A Szeretet és Bölcsesség nagy szintézisét kereső aspiráns ember legnagyobb feladata a “tiszta gondolkodás”, tehát a destruktív, negatív gondolatok teljes eltávolítása mentális tevékenységéből. Ahogy benső erői kiteljesednek, úgy válik tudatos, aktív gondolatforma építővé a tanítvány, és ezzel meghatározza eljövendő fizikai világának minőségét.
Beszélni beszélhetsz utakról, csakhogy az soha sem az Örök Út, Tao, megnevezhetsz neveket, de soha nem tudod megnevezni az örök nevet. Semminek nevezzük ég és föld kezdetét, Létnek nevezzük a Tízezer Dolog Anyját, vagyis hát legyen is csak örökre semmi, hogy megláthassuk a csodát, legyen örökre lét, hogy megláthassuk körvonalát, és együtt lakik ez a pár, de más a nevük színre lépve már, együtt laknak ők a mélység, mélység, egyre mélyebb mélység, minden csoda kapuja.
“A teljes teremtés benned létezik, s minden, mi benned van, a teremtésben is létezik. Nincs határ közted és egy tárgy között, mely egész közel van hozzád, mint ahogyan közted és a messze lévő tárgyak között sincsen távolság. Benned van minden dolog, a legkisebb és a legnagyobb, a leghatalmasabb s a legmagasztosabb, s minden egyenrangú. A Föld minden eleme egyetlen atom. A szellem egyetlen mozdulatában benne van az élet összes törvénye. Egyetlen csepp vízben benne van a végtelen óceán rejtélye. Léted megjelenési formája az élet minden megjelenési formáját magában rejti.
Figyelj benső éned hangjára, nézz bele idő és tér végtelenségébe. A csillagok dalolnak ott neked, a számok beszélni kezdenek hozzád, a kozmosz örök kórusának hangjaival. Minden egyes Nap Isten egy gondolata, és minden egyes bolygó ennek a gondolatnak egy változata. Hogy megismerd ezt a Gondolatot, ó Lélek, végig kell járnod fájdalmas utadat a hét szent bolygó szférájában, hogy onnan azután újra alászállj… majd újra felemelkedjél… Mit jeleznek a csillagok, mit mondanak a számok? Mi rejtőzik a bolygók körforgásában? Ó ti elveszett és megtalált lelkek, ők éneklik, mutatják, újra és újra ismétlik a Ti sorsotokat”…
Hermész Triszmegisztosz
Fény és sötétség szemben állnak egymással, mégis az egyik a másiktól függ, amint a jobb láb lépése függ a balétól.
Amikor az ember eljut odáig; hogy képes a “szívével gondolkodni és az agyával érezni”, vagyis intellektuális erejét a szeretet szolgálatába állítja, akkor végre tudatos építőjévé válik a kozmosznak. Teremt, mint egykor teremtett…
Jézus ezt mondta nekik: amikor a kettőt eggyé teszitek és a bensőt olyanná, mint a külsőt, a külsőt mint a bensőt, a fentit mint a lentit, s így a férfit mint a nőt egyetlen eggyé, hogy a férfi ne férfi és a nő ne nő legyen, amikor szemet szemért tesztek, kezet kézért, lábat lábért, akkor mentek majd be a királyságba.
Az emberi elme a valódi tanítást nem fogja föl.
Mégis mily szívesen vitáznátok velem.
Ha kétségeitek vannak és semmit sem értetek.
Az isteni eredet egységességét, mely minden élőnek az életet adja, az élet minden megnyilvánulásában látjuk.
És mondád: Mi a jel, mi utunkat megkülönbözteti?
Figyelj, és gondold meg, amit hallasz. Legyen ez a jel számodra: bár előre haladsz, nyomorúságod növekedni látszik.
Az emberek csak akkor nem hisznek Istenben, ha egy hazugságban hisznek, amit Istenként tisztelhetnek.
