Virágvasárnapra
.A megváltó Krisztus nevében köszöntelek benneteket kedves testvéreim! Jeruzsálem egy különös város. Jeruzsálemben keveredik Kelet minden idegensége, Kelet minden különcsége, minden vadsága. Száraz, mint azok a lelkek, akik nem fogadták be az Úrnak, a Krisztusnak tanításait. Félelem honolt és félelem honol ma is a város falai között. Olvastátok, hogy azért érte utol a végzete, mert nem ismerte fel ama nagy napokban Krisztust annak, Aki volt. Az a kis tömeg is, amely hozsannát kiáltott, amely elismeréssel adózott, amely az út szélére teregette ruháit, amely pálmaágakat tördelt és azokkal adta meg külső szerint Krisztusnak az elismerést, mint hallottátok: szellemi behatásra cselekedte azt. De a nagy többség, Izrael fiai, akik kiválasztottaknak tartották magukat, néhány nappal később már feszítsdmeg-et kiáltottak és keresztre juttatták az Urat. Feszítsd meg-et kiáltottak és mindenkit megfélemlítettek, beleértve Pilátust is, aki tétovázott hozzányúlni az ártatlan vérhez. Mindenki mást ért, mindenki mást hall és mindenki az önzéstől fűtve birtokolni akarja ezt a várost. Azonban nem lesz ott békesség és a városon nem lesz az Úr áldása egészen az idők végezetéig. Sőt, gyújtópontja lesz mindazoknak a háborúságoknak és veszedelmeknek, amelyek létrejönnek egy maroknyi nép körül, amely már elveszítette kiválasztottságát és csak más nemzetek támogatásával igyekszik uralmat biztosítani magának. De nem lesz áldás testvéreim azokon az emberlelkeken sem, akik akár a múltban, akár a jelenben megtagadják és nem ismerik el az Úr Jézus Krisztust a világ megváltójának, a felkent messiásnak. Ugyanis éretlen lelkeket nem lehet a mennyei csűrökbe betakarítani. Nem az számít, hogy milyen faj, milyen vallási csoport, milyen nemzet kebelében ölt az ember egyik vagy másik életében testet, hanem a benne végbemenő változás. A legnagyobb és a leghatalmasabb áldozatot Jézus Krisztus hozta, Aki nem torpant meg az utolsó vacsora utáni árulás pillanataiban sem, hanem végigjárta azt a keskeny, szenvedésekkel teli utat, amely a Golgotára vezetett. Az ember azonban, amikor sokkal rövidebb útszakaszon tapasztalt nehézségek közepette sem képes az eszméhez hűnek maradnia, hanem azt részint félelemből, részint érdekből, részint bizonytalanságból, részint önzésből könnyen feladja. Önmagát úgy mossa ki, hogy amit tett, azt a békesség kedvéért, elnézésből tette.A sötétség közeledőben van hozzátok! Nem csak a Nap ereje, a Nap fénye, és a Nap melegsége fog megfogyatkozni, hanem a szellemi igazságok fénye és lelkesítő ereje is, mert egyre kevesebb lesz azoknak a száma, akik ezt a szövétneket hajlandók magasra emelni, akik ehhez ragaszkodnak, akik ettől el nem térnek és azt el nem dobják különböző emberies elgondolásokért. Amikor magáról az igazság érvényesítéséről van szó, akkor nem meritek azt megtenni, akkor bizonytalankodtok, akkor különböző kételyek ébrednek bennetek, mint Pilátusban, hogy hát mi is az igazság. Nem arra van szüksége az embernek, hogy másokért aggódjék és aggodalmaskodjék, mások életét befolyásolja, hanem elsősorban önmagával van munkája. Önmagával kell a harcot megharcolnia és megküzdenie. Az önmaga bűnei felett kell neki bűnbánatot tartani. Nem úgy, mint a régi zsidók, akik felvándoroltak a sirató falhoz – mint azt én is láttam – és ott verve a mellüket azt hitték, hogy ezáltal megszabadultak bűneiktől. Azonban, mihelyt Jeruzsálem porát lerázták a lábukról, újra visszaestek régi bűneikbe. Újra minden úgy ment tovább, mint ahogy azt a régi írásokban, az Ótestamentumban láthatjátok: paráznák, hamisak, gonoszak, öldöklők maradtak.Ma, az egész Földön nincs dicsősége Krisztus igazságának; nincs győzelme a jónak, hanem mindenütt a fondorlat, a hamisság, a képmutatás, az érdek, az önzés, a testiség uralkodik és vesz győzelmet azokon a gyengébb lelkeken, akik még nem erősödtek meg az igazság emlőjén. Az ember hányszor és hányszor szorítja háttérbe azt a jót, amiért még vesszőfutást sem kell elszenvednie, és nem meri megvallani hitét, meggyőződését, hanem együtt hallgat vagy