Blog

Részlet:

A minap, 2019 májusában történt, hogy megosztottam egy írásomat, ami a Lélek fejlődésével kapcsolatos a Teremtés Misztériuma oldalamon. Egy idősebb hölgy reagált rá (a nevét nem közlöm), és azt írta nekem, hogy náluk nem szokás lélekfejlődésről beszélni… Azon gondolkodtam, hogy válaszoljak-e neki? A belső hangra bíztam, és a sugallata az volt, hogy engedjem a saját útján járni, és ne foglalkozzak vele. Csak feltételezni tudom, hogy valamelyik vallás hívője lehetett. Elgondolkodtam a szavain, és érdekelt volna, ha kifejti bővebben az álláspontját. A gondolataimra válaszképpen Szellemi Mesterem üzenet érkezett:

„A Teremtés nem statikus. Minden mozgásban, kiterjedésben, fejlődésben és átalakulásban van a Kiterjedés, Mozgás Törvényének értelmében. Miért gondoljátok, hogy ez alól kivétel a Lélek? Mi értelme lenne annak, hogy az anyag valóságát testi formában tapasztalja meg? Mi értelme lenne a Teremtésnek, ha a Nagy Alkotó megfosztaná teremtettjeit a fejlődéstől? Hiszen akkor a Teremtés sem folytatódhatna. A Lélek maga választja ki az utat, a célt, a formát, az anyag valóságát, hogy azzá váljon, amivé válni szeretne. Miért gátolná ebben Őt a Teremtője? Gondolkodjatok el azon, hogy mivé válnátok Ti, emberi lények, ha örökké csecsemők maradnátok, mert nem kapnátok meg a lehetőséget a további fejlődésre? Nézzetek körül a világotokban! Vajon ott nem tapasztaltok változást önmagatokon, önmagatokban, a környezetetekben, az Anyatermészetben? Az évszakok változása mit sugall nektek? Hiszen a szent könyvetekben is megtalálhatjátok, ha van szemetek a látásra”…

Azt hiszem, hogy a feltett kérdésekre meg is kaptuk a választ Szellemi Mesterem üzenetében: hogy a cél maga a változás, fejlődés, a következő lépcsőfok… Ahhoz pedig, hogy az evolúció következő lépcsőfokára lépjünk, még van mit tennünk, mert sok mindenre emlékeznünk kell, és sok mindent meg kell értenünk, és átértékelnünk, ami valljuk be, hogy a legtöbb esetben sérti a komfortzónánkat.

Amit tehetünk egy adott problémával, traumával, fájdalmas élettapasztalattal kapcsolatban, a saját érdekünkben az, hogy kezeljük az érzelmek által gerjesztett energiákat. Ha megvizsgáljuk és kielemezzük magát a tapasztalatot, akkor megérthetjük, hogy nem a helyzet, vagy körülmény, vagy amiről azt hisszük, hogy a szűkebb, vagy tágabb környezetünkben történik – a probléma – valójában az, ahogyan az érzéseinket kinyilvánítjuk vele kapcsolatban. Az érzelmi reakcióink energiája hatással van az adott élethelyzetre. És pontosan ez az, ami mérvadó. Ami megtörtént, azon már nem lehet változtatni, mert csakis azon tudunk változtatni, hogy miként érzünk az adott élethelyzettel kapcsolatban. És ez az egyetlen dolog, amit kezelhetünk, hiszen az érzelmi energiánk a hozzáállásunkból és a hiedelmeinkből „táplálkozik”. A paradigmánk, és az önmagunkat beskatulyázó hozzáállásunk az, ami az érzelmeket gerjeszti, lángra lobbantja! És a probléma valójában magának az érzelmi energiának a kezelése.

És jönnek az elme diktálta kérdések:

Mi lesz velem, ha elveszítem az állásomat?

Ha magamra maradok?

Ha pénz nélkül maradok? Stb.