Ha a lélek nem veti meg a világi dolgok iránt való gondokat és nem tagadja meg érzéki vágyait, akkor oly módon halad Isten felé, mint az az ember, aki szekerét a hegyre akarja felhúzni.
Egészen mindegy, hogy a madárkának a szárnya erős rézdróttal vagy egészen finom selyemfonállal van-e megkötve. Nem tud elrepülni mindaddig, míg ez a kötelék – akár az egyik, akár a másik – el nem szakad. Hasonlóképpen az a lélek sem haladhat előre az Istenhez vezető úton, akit fogva tart az emberi dolgokhoz való ragaszkodás, ha még olyan jelentéktelen is az.
Ige: Ki vagyok én, Uram, hogy eljuttattál engem idáig ?
Ne a jók közé menj, a gonoszok között dolgozz, a rosszért mindig jóval fizess, így váltod ki őket indulataik rabságából. Életeden, munkádon át törekedj Isten felé, mert Istent csak Isten értheti meg.
A szellem tudományának, mint modern diszciplínának a felébredése, az emberi tudatban való ismételt aktiválása a Fény Testvériségének egyik legnagyobb “fegyverténye”.
Krishnamurti
A múltat meg lehet változtatni, hogyha teljesen a jelenben élsz.
Az ember szentnek nevez egy követ, egy képet a templomban, egy szimbólumot, ami előtt hódolni tud, elaltatva ideig-óráig benső félelmeit és vágyait.
Ez a szentség a gondolatra épül.
Van egy szentség, amely nem gondolati, és nem érzésekből táplálkozik. A gondolat sem felismerni, sem felhasználni nem tudja.
Megfogalmazására is képtelen. Ez a szentség az emberi élet legnagyobb igazsága…
A felhő nem tudja, miért éppen erre száll, s miért épp ily sebesen. Érzi a késztetést: most erre van az út. De az ég tudja az okot és a célt minden felhő mögött, s tudni fogod te is, ha elég magasra szállsz, hogy túlláss a láthatáron.
Az eredendő bűn: korlátozni a Létezőt. Ne tedd.
Az ember mikrokozmosz, a makrokozmosz pontos mása. Mindazt, amit kívül érzékel, megtalálja önmagában is.
Semmi sem állíthatja meg azt, aminek eljött az ideje.
Ha elfogadtam saját magamat, elfogadom, hogy utamnak nem az én elképzeléseim szerint kell alakulnia: lemondok hatalmi igényeimről, arról a követelésről, hogy fejlődésemet egyedül saját “énem” kormányozhatja.
Örömmel elfogadom, hogy fejlődésem valóban más úton járhat, mint ahogy azt elképzeltem, s fantáziámban kiszíneztem. És mégis tökéletes és lényemnek megfelelő lesz.
Minden embernek megvan a maga útja, csak el kell fogadnia és követnie kell.
A szabadság legmagasabb fokát akkor értük el, ha azt mondhatjuk: “Uram, legyen meg a Te akaratod.”
A léleknek nincs és nem is lehet teljes üdve, ha van egy, egyetlenegy, aki elkárhozott. Nincs és nem is lehet békéje senkinek, amíg van egy, egyetlenegy, aki szenved.
A térkép sohasem a terep.
Minden beavatás legjobb előkészülete az emberi élet. A mindennapok minőségi szintje, a saját kis körünkben kibocsájtott energiák intenzitása tévedhetetlenül jelzi a Hierarchia számára a tanítványság szintjét. Manapság nemcsak nagyszámú iniciált él és dolgozik a földön, de egyre nő a tudatos tanítványság szellemi erőtere is. Ez minden nyitott szemű ember magától értetődő valósága, a dolgok szellemi hátterét kutató és felismerő ember erőt, reményt adó felfedezése.
“Uram, mint elkóborolt bárány, szorongva kerestelek magam körül, míg Te mindvégig bennem lakoztál. Vándoroltam városok utcáin, terein, sehol sem leltelek, mert nem találhatom meg kívül azt, aki mindig bennem lakozott”
Szent Ágoston