,,Duplán nyomorult az ember. Nem csak kendőt hord a szeme előtt, ami eltakarja előle a magasabb igazságok felismerését, hanem a szíve is sínylődik a hús és vér kötelékeiben, melyek őt állati, érzéki vágyakhoz láncolják a magasabb szellemi boldogság háttérbe helyezése miatt.Így tehát a sóvárgások rabszolgái vagyunk a szenvedélyek zsarnoki uralma alatt, és megviselt, béna nyomorékként vonszoljuk tovább magunkat fáradságosan két hitvány mankóra támaszkodva, a természetes eszünk és a természetes érzéseink mankójára.Ezek adnak nekünk naponta látszatot az igazság helyett, és késztetnek minket naponta a gonoszt választani a jó helyett.Ilyen nyomorult az állapotunk.Az emberek csak akkor válhatnak boldoggá, ha az igazi világosság behatolását akadályozó kendő lehull a szemükről.Akkor lehetnek csak boldogok, ha szívüket nyomasztó rabszolgaság bilincsei összetörnek.Tudnia kell a vaknak látni, a bénának járni, hogy boldog lehessen.A nagy, de rendíthetetlen törvény, amelytől közvetlenül függ az ember boldogsága, a következő: ember, az értelmed uralkodjon a szenvedélyed fölött!Évszázadok óta azon fáradoznak, hogy egymást értelmessé és erkölcsössé tegyék.Min fáradozunk viszont évszázadok óta?Vakok a vakokat, bénák a bénákat akarják vezetni.Minden bolondság mellett, amit elkövettünk, minden nyomor mellett, amit magunkhoz vonzottunk, még mindig nem látjuk be, hogy semmire sem vagyunk képesek, és magasabb hatalomra van szükségünk, hogy kivonjuk magunkat a nyomorból.”