Egyszer régen valaki azt mondta nekem, hogy a dolgok 90%-a magától megoldódik, nekünk csak 10%-át kell megoldanunk. A valóság az, hogy a negatív érzelmi energia mezejéből előbukkanó gondolatok határozzák meg a súlyosságát egy élethelyzetnek, leküzdhetetlennek, reménytelennek meghatározva.

Csakis azokat a problémákat tudja az ember egyszerűbben megoldani, ahol az érzelmi energiák már kevésbé, vagy egyáltalán nem dominánsak, mert kitöltötte a belső űrt olyan pozitív érzelmi energiával, ami új célt, új távlatokat ad az életének. Az élet szépen megy tovább, függetlenül attól, hogy mit gondol róla az ember, és az élet, a Gondviselés megoldást talál minden problémára, mert az élet az életet vonzza és támogatja. Ahhoz, hogy változtatni tudjunk az életünkön, erős belső hitre, nyitottságra és önvizsgálatra van szükségünk. Hiszen csak így tudjuk elengedni az életünkből azt, ami már nem szolgál minket, hogy feltáruljanak számunkra az új lehetőségek, amelyekből választva egy új pozitív életszakasz megélése, tapasztalata következik.

A befelé vezető út, a figyelem összpontosítása nagyon fontos azért, hogy időben változtatni tudjunk azon az energián, ami a negatív töltésű energiaként dominánssá kezd válni, elszabadul, és magával sodorja a hozzá közel álló érzés energiáját. Ilyen a bűntudat energiája is, hiszen erős önváddal párosul. A kérdések ilyenkor a miért szóval kezdődnek, erre érdemes odafigyelni, és időben változtatni rajta. Valójában ez a múltba tekintő önvád, aminek már semmi értelme a jelenben, hiszen nem lehet változtatni rajta. Maga után vonja a reménytelenség érzelmi energiáját, veszteséget, hiányérzetet hoz létre, és megjelenik a félelem érzése.  Ha az elme tanácsára hagyatkozunk, akkor megállás nélkül a megoldások körül forognak a gondolataink, hogy próbáljunk változtatni a helyzeten, és ez előbb-utóbb az őrületbe kerget. A következő lépés az lesz, hogy Istent vádoljuk minden nehézségért, ami adódott az életünkben. A lelki béke, és a harmónia helyett úrrá lesz az emberen az elkeseredettség, a harag és a düh, ami az élet természete ellen fordul, és elindul a felbomlás, a betegség irányába. Ezek a negatív gondolatok uralkodóvá, dominánssá válnak, elszabadulnak, és az elme nem tudja feldolgozni és tovább kordában tartani őket. Megbomlik a biológiai egyensúly, adrenalin és stressz hormonok árasztják el az ember testét, és ez az állapot elizolálja a magasabb energiaszinttel rendelkező Lélek-tudatától. A magasabb energiaszint az életenergia áramlását jelenti. Ezért egy magasabb energiaszintre kell „kapaszkodni”, hogy a probléma megoldódjon. A lefelé vezető energiaspirál önmegsemmisítő hatású, ami azt jelenti, hogy nem támogatja az életet.

Szellemi Mesterem üzenete:

