Csehiné Szilágyi Éva: Imagináció (részlet)
„Aki álmodott, álmodik tovább. Nem mond le a csábító mélységről, a kifürkészhetetlen vonzásról, tiltott vidékre merészkedik, megkísérli megérteni a felfoghatatlant, látni a láthatatlant; újra meg újra visszatér hozzá, elszántan nekifeszül, lép egyet előre, aztán még egyet; így hatol be az ismeretlenbe, hogy ott a végtelen gondolatok elképesztő bőségére leljen.”
Nagy életkörének a ciklusában minden ember lehetőséget kap inkarnációi révén a lelki fejlődésre. Minden születés magában foglalja előző életei tapasztalatait, melynek kapcsán rendezheti régi restanciáit, karmikus kötődéseit, és számtalan új lehetőséget kap a további Lélekfejlődésének a biztosítására. A Lélek vándoraként hosszú utat tesz meg az ember a megvilágosodásig. Isten Teremtett valóságában minden ember Lelke szent és sérthetetlen, minden ember egyedi és pótolhatatlan, életének célja van, feladattal érkezik a földi világba a Teljesség részeként. Isten előtt egyetlen ember sem élvez privilégiumokat, minden emberrel kommunikál, nemcsak a kiválasztottakat részesíti kegyében. Az ember Lelke által tartja a kapcsolatot Teremtőjével; Isten így adja át sugallatait, üzeneteit. Ez a kommunikáció a belső csend elérése által válik kétoldalúvá, kölcsönössé, amennyiben az ember elhatározza, hogy belső valóságába figyel. Isten üzenetei minden esetben válaszként érkeznek az ember kérésére. A megvilágosodás pillanatát kiválthatja lelki trauma, vagy eufórikus örömbeli érzés. Minden esetben az erőteljes, mély, a Lelket megérintő érzés – a megrendülés fájdalma, vagy az öröm, boldogság iránti hála az, ami elindítja a folyamatot. Az érzés a Teremtő Forrás nyelvezete, és az Istennel való beszélgetés módja. Azért, mert Tőle származik az ember által megtapasztalt legszebb, legtisztább, szeretetteljes érzés. Mivel az érzéseket szavak, tettek követik, így a szavak világos és őszinte tartalmuk által magasztos tetteket hoznak létre. Az öröm, a boldogság a szeretetből fakad, és ezek a magasztos érzések szülik a tiszta, igaz, őszinte szavakat, tetteket. Az emberi lény csakis abban az esetben találhatja meg Istenét önmagában, ha feladja saját vélt igazának a bizonyítását, tanult hitrendszerét. Figyelemmel kísérve érzéseit, életében átélt tapasztalatait, eljut belső igazságához, és tudásához a szilárd hite által.
„A múlt, a jelen és a jövő közötti különbség csak illúzió, még ha oly makacs is.”
Istent nem külső, világi szemlélődés révén lehet megtapasztalni, nem más emberek, Tanítók elmondása által, csakis a belső csend által lehet érzékelni. Aki külső megfigyelés által kívánja megtapasztalni a Mindenható Isten jelenlétét, kizárja magát a belső megtapasztalás élményéből.
Az emberiség a fizikai valóság lélekcsaládjaként energetikailag a Föld valóságrendszerébe tartozik. Minden ember minden emberrel, és mindennel a Földön össze van kötve egy közös energiafolyamban, vagy mezőben. Ez az energiarendszer önmagában teljes, de nem elhatárolt a Teremtés rendszereitől, amelyeket nevezhetünk Szféráknak, vagy dimenzióknak.
„A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot.”
Teremtő erővel bír az emberi gondolat, melyet érzelmei inspiráltak. Megvalósító erővel rendelkeznek a szavai, melyek a gondolataival együttműködve hatalmas energiájuk révén nagy hatékonysággal hozzák létre valóságát. A helyes imádság nem az esdeklő könyörgés, hanem a szívbéli hálaadás imája, amellyel az ember elismeri Isten jelenlétét, hogy része, és egy Vele. Hálaadása a legtisztább, legőszintébb megnyílása Istene előtt, a bizalma iránta, hogy a választ megkapja azelőtt, még mielőtt kérdezett volna. Amennyiben hiányként azonosítja magában a kért dolgot az ember, akkor a hiány megtapasztalásaként marad továbbra is az életében. Istennek tudomása van mindarról, amit érez és gondol az ember. Így gondolatainak a tartalmai tapasztalatként megjelennek életének a valóságában.
