Blog

Részlet:

Egyre több és több ember indul el a spirituális úton, ami nagyon ígéretes és nagyszerű, hogy a változás elinduljon világunkban. Viszont szembetűnő, hogy még sokan vannak közöttük, akik hatalmi eszméknek hódolva méltatlankodnak, és minősítenek másokat. Spirituális csoportokhoz csatlakoznak annak a reményében, hogy jobbá válhat az életük. A Szellemvilág Létezőihez fordulnak annak reményében, hogy jobbá, tisztábbá válhassanak, megtalálhassák Lelki egyensúlyukat, és az egyéni útjukat. Mint minden ébredőt, őket is a következő kérdések foglalkoztatják:

Mit kell tennem, hogy tovább léphessek az úton?           

A Szellemi Világ Minket segítő, pártfogó Lényei tiszteletben tartják az Isteni szabad akaratot, és soha nem fognak semmire kényszeríteni, semmire rávenni a saját érdekükben. Tanácsot, igaz tudást közvetítenek, de azt, hogy ki hogyan értelmezi és hasznosítja élete folyamán, az minden esetben az adott ember döntésére van bízva. Minden esetben a szeretetet, a szabadságot hirdetik, azt, hogy megtaláljuk belső egyensúlyunkat és örömmel teli életet éljünk.  Hogy merjük levetni magunkról a félelem és a kétség béklyóit, és szabaddá válva találjuk meg életünk igazi értelmét és célját úgy, hogy éljünk tartalmas és boldog életet. A félelem, a gyűlölködés mellőzésével spontán módon elindul a változás és a fejlődés.

Minden ember jelenlegi élete arról szól, amit a saját belső mikrokozmoszában, a DNS-ében a tapasztalatai, és életei sokaságának az összegeként átélt. A maga belső valósága, melynek megélője ő maga, és egyéni megnyilvánulási tere, amelyben életenként új testbe születik, felhasználva az előző életeiben felhalmozott energiákat, és az azokból származó lehetőségeket.

Előző valóságaiban tévelygései során az Isteni valós ősképe, mikrokozmosza sérülést szenvedett. Lelkének tiszta gyermeki állapotát elveszítette, és a későbbiekben kialakul hitrendszerek sémái torzulásokat okoztak. Így minden ember egyedi, és különbözik az embertársaitól, még akkor is, ha formailag egyezőségek mutatkozhatnak. A korábbi életek tapasztalatainak az összessége alakítja a mindenkori tudatot, ami az új születés lehetőségeiben egy új személyiség kibontakozását teszi lehetővé. Az emberi lény vére az, ami a szülei örökletes tényezőit hordozza, és úgyszintén magában foglalja az előző életekben megélt örökletesként kódolt tényezőket (vérség szerinti kapcsolat). Ezért a karmikus csomagokra úgy kell tekintenünk, hogy minden esetben a fejlődés lehetőségeit tárják fel annak, aki nyitott rá. Ha a korábbi életek személyiségei az Isteni eredethez, a felemelkedéshez vezető utat keresték, akkor már ezek az előző életbeli belső munkálkodások belevésődtek a DNS-be, ami a jelen életre nézve mindenképpen a „jó karmával”, a lehetőségek pozitív energetikai mintázatával írható le.

Amennyiben az ember önmagát és az emberiséget vizsgálja, akkor idejekorán ráébred azokra a különbözőségekre, és egyezőségekre, amelyek rámutatnak az ember őseredeti Isteni természetétől való eltávolodására. Ami nem változott: a mindennapi élet gondjai, a betegségek, a személyes viszályok és játszmák, politikai hatalmi manipulációk, a háborúk, az ismétlődő vérontások, az etnikai tisztogatások. Az ember eltávolodott, elkülönült Istentől, a Mennyei Létezőktől, így a mennyei létezés minden reményét és kilátását elveszítette, hiszen csakis az anyag világára fókuszál. Ezért hedonista szemléletével megteremtette magának a saját földi paradicsomát, amiért bármilyen árat megfizet, figyelmen kívül hagyva környezetét és embertársait, csakis a saját érdekeit szem előtt tartva. Vagyis minden ember a maga módján a saját földi paradicsomát építgeti. Egyesek a hatalom eszközeivel, eszmékkel, mások fegyverrel, pénzzel, manipulációval. Ami minden érzékeny lelkületű ember számára szembetűnő, hogy a létért való küzdelemért mekkora árat fizet az emberiség!

