Csehiné Szilágyi Éva: Imagináció (részlet)
„A világmindenség úgy van berendezve, hogy legmélyebb és legerősebb vágyainkat valóra válthassuk benne.”
James Redfield
A Kvantummező Új Forrásenergiája
A Kvantummező, és a kvantumenergia nem determinálható semmiféle földi törvényszerűséggel. Az „isteni-részecske” létezését Peter Higgs angol fizikus tette közzé 1960-ban. E részecske kettős természete miatt – anyag, és hullám is egyben – egy időben részét képezi minden kvantum mezőnek. Összefoglalva az előző fejezetekben közzétett tudományos értekezéseket: a Föld energiarendszere kvantumtermészetű, beleértve az embert, és mindent, ami hozzá tartozik. A 3+1 dimenziós struktúra egy grandiózus hologram kisebb leképezett része, ami az aranymetszésbe kódolt törvényszerűség szerint teremti önmagát, mint minden az Univerzumban, ami a valamivé válás felé törekszik. A Földön a Nap fénye teszi láthatóvá az ember számára környező valóságát. És a Fény szintén kvantumtermészetű. A kvantumtérben jelenlévő „isteni részecskék” tulajdonságuk szerint kettős természetűek: anyagként és hullámként is meg tudnak nyilvánulni. Ami azt jelenti, hogy ugyanazon időpontban részét képezik más Szféráknak, dimenzióknak. A megfigyelt részecskék engedelmeskednek az emberi tudat energiájának. Ha az ember megfigyeli őket, akkor arra haladnak, ahová a koncentrált emberi energia (figyelem) vezeti őket. Tehát a fizikai valóságunk egy kvantum-hologram rendszer, ami azt jelenti, hogy a hozzá tartozó ember is ugyanolyan természetű – multidimenzionális lény, azaz ugyanabban az időintervallumban része más dimenzióknak is a Szellem- Test-Lélek struktúrája révén, ami az Isteni teremtett Szentháromsága. És mert a kvantumrészecske a Teremtés dimenzióiban mindenütt egyszerre jelen van, része minden dimenziójának, ezen dimenziók tapasztalataival is rendelkezik, kódolva van benne az, amivé válnia kell…
A dimenzió – egy térbeli kiterjedés, idő nélküli fényrészecske, ami semleges energiával rendelkezik. A semleges energia biztosítja, hogy azzá váljon, amivé válnia kell, hiszen mindenbe „belelát”, ami a kvantummezőben, dimenziókban létezik. És mert az ember meggyőződésének megfelelően építi, tágítja tudati dimenzióját, e dimenzió tartalmazza az élete folyamán összegyűjtögetett tapasztalatait. Minden energiából jön létre, így a tapasztalatok tárháza is egy energiarendszer, amit életei folyamán bővített, változtatott: benne találhatóak a múlt,- jelen,- és jövő lehetőségei. Jelenlegi tapasztalatainak a minősége függ a mindenkori érzései, gondolatai, szavai, tettei által létrehozott körülményeitől. Hiszen az új körülmények, új lehetőségek sokaságát teremtik meg számára, amelyek új döntések elé állítják. Jelen létében létrehozott tudata az a dimenzió, mely kvantumtermészete révén egyszerre meghatározó úgy az anyagi valóságára nézve, mint a fátyolon túli valóságára is. Miközben földi léte alatt építi, alakítja tudati dimenzióját, egyben előkészíti önmaga számára a fátyolon túli, túlvilági valóságát, ahová tartozni fog a Vonzás Törvényének értelmében a hasonló jelleggel rendelkező emberi szellemekkel együtt.
Visszatérve a Higgs által modellezett térhez, egy másfajta megközelítés által szemlélve az „Isteni részecskét”, egy dimenzióként is értelmezhetjük, amelyben eleve adottak a lehetőségei annak, hogy egy ilyen részecskéből létrejöhessen, kialakulhassanak olyan valóságok, dimenziók, mint akár a mi földi világunk…
A dimenziókat a lélekkel rendelkező lények teremtik tudatosságuk energiamintázatával, melyet a Teremtő Forrásenergiájából és annak lehetőségeiből vonzanak magukhoz szabad szándékuk által.