„Amikor Istent kéritek, hogy tegyen valamit az érdeketekben, vagy káromoljátok, okoljátok a veletek történtek miatt, minden esetben kifelé mutogattok.    Add meg nekem Istenem, ne vedd el tőlem Istenem… Azon el sem gondolkodtok, hogy valójában mit kaptatok Tőle. Én azt mondom: Tőle, mert ti kettő, három részre osztottátok: férfire, nőre és fiúra. Valójában kit szólítotok, amikor Istenhez beszéltek? Az Atyát, az Anyát, a Fiút? Isten se nem nő, se nem férfi. Isten mindkettő Egyben, férfi és női aspektusa van, vagyis androgün. A férfi aspektusa a teremtő, kiáradó, a női aspektusa a bölcsesség, a befogadó. Mindegyik aspektusával kapcsolatban álltok, hiszen a részei vagytok, elválaszthatatlanul Tőle. Amennyiben Atyaként szólítjátok, hogy Teremtsen számotokra valamit, tudnotok kell, hogy helyettetek nem fog házat építeni, bemenni a munkahelyre, leülni a festővászon elé, hiszen azért születtetek az anyag valóságába, hogy mindezt megtegyétek, teremtsetek. Az Anya aspektusát is kérhetitek, hogy áldjon meg bölcs ítélőkészséggel, toleranciával, ihlettel… Vannak életköreitek, amikor férfiként születtek az anyag valóságába, és vannak életköreitek, amikor női testbe születtek. Szerintetek miért van ez így? Magatokban meg tudjátok találni a másik nem jellegét? Hiszen jelen van, ha nem nyomjátok el szándékotok szerint. Ha Istennel őszintén beszélni akartok, akkor önmagatokban találjátok meg a kapcsolatot Vele. Amennyiben felelősségre akarjátok vonni azért, ha számotokra nem tetsző dolog történik az életetekben, ám tegyétek. Megkérdezhetitek Tőle, hogy miért tette veletek, azt, amit ti sérelmeztek.

A válasza: „Gyermekem szabad akaratodból döntöttél, most pedig azt tapasztalod, ahová a döntésed vezetett. Életed minden Szent pillanata a rendelkezésedre áll, hogy meghozd azt a döntést, ami életedet boldoggá teszi. A célt és az utakat, amelyeken jársz, Te választod. Ha másokat akarsz vádolni az életedben történtekért, megteheted. De előbb kérdezd meg magadtól, hogy hová vezet ez a döntésed? Ha már túl vagy azon, hogy másokat vádolj a szenvedéseidért, akkor már tudod, hogy mindennek oka és célja van. Hiszen az ok és a Cél is Te vagy! Ha keresed, megtalálod, hiszen értelemmel, intuícióval, Isteni teremtő tulajdonságokkal rendelkezel.”

Szólíthatjátok a Fiút is, hiszen az Adeptusok, a beavatott, felemelkedett Mesterek Isten szavának a szószólói. Arra kérlek Titeket, hogy ébredjetek már fel, és szeressétek egymást! Ne osszátok, osztályozzátok egymást vallási és egyéb identitás szerint, mert ezek is utak. És az utak egyediek és a tapasztalás különböző formái. Minden valaha a Földön járó Mester, aki Isten igéjét, szavát visszhangozta, értetek volt, és van közöttetek. Mindegy, hogy melyik vallás vallja magáénak, értetek van, hogy ráleljetek a bennetek ragyogó Fényre! Hiszen minden emberi lény egy fejlődési terv kódját rejti magában, a DNS-ében, ahogyan egy érett barackmagban is benne foglaltatik a fának, a virágnak, és a termésnek a fejlődése, a terve. Ezzel a fejlődési tervvel születik az emberi lény a földi valóságba, hogy az eleve benne lakozó vágya az üdvözülés után keresővé formálja, és arra ösztönözze, hogy földhöz ragadt tudatát kitágítsa, és belenőjön a Lélektudatába. Átadva magát a Lélektudat magasabb rezgésének együttműködik Vele, hogy lehozhassa a magasabb Szférák valóságának az információját, tudását a földi világba. Ez a kiapadhatatlan vágy, ami az emberi lényt a fejlődése irányába hajtja, úgy nyilvánul meg, mint egy belső Isteni Örök Ígéret, ami a belső béke, a harmónia és a biztonság érzésében teljesedik ki. Az emberi lényben ez a Teremtő által kódolt terv akkor válik valóssá, akkor teljesül, ha a szív útját követve megtalálja saját egyéni útját, és így a Mindenség erői támogatva a Fény felé törekvőt magukhoz vonzzák, és magasabb szintre emelik. Amennyiben az emberi lény nem találja meg az általa vállalt egyéni utat, diszharmóniába kerül a Mindenség energiaáramlatával, alacsony rezgésszintje alacsonyan tartja, ezért nélküle; és mindenképpen az emelkedett tudatú emberi lényekért fog beteljesülni az evolúció tudati fejlődésének a következő szakasza.”