A művészlelkeket, a tudósokat, a filozófusokat álmodozóknak hívják, mert ők keresik az igazságot, a szépséget, a tökéletességet, a Mindenség eredendő Törvényeit, és Isten nagy Tervét, amiben részt kívánnak venni akkor is, ha nem tudatosítják magukban, mert az alkotás szépsége leköti a figyelmüket. A szépségre, a tökéletességre, az igazságra való törekvés jellemzi a bölcset és a művészt fejlődésének bármely fokán, mert két lét között a fátyol túloldalán kiterjedt tudata korlátok nélkül, akadálytalanul valós működésében érzékel, lát mindent, amire figyelme irányul, így megtanulja az áhitat, és csodálat általi megértést. Amikor újra visszatér a Föld anyagi valóságába, minden alkalommal visszahoz valamit az égi látomásából, hogy a Földön újra és újra keresse az igazságot és szépséget, hogy beteljesítse égi álmát. Itt lent az anyag sűrűjében sohasem tapasztalhatja meg a túloldalon érzékelt eredeti igazságot és szépséget, ami szívének öntudatlan emlékezetében mélyen rejtőzik, ezért sohasem elégedett a művével, tovább keres, tovább kutat a tökéletesség, a teljesség után. Ezért sokan léptek a kereső útjára, mert már nem tudják, és nem akarják a világunkban zajló folyamatokat és a jelenlegi állapotot elfogadni, és egyre erősebben lázadnak létük kilátástalansága ellen. Az anyagi világ túlélői között jelentős szétválás és megosztottság észlelhető. Ezen a határvonalon állnak az ébredők, akik az Isteni Igazság keresői. A Lélekfejlődésük során eljutottak arra a választóvonalra, ahol még lehetőségük nyílik a döntésre, hogy elinduljanak azon az úton, ami a további fejlődést biztosítja, kivezeti őket a sötétség és a kétség nyomorúságos helyzetéből. Csakis ez az egyetlen útja annak, hogy eleget tegyenek a vállalt életfeladatuknak. A Lélek Vándora, aki életei ciklusában eljutott arra a szintre, hogy választhasson: marad az anyag sűrűjében, vagy tovább emelkedik az evolúció tudati szintjén, mindenképpen meg kell, hogy hozza a döntését. Azt a döntést, hogy mindent, ami a régi energiához és a földi anyagi világhoz köti, megsemmisítse önmagában. Kiengesztelje Földanyát, hogy elhagyhassa az anyag sűrű energiáját, és az Új Valóság felemelő és Örök Léte felé nyújtózkodjon. Ez egy új fejlődés, evolúciós ugrás előestéje, amelyre az egész emberiségnek lehetősége van. A magasabb Tudatosság Létezői kiterjesztett tudatuk révén hívják és előkészítik az embereket, amiről mindenki szabadon dönthet, hogy elfogadja vagy sem.

Szellemi Mesterem üzenete:

„Vallásaitok szent könyveinek a közlései alapján ismeretes számotokra a Szellem- Lélek- test háromságának a fogalma, ami arra vonatkozik, hogy az emberi lénynek milyennek kellene lennie. Az anyag valóságában létező emberi lény jelenlegi állapotában még nem beszélhetünk a halhatatlan Lélekről, és a Mindenható Szellemi Valóságával való tényleges kapcsolatról sem. A felemelkedés Útján járó emberi lény a benne élő eredendő kereszténység ( gnosztikus) megváltó misztériumai által helyreállíthatja önmaga valódi emberi állapotát, ami a Hazatérés záloga.

A Mindenható minden sugallatát a Lélekentitás transzformálja az anyagi világokba, mielőtt formailag fizikai testben megnyilvánulnának. A Lélekentitás az Isteni esszenciával, vagy életfluidummal tartja fenn az emberi lények testét, ami ellenőrző, egyensúlyban tartó, és esetenként korlátozó lehet, attól függően, hogy az emberi lény a vállat útján jár-e. És, mert az emberi lény a fizikai világra való korlátoltsága miatt nem képes a Lélek sugallataira, hívására reagálni, így az élet áldásait is csak részben, vagy alig érzékeli, ami betegség, nélkülözés, és más formákban jelentkezik életében.  Amennyiben tovább szeretne lépni jelenlegi létezésén, szükségszerűvé válik lényének megújítása, hogy a Lélek felszabadító útjára lépjen, mert csakis így teheti akadálymentessé a felemelkedése szűk ösvényét.