együtt nevetgél azokkal, akiknek eltérő az elgondolásuk az erkölcsi törvényekről, vagy akiknek nincsenek is erkölcsi gátlásaik. Testvéreim, úgy Krisztus elítéltetése idején, mint ma is, a fekete mágia virágzik. Olyan fekete és sűrű erők áramlanak alá a Földetekre, hogy ez egészen kétségbeejtő. Nem azért, mintha Isten akarata lenne ez, hanem azért, mert a Földön kegyelemből testet kapott emberek megnyitják azokat a zsilipeket és csapokat, amelyeken keresztül a legalantasabb lelki régiókba tömörült sötét erők özönölhetnek a Földetekre. Ezek megmételyeznek nem egy, öt, vagy tizenkét embert, hanem a Földnek jóformán az egész lakosságát. Azt is tagadja az ellentét, hogy a mi Urunk, a Jézus Krisztus a Földön járt, a Földön élt, elhozta a teremtő Isten akaratát, parancsolatait, törvényeit, mert a törvény az emberi lélekben már kiismerhetetlenségig összekuszálódott a rosszal és egyáltalán képtelen volt az ember a jó és rossz közötti különbség megtételére. Azt úgy állítja oda, mint nem létező valamit, mint a fantázia szüleményét. Az igazságot úgy teszi az ember elé, mint valami megvalósíthatatlan dolgot, amiért nem érdemes lemondani a test kedvteléseiről.Testvéreim, az embernek meg kell érnie arra, hogy ebben a sok rosszal megkevert világban megérezze, meglássa, hogy mi az, amit tennie kell és mi az, amit nem tehet meg. Semmiféle helytelenséget, bűnös, az igazsággal ellenkező dolgot nem támogathat az ember csak azért, hogy embertársa meg ne nehezteljen, meg ne haragudjék. Én csak arra szeretném legalább a ti lelki világotokat befolyásolni, hogy ne téveszthessen meg benneteket a világban tomboló rossz, hogy a rosszra ne mondjátok ti is, hogy jó; hogy a rosszat, ha az a legkedvesebb valakitől jön is felétek, ne fogadjátok el. Ne a jót szorítsa az ember a háttérbe, és így akarjon békességet, hanem a másikat próbálja arra befolyásolni, hogy az is a maga valóságában kezdje látni a dolgokat. Nem erőszakos módon, nem veszekedve, nem vitatkozva, nem elítélőleg testvéreim, hanem csak úgy, ahogy minket is és benneteket is az Igazság lelke és Krisztus igazsága tanít. Még akkor is testvéreim, ha nem dogmatikus ez az igazság, és nem mondja nektek, hogy ezt csak így szabad és így kell értelmeznetek és cselekednetek. Ti állítólag ebből már kinőttetek. Nektek állítólag már nincs szükségetek korlátokra és dogmákra. Ha ez így van, akkor ne legyen az a „test erőtelen”, mégha a lélek vágya bizonyos fokig az anyagiak felé irányul is, ami a ti fokozatotokon még természetes. Ugyanis, ha egy szekérbe lovakat fogtok be, az még nem jelenti azt – mivel a ló húzza a kocsit – hogy annak a kocsinak arra kell mennie, amerre a ló akar, hanem aki a bakon ül és a gyeplőt tartja a kezében, annak kell a lovakat irányítani, hogy a kocsi jobbra, vagy balra forduljon vagy egyenesen haladjon előre. Mi adja a szellemnek a gazdagságát? Erők, testvéreim. Milyen erők? Tiszta erők. Miért tiszta erők? Mert a tiszta erőkkel meg lehet zabolázni a szennyeseket, le lehet szerelni és bizonyos mederbe lehet szorítani azokat. A jó erők megtörik a rossz, indulatos, gonosz erők mindennemű támadását. Ellenkező esetben pedig a rossz a rosszal kapcsolódva megerősödik, elsodorja, és áldozatává teszi azt a szellemet, aki engedett annak.Hogy juthat az ember jó erők birtokába, mikor a bukás óta mindent elpazarolt és amint ti mondanátok, most már csak Isten ingyen kegyelméből él? Úgy, hogy az általa megkötött erőket felszabadítja, úgy, hogy a bűnből megtér és erényeket szerez. Nem szóval, nem beszéddel, nem a feketét fehérre mosva önmaga és mások előtt is, hanem a valóságban cselekszi azt meg. Lassan, türelmesen, fokozatosan, lépésről-lépésre lemondva helytelen vágyairól. Lemond mindazokról, amiket az igazság ismereténél fogva bűnösnek, helytelennek, igaztalannak ismert meg; hogy a türelmetlen ember türelmessé, az indulatos szelíd lelkűvé, az önző adakozóvá a dolgozni nem szerető rest lélek pedig munkálkodó emberré váljék.Adjon nektek az én Atyám és az én Istenem olyan ünnepet, amely áldást és békességet hoz néktek!Isten veletek!