Egyik meditációbeli látomásomben Isten fehér lóként jelenítette meg magát, ami persze nem azt jelenti, hogy így néz ki, és mindenki számára ebben a formában jelenik meg. Isten saját lénytelen valóságából számtalan forma és alak által mutatkozhat meg. Ahhoz, hogy az ember felismerje, megtapasztalja magában az Ő jelenlétét, előbb önmagát kell megismernie, saját lelki fejlődésének a szintjén átadott jelképrendszerével kell tisztában lennie. Az Ősforrás, az Univerzum ugyanis jelképrendszerek segítségével kommunikál azon a tudati szinten, amivel az ember rendelkezik, mert ez a nyelvezete.
Az őszinte, tiszta kérés, az imádság az önátadás állapotában annak a kinyilatkoztatása, amit tapasztalatként be kíván hívni az életébe az ember. Minden érzés, minden gondolat, minden kijelentés, minden ima teremtő erővel, energiával rendelkezik. És a megvalósulás mértéke attól függ, hogy milyen mértékben tartja igaznak, mennyire hisz benne. Bármennyire is őszinte, tiszta a kérés, minden esetben található az előre megfogalmazott gondolat, kérés mögött egy másik gondolat, ami irányító szerepet képvisel az elsődleges gondolattal, kéréssel szemben. Az természetes kell, hogy legyen bármely kérés kapcsán, hogy ne tartalmazzon olyan kijelentést, amivel árthat bárkinek az ember. Amikor válasz nélkül marad a kérés, valójában az történik, hogy a háttérben lappangó gondolat, szó, vagy érzés irányultsága kap vezető szerepet, így elkezd érvényesülni. Meditatív állapotban sem könnyű elérni a gondolatmentességet, kiüríteni az elmét a benne tolongó számtalan fölösleges gondolattól, hát még a napi rohanás közepette! A teremtő képzelet titka abban rejlik, hogy az ember erős és rendíthetetlen hite általi kérése teljesítésében bízzon. Abban, hogy megadja Isten, és pontosan azt adja meg, amit kér az ember. Abban az esetben válik a hála fohászává az ima, a kérés, ha az ember ráeszmél arra, hogy valójában nincs szüksége arra, hogy kérjen. Elég az, hogy hálával telt szívvel köszönetet mondjon azért, amit szeretne életében megvalósítani, és lelki szemei előtt lássa jelen életének áldásaként.
„Megállt a hóvirág előtt. Lehajolt, nézte. Mitől ilyen a hóvirág? Mitől ilyen fehér? Mitől zöld a zöldje? Mitől búvik elő a föld alól? Ezt a Jóisten csinálja? Valaki kell csinálja mindezt, az biztos. Mert magától miképpen nőhetne ki virág a földből? Miképpen lenne madár? És ki tanítaná meg a madarakat annyi szép hangra? És ki festené meg a tollukat annyi mindenféle szép színre, a madarak tollát és a virágok szirmát és a fákat és a napsugarakat és mindent, ha nem a Jóisten?”
Wass Albert
Az a hit, miszerint a Mindenható Isten a tervezője és teremtője az ember életének, tapasztalatainak, és körülményeinek, a legnagyobb tévedés. Ő a Teremtés elindítója, Egésze, és része is egyben. A Teremtését az Általa teremtettek folytatják, így Isten megfigyelője és általunk résztvevője, érzékelője saját Teremtett Valóságainak. Nem lakéjként vesz részt az Önmaga által elindított Teremtésében, így az emberi lény hiábavalóan is próbálja felelősségre vonni élete körülményeiért, vagy elvárni Tőle, hogy minden vágyát egy csettintésére teljesítse. Nem az Ő feladata és felelőssége az ember életének a rendbetétele!
„Semleges Szeretetenergiája bőséges, és készen áll arra, hogy segítse az emberi lényt saját teremtése terén, de nem a saját elvárásai szerint. Amennyiben az ember megérti, hogy melyek a valós szükségletei, amelyek maradandóan örömöt és boldogságot adnak neki, és arra is rádöbben, hogy ami teljesül a kéréséből adódóan, pont arra van szüksége, akkor ráeszmél az Isteni igazságra. Az ember mindig azt kapja, amire az adott időben és helyen szüksége van a tapasztalásához.”