A Mindenható Szellem és a testben létező emberi lény közötti közvetítő maga a Lélekentitás. A Lélek az emberi lény számára láthatatlan Isteni energia, az Örökkévaló Fénylő hordozója, feltárója, és közvetítője a forma világába. Továbbá a Lélekentitás a meghatározója a testben létező személyiség egészének. Ezért az emberi lény csakis azokat a tanításokat képes befogadni, amelyekre az előző életeinek a Lélekfejlődése lehetővé tette. Amit János evangéliuma a következőképpen nyilvánít ki: „És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt”.

“A korok küzdelmeiben, a létért való harcokban, és az emberi játszmákban megsérült az emberi lények Lelke, bemocskolódott és megalázottá, megkövültté vált. Meg kell nyitni, felemelni, megmenteni, hogy visszanyerhesse Istenétől kapott fényét, és újra az Isteni szeretet közvetítőjévé válhasson.

A Lélekmentés mélyreható, kitartó folyamatában a Tanítók a tudást, és a gyógyító energiát a Krisztusi Hierarchia Mestereitől kapják. A szellemi együttműködés tisztasága akkor jöhet létre, ha a közvetítő mindent megtesz annak érdekében, hogy nyitottságával javítsa a Lelkével kapcsolatát és befogadó képességét, és annak a minőségét.”

„Ahhoz, hogy elengedjétek a halálhoz fűződő félelmeiteket, tudnotok kell arról a folyamatról, amelyben megkezditek az utazásotokat egy magasabb létállapotba. A halál pillanatában, „az ezüstfonál” elszakad, ami két finomabb, és a két sűrűbb anyagból álló test közötti energetikai kapcsolatot tartja fenn. Az étertest energiája visszahúzódik a sűrű anyagi testből. Az anyagi valóság körforgásában e két test összetevői visszatérnek a felépülésük előtti állapotukba. A két finomabb anyaggal rendelkező test energiája a fátyol túloldalán, a Föld asztrál síkján egy ideig tudattal és tapasztalatokkal rendelkező asztráltestben létezik.

A halálközeli élményekről szóló beszámolók olyan élmények, amelyek arra utalnak, hogy az élet folytatódik a fizika test halála után. De vajon az elmondások alapján valóban a mennyország és az Isteni valóságok, az ember feltámadásával kapcsolatos területei bontakoznak ki?

Szellemi Mesterem Üzenete:

“Miután a fizikai testet levetette magáról, mint egy ruhát, amit élete folyamán fenntartott sejtszinten, és nem csak az anyagi formai, hanem az éterikus, asztrális és mentális szinten is, a folyamat következő szakaszában a finomanyagú energiát képviselő testei szintén lebomlanak. Ami a levetett fizikai test után fennmarad, az a legbelső valóság – a mikrokozmosz, ami az eredendő, ősi Isteni magot, szellemszikrát, életesszenciát tartalmazza. Az inkarnációk, a leélt életek eseményeinek a tapasztalati „enregia-egyenlege, kivonata” tárolódik a belső mikrokozmoszban, ami a következő élet energetikai alapját képezi, aki nem ugyanaz a személyiség, aki a halála előtt volt. A halál közeli élmény lehetővé teszi, hogy az ember áttörje anyagi börtönének a falát, fellebbentse a fátylat, ami a két valóságot elhatárolja, de a saját maga alkotta börtönének a szomszédos „cellájába” érkezik, még abban az esetben is, ha szebb és fényesebb a látszat. Ez az új valóság teljesen különbözik a fizikai sík tér-idő világától. Aki ki akar szabadulni a földi, fizikai valóság illúzórikus börtönéből, ami a születés és a halál közötti állapot, annak „egy keskeny ösvényen” kell járnia. Ami azt jelenti, hogy az élet lehetőségeit elfogadva, a teljesség megélésére törekedve tudatosan eloldódjon mindentől, ami vágyait és figyelmét az anyagra koncentráltatja.”

„A saját kitágult tudatának a valóságában élve az ember kiszabadulhat belső korlátainak a börtönéből már jelenlegi életben, ha életre hívja a szívében eredendően lakozó szeretet rózsájának az energiáját. Ez a belső tűz az a vágy, ami az emberi lényt elvezeti arra a szintre, hogy megvalósítsa az összes formai burkának, testének teljes átváltozását, evolúcióját, és megtapasztalhatja az egyetlen, valódi, halhatatlan Lét valóságát. Az idők kezdete óta ez a felszabadulás, felemelkedés, megvilágosodás a magasabb valóságokba való jutás egyetlen útja.

