Már vártam tőled ezt a kérdést, de örülök, hogy csak most tetted fel, mert most már könnyebben meg tudom magyarázni, azaz elfogadhatóbban, érthetőbben tudom neked azokat az okokat felismerhetővé tenni, mintha már sokkal előbb felvetetted volna. Vannak nagy dolgok, melyek súlyosak addig, amíg a földi világ nehéz terhét hordozza a lélek, de egyszerre könnyűvé és magától érthetővé válik, amikor a szellem a maga derengő világosságával tekinthet már bele az igazságok lerögzített törvényeibe. Akkor egyszerre megérti, egyszerre megvilágosodik előtte azoknak a dolgoknak az elkerülhetetlensége, amelyekben elbotlik és sokszor el is esik a fejlődésben lévő lélek és hitének romjai felett siránkozik soká, amíg elernyedt lelki erőit összeszedheti és új próbára készíti elő, hogy a másik oldalról is megnézhesse azokat a kérdéseket és megfejtéseket, melyeken elbukott.Az „Isten akarata” az egész mindenségben olyan nagy, olyan hatalmas, boldogító szellemi ténye az isteni megnyilvánulásnak, hogy azt mondhatjuk: minden, ami szép és jó van az egész létezésben, az minden az isteni Akaratnak a formában való kifejezője. A jó, a boldogító, a szép, a felemelő, a bölcsesség, a tudás, a hatalom, a gazdagság, a nagyság: mind, mind az isteni forma-alkotás különböző kifejezői – az előtt, aki megérti. Ez a megértés a fődolog.A tökéletességre eljutott szellemi lények az ő megértésükkel felfogják ennek a valóságnak minden legfinomabb rezdülését és ebben boldogok, mert az ő lelki érzéseikben, mint visszhang, hasonló rezdülések keletkeznek és ebben a rezdülésben új – eddig még létre nem jött – alkotások születnek meg és gazdaggá, széppé formálják világaikat, életüket a folyton tartó új szépségek és boldogító jóságok kiábrázolásával. Ez a teremtés folytonossága, amelynek lecsökkent értékű utánzatát láthatjátok a ti földi életetekben is megnyilvánulni.Minden óra, minden perc elhozza az újat és viszi a régi alkotást. A régebbi eredményét ülteti a jelen trónjára és betölti vele a világot, mely a jelen bűvös hatása alatt örökkévalónak látszik mind az örömben, mind a bánatban, mind a szenvedésben. – Bár a földi ember tudja azt, hogy minden elmúlik és semmi sem állandó, mégis a folyton megújuló percek örömét hajszolja, mert a lelke éhesen veti rá magát a saját maga alkotta jónak és szépnek vélt látszatra. Mert csak az a jó és az a szép az emberi lélek előtt, amit ő maga alkotott meg! Csak azt kívánja, ami hiányzik az életéből. És ez a hiányérzet kergeti bele azokba az isteni törvényekkel ellenkező elgondolásokba és alkotásokba, amelyeket – ha cselekedetekbe rögzített – mindig képtelenebb eredmények jönnek létre, mert az anyagban megvalósított gondolatok és érzések tükörképei azok az állapotok, melyekben szenvednek nemcsak azok, akik azt létrehozták, hanem a fejlődésben még alattuk állók és sokszor azok is, akik már elhagyták a tévelygések állomásait.Ebben a kétféle céllal irányított mozgásban elkerülhetetlen az ütközés. Sőt szükséges, hogy az megtörténjék. Mert az ütközésben a külső, anyagba rögzített formák és szokások megpattognak és lehullanak a Föld emberéről, hogy a lélek minősége láthatóvá váljék. – Küzdelem az élet célja. Nem magáért a küzdésért ugyan, hanem azért az eredményért, amit a jövő hoz az emberré lett szellem elé.Boldog az, aki jó magot vetett az élet szántóföldjébe, mert a jó mag meghozza sokszorosan a maga gyümölcsét. De a gaz – a haszontalannak magva – az égő kemencébe vettetik. Az ítélet nem más, mint amit az ember cselekedett, annak az eredményét végig kell szenvednie a maga megmásíthatatlanságában. – Ez a szabad akaratú választása a Földön az embernek. – Mivel a bukottak világában a zűrzavar, a káosz teljesen elhomályosítja az igazságot és a tájékozódni kívánó lélek nem ismerheti ki magát a megtévesztő gondolatok és érzések rajzásában, azért az isteni Gondviselés nem hagyja magára a megfáradt és megterhelt emberi lelkeket, hanem mindenkor küld a harmónia és béke világaiból olyan erős lelkeket a Földre, akik azokat – az igazság befogadására már megérett – lelkeket egybegyűjtik, akiket a csalódások és szenvedések már fogékonnyá tettek a nagyobb, a szellemibb igazságok iránt. Lelkek tömegei érnek és fejlődnek az ilyen nagy kataklizmák alatt és a szenvedések eltörlik minden külső szokásból, elvekből, elgondolásokból kialakított igazságaikat.