„Az emberi elme soha nem találhatja meg Teremtőjét, és létének valós igazságát, célját; mert csakis a szív tiszta érzelmeinek az energiája által lehet eljutni Hozzá. A megnyílás a szív által valós. Az emberi lény óhaja az a hajtóerő, ami a szív útján eljuttatja Istenéhez. És ebből eredően az önmegadás állapotába kerül, melyben megtalálja a szív igazságát, és az eleve benne lakozó válaszokat. Miért váltatok Istenben élő ember helyett Istenfélő emberekké? Ki rakta rátok a félelem béklyóit? Melyik hit, vagy vallás az, ami a félelemben gyökerezik? Hiszen hangosan kiált bennetek, szívetek legmélyén a Lelketekből annak az igazsága, hogy a Tízparancsolat abban a formában, ahogyan Mózes átadta Nektek, nem létezik! Hogy Mózest milyen ok indíttatta a Tízparancsolat ebbéli megfogalmazására, az nyilvánvaló. Ő is szabad akaratot kapott, úgy, mint Ti. Így látta jónak az üzenet átadását. Maradt a félelem, a félelem hite, ami nem tartotta vissza az emberi lényeket attól, hogy öljenek, lopjanak, hazudjanak. Volt hát értelme? Hiszen Isten Szava Útmutatás volt az emberi lények számára, hogy megtalálhassák önmagukban döntéseik felelősségét, és a számtalan lehetőséget, amiből szívük szerint választhatnak, hogy békére találjanak életük teremtő útján. Miért is parancsolna Nektek Isten? Hiszen az Ő részei vagytok, elválaszthatatlanul egyek vagytok Vele! Szabad akaratot kaptatok Tőle, hogy folytassátok Teremtését belátásotok szerint! Ha egyek vagytok Istenetekkel, akkor vajon Önmagának parancsolna, Önmagának tiltana meg bármit is? Ha szabad akaratot kaptatok Tőle, miért korlátozna benneteket? Vagy bennetek Önmagát kívánná büntetni? Mi célból? Egy korlátozó, tiltó, büntető Isten vajon milyen Teremtést hozna létre? Ezen gondolkodjatok el, amikor ítélkeztek, gyűlölködtök, nem fogadjátok el egymást, hogy vajon ki az, aki korlátoz Titeket? Azt megígérte Nektek, hogy ha keresitek, megtalálhatjátok, ha tiszta szívből akarjátok. De az Útra egyedül kell rálelnetek. Tudni fogjátok, hogy ráleltetek az Istenhez vezető Útra, mert látni fogjátok a jeleket, melyek irányt mutatnak, hogy ne tévedjetek el. Meg fogjátok különböztetni az Isteni Szeretet az emberi szeretettől, mert ráébredtek, hogy a fenntartásokkal teli, birtokló emberi szeretettel ellentétben Isten Szeretete mindent elfogadó, feltétel nélküli szeretet. És a feltétel nélküli szeretet nem hoz létre parancsolatokat, tiltásokat! Miért tenné? Nem a siker, a pénz és a hatalom illúziója lesz az istenetek, mert tudatában lesztek Szent teremtő erőtőknek, mely eleve elrendeltetett abban a Szövetségben, amit Istenetekkel kötöttetek. Azért mondom, hogy Istenetek, mert csakis önmagatokban, önmagatok belső érzékelése révén juthattok el annak a megéléséig, Aki Ő. Más nem juttathat oda. Legyen az Tanító, Mester, Apostol, bárki – ők csakis az emlékezésben segítenek, és abban, hogy az Úton maradj, és ne térj le róla. Mert mindenben és mindenkiben Önmagatokat, és Őt látjátok, és tiszteletben tartjátok minden élet szentségét. Mert minden élet Lelke által Örökkévaló és sérthetetlen, és mert Isten része, nem tudjátok a halállal sem megsemmisíteni, sem elválasztani Tőle. Tudni fogjátok, hogy az Út, amelyen jártok Istenetekhez vezet, mert már nem kívánjátok folytatni azokat az emberi játszmákat, amelyekben energiát loptatok egymástól: a gyilkolással, lopással, hamis ígéretekkel, mely fenntartotta bennetek az anyag hamis illúzióját.”
„Ha figyelsz a Lelked sugallataira, minden esetben átadja Neked, hogy mit tenne az Isteni Szeretet, így nincs szükségetek tiltásokra, korlátozásokra. Minden parancsolat úgyis hiábavaló lenne, ha még nem találtátok meg Lelketek tisztaságát, melyben Isten Igazsága lakozik. Akkor meg mi szükség van rá? Én azt mondom Neked, hogy Élj! Most! Légy boldog, hiszen az élet szépsége a Tiéd, ha úgy akarod! Minden megadatott számodra, hogy békében, egészségben, bőségben élj, nem kell energiát lopnod senkitől. Isten Forrásenergiája a rendelkezésedre áll életed minden pillanatában. Nevezheted Kvantummezőnek, Kvantumtérnek, Ősforrásnak, mindegy. A lényeg az, hogy ismerd fel az igazságát annak, hogy létezik. Annyit meríthetsz belőle a teremtésedhez, amennyit csak szeretnél, úgy, hogy nem veszed el senkitől. Az általad igénybevett energia minden esetben arányos a tudatod tágulásával! Istentől szabadságot kaptál és nem korlátozásokat, tiltásokat. Élj a szabadságod jogával, és teremts! Teremtsd meg az örömöt, boldogságot, a békét, és a szeretetet! Hiszen a Mennyország nem egy hely, hanem egy állapot, amit Most teremtettél meg, már ott vagy! Hiszen minden tapasztalat, amit megélsz vándorútjaidon, Isten tapasztalata és átélése is egyben. Így már másként látod döntéseid súlyát és felelősségét?”
