iránt, vagy felindult vagy. Hogy idővel megtisztulhass azoktól az érzésektől, tapasztalatoktól, amelyek azzá változtatnának, aki „nem az, mint Aki Lenni Akarsz”.

„Az emberi lény, aki a számtalan életkörét lefutva már elegendő tapasztalattal rendelkezik az élmények dualitás-skáláján ahhoz, hogy emlékezete lehetővé tegye Számára azt a tudást, ami a végső választása felé viszi. Ő életének a Mesteri szintjére lépett, ezért már nincs szüksége arra, hogy bármit „kipróbáljon”. Már életeinek a színpadára sokszor fellépett különböző szerepkörökben, ezért már tudatában van annak, hogy milyen szerepet szeretne játszani, és milyen szerepet nem vállal be. És, mert a Mester önmaga folyamatos megvalósításának, és a tanulásnak szenteli az életét, ismeri önmagát, és már nem foglalkoztatják az evilági emberi játszmák. Ezért a Mester higgadtan szemlél mindent a környezetében, amit a többi emberi lény sorscsapásként él meg. A Mester mindenre áldását adja, mert tudja, hogy Istene Teremtésében minden a helyén van, és semmi sem történik ok nélkül. A sorscsapásként megélt tapasztalatok pedig közelebb viszik az emberi lényeket a megvilágosodás ösvényéhez. Mert, aki egyszer a teljesen megvalósult Mesteri állapotába került, annak már semmi mást nem kell tennie, csak azt, hogy egyre jobban megélje, átélje elért állapotát. Ez az az állapot, amikor a Mester a Lelke vezettetése általi munkálkodásától teljes odaadással Isten szolgálata felé fordul.”

„A Mester mindig hasonló választ ad a kérdéseidre, ami általában a visszakérdezés. Hiszen a saját életedre vonatkozó válaszokat minden esetben magadban találod. Ő csak annyit tesz, hogy rávezet a kérdezés helyes ösvényére, ha Te is azt akarod. E tekintetben a Mester minden pillanatban kiszámítható.”

„A megvilágosodás Útján járó emberi lényben előbb-utóbb felmerül a kérdés, hogy vajon mi lehet életének a legmagasztosabb, legfennköltebb választása? Minden korban ez a kérdés volt az, ami az emelkedett szellemiséggel rendelkező emberi lényeket foglalkoztatta. Amennyiben Téged is ez a kérdés foglalkoztat, akkor már nem tartozol azon emberi lények közé, akik azt latolgatják, vajon melyik választás jövedelmezőbb a többinél, vagy melyik választás az, ahol a legkevesebb veszteséget érheti el. Ha az elvárások nélküli szolgálat valamelyik lehetőségét választod, akkor valóban a tökéletes és tiszta tudáshoz vezető Úton jársz. És Isten fizetsége nagyobb lesz, mint annak a felebarátodnak a fizetsége, aki a nyereségért hajtja magát és az embertársait károsítja meg. Amikor fizetség helyett valaki azt mondja neked, hogy: „Isten fizesse meg”, el sem tudod képzelni, milyen jót kíván Neked, hiszen Isten fizetségénél nincs nagyobb fizetség.”

„És az Úton járó emberi lényben számtalan kérdés között felvetődik az is, hogy vajon mi a lényege a szeretettől indíttatott cselekvésnek?

Hiszen ezt oly sokan, és oly gyakran félreértik, mert az Isteni szeretetet egyenértékűnek, vagy jobb esetben hasonlónak tartják, mint az emberi szeretet. És ez a félreértés sokak számára azzal jár, hogy letérnek az ösvényről.

Az Isteni Tudást keresők évszázadokon átívelő tudásanyaga arról szólt, hogy a szeretettől indíttatott cselekedet esszenciája abban van, ha megélik a létezés csodáját, miközben szolgálják a másik emberi lényt.

Tenni a másik emberi lényért, és úgy szolgálni az ő üdvét azzal, ami a Tiéd, hogy számára a lehető legjobbat biztosítsd.

