“Az alakuló dolgok világában tartózkodsz, mégis a nyugalmat keresed. Egy alakuló világban hogyan is létezhetne nyugalom? A vizeken a csónak hánykódik, s ha egy pillanatra nyugton maradna, az véletlen lenne csupán. A víz hamarosan újra mozgatni kezdi a színén lévőket. A csónak csak akkor nyugszik meg, ha partra vonják. Mert a csónak a szárazról származik, az felel meg az ő töménységének és súlyának. A csónak csakis akkor nyugszik meg.A lélek sem csendesedhet el az anyagvilág hullámverésében; még csak szünetet sem tarthat. Ha viszont visszatér forrásához és gyökeréhez, akkor elcsendesül és megnyugszik. Mentesül az nyomorúságtól, megalázottságtól és tévedéstől, amelyben az idegen földön részesült.”