„A megvilágosodás lényege a megismerésnek abban a folyamatában rejlik, amiben az új lehetőségek az új tapasztalatok azon kapuit nyitják meg, amelyekben az emberi lény lelki fejlődésének megfelelően tudatos és felelősségteljes döntéseket hoz. Szilárd hitéhez, tudásához, teremtő képzeletének Szent energiája társul, mely megnyitja tapasztalásának azon dimenzióját, ami egy Új érzékeléshez vezeti.”
„Valójában sokkal nagyobb tudás birtokában vagy, mint gondolnád. Lelkedben tárolódnak előző életeid tapasztalatai. Hozzá tudsz férni a tudás kiterjedt dimenziójához, a rendelkezésedre áll, ha tudatában vagy annak, hogy Ki Vagy. Ha megtalálod Lelkeddel a kapcsolatot – amire Ő életed minden pillanatában készen áll – akkor megtalálod őszinte és tiszta, bensőséges kapcsolatodat a Teremtő Forrással. És akkor lehetővé teszed önmagad számára az Egység megélését Istenben, a Tudás kvantummezőjében, és abban az Új energiában, amit a Te képzeleted változtathat valamivé. Pontosan azzá, amit teremteni szeretnél. Az Új energia a képzelőerődet szolgálja, teremted életedet általa, akár tudatában vagy létezésének, akár nem. Kinyilatkoztatásaiddal és Isteni képzelőerőddel teremthetsz magadnak betegséget, nélkülözést, de tudatosítva Jelenlétét, egészségben, bőségben gazdag életet is. A lényeg az, hogy figyelmedet arra irányíthatod, hogy együtt teremts a Mindenséggel, együtt áramolj vele, és az Új energia lehetőséget nyit a harmonikus energetikai kapcsolódáshoz a Teremtés szintjein. Harmóniát teremthetsz vele életedben, vagy ellenáramlatot, diszharmóniát létrehozva tudattalan teremtésed által.”
„Az a spirituális tanító, aki a Te megítélésed szerin a Lelki érettségének az ösvényen jár, esetenként azt a benyomást kelti, mintha lemondott volna minden földi emberi vágyról. Ő mindössze annyit tett önmaga teremtésének a folyamatában, hogy elfogadta és megértette az illúzió keltette káprázatot, és félreáll a szenvedély keltette vágy elől, ami nem szolgálja létének a célját. Hálával telt szívvel köszöni meg az élmény illúzióját, hogy részese lehetett; mert saját döntésének a jogán megkapta annak az esélyét, hogy szabaddá váljon.”
„Az emberi vágy szenvedélye az a tűz, ami önnön megvalósulásának a hajtó motorja az önkifejezés nagy játszmájában, hogy tapasztalatai révén megtalálja önmagát a káprázat valósnak vélt igazságában. Tiszta látása elvezeti azokhoz a meglátásokhoz, hogy tudatában legyen annak, mit mellőzzön az eljövendő életszakasza tapasztalataiból, mint döntéseinek a következményeit. Mert már tudatára ébredt annak, hogy a cselekvés maga a megtapasztalt létezés; az elvárások nélküli élet pedig maga a szabadság. Lemondása azokról a dolgokról, amelyek már nem szolgálják Őt földi útján, hozzásegítik a Teremtéssel harmóniában lévő cselekedeteihez. Hiszen élete teremtésének a cselekvő aspektusát nem veti el. A lét egyszerű megélése a cselekvés által válik a Mozgás Törvényében az emberi lény által teremtővé. A vágy, mely előhívja a teremtéshez szükséges energiát, ami maga a szenvedély,- a lehetőségek számtalan megtapasztalását teszi lehetővé. Nem kell lemondania a szenvedélyről, ami hajtóereje a megismerésnek, és eleve Istentől adott. Ha megtagadja, akkor a benne lakozó Istenét tagadja meg. Lelke vágya az, hogy cselekedetei révén megvalósítsa legfennköltebb ideáját, és az önmaga megismerésének a folyamatában megtapasztalhassa, hogy Ki Ő Valójában. Hiszen a Lelke Istennek az a része, ami maga a Szeretet, ez a legbensőbb igazsága, ami Istenisége magja. Az Isteni szeretet és szenvedély eltér az emberi birtokló szeretettől, és attól a szenvedélytől, mely elvárásokat támaszt bármivel kapcsolatban. Az emberi szeretetteljes cselekedet nem azonos Isten tiszta, mindent elfogadó Szeretetével.”
Az Új Energia lehetőséget teremt az ember számára szabad akarata jogán arra, hogy a karma törvényei által létrehozott szálait eloldozza, megszűnjenek karmikus kötődései, és az önmaga által választott úton haladhasson. Öreg Lélekként rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyek lehetővé teszik számára, hogy kilépjen a Karma régi kerékvágásából egy magasabb energetikai szintre lépve, mely Gaia energiájára is hatással lesz. A semleges érzelem és gondolatminta, mely a tiszta szándék által teremtette az Új Energiát, nem hoz létre újabb kötődést, karmikus szálakat a régi energiában lévő emberekkel, és lehetőséget nyújt a múltban létrehozott karma feloldására, semlegesítésére.