Mindössze ennyit kellene megértenie.
Isten Önmaga képére és hasonlatosságára teremtette az embert. E földi anyagalapú valóságban mindent az ember teremtett és teremt Isten semleges, tiszta bőségenergiájából. Isten teremtette magát az életet, és az élet folyamatát, Teremtésének kiáradásával. Az ember, mint az utóteremtés fizikai megtestesülése megkapta a választás, a szabad szándék ajándékát Teremtőjétől, hogy életét tovább teremtse igényei szerint.
Ebből az aspektusból szemlélve az ember akarata Isten akarata.
De vajon fordítva is igaz: Isten akarata az ember akarata?
Az utóbbiakban felvetett kérdés az, ami arra késztet, hogy mélyen magunkba nézzünk, és elgondolkodjunk azon, hogy mit kérünk, mit kívánunk teremteni életünkben, és azon, hogy mire van jelenleg szükségünk.
A Teremtő teremtettjét – az embert, óvja, védi, mint szülő a gyermekét, szándéka szerint harmóniában, boldogságban eltöltött életet szán neki. A bölcs szülő ellátja gyermekeit tanácsaival, de nem tarthatja vissza őket a veszélyektől, hiszen minden tapasztalatot önmaguknak kell megélniük karmikus útjukon. Isten szándéka – eltérően a szülőktől – a végeredményre irányul, és nem az ember életében megélt következmények miatt aggódik. Hiszen az emberi lény szabad szándéka szerint mindent önmaga teremt életében, és a következmények felelőssége is az övé. Életét a szeretet, vagy a félelem energiája irányítja. Amennyiben a félelem és a kétség energiája hatja át életét, önmaga ellenségévé válik, mert nem ismeri fel a benne lakozó Isteni magot, nem hisz, kételkedik Istene jelenlétében, Gondviselő Szeretetében. Kételkedik Isten szándékaiban, és Isten képességében, így bármit is szeretne teremteni életében, kétségbe vonja a megvalósulását. Isten szemszögéből a megvalósításra törekvő szádék, a következmény és a végeredmény a jelen-létében egyazon időben érzékelhető. A dualitás világában élő ember létrehozta az Istenével szembenálló erőt önnön képzelete által, és tanult hitrendszerére építve azt gondolja, hogy Isten ugyanazon módszerekkel oldja meg a problémáit, mint ő. Az emberi lény saját ördögeit, démonait képzeletével teremti, melynek a mozgatórugói a kétely és a félelem.
A tanítók által hirdetett: „Élj harmóniában, békében mindennel Isten Teremtett Világában, fogadd el minden ember-társadat, az élet szentségét, légy könyörületes, és a szeretet irányítsa minden cselekedetedet”, nem minden esetben kerül a szív általi befogadásra. A vallás hívei magasztalják a mártírhalál által eltávozott, felemelkedett szenteket, de megfeledkeznek arról a tényről, hogy az esetek többségében maga az ember volt az, aki elpusztította őket. Máglyára vetette, keresztre feszítette, hogy a későbbi korok „megtért” embereként imádhassa, és a jelen játszmáinak a felelősségétől művileg feloldhassa magát, megnyugtatva lelki-ismeretét. De valójában ismeri a lelkét? Valóban ilyen az emberi természet, hogy képes mindent elpusztítani, amit szeret, ami számára fontos? Miből ered kettőssége, dualitása?
A félelem, vagy a szeretet energiájából, ami a teremtés két alapvető, egymással szembenálló pontja.
Minden emberi gondolat és minden emberi tett vagy a szereteten vagy a félelmen alapul. Minden emberi indíték, és idea ebből a két szélsőségből fakad; e két kritérium számtalan változata. Így hozza létre az emberi érzelem energiája az élményeket, tapasztalatokat a félelem végletéből a szeretet végletéig a végtelen variációk skáláján.
A félelem energiája korlátozó, lehúzó, árnyékként vetül kiindulópontjára.
A szeretet energiája, felemelő, kiáradó, gyógyító, fényként sugárzik kiindulópontjára.
A Lélek Vándora, aki elérte életciklusának azon pontját, hogy ébredése elindítja az önmegismerése útján, egyre gyakrabban kérdezi önmagától: Ki Vagyok Én? Mi az életem célja?