A tudatosodás időszakában arra a szenzációs felfedezésre, következtetésre jut a Lélek Vándora, hogy az ő valósága semmi esetre sem tévesztendő össze az elméjével, az értelmével! Hiszen az értelem az egó indíttatása szerint működik. Minden észlelésnél, érzékelésnél azt sugallja, hogy mérlegeljen az ember a saját érdeke szerint. Saját ötleteit előtérbe helyezve öntelten megállapítja, hogy csakis az ő hozzáállása, döntése a jó. Abból lehet észrevenni, hogy az elme irányít, hogy az egó azt sugallja: mindennek úgy kell lennie, ahogy én akarom, mert csakis én értek hozzá. Ez az értelem, az egó stratégiája, ami minden esetben a túlélésre koncentrál. És ebben a játékban különféle álarcokat ölt magára: az igazság fennhangon való kinyilvánítását, a humanitás látszatát, a jóság álságos képzetét, az elnyomás és a diktatúra magyarázatát. Az elme terméke, az értelem megszűri, és minden esetben az önérdek szerint mérlegeli a valóságot, és csakis azzal foglalkozik, ami megfelel a saját elképzeléseinek.

Spirituális beteljesülés, vagy lehetőség?

Minden ember életének és útjának a megélése egyedi, és személyes, ezért a válaszok is a saját tapasztalatok tükrében bontakoznak ki a szabaddá válás folyamatát illetően. Amennyiben a földi valóságot egy végelláthatatlan mátrixként képzeljük el, amelyet vízszintes sorok és függőleges oszlopok, pontok sokasága alkot, és mindez három, vagy többdimenziós, akkor az egyes emberek a pontok benne. Így minden egyes embernek közvetlen kapcsolata van az őt körülvevő pontokkal, emberekkel, és közvetett kapcsolata van a tőle távolabb elhelyezkedőkkel. Ez a mátrix része egy nagyobb mátrixnak, és így tovább. Maga a Teremtés kvantumtermészetű, hiszen minden információ energia, ami magában foglalja annak a kódját, hogy mivé válhat. És, mert a földi rendszer része a teremtésnek, ezért szintén multidimenzionális, kvantum természetű. Hogyan lehetséges az érzékelése ennek a valóságnak?

A válasz az emberi figyelemben rejlik, abban, hogy valójában mire koncentrálja az energiáját, mi a szándéka.

És vajon mit tapasztalt az emberiség a letűnt századok, évezredek alatt mindebből?

Megtapasztalta saját szabadságát? Vagy a szabadság hiányát?

Vagy csak azt tapasztalta meg, amit el akartak hitetni vele?

Egy olyan korban élünk, amikor kijelenthetjük, hogy most itt az ideje egy lényegileg, a legintenzívebb értelemben szabad szellemiségnek. Szabaddá válni a jelenben, a múltban, az Örök Mostban! Az elmúlt életek körforgásának a személyes tapasztalatai lehetővé tették azt, hogy szabad szándéka révén átalakuljon az ember, és megtegye az evolúciós ugrást a Magasabb Tudatosság dimenzióiba. Az ember olyan tudattal lép az életbe, amely nem tekinthető abszolútnak, hiszen az ő privilégiuma földi léte folyamán, hogy változhasson szabad szándéka szerint! Születése után belemerül egy olyan életbe, egy olyan valóságba, amelyben tapasztalatokat szerezhet, és alakíthatja saját jelenlegi személyiségét. Idővel elkezdi felfedezni saját belső lényét, és ráébred arra, hogy foglalkoznia kell saját összetett multidimenzionális természetével és az anyagi valóságra koncentráló pontatlan érzékeivel. Amikor kérdései merülnek fel benne azzal kapcsolatban, hogy mi dolga van ebben a világban, miért olyan az élete, amilyen, akkor eljut egy olyan döntési ponthoz, ami a megismerés, aztán pedig a felismerés világába vezeti. Egyedi útján megteremti saját látomását környező valóságáról és önmagáról, egy személyes és egyéni, megvalósítandó Új Embert.Ráébred arra, hogy létezik egy másik valóság, egy tágasabb, korlátok nélküli tudatosság, ami transzcendentális és spirituális.

A szabadság értelmezése az emberi tudatosság mértékének megfelelően számtalan módon lehetséges. Amíg a szabadsághiány érzése az elsődleges, addig a külső hatások dominanciája érvényesül, és az életkörülményekben rejlő korlátozásokhoz kötődik.  A mindennapi élet alapszintjén a hiányérzet tapasztalásában nyilvánul meg. A keresőben egy napon hirtelen felbukkannak egy új, másféle valóság víziói, melynek hatása olyan intenzitással tör felszínre, amelyet nehéz az emberi nyelv eszközeivel kifejezni.