„Amennyiben az emberi lény úgy dönt, hogy lemond élete bizonyos dolgairól, és kilép a hitrendszere által táplált megszokásainak a rendszeréből, melyben körbe-körbe jár életei folyamán, akkor ráébred arra, hogy boldogtalansága és félelmei e rendszer fenntartásának az illúziójából ered. Hiszen a boldogtalansága, a félelmei, és a kételyei azok az érzések, amelyek elválasztják Teremtő Istenétől. Amikor belső késztetése által a lemondás felé törekszik, (a lemondás nem feltétlenül, és csakis az anyagi javakra vonatkozik, hiszen a pénz is energia), akkor autentikus módon átértékeli életének jelen körülményeit, és tudatosodik benne, hogy mire van igazán szüksége ahhoz, hogy véget vessen elkülönülésének. Lemondása által megszűnnek az életével kapcsolatos elvárások, ebből adódóan pedig a következmények, (visszahatások) is, amit Ti karmának hívtok. A lemondás értelme nem az a földi emberi fogalom, ami abban nyilvánul meg, hogy el kellene vetni valamit, vagy valamitől meg kellene szabadulni, mert helytelennek címkézitek, hanem a megerősítése annak a vágynak, óhajnak, ami azokban a döntésekben nyilvánul meg, amelyek az energia mozgatását, áramoltatását egy magasztosabb célú teremtés célja felé irányítja. És a hozzá fűződő érzés: az öröm, az elégedettség, a boldogság.”
„Az emberi lényt vágya arra a megtapasztalásra inspirálja, hogy megtalálja, és egyesüljön Istenével, és az Ő valóságával. Megélje az Egység Teremtő energiájában önnön teremtésének a csodáját. Az emberi lény, aki élete Mesterévé vált, nem bűnhődik, nem ostorozza magát a múltján rágódva, mert Lelke azt sugallja, hogy az élete Szent Céllal jött létre, és az élet megélése, – az út – maga a szenvedély. A szenvedély általi átélés, tapasztalás, önmegvalósítás – ami a hála, elfogadás, és a szeretet energiájában gyökerezik. Szenvedéllyel teremteni azt jelenti, hogy az emberi lény örömét leli saját alkotott valóságában, teremtésében, amit nemcsak önmaga számára, hanem mások örömére is tesz harmóniában a Természettel.”
Az emberi lény evolúciója empirikus fejlődésének a következménye. Vándorlásának a tapasztalatai segítik hozzá, hogy belső megélése által megismerje önmagát, és tudatosítsa magában, hogy Lelke által örök létezője és teremtője az Egységnek, – Aki Maga a Mindenható Isten. Ennek a tudatos megélésnek a folyamata az, ami élete teremtőjének a Mesterévé teszi, és a Felemelkedéséhez vezeti.
A „mindenkitől képességei szerint, és mindenkinek szükségletei szerint”- idea került a kommunizmus lózungjára, ami embertömegeket vezetett arra megtévesztő útra, ami vágyaik káprázata által tudattalan, istentelen teremtésüket eredményezte. Mindez a cinkelt lapokkal játszó hatalmi szereplők nagy játszmája volt. És hová vezetett? Vajon ebben a rendszerben minden ember elégedett volt, és boldog? Már, ha nem hurcolták el őket kényszermunkára, vagy nem végezték ki koholt vádak alapján. Elérte vajon a célját? Pedig maga az alapeszme tiszta és magasztos, hiszen az Aranykorból származik, ami minden civilizáció kezdeti időszaka.
A kapitalizmus ideája szerint minden embernek lehetősége van arra, hogy létrehozza önmaga számára a bőség kánaánját, ha keményen dolgozik. Az anyagi javak elérése biztosítja a boldogságot. Minden ember szabad, és mindent megkaphat, amire vágyik. Amerika a lehetőségek országa, amire minden amerikai büszke! A kapitalizmus nemcsak Amerikára jellemző, mégis az emberek milliói táplálnak vágyat e hamis illúzió megtévesztő káprázata iránt, ami szintén a hatalmi törekvések hamis prófétáinak az álcázott kapzsisága, amivel ma már a legtöbb ember tisztában van. Vajon Amerikában, és a többi kapitalista berendezkedésű országban mindenki bőségben él? Mindenki eléri vágyainak a célját? Nincs nyomor, betegség, bűnözés? És vajon Amerika és a volt gyarmatosító kapitalista országok milyen áron szerezték meg az „ígéret földjét”, ahol minden ember élvezheti „a mennyei boldogság szabadságát”? Nem minden az, aminek látszik, vagy ahogyan ideologizálják számunkra, hamis hitrendszereket plántálva belénk. Mindössze egyetlen kérdést kell feltenni ahhoz, hogy tisztán lássuk a lényeget: „A félelem, vagy a szeretet motiválja ezen eszmék létrehozóit?” A saját érzéseinkkel kellene tisztába kerülni, amikor megpróbálnak manipulálni bármivel, ami a hatalmi törekvések mögött van. Hiszen már oly hosszú ideje annak, hogy az álideák káprázatának a leple eltakarja az embertömegek elől azt az igazságot, hogy emlékezhessenek valós lényük eredetére, és életük céljára. Sajnos én úgy látom, hogy jelenlegi létét az emberiség nagyobb hányadának „az egységben a kétség” eszméje kormányozza, ami a félelem kollektív energiájával táplálja bolygónkat. És természetesen Gaia erre a kollektív emberi energiára reagál, hiszen még a vízcsapból is a természeti csapásokról, és a migrációról szóló hírek folynak.