De tudd, hogy a legmagasztosabb választásod az, ami mások szolgálata révén az önmagad magad üdvét szolgálja!

Vagyis ami a legjobb, és a legfennköltebb választás, amit önmagadért tehetsz. Amennyiben megtalálod, ráébredsz, hogy ami számodra a legfőbb jó, az a másik emberi lénynek is a javára válik. Sok élet tapasztalata juttathat el oda, hogy megértsd ennek az igazságát, és alkalmazni is tudd, hogy amit önmagadért teszel, azt cselekedd embertársadért. Amit az embertársadért cselekszel, azt tedd önmagadért. És azon gondolkodj el, hogy ne úgy cselekedj az embertársadért, ahogyan szerinted az a lehető legjobb lenne, mert nem biztos, hogy ő is így gondolja. Hiszen a legtöbb kapcsolati bonyodalom ebből származik.”

„Isten soha nem kérte Tőled, hogy magadat mások mögé sorold. Azt kéri, hogy magadatis azok közé emeld, akiket tisztelsz, és szeretsz. Amit Isten szeretne, hogy magadat tedd az első helyre, hiszen önmagadért vagy itt e földi létben. Önmagad megváltásáért, önmagad felemelkedéséért. Ez nem önzés, mert nem azt mondom, hogy mások elé, hanem az első helyre, ami nem félreértendő! Mert így nyered el azt a szabadságot, ami az Isteni Teljességbe emel.”  

„Amennyiben egy olyan helyzetet szemlélünk, amelyben Téged állandóan becsapnak, vagy megkárosítanak, az a legkevesebb, hogy véget vess ennek a „játéknak”. Önmagadnak és a másik emberi lénynek is a lehető legjobbat teszed, mert, ha továbbra is folytatódik a félrevezetés, az a félrevezetőt is félrevezetés csapdájába vezeti előbb-utóbb.

Amennyiben szeretettel akarsz bánni az emberi lényekkel, az nem azt jelenti, hogy szó nélkül hagyj mindent, amit tesznek, amire éppen kedvük támad.

Vannak Mesterek, akik azt tanítják, hogy csakis akkor találhatod meg a benned lakozó Mestert, ha elhatározod, hogy teljesmértékbenfeladod az elméd általi önmagadat. Ez nem azt jelenti, hogy, ha embertársaid megbántanak, akkor feltétlenül vissza kell vágnod.

Ugyanez vonatkozik bármely népcsoport, vallási gyülekezet, vagy nemzetek kapcsolataira is. Ebben az összefüggésben arról van szó, hogy ha elnézed, hagyoda másik emberi lénynek, hogy bántalmazzon, vagy folyamatosan sérelmeket kövessen el ellened, az nem a szeretetből indíttatott hozzáállás egyikőtökre nézve sem. Sem a Te Lelkedre, sem a másik emberi lény Lelkére nincs jó hatással. A kettősség, vagy dualitás viszonylagos világában élsz, ahol minden olyan összefüggésekben létezik, ami más dolgokhoz viszonyítható, és valamelyik szélsőséghez – a félelem, vagy a szeretet felé sodródik.

Az emberi kapcsolatok viszonylagosságának az a célja, hogy a tapasztalatok lehetőségét biztosítva megtalálhasd önmagad belső lényegét, Isteni esszenciáját, és meghatározhasd valós önmagadat, aki már mentes az elme dogmáitól, korlátaitól. Ha már eldöntötted azt, hogy hasonlatos akarsz lenni az Isteni természethez, jelleghez, az nem abban nyilvánul meg, hogy ostorozod magadat, bűnbocsánatot kérsz napi rendszerességgel, vagy áldozatnak, mártírnak kell lenned. Esetenként még bántani fog az, amit az embertársaid egymással szemben állva mondanak, vagy cselekednek, de csakis akkor tudsz túljutni ezen az állapoton, ha kimaradsz kicsinyes, önérdekelt játszmáikból. Hogy ezt a lehető leggyorsabban megtehesd, eltökélt szándékkal, őszintén ki kell, hogy jelentsd, elismerd, és pontosan meghatározd a véleményedet és az érzéseidet maradéktalanul és következetesen. Mert az igazság felszabadít.

