Az idő dimenziója
Az ősrobbanásban a Teremtés kiáradása révén keletkezett részecskéknek a mozgása és ütközése közben létrejött az idő. A részecskék valamivé alakult valóságokat, formákat hoztak létre a Világegyetem különböző részein, létrehozva a közöttük lévő távolsággal az Időt. Az idő egy olyan láthatatlan dimenzió, melyben az emberi lineáris érzékelés és megkülönböztetés által létezik a múlt, a jelen és a jövő. A Teremtés Örök és végtelen folyamatának részeit, mint tapasztalati síkot az ember saját nézőpontjából szemléli. Isten Teremtett valósága egyazon időben létezik az Örök jelenben. A születés-halál ciklusai is ennek a lineáris emberi érzékelésnek a végletei. A földi anyagi valóságban a Mozgás Törvényeinek a szívverése, lüktetése által minden az élet ritmusának van alárendelve. Az élet ritmusa minden esetben a káoszból a harmónia felé törekszik, és csakis az ember hozzáállásától függ, hogy a saját érzelmei által keltett energiájával belesimul, vagy ellenáramlatot kelt e lüktetésben. A természeti katasztrófák is e végletek közötti mozgás ritmusának a kölcsönhatásai, diszharmóniái, amit az emberek együttesen szélsőséges érzelmi energiájukkal befolyásolnak. Az emberiség a múltjának az ismeretében tudja elhelyezni lineárisan a jelenét alkotó valóságot, és jelenének az érzékelése az a kiindulópont, ahonnan próbálja elképzelni, megjövendölni eljövendő életét. Lineáris világában csakis a dualitás általi viszonylagosság az, ami támpontot adhat számára abban, hogy meghatározhassa hollétét az idő és a tér által behatárolt valóságérzetében. Viszont, ha az idő és a tér is viszonylagos, akkor semmi sem statikus, vagyis állandó. Hiszen a térbeli formák, a napszakok, az évszakok, és az életteret adó helyek is változnak, és maga az ember is ennek az átalakulásnak a része az idő és tér függvényében. A nagy kérdés csak az, hogy a tér változtatja az időt, vagy fordítva, az idő változtatja a teret? És mivel az idő érzékelése a Föld rendszerén belül lehetséges, a mi valóságunkhoz tartozik, köze lehet a gravitációhoz, mágneses erőtérhez, stb. Pontosabban az a kérdés, hogy milyen hatással van az időre a föld gravitációja? Mert a teret, tereket egy – a tudomány számára ismeretlen erő tartja egyben a Világűr minden részén. Vagy, milyen hatással van az idő a föld gravitációjára? Hiszen a gravitáció mértéke, és az idő múlása más értékeket mutat a Föld egyenlítőjének, és a Sarkköröknek a távlatából, és ez az erő tartja az embert a Földön.
A gravitációs hullámok létezésének elvi lehetőségét elsőként Einstein vetette fel az általa javasolt új gravitáció elmélet keretein belül. Amennyiben Einstein relativitáselméletét vesszük alapul, akkor foglalkoznunk kellene a tömeg és a tér kapcsolatával. Einstein szerint két tömeg egyenlősége nem a véletlen játéka, hiszen mérési eljárásuk is különböző. Hiszen két tömeggel és súllyal rendelkező test halmazállapota eltérő lehet, így a mérési eljárás is különböző az esetükben, mert más a mérési eljárása az 1kg súlyú és tömegű víznek, mint a szintén 1kg súlyú és tömegű vasnak. Ezért Einstein azt a következtetést vonta le, hogy a gravitáció kapcsolata az adott vonatkoztatási rendszerrel és a fizikai téridővel kapcsolatban különbözik attól, ahogyan azt a tudósok korábban feltételezték. Feltételezése szerint a gravitáció tulajdonképpen nem is erő, hanem valamilyen módon a téridő geometriájának a sajátossága. Einstein 1915-ben publikálta általános relativitáselméletét, ami a gyorsuló mozgást is figyelembe vette. A következő elméletet tette közzé: a gravitációs mezőben lenni olyan, mintha folyamatosan gyorsuló mozgásban lennénk, amiben a térbeli távolságok és a hozzájuk tartozó időtartamok is a mező ingadozásaival változnak. Következésképpen: az ingadozó gravitációs mező megváltoztatja a testek közötti távolságot. Mivel a téridő sajátosságáról beszélünk, ami azt jelenti, hogy a térbeli mozgás össze van kötve az időbelivel, arra következtethetünk, ha a tér megnyúlik és a térbeli távolság nő, akkor nő az időbeli is.