Örömteli érzéssel tölt el az a tény, hogy emberek milliói ébrednek, és emlékeznek arra, hogy miért születtek csodálatos bolygónkra – a Földre. Tudatos együtt-teremtésük a hála és a remény érzésével tölt el, hogy elkezdődött az a változás, ami Gaia energiájával összhangban már érezhető a közös tudatmező energiájában.
Köszönettel, és hálával telt szívvel üdvözlöm azokat az emelkedett tudatossággal teremtő embertársaimat, akik szeretetükkel igyekeznek létrehozni az emberiség Új Valóságát Gaia energiájával harmóniában. Azt kívánom Nekik, hogy részesüljenek Isten kegyelmében és áldásában az emberek felemelkedéséért vállalt missziójuk Útján!
„Tudd, hogy két erő energiájával teremthetsz: Az egyik az ellenállás energiája, gondolataid és tetteid azon energiája, amellyel ellenállsz egy energiának, nem fogadod el a jelenlétét, küzdesz ellene. Az ellenenergia hatalmas erejével, melyhez heves érzelmek társulnak, megjeleníted, létrehozod, megteremted azt a valóságot, amelyet nem fogadsz el, ami ellen küzdesz. Energiáddal csatlakozol azon emberi lények teremtéséhez, akik létrehozták azt a körülményt, vagy helyzetet, amivel nem értesz egyet, küzdesz ellene. Mivel a figyelmedet az érzelmeid hevességétől indíttatva, gondolataiddal, szavaiddal, tetteiddel erősíted, így az energiád együttes hatása figyelmed tárgya felé összpontosítja erejét. Amennyiben azt gondolod, hogy az ellenállásod energiájával megsemmisítheted a számodra nem kívánt, kellemetlen, zavaró körülményt, vagy helyzetet, akkor tudd, hogy jelenlétét valóságodban megerősíted, támogatod! Hiszen gondolataid teremtő erővel rendelkeznek! Ha nem értesz valamivel egyet, és kiiktatnád a látókörödből, életed tapasztalásából, akkor miért gondolkodsz rajta? Miért adsz energiát a fenntartásához? Miért gyötröd magadat azzal, hogy embertársaid miképpen teremtenek? Próbálj magasabb aspektusból tekinteni rá, fogadd el, hogy a Teremtésben minden céllal és okkal történik, és Te csakis a saját teremtésedért vállalhatsz felelősséget. Teremtő gondolataidat bármikor megváltoztathatod, Tőled függ, hogy mire fordítod az értékes figyelmed energiáját. Miért is pazarolnád hát olyan dolgokra, amelyekkel nem értesz egyet? És nem utolsó sorban a tested vitalitásának az értékes energiáját pazarolod. Gondolj csak rá, hogy minden szellemi küzdelem nagyobb fáradsággal jár, mint a fizikai erőkifejtés. És mert a küzdelmet, az ellenállást választottad, ellenállásod lényege is küzd ellened, ellenáll neked mindaddig, amíg be nem kebelez, magába nem olvaszt. Hiszen az embertársaid közös energiája hozta létre a számodra nem kívánatos energiát, ami a félelem végletéből indult ki, így a vonzás törvényének az értelmében, amikor ütközöl vele, akkor bevonzod az életedbe, vagy megalapozod a tartósságát.