A félelem energiájából fakadó érzések elhomályosítják a belső igazságot, hogy valójában ki is az emberi lény. Önértékelése azt sugallja, hogy alábecsülje magát, nem méltó saját,- és mások szeretetére, értéktelen. A vallás képviselői az eredendő bűn tudatát erősítik híveikben, ami azt sugallja számukra, hogy Isten szeretetét ki kell érdemelniük, térden állva kell könyörögni, vezekelni kell érte. A szülők is hozzájárulnak saját tanult hitrendszerük átadásával a gyermeknek a környezetéhez való viszonyulásához azzal, hogy a szeretetet feltételekhez kötik. E tapasztalatok birtokában e feltételrendszer alaptételként épül be a kapcsolataikba, melyeknek a szeretetre kellene épülniük. Az ember az Istenére ugyanezt a tapasztalatot vetíti ki, mert hitének korlátai között abban a tudatban él, hogy Ő is feltételekhez köti szeretetét. E tapasztalatok alkotják hitrendszerét, és általa vonja le a következtetéseket és építi fel saját belső meggyőződését, igazságát Istenről. Istenszerető ember helyett Istenfélő emberré válik, örök félelemben tartva önmagát az örök kárhozattól, ha megszegi Istene „parancsait”. Elfelejtette, hogy milyen a feltétel nélküli szeretet, Teremtő Istenének a Szeretete. A hitrendszeréből kiindulva teremti meg elképzeléseit külvilágáról, és az emberi feltételekhez kötött szeretettel ruházza fel Istenét. Megteremtve hamis büntető, bíráskodó Istenképét, aki ítélkezik a tettei felett. A közös emberi tudatmezőben, a közös képzelet alkotta dimenzióban így jön létre a hamis Istenkép. A Lélek legbenső örökkévaló igazságai helyett az ember meggyőződéseiből kiindulva végül egész gondolatrendszert, hitrendszert alkot Istenről, az Ő Valóságáról, Szeretetéről. A félelmen alapuló valóság ez, mely egy bosszúálló Isten eszméjében gyökerezik, és az ítélkezés, címkézés álarca mögé rejti azt, amivel az emberi lény nem kíván szembenézni.
Szellemi Mesterem üzenete:
„Ne ítélkezz embertársad felett, mert az ő karmikus útját, feladatát nem ismerheted. Ne sajnálkozz élete nehézségei láttán, és ne irigyeld vagyonát, sikereit, mert nem ismerheted az Ő vállalását, és hogy hol tart Lelki fejlődésében. Ne a sors csapásaként viszonyulj a természeti, vagy bármely katasztrófához, mert nem érted, hogy milyen célt szolgál, mert minden az emberi tudat terméke. A kollektív emberi tudat pedig világméretű eseményeket, következményeket képes létrehozni. Gondolataid teremtőerejével változtathatsz egyes feltételeken, hatással lehetsz bizonyos körülményekre, ha szíved tiszta, semleges energiája arra késztet. Tudd, hogy minden, ami az életedben jelen van ajándék, mert a megtapasztalása révén új lehetőségek közül választhatsz, hiszen Te teremted, Te is változtathatsz rajta. Emlékezz arra, hogy Ki Vagy, légy hálás életed minden pillanatáért, akkor is, ha a legnagyobb megpróbáltatás vár rád, mert csak az elfogadás, és a hála segíthet hozzá, hogy változtass rajta. Ha elítéled a sötétséget, egyre többet tapasztalsz meg belőle. Haladj a semlegesség középútján, így válhatsz Fénnyé a körülötted létező valóságod sötétségben. A Lelki fejlődésnek magasabb szintje ez, ahová élete teremtőjeként az ember Mesterként eljuthat. Részeként az Egésznek – a szűkebb és tágabb valóságoknak – elérve az elfogadást és a felelősséget az Egészért, válik birtokolhatóvá az az erő, Forrás Energia, mellyel elérhető a megváltoztatandó rész átformálása.”