Ha a magasabb Szférákban nem ismeretes az idő fogalma, akkor a Teremtés mihez viszonyítva fejlődik? Ha az idő érzete illúzió, és csak a mi világunkhoz, valóságrendszerünkhöz tartozik, mi a célja? Földi tapasztalataink lineáris viszonyítása? Hiszen ezt a rendszert mi hagytuk jóvá, mielőtt belefogtunk volna a nagy játékba, kísérletbe a Lélek Vándoraként.
Tehát a téridő geometriájának a sajátossága kvantumállapotra utal, ami feltételezhetően a szakrális geometria belső törvényszerűségéből adódóan olyan energetikai kölcsönhatás, ami az adott rendszer sajátossága. És mivel e rendszer része más rendszereknek – a Föld a Naprendszernek, a Naprendszer a Galaxisnak – ezért a szakrális geometria energiamezeje tartalmazza azokat a kódokat, amelyek magukban foglalják a fejlődés lehetőségeit…
Valójában hogyan illeszkedik Naprendszerünk és a földi valóságunk az Örökkévalóságba, ahol minden megtörtént már, ami az emberiség jövőjében megtörténik majd?
Kaphatunk információt a jövő energiateréből?
Az idő is kvantumtermészetű?
Az időt lineárisan, vagyis egyenes vonalként képzeljük el.
De mi van akkor, ha haladási iránya kör-körös?
Akkor értelemszerűen találkoznunk kellene a múltunkkal, és a jövőnkkel. (???!!!)
És, ha a körök egy spirál mentén helyezkednek el?
És ez a spirál része egy önmagába forduló henger/fánk Univerzumnak? (Erről bővebben a következő könyvemben írok.)
Ha az idő „körbejár”, akkor a múlt és a jövő energiái hatással vannak jelenünkre, hiszen az időt, mint a harmadik dimenzió alkotórészét, nem lehet a Föld energiarendszerétől elkülöníteni. Az emberiség korlátozó tényezőként éli meg az idő illúzióját. Élete tartamát, halálát, és minden gondolatát, cselekedetét hozzá fűzi, tőle teszi függővé. Folyton folyvást versenyt fut vele, miközben belerohan az Örökkévaló időtlenségbe. Felállítottuk önmagunk számára az idő korlátait.
De valójában hogyan szabadíthatjuk fel magunkat az idő korlátai alól?