A másik a szeretet végletéből kiinduló, mindent elfogadó, semleges energia, ami a Teremtő Forrás támogató Új Energiája, és amit Te hozol létre saját tudatod révén. Tisztánlátásodat megtapasztalhatod földi léted körülményeiben is, hiszen Lelked örök és eleve létező igazsága láttatni fogja veled az életed illuzórikus látomásain, játszmáin túli végső valóságot. Ha úgy tekintesz a világodban zajló eseményekre, hogy mindennek oka és célja van, akkor elfogadod a létjogosultságukat, és azt, hogy Isten Teremtett Valóságában minden rendben van, mert minden az Ő Tervének megfelelően működik. E valóság tükrében jelentéktelenné válnak földi vágyaidnak azon káprázatai, amelyek életeid köreinek útvesztőiben tartottak idáig. Hiszen életedet bármikor megváltoztathatod, újra teremtheted! Így csakis Te döntheted el, hogy mi legyen az, amit életed részeként szívesen tapasztalnál, és csak erre fordítva figyelmedet eltűnik mindaz, amire nem vágysz, mert már nem erősíted a figyelmeddel. Nincs szükséged arra, hogy ellenállj, vagy lemondj bármiről is, csak abban kell döntened, hogy melyik véglet felé mozog az áramoltatott energiád: a szeretet, vagy a félelem felé. Egyértelmű, ha a szeretet felé irányul, akkor a félelemtől távolodik, így minden, amit a félelem energiája hozott valaha is létre életedben, kikerül valóságod tapasztalati rendszeréből. Ha szíved sugárzó, tiszta szeretetével áldást küldesz a Teremtésbe mindenkinek, és mindennek, életedben Te is megtapasztalod a kölcsönhatás együtt-teremtő, támogató energiáját, amit Te hívtál életre, Te teremtettél!”
Egy esetet szeretnék elmesélni, ami velem történt meg. Munkaügyi perem felpereseként voltam jelen a soron következő tárgyaláson az engem képviselő ügyvédnő jelenlétében. A tárgyalóterem ajtaja előtt találkoztam két volt vezetőmmel. Kézfogással üdvözöltem őket, közvetlen vezetőmet pedig barátilag megöleltem, és azt mondtam neki, hogy nem haragszom rád, megbocsátottam neked. Az engem képviselő ügyvédnő megkérdezte, hogyan voltam képes megbocsátani, hiszen egyfolytában hazudnak, és miattuk vagyok itt; hogy ő erre nem lenne képes. Azt válaszoltam, hogy én nem ellenük küzdök, a saját igazamat nyilatkoztatom ki, és nem mindegy, hogy az energia kölcsönhatásában milyen szerepet vállalok. A tárgyalóteremben ültünk, amikor volt vezetőmet a tanúk padjához szólította a bírónő. Én szeretet, és áldást küldtem neki, hogy szíve igaz valóságából tanúskodjon. Amikor elkezdett beszélni, nem találta a szavakat, látható lett, hogy nehezére esik hazudni. Nehézkes beszéde közben elkékültek az ajkai, és látszott rajta, hogy rosszul van. Rosszullétére hivatkozva kért egy pohár vizet, és szünetet a bírónőtől. Meglepődve ültem a széken, és az első pillanatban nem értettem, hogy mi történt. A választ egy későbbi időpontban kaptam meg meditáció közben:
„A Te áldásod és szereteted akkor foganatosodik az embertársadban, ha ő is hasonló jelleggel bír. Amikor az ő szívének a sugárzó energiája is hasonló indíttatású az irányodba. Ha Ő a küzdelem és ellenállás energiáját sugározza a szeretet felé, akkor saját energiája szembe fordul vele, és zavart kelt testének az energia rendszerében. És mert a saját önmaga ellen ható energiájává válik az energia, ami feléd irányult, így saját belső energiáit meríti ki az önmagával folytatott küzdelemben. A szeretet tiszta energiája maga az Áldás. Hiszen a benned lakozó Istened megáldhat mindent. Isten belőled sugárzó szeretetének az energiája védelmet, oltalmat nyújt számodra, ez az egyetlen valóság, amit nem lehet megsemmisíteni, külső erőkkel korlátozni, sem megállítani, mert jelenléte Örökkévaló és sérthetetlen. Csak Tőled függ, hogy a szeret, vagy a félelem végletét választod-e gondolataid és cselekedeteid kiindulópontjaként.”
„Az életed lényege és célja az, hogy ne azt keresd, hová kellene eljutnod, hanem azt, hogy ráébredj arra, már ott vagy, ahol lenned kell, mert az Örökkévaló MOST-ban a Teremtés azon pillanatában vagy, ami a Te szabad szándékod döntésére vár. Földi léted oka és célja – a teremtésed általi mozgásban rejlő energia kiáradásának a fenntartása, és megtapasztalása az Önmagad által létrehozott belső valóságnak, Aki Vagy.”
„És ne feledd, hogy a szenvedés az emberi lény tapasztalásának szükségtelen, és kellemetlen része, melyet érzései és gondolatai hoznak létre. Amennyiben tudatára ébred saját valós LÉTEZÉSének, rádöbben, hogy tapasztalatokat szerzett ugyan, viszont nem feltétlenül a szenvedés útját kellett volna választania, ami hosszabb, mint a szeretet útja.”