„Amennyiben régi hitrendszered béklyóit leveted magadról, és képessé válsz arra, hogy elfogadd Mindenható Istened valós mibenlétét, aki nem a félelem, nem az ítélkezés, nem a büntetés Istene, meghaladod a legmerészebb elképzeléseidet is. Új valóságod, melyet az új eszmerendszer, új érzelem- gondolat- energiamintázat alkotott meg, egy új tapasztalás lehetőségeinek a dimenzióit nyitja meg számodra. Megtapasztalhatod lényed legbelső valóságának sugárzó szeretetét, mely a Teremtés Ős- Forrásának a feltétel nélküli tiszta esszenciája.”
Minden emberi megnyilvánulás energetikai kiindulópontja a félelem, vagy a szeretet.
Ami meghatározóan hat a gazdasági, üzleti, családi, politikai, és a vallási célokra. A félelem korlátozó energiája az ego terméke, az anyagi világ illúziójába kapaszkodva önnön energetikai börtönébe zárja az embert. A szeretet energiája kiáradó, befogadó, a Lélekből fakad, feltétel nélküli. Az őszinte, tiszta érzések által meztelenné válik a Lélek, ezért félnek szeretni az emberek, szeretetüket feltételekhez kötik. Így az emberi lény szabad választása e két szélsőség között mozog, lehetőségei e dualitás határai közé korlátozódnak.
„Azt választottad, hogy a Teremtés adta Új Energia lehetőségeivel élsz, Új emberként együtt teremtve az Univerzum energiájával. Tudod, hogy Ki is Vagy valójában? Ahhoz, hogy életed Mesterévé válj, előbb meg kellene ismerned magadat, szembe kellene nézned a mélyen elrejtett belső árnyaiddal. Amíg tanult, beidegződött meggyőződéseid által a túlélésre koncentrálsz, a félelem energiájából építed életedet, mely fogságba ejt földi születéseid útvesztőiben. Ebből az önmagad által épített valóságból akkor szabadulhatsz ki, ha a szeretet semleges, feltétel nélküli energiáját választod. Te döntöd el, hogy a túlélés helyett a Teremtő Istenedtől kapott eleve benned lakozó szeretetet választod-e, hogy megtapasztalhasd Ki Vagy, Kivé Válhatsz. Ráébredsz örökkévaló Lelki Lényedre, aki a Teremtés legragyogóbb ékköve, akit Istene szeretettel teremtett, és tudatában leszel annak, hogy soha többé nem kell félned semmitől, hiszen életed Mesterévé váltál, uralod a körülötted, és belőled áramló energiát, így teremtve együtt a Mindenséggel Isten Teremtésében.”
„Te döntötted el, hogy megismered, megtalálod lényed valóságát. Ahhoz, hogy elérd kitűzött célodat, amelyet születésed előtt vállaltál, le kell rántanod róla a feledés fátylát, hogy emlékezhess arra, Ki Vagy. Ha már elrugaszkodtál a vallási és az evilági hitrendszereknek megfelelő tanoktól, megnyílásod lehetővé teszi számodra, hogy szíved felismerje azokat a bölcsességeket, tanításokat, amelyek más forrásokból, magasságokból erednek. Számos Tanító él közöttetek az idők kezdete óta, akik utat mutatnak, vezetnek benneteket, és emlékeztetnek arra, hogy miért jöttetek e földi anyagi valóságba, és a Teremtés igazságára. A legbensőségesebb emlékeztető azonban nem a külvilág általi megközelítésben rejlik, hanem a benned megszólaló Lelked általi csöndes hang révén férhetsz hozzá. A belső hang Isten legtisztább, legőszintébb kinyilatkoztatása, ami feltárja számodra az igazságot, kijelöli az utat, navigál utadon, megsúgja Neked, hogy e szavak a félelemből, vagy a szeretetből erednek-e, ha bízol Gondviselő Szeretetében. Az életed célja a harmónia megtapasztalása, mely az öröm és hála, a belső béke érzése, bármit is mondasz, vagy cselekszel ennek megfelelően alakul. Ha pillanatnyilag elveszítenéd az irányt, kizökkennél a harmóniából, kérdezd meg magadtól: Mit tenne a bennem lakozó Isteni szeretet? Mert tudd, hogy minden érzésed, gondolatod, tetted a saját vállalt feladatoddal kapcsolatos, feléje tendál, vagy ellenkező irányultságú. Az életed a folytonos teremtés folyamata, mert minden pillanatban teremted, mint ahogyan Isten Teremtésének sincsenek sem határai, sem korlátai, sem befejezése. Ha már tudod, hogy Ki Vagy, akkor elhatározhatod, hogy Kivé Akarsz Válni, és annál többé válhatsz, mint amit elképzeltél, ha a beteljesülésed felé vezető Utadon maradsz. A Nagy Misztérium a teremtés folyamatában rejlik, mert a Lelked birtokában van mindentudásnak, amire szükséged van Utadon, nincs elrejtve előle semmi. A Lelked a tudásból eredő megtapasztalásra törekszik, és tőled függ e tapasztalás mibenléte. Lelked azt a célt tűzte ki, hogy a legcsodásabb elképzelését a legnagyszerűbb tapasztalattá változtassa, miközben csodálja megvalósuló Önmagát.”
„Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására. Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet.”
Wass Albert
Szellemi Mesterem üzenete:
„Az első lélegzetvétellel, amikor beléptél a fizikai, anyagi valóságba, a feledés fátyla borult arra, hogy Ki Vagy. Elfeledted, hogy egy tiszta Lélek teremtő-alkotó energiája vagy, így a célod az, hogy emlékezz, megtapasztald önmagadat, rátalálj valós lényed igazi természetére. A választás szabadsága teszi lehetővé, hogyléted teremtőjeként megtapasztalhasd önmagadat Isten részeként, mert a Teremtés Örökkévalóságában mindig része voltál, vagy, és leszel. Ébredésed elindít az emlékezés, önmegismerés útján, hogy újra rátalálhass, és visszatérhess a Teremtő Istenedhez. A Lélek Vándoraként az a feladatod, hogy emlékezz arra, Ki Vagy, emlékeztesd embertársaidat arra, hogy Kik Ők, hogy újra egymásra találjatok egy Szent Célban, feladatban, ahol mindenki tudatában van saját vállalásának. Ez Lelked egyetlen Szent célja, legmagasztosabb küldetésed. Hiszen minden Szellemi Tanító így cselekedett, átadta a Teremtés igazságait azoknak, akik kérték.”
Isten Magasabb Tudatossággal rendelkező Szféráinak a valóságában semminek nincs ellentéte, az egység csodájában minden egy végtelen körben olvad egymásba.
„A természeti csapások, a katasztrófák, a háborúk, a politikai és vallási csatározások, emberi játszmák – minden, ami az ember fizikai világának a diszharmóniáját fejezi ki, nem kifejezetten általad teremtődtek. A gyűlölet, az irigység, a félelem, a fájdalom, és minden, ami az ember szenvedését okozza, minden esetben ítélkezésének, és téves gondolkodásának az eredménye. Minden, ami a föld anyagi valóságában történik – a kollektív tudat teremtésének, az emberi képzeletösztönzésének az eredménye, ami társteremtésben létrehozza a jelenben érzékelhető tapasztalatokat, és a lehetőségek irányultságát. Ennek az együtt teremtésnek a dimenziója hozza létre az ember által érzékelt lineáris időben a lét azon tapasztalatait, amelyek lehetőségeket nyitnak az emberi lény szabaddá válásához, felemelkedéséhez.”
„Embertársaidon és a világban zajló eseményeken nem tudsz változtatni, mert azokat a kollektív tudatmező hasonló lelki fejlettségű többsége teremtette. Ne ítélj, mert megítéltetsz, ne címkézz, ne kifogásolj, mert nem ismered az okokat és az összefüggéseket, hogy mi miért történik meg, és hogy mi lesz a következménye.”
„És ne feledd: amit megbélyegzel, az téged fog megbélyegezni, és amit elítélsz, egy napon azzá válhatsz. Inkább keresd a módját, miként változtathatod meg mindazt – vagy miként segíts másokat, akik megváltoztathatják-, ami már nem tükrözi a legmagasztosabb felfogásodat arról, Aki Vagy. Mert csakis magadon tudsz változtatni belső valóságod harmóniájának a létrehozásával, szeretetenergiát sugározva szűkebb és tágabb környezeted felé úgy, hogy címkézés, minősítés nélkül teszed. Így saját életed minőségének a változása hatással lesz környezetedre. Amennyiben megtalálod önnön valóságod magját, az Isteni Szikrát, Lelkedet, sugallatai által új értelmezések, megközelítések által segíti az általad áhított valóságod elérését, ami megnyitja azokat a lehetőségeket számodra, hogy megszabadulhass a tévedéseidtől.”