A Mindenség energiája kvantumtermészetű, és mivel a Föld is része ennek az energiamezőnek, így evidens, hogy a Föld tér-idő szerkezete is kvantumtermészetű. Tehát a kvantumelmélet szerint a jövő már megtörtént. Mindez csak akkor értelmezhető, ha magasabb nézőpontból szemléljük. Ez a megközelítés abból indul ki, hogy a kvantumállapot nem egyezik a Föld rendszeréhez tartozó, elkülönített tapasztalati fogalommal. Viszont lehetőséget ad azoknak az összefüggéseknek, amelyek a folyton változó lehetőségeket, információt, potenciálokat tartalmazzák részeként az egésznek. És, ha életköreinkben körbe-körbe járunk, és megfigyeljük azokat az ismétlődő sémákat, amelyek egyenetlenségekben nyilvánulnak meg – balesetek, betegségek, nehézségek az élet bármely területén – akkor megérthetjük, hogy ezek ismétlődő időtöredékekként, úgynevezett fraktálokként jelennek meg. Ami azt jelenti, hogy jövőnk minden pillanatát mi alakíthatjuk, ha megfejtjük az időtöredékek ismétlődő üzeneteit. Tehát, ha az egyéni tudatok energiája egy kollektív tudatban egyesül, akkor a baljós próféciákat meg tudjuk változtatni. A lehetőségek óceánjából választva közös döntéseink által minden esemény, körülmény tendál valamelyik véglet felé – a félelem, vagy a szeretet felé – ami befolyásolja a jövőbeni lehetőségeinket, helyzetünket. De, ha befolyásolni tudjuk, felülírhatjuk közösen, akkor ez egy program, amit mi szerkesztünk életünk minden pillanatában, a mindenkori emberiség által alkotott Lélekcsalád tudati mezejében Gaia tudatának részeként. A kör tágul, így a viszonyítás lineáris sugara is nő! Már megint a sugár, és a szakrális geometria. Ha inkarnációink köreit rójuk, akkor annak is van sugara, vajon az is nő, növelve a bejárható kör nagyságát az időhöz képest? Hiszen Einstein is a tér-idő meghajlásáról elmélkedett. Vajon ez a jelenség ad lehetőséget arra az evolúciós ugrásra, hogy a megvilágosodott ember kiemelkedhessen a Föld rendszeréből? És a fénynek is van sugara. A fény sugara vajon mekkora körhöz tartozik? Aminek van sugara, az bizonyára egy körhöz tartozik, tehát nem véletlen az, hogy a kör a szakrális geometrián belül is gyakran jelen van életünkben, olyan üzeneteket továbbítva számunkra, amelyek fontosak evolúciónk jelen szakaszában. A Fény jelenléte az, ami a Földanya rendszerében minden létezőt vitalitással lát el, ezt nem hisszük, hanem bizonyosak vagyunk benne! Minden élet éltetője! Ennek fényében az, hogy ki milyen nézőpontból szemléli saját életét, és környezetét – a Fényt, vagy a sötétséget választja – az csakis tőle függ. És talán az is, hogy mi a fontos számára.
„Mert mi fontos? Az élet. Más semmi, csak az az egy. Az élet: a nyugodt és megelégedett élet, melyben az ember békét köt önmagával és a világgal, és nem vágyik sehova és semmire, még arra sem, hogy teljék az idő. Ezt talán boldogságnak lehetne nevezni, pedig nem az. A boldogság már nyugtalanító és aggodalmat ébreszt. Félelmet, hogy egyszer véget ér. A nyugalom az maga a végtelenség, bölcs, szelíd, emberséges élet: úgy folyik, hogyha közben véget érne, nem is venné talán észre az ember.”
Wass Albert
A Föld rendszeréhez tartozó idő – az ember gondolata és a teremtett valósága közötti intervallum. Mert gondoljuk csak végig, hogy mi történne földi világunkban, ha minden ember gondolatának az energiája azonnal teremtővé válna, és formává alakulna? Civilizációnk valószínűleg a kihalás szélén állna. Jelen életünkben úgy érezzük, mintha felgyorsult volna körülöttünk az idő, mintha nagy sebességgel haladnánk valami kiszámíthatatlan és megfoghatatlan jövő felé az örök és végtelen időben. Az élet állandó készenléti állapotában lépést akarunk tartani a technika fejlődésével, a tér-idő illúziójával. Mindössze annyi történik, hogy kapcsolati energetikai hálónk rendeződik, és ebben az életünkben éljük meg a kiegyenlítését előző döntéseink következményeinek, amire már kevés „idő” maradt. Az Új Energiában gyorsabban teremtenek, hatnak egymásra a gondolataink, szavaink és a cselekedeteink az ok-okozati energia tudati mezőjében. Így hozzuk létre a lehetőségek végtelen sokaságát, ami azt az érzetet kelti, hogy mindennapi teendőink elvégzése közben versenyt futunk az idővel. Amennyiben a Mindenséget egy óraműként képzeljük el, akkor egy hatalmas fogaskerékbe kapcsolódik minden kisebb fogaskerék. És a kisebb fogaskerekek sokkal, de sokkal több kört tesznek meg, mint a tőle nagyobbak, így forgásuk is gyorsabb a nagyobbakéhoz képest. Tudatunk tisztában van a lehetőségek számtalan verziójával, sőt még a következményekkel is, de az anyagi világ káprázatának a „valósága” tompítja a valós belső érzékelést. Minél több dolgot szeretnénk elvégezni, annál inkább érezzük az idő szorítását. Lelkünk mélyén azonban tudatában vagyunk annak, hogy MOST kell rendeznünk mindent, amiért visszajöttünk Gaia részeként az illúzió varázslatos kísérleti valóságába.