A teremtő képzeleteddel megteremtheted önmagad számára mindazt, amit szeretnél. Szeretném, ha tudnád, hogy teremtésednek következményei vannak. Ezek a következmények nemcsak a földi valóságra hatnak, hanem azon túlmenően is. Erre tanítanak Téged a Földön jelenleg testben szolgáló Mesterek, és Szellemi Tanítóim; ezért adom át az üzeneteiket, mert fontosnak tartják, hogy tudatos és felelősségteljes teremtője legyél az életednek. Hiszen, amikor valamit teremtesz önmagad számára, az hatással van a kapcsolati hálódon belül, és kívül másokra. Az Ok- Okozat Törvényének ismeretében, ha elolvastad, és elmélyedtél a Szellemi Szférákból érkezett üzenetekben, akkor teremtsd meg tudatosan és felelősségteljesen azt, amit elképzeltél, és aminek örülnél életedben.
„Hidd el, hogy nincs az életben semmi félelmetes, ami helyet adna a kételyeidnek, ha nincsenek elvárásaid, és nem kötődsz görcsösen az eredményekhez. Sikered és boldogságod nem függ az elvárásaidtól, előbb-utóbb ráébredsz magadtól is. ”
„Léted egy részét alvó állapotban, tudattalanul teremtetted. Létrehoztad az okot, amit jelen életed körülményeiként tapasztalsz meg. Amit jelenleg tapasztalsz életed minőségében – az okozat, ami jelenlegi kapcsolatrendszeredben a kiegyenlítésre törekszik, azaz visszahat rád. És mert Tiéd a szabad akarat ajándéka, mert mindig is a Tiéd volt, bármelyik pillanat a rendelkezésedre áll, hogy eldönthesd azt, hogy éber állapotban, tudatosan teremted további életedet. Az ok, ami a jövőd körülményeit és helyzeteit teremti, jelen döntéseidtől függ.”
Most szeretném Veled megosztani a könyveim teremtésének a történetét. Életem túlélő időszakában, ami a siker, és eredmény-orientáltságról szólt, fel sem merült bennem, hogy egyszer könyvet fogok írni, főleg az, hogy spirituális tanítások képezik a tartalmát. Fiatal koromban is voltak spirituális élményeim, látomásaim, amelyeket nem szívesen osztottam meg másokkal. Az oka bizonyára nyilvánvaló számodra. Mondhatnám azt is, hogy nem sok mindent kellett tennem azért, hogy üzeneteket közvetítsek, de ezt Te is tudod, hogy nem így van. Fiatal korom óta keresem a válaszokat arra, hogy honnan kaptam az értelmemet, mi az életem célja? És még számtalan kérdést tettem fel önmagamban, melyekre a szakrális irodalom csak részben adott választ. Tizenhét éves koromban hozzáfogtam a Szent Biblia tanulmányozásához, ami az apai nagyapám hagyatéka volt. Nagyapám halála után elkértem nagymamámtól, mert ebből a Szent Könyvből olvasott fel nekem gyerekkoromban nagyapám, és persze még a Mondák könyvéből is, amikor vigyázott rám. Minden fontos kinyilatkoztatást alá húzott piros ceruzával. Édesapám családjának a tagjai hithű katolikusok voltak, kivéve édesapámat, akit gyakran intett, tanított nagyapám Jézus valamelyik példabeszédével. Édesanyám vallása szerint a református egyház keresztségébe kerültem. Nagy buzgalommal fogtam hozzá a Biblia olvasásához tizenhét évesen. Azon kaptam magam, hogy az Ószövetség olvasása közben baljós, és kellemetlen érzéseim vannak, mert már-már úgy tűnt, mintha egy horror- regényt olvasnék. A következő kérdések foglalkoztattak: Milyen Isten az, aki elküldi Ábrahámot, és az ő népét, hogy leöljék a szomszédos törzs tagjait? Mit vétettek ezek az emberek, hogy Isten így haragszik rájuk? És, ha Isten teremtette a szomszéd törzs tagjait is, akkor miért utasítja Ábrahámot, hogy gyilkoltassa le őket? Ha az ölés bűn, akkor Isten miért buzdítja teremtett gyermekét erre a szörnyű bűnre? Ez volt az a pont, ahol felhagytam a további olvasással. Életem későbbi szakaszában nagy hatással voltak rám C. G. Jung, Sigmund Freud, Immanuel Kant, és más filozófusok művei.
„Gondolkodás útján nem lehet bizonyítani Isten létezését.”
„A dogma halálával születik az erkölcs.”
„Az erkölcsi törvény ily módon a legfőbb jónak, a tiszta gyakorlati ész tárgyának és végcéljának fogalmán keresztül a valláshoz vezet, vagyis ahhoz, hogy minden kötelességet isteni parancsként ismerünk fel, nem mint szankciókat, azaz egy idegen akarat önkényes, magunkban véve véletlenszerű rendelkezéseit, hanem mint minden egyes szabad akarat önállóan hozott lényegi törvényeit, amelyeket azonban a legfőbb lény parancsainak kell tekinteni, mert mi csak egy morálisan tökéletes (szent és jóságos), egyúttal mindenható akarattól remélhetjük a legfőbb jót, amelyet az erkölcsi törvény értelmében kötelességünk törekvésünk tárgyává tenni, tehát elérésében akkor reménykedhetünk, ha összhangban állunk ezzel az akarattal.”
