Most visszatérek a fejlődés menetének taglalásához. Amikor a szervező életerő átvette a vezetést, feloldódik az az elv, amelyben az erő megsűrűsödött. Ezt a folyamatot a világosság indítja meg. A szervező életerő összevonzza egyik parányt a másikkal, azután felhasználja különböző alakulatok létrehozására, először a kicsinyt, mint önmagát fenntartó egységet képezi ki, azután sok ilyent összegezve nagyobb élet-telepet alkot, hogy ezeket az élettelepeket egymással ismét úgy csoportosítsa, hogy bizonyos cél szolgálatára alkalmasak legyenek.Végül ezeket a célokat összegezi, hogy a kisebb célok együtt nagyobb célokat szolgáljanak és végül az összes célok együttes célja egy egység legyen. (Vagyis a parányokból molekulákat alkot, a molekulákból sejteket, a sejtekből szöveteket, a szövetekből szerveket, s mindezek összességéből és harmonikus együttműködéséből egy egységet, egy életformát alkot.)Mindaz, amit eddig végezett, csak fluid, azaz a testnek éterikus fantomja, amely nem szolgál más célt, mint hogy összeköttetést létesítsen a lélek és más lelkek világa között. Mikor pedig ezzel az előkészítő munkával a szervező életerő elkészült, akkor a felszínre hozza, vagyis megkezdi a sejtesítést.Mindennek pedig a legmagasabb állomása az emberi test.Nem mintha a növények, a virágok talán alacsonyabb erőkből állanának; csakhogy ezeknek egészen más elvük van és igen messze állnak az ember lelkétől; de amikor a fizikai síkon megjelenik az ember az ő világában, a céljuk eggyé válik. Az ember t. i. a lélek céljait van hívatva szolgálni és ugyanebben a célban egyesül minden, ami a földön megjelenik. Ennek a célnak szolgálatában működik a természet is.Az emberi testnek a fantomja, a megszervezett erőrendszer félig a lélek, félig pedig a természet erőiből van megalkotva. Ezért szükséges, hogy az bizonyos tekintetben szép, jó, használható legyen és minél tökéletesebb gépezetül szolgáljon a lélek részére, amikor az itt a földön megjelenik.Megjegyzés: Tehát eljutottunk az ember éterikus testének kialakulásáig, melynek az a föltétele, hogy az anyagban szétszóródott apró kis lélekrészecskék mindannyian egyesülhessenek, miután bejárták az egész anyagi világot az ásványtól az állati lelkek legmagasabb szintjéig. Az eredetileg anyaghoz kötött részecskék egy bizonyos létrezgésszint elérésekor leválasztódnak saját teremtéseikről és keresik egymást, hogy a vonzás törvénye alapján egyesülhessenek, így előbb kissebb csoportokban egy-egy kisebb és fejletlenebb lényt lelkesítenek meg, majd a csoportok egyesülésével mind fejlettebbeket, míg valamennyi lélekrész egyesül. Ekkor válik a lélek alkalmassá, hogy egy emberi éteri testet éltessen. Majd ez az éteri test lesz a leendő fizikai test “öntőtégelye”, azaz formaadója és fenntartója az inkarnáció ideje alatt.A Föld életében, még jóval a kéreg megszilárdulása előtt megkezdődött az emberi szellem földi élete és fejlődése, előbb éteri testben, majd félanyagiban, mint most a Jupiteren és a Vénuszon, és végül, amikor a feltételek kialakultak a földi környezetben, megjelenhetett a fizikai testben való inkarnáció is.