“Csak akkor tudjuk megállni a helyünket, ha Közép-Európában a következő felismerés válik cselekedeteink alapjává: Nyugaton az anglo-amerikanizmus uralmát az emberiség felszabadításának és demokráciának nevezik. És mivel ezt teszik, azt a látszatot keltik, mintha valóban az emberek felszabadítói akarnának lenni.
Ennek a felháborító képzeletszüleménynek, ennek a képtelen morális köntösbe bújtatott, magától értetődő faji egoizmusnak a következményeivel szemben csak Közép-Európa saját, a tények teljes igazságára irányuló beállítottsága lehet hatékony. És ez az igazság a következő:
Az
antantnak a közép-európai államalakulatokra vonatkozó céljai elérésével a
valódi európai szabadság elvész. Mivel azt éppen ezek az
államalakulatok tudják megvalósítani, mert ez a szabadság ezen
államalakulatok saját érdeke, és államok nem cselekedhetnek másként,
mint érdekeik szem előtt tartásával. Az anglo-amerikanizmus nem
valósíthatja meg a népeknek ezt a szabadságát, mert ez a szabadság,
mihelyt már létezik, az anglo- amerikai államalakulatok érdeke ellen
van, míg ez az érdek olyan, amilyen most, és ahogyan valódi
szükségszerűséggel megadta ennek a háborúnak a jellegét. Az
anglo-amerikai államoknak be kell látniuk, hogy tiszteletben kell
tartaniuk a közép-európai államok érdekeit, és hogy a közép-európai
népek szabadságának rendezését át kell adniuk a közép-európai
államoknak, mivel egyedül ők azok, akik e szabadság előmozdításában
láthatják valós államérdekeiket.
….
A népek felszabadítása
lehetséges. Ez azonban csak eredménye, és nem alapja lehet az emberek
felszabadításának. Ha az emberek szabadok, a népek is azzá lesznek.
…
Arról van szó, hogy belássuk: az államstruktúra összes formája, mint történelmi forma alkalmas rá, hogy az embereket szabaddá tegye, ha saját érdekei erre ösztönzik, ami a legkiválóbb értelemben éppen a közép-európai államok esetében van így. Ezen államok parlamentáris átalakítása az idők fejlődésének és a népek érzületének okán manapság szükségesnek tekinthető; azokhoz a kérdésekhez, amelyeket a háborús zűrzavar láttán a világ nyilvánossága elé kell tárni, csak az államstruktúra fent jellemzett hármas tagolódásának van köze. A parlamentarizmus puszta felvetése semmit sem változtat azokon a viszonyokon, amelyek a jelenlegi káoszhoz vezettek. Erről a nyugati népek azért beszélnek olyan sokat, mert semmit sem értenek a közép-európai viszonyokból, és abban a hitben ringatják magukat, hogy amit saját érdekükben helyesnek tartanak, az az egész világ számára sablonként kell, hogy szolgáljon. Közép-Európára, még ha parlamentarizmusnak kell is uralkodnia, egy olyan rend vonatkozik, amelyben a politikai, gazdasági és általános-emberi viszonyok a törvénykezésben és a közigazgatásban egymástól függetlenül bontakoznak ki, és így kölcsönösen támogatják egymást ahelyett, hogy kifelé gyakorolt hatásaikba belebonyolódnának, és konfliktusokra okot adó problémákhoz vezetnének. Közép-Európa akkor szabadítja meg magát és a világot az ilyen konfliktusokra okot adó problémáktól, ha államstruktúrájából kizárja a három emberi életforma említett kölcsönös zavarait.”
Rudolf Steiner Kevesebb jelenjen meg