Azt, hogy ne foglalkozz vele, ha mások bántanak, senkinek sem áll jogában tanácsolni Neked, hiszen Istened sem kér Tőled efféle toleranciát, akkor embertársaid mi jogon kérhetik?

Csakis a Te jogod, és felelősséged eldönteni és kinyilvánítani, hogy Neked milyen mértékben számít mások sérelme. Természetesen nem azt jelenti Isten bíztatása, hogy úgy állj ki magad mellett, hogy az agresszióra agresszióval felelj, gyűlöletre gyűlölettel válaszolj.

Tudnod kell, hogy nincs semmiféle kötelezettséged, sem az életedben, sem az emberi kapcsolataidban.

Bárkit és bármit elengedhetsz az életedből, amennyiben úgy érzed, hogy hátráltatja, vagy gúzsba köti a Lelki fejlődésedet.

Semmit sem vagy köteles eltűrni az embertársaidtól. Bármikor kivonulhatsz szabad szándékod szerint akár egy beszélgetésből, akár egy Számodra nem kívánt helyzetből.

Másrészt viszont, ha azon munkálkodsz, hogy „a kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon”, és megpróbálsz olyanná válni, amilyennek a környezetedben lévő emberi lények akarnak, akkor valóban számos nehézség elébe nézhetsz, mert életed útján hiányoznak majd a megfelelő irányelvek.

Közben töprenghetsz azon is, hogy, ha Istennek konkrét elképzelése van arról, hogy Kivé kell válnom, akkor miért nem teremtett tökéletesnek?

Miért kellene küzdenem egész életemben azért, hogy felülkerekedjek önmagamon, hogy meghaladjam saját képességeimet, hogy Isten akaratának megfeleljek, Istennek tetsző életet éljek? 

Tudd, hogy mindez az emberi lény elméjének az a játéka, amiben nem képes elengedni az anyag bűvöletét.”

„Azt tanították neked, hogy bűnben születtél, bűnben élsz és bűnben fogsz meghalni. A bűnre való hajlandóság az alapvető természeted. Vallásaitok egyike még azt is hirdeti, hogy erről nem tehetsz, de nem is tehetsz ellene. Bármilyen tetteket viszel is végbe életed folyamán, tetteid mindannyiszor lényegtelenek és jelentéktelenek, mert nem érhetsz fel Isten Tisztaságához. Tökéletlen vagy, és úgy is halsz meg, kivéve azokat a Szenteket, akikről az egyházfők úgy döntenek, hogy Istenhez közel kerüljenek.              Hogyan is gondolhatnád azt, hogy bármely tetted a Mennyek Országába juttathat?

Mert a Szent Könyvben le van írva, hogy csakis egyetlen módon üdvözülhetsz, kerülhetsz Isten Országába, ha a Fiú- Jézus Krisztus közbenjár érted? Hiszen a Te bűneidért adta életét?!

Arról nem esik szó az „írott könyvben”, és a prédikációkban, hogy az emberi lényt csakis saját szándéka és döntési joga vezetheti a saját útjának a vállalása felé, és a mindenre kiterjedő felelősségvállalása a megvilágosodott Mesteri léte felé.

Isten nem áldozta fel Jézust az emberi lények bűneiért.

Nem kérte Tőle, hogy mártírhalált haljon értetek.

Ne higgyétek el, mert ez nem igaz!

Egyikőtöktől sem kéri, hogy meghaljatok Érte, vagy az Ő nevében!

Azt kéri, hogy éljetek Érte, és az Ő nevében! Bármilyen helyzetbe kerültök is, ne dobjátok el az életet magatoktól az Ő Nevéért, vagy valamilyen dogma miatt!

Ő látja a Lelketeket, és tudja, hogy mikor gondolkodtok, beszéltek, és cselekedtek tiszta szívetekből. Az érzéseitek nincsenek elrejtve előle.