Ez a valóság meghaladja a testi érzékeket és túlmutat a fizikai világra koncentráló emberi tudatosságon. Ez egy olyan folyamat, ami a tágasabb valóságban fejlődő tudatosság, és általában belső válságok, lelki traumák, fájdalmas életesemények kapcsán kezdődik el.

Az úton az ember szembesül azokkal a mély törekvéseivel, amelyek egy teljesebb, boldogabb élet felé vezetik. Intenzívebbé válik benne a vágy az iránt, hogy feltárja önmagában azokat a lehetőségeket, amelyek az addig meg nem élt kreativitása kapuit nyitják egy új életminőség ígéretével. Az elme vezérlete alatt a halált kívülről jövő, félelmetes tapasztalatként értelmezi. Azok az emberek, akik felfedezték és belső világukban a béke és a harmónia érzését, többé már nem foglalkoznak a halál gondolatával, mert tudják, hogy halál a következő tudati síkon már nem létezik.

Az orvosok és a tudósok részéről minden esetben felmerül a kérdés, hogy hol van az emberi testben a tudat? 

Mi alkotja a tudatot?

Amikor az orvos halottnak nyilvánít valakit, az egy kívülálló emberi következtetés, pusztán egy fizikai érzékelés, megállapítása annak, hogy a megfigyelt ember nem lélegzik, leállt a pulzusa, a szíve nem dobban többé. A végkövetkeztetés pedig az, hogy meghalt.

Felvetődik a kérdés: a test, a Lélek, a Szellem, vagy a tudat halt meg?

A tudat nem azonos az emberi testtel, sem az elmével, sem a szívvel, így az adott ember halála csak a külső szemlélő nézőpontjából állapítható meg. A halálélmény résztvevője részéről, az ő nézőpontjából azonban más a helyzet. Egyszerűen arról van szó, hogy a létezés egyik síkjáról átlép a létezés egy másik síkjára. Mondhatnánk úgy is, hogy más lakhelyre költözik. A külső szemlélőkben, gyászolókban fel sem merül az a gondolat, hogy az átlépőnek sikerült kiszabadulnia fizikai, anyagi börtönének a korlátaiból. Hiszen sokszor elhangzik, hogy „megboldogult, jobb létre szenderült, elhagyta ezt az árnyékvilágot, befogadta az örök világosság”, stb.

Megboldogult?

Igen, egy szabadabb, korlátok, betegség, fájdalom nélküli valóságban él tovább!

Jobb létre szenderült?

Hiszen a kérdésben ott van a válasz: jobb lét!

A tény az, hogy az orvostudomány mind a mai napig nem tudta definiálni a halál jelenségét, és nem tudta feltárni a tudat mibenlétét és helyét az emberi testben. Mindössze azzal a válasszal tud szolgálni, hogy az emberi test halála egyben teljes lényének a halála is. Talán ezek a megállapítások is hozzásegítik az embert ahhoz, hogy keresővé váljon, hiszen képtelen elfogadni azokat a válaszokat, hogy teljes érző lénye megsemmisül, szerte foszlik.

A keresők egy része a meditációt választja, hogy a belső megismerés folyamatát megélje, és a halál érzékelése nélkül megtapasztalhassa más valóságok létezését. Megtalálva saját belső középpontját, átérzi, hogy ő nem csupán a testével és az elméjével azonos, annál sokkal több! Léte nem a testétől függ, mert ő maga a tiszta és eredendő tudatosság!

Hiszen a tudat egy olyan valóság, amelyet nem az anyagi világ létezői alkotnak, mert független az anyagi minőségtől.  

Ami pedig az emberi tudatosságot illeti, ez az egyetlen valóság, amelyben a korlátlan szabadság létezik, és senki sem rendelkezik olyan dolgokkal, amelyeket elveszíthetnének, vagy amitől megfoszthatnák őket. Hiszen minden bizonytalanságérzet a halálfélelemben gyökerezik.

Szellemi Mesterem üzenete:

„A Teremtésben minden energiából áll. Az energia információ, ami a valamivé válásnak a kódja, a Teremtett valóságok formai és anyagi megnyilvánulásának a kiindulópontja. Az energia és az információ az összetartó ereje a Mindenségnek, ami az örökös vonzás és taszítás állapotában van. Ez az állapot a káosz, ami minden „pillanatban” a kiegyenlítődésre, a harmóniára törekszik. A földi fizikai valóságban a polaritás, a kettősség az, ami ezt a folyamatot hivatott fenntartani. Ebben a folyamatban új lehetőségek születnek, hogy életre hívják, elősegítsék a fejlődést ” …