Szellemi Mesterem üzenete:
„Szeressétek önmagatokat és fizikai, anyagiasult „járműveteket”- a testeteket. Óvjátok, és vigyázzátok, mert az emberi test fiziológiája egy csodálatos és precíz „óramű” – a Ti fogalmaitokkal élve – ami nem 80-100 évre lett tervezve! Testetek éltető és hajtóenergiája – Isten Szeretetének a kiapadhatatlan, Örök Forrása!”
Tőlünk függ, megengedjük e magunknak azt a „luxust”, hogy megéljük a teremtésünk tudatos érzékelésének a csodáját, amelyben visszaemlékezhetünk és ráébredhetünk arra, hogy a kísérlet, amire önként vállalkoztunk, és amiben részt veszünk- az emberiség közös teremtésének a tapasztalatai – nagy jelentőséggel bírnak Isten Nagy tervében.
Szellemi Mesterem üzenete:
„E sorok olvasása közben már fejlődésed jelen szakaszában az sem lenne meglepő, ha már kevésbé, vagy egyáltalán nem érdekelne az „evilági” siker, és az emberi játszmák. Hiszen nem ezt a könyvet olvasnád. Vannak még kérdéseid, hogy visszakaphasd belső Istenadta tudásodat, amit emlékezeted tesz lehetővé számodra. Egymást ébresztitek, és segítetek egymásnak emlékezni arra, hogy valójában KIK VAGYTOK, és honnan származtok. Tanulók és tanítók vagytok azon az úton, amit választottatok!”
„Mindannyiótok fejlődésében eljön az idő, amikor már nem csak a fizikai testetek szükségleteire, életben tartására irányítjátok minden figyelmeteket, energiátokat, hanem a Lélek fejlődése lesz számotokra a legfontosabb. Eljön az ideje annak, amikor már nem „létfontosságú” az evilági sikerhez való kötődés, mert már tudatában vagytok annak, hogy Isten részeiként megvalósíthatjátok Lelketek Célját, amivel a Teremtés Magasabb Valóságaihoz csatlakozhattok.”
„Tartsd a szemed előtt életed legfőbb célját, amiért az anyagi világ valóságába jöttél. Kapcsolataid a fejlődésednek és a változásodnak a tükröződései, melyek feltárják számodra a legfőbb mögöttes indokot célod eléréséhez. Ha úgy tekintetek egymásra, mint Isten szent Lelkeire az Általa Megszentelt Úton, akkor együtt, és személyesen is megteremthetitek és megtapasztalhatjátok saját tudatos, örömteli és békés léteteket Isten részeként. Az egymás iránti szeretet erősít Titeket az Egység teljességének a megtapasztalásában, és hogy Kik Vagytok Valójában. E magasztos és nemes szándékban mutatkozik meg igazán a tiszta szeretet teremtő ereje. Tudatos változásotok útján megteremtitek oly rég óta vágyott Önmagatokat, ami valójában létetek Célja.”
Csehiné Szilágyi Éva