Miért gondoltátok azt, hogy Istent a legyilkolt áldozati állatok vérével kiengesztelhetitek a saját tetteitekért? Azt gondoljátok, Hogy Isten vért iszik? Vért kíván cserébe a Szeretetéért?                                        Ilyennek képzelitek el Isten Tökéletes Teremtett Valóságát?

Az Ő szeretete feltétel nélküli, ami azt jelenti, hogy nem kér tőletek semmit, ami fájdalmat okozhat Nektek, vagy bármely más létezőnek, aki szintén Ő Teremtésének a része.

Hogyan is kérhetné azt, hogy dobjátok el az életet, ami az Ő ajándéka?

Vagy vegyétek el egy másik létező életét?

Ismeritek az ÉLET Szentségére vonatkozó Törvényét?                            Hát ennyire értékelitek Istent?                                                    Ennyire bíztok benne?                                                             Miért féltek Tőle?                                                                                Bárki bármit mondhat Nektek, és Ti elhiszitek?

Mikor váltatok Istenszerető emberből Istenfélő emberré?

Amennyiben bármiben is kételkednétek, tegyétek fel önmagatoknak a következő kérdést:

Valóban ezt cselekedné az Isteni Szeretet?            A szívetek minden bizonnyal megsúgja a helyes választ.

Az Élet Szentsége azt jelenti, hogy minden ÉLET Istennek a része, elválaszthatatlan Tőle, ezért Szent és Sérthetetlen!”

„Azt gondoljátok, hogy Isten eredendően tökéletlen lényeket hozott létre azt követelve tőlük, hogy tökéletesek legyenek, mert, ha nem így cselekednek, a kárhozat vár rájuk?

Talán azt is feltételezhetitek, hogy az évezredek szenvedésekkel teli tapasztalatai miatt megesett rajtatok Istennek a szíve. Ha netán ezen elmélkednétek, akkor jusson eszetekbe az, hogy minden szenvedést Ti okoztok önmagatoknak. És amikor kijelentitek, hogy nem kell szükségszerűen jónak lennetek, hiszen a bűnbocsánat minden esetben felment Titeket minden felelősségetek alól, ha nem helyénvalóan cselekedtek, akkor elég annyi, hogy elfogadjátok megmentőtöknek a mindenkor tökéletes Jézust, aki kiegyenlíti a „számlátokat”, akkor a tökéletesség felé törekedtek?!

Mi indítja el bennetek azt a gondolatot, hogy Isten Fia – Jézus – az egyedüli tökéletesnek Teremtett Lény, aki megmentett Titeket a saját tökéletlenségetektől, amellyel Isten ruházott fel Titeket?

Vagy azt feltételezitek, hogy Isten Fia megment mindattól, amit Isten eltervezett?

Ha így vélekedtek, akkor felettébb furcsa elképzeléseitek vannak Isten Teremtett valóságáról, és a feltétel nélküli Szeretetéről!”

„Amennyiben a fenti kijelentéseket támadásként élitek meg a fundamentalista kereszténység ellen, akkor mélyen nézzetek magatokba, és vizsgáljátok meg a hiteteket, hogy miben gyökerezik.

Gondolkodjatok el azon, hogy mit hirdet Isten természetéről, és Isten kapcsolatáról az emberrel; és mennyire jelenlévő a tanaiban az Igazi Mindent Elfogadó, és az ÉLETET Támogató Isteni Szeretet?”

Vajon azt is tudatja veletek, hogy Isten és az emberi lény kapcsolatában nincsenek kötelezettségek?                   

Hogy csakis a lehetőségek adottak?

A TE, a Ti lehetőségeitek, amelyek utat nyitnak a szabad szándék szerinti fejlődésnek.

És a lehetőség nem jelent kötelezettséget!

Általában a vallás és a spiritualitás sarokköve a kötelezettség, az elköteleződés!

Mindaddig, amíg más utakat is látsz, elvéted a lényeget, mert a lényeget, az igazat, csakis a saját utadon járva találhatod meg.”

Csehiné Szilágyi Éva