Immanuel Kant
És „a véletlen” 1990-ben az utamba „sodorta” egy ötezer éves ószanszkrit vallás-filozófia mesterművét, a Bhagavad Gitát és később a Srímad Bhagavatam köteteit, amelyek tisztább képet adtak az emberi lét valóságáról, és a Teremtésről. Hogy mikor történt meg a megvilágosodás első pillanata? Arra nem emlékszem, viszont azt tudom, hogy a tanulás, az emlékezés folyamatában vagyok, mint mindannyian a Teremtés Földi valóságában.
Életem elmúlt időszakában lehetőségem nyílt arra, hogy olyan helyeken járjak, ahol megismerhettem a távol-keleti kultúrákat, és vallásokat. Talán az a megfelelő, hogy vallás helyett életfilozófiaként említsem. Mauritiuson az idegenvezetőnk elmondta, hogy tizenöt vallás hívői élnek egymással békében, elfogadva és tisztelve egymás vallási identitását. Hozzá kell tennem, hogy Mauritius egy aprócska sziget az Afrika legdélebbi részéhez közel fekvő Madagaszkár sziget mögött az Indiai-Óceanban. Ugyanezt a vallási és etnikai toleranciát, és békés együttélést tapasztaltam a Föld női energiáját képviselő déli féltekéjének az országaiban: Thaiföldön, Jamaicában, Vietnamban, Zanzibárban… A déli emberek vidámak, elfogadóbbak mindenkivel és mindennel, ami életük valóságát képezi. Lehet, hogy a sok napfény az oka? Thaiföldön nagyon sok gazdátlan kutyát láttam az utcákon. Az üzletek bejárata mellett kisebb edények voltak a járdán, ebbe tették a járókelők és az üzletek dolgozói az ételt a kutyáknak. Minden előítélet nélkül, nem címkézve fel a „kóbor” jelzővel, elfogadták a létjogosultságukat, tudatosították magukban, hogy nem a kutyák tehetnek jelenlegi körülményeikről.
Utazásaim során alkalmam nyílt arra is, hogy megismerhessem a keleti filozófia lemondott képviselőit. Ők azok a tiszta tudatosságban élő emberek, akik már lemondtak az élet káprázatáról. Felismerik az emberi játszmák illuzórikus anyagorientált oldalát, és a mögöttes hajtóerőt – a vágyat, ami sohasem szűnik meg, amíg az ember fel nem ismeri, és saját szándéka szerint véget nem vet neki. Keveset beszélnek, mert tudják, hogy az emberi szó teremtő energiája eltorzíthatja a legnemesebb érzéseket és gondolatokat. Az embertársaiktól kapott élelmiszerekkel tartják fenn magukat, és vannak, akik a kolostorokban megtermelik a mindennapjaikhoz szükséges élelmet. Az emberek szívesen adakoznak nekik, hiszen tisztelik őket azért, hogy eljutottak erre a Mesteri szintre. Magyarországon is találkoztam Krisna hívőkkel, akik önfenntartóak, sokan közülük magyar származásúak, nagyon nyitott és önzetlen emberek – ez az én személyes tapasztalatom. Amire viszont nem vagyok büszke, hogy egyes honfitársaim előítélettel vannak velük kapcsoltban. Jelen valóságunkban is találhatunk példaértékű életutakat, ilyen Böjte Csaba nemes szolgálata, ami a hála és köszönet érzésével tölti el a szívemet. Ő jelenünk apostola, aki a Szeretet Szolgálatába szegődött. Magasztos célja vezérli nemes és felelősségteljes szolgálatát, élete példájával mutatva az elfogadás, és a könyörületesség útját a ma emberének.
„Amikor az emberi lény eléri lelki fejlődésének azt a pontját, hogy élete Mesterévé válik, már tudatában van teremtő képességének. Már érti és elfogadja a Teremtés Törvényeit. Tisztában van az általa teremtett valóság következményeivel és felelősségével. Ismeri a gondolat, szó, cselekedet energiájának szenthármasságát. Érzelmeit az elfogadás semleges állapotában tartja. Teremtő képzeletével a Mindenség energiájába simul, hiszen tudja, hogyamire figyelmét fordítja, azt valósággá változtatja. Tudatosan választ azon lehetőségekből, amelyek felelősségteljes döntései alapjául szolgálnak. És mert a szó maga a kinyilatkoztatás, a kimondott szó hatalmának az ismeretében nem ítélkezik, és nem panaszkodik, hiszen élete körülményeit ő vállalta szabad szándéka szerint. Az általa vállalt körülményeket, helyzeteket nem szenvedésként éli meg, egyszerűen csak tapasztalja. Élete azon részének tekinti, ami spirituális útjának az elvárások nélküli önmaga megismerésének a folyamatában. A tudatos önmegvalósítás spirituális útján testileg-lelkileg a teljes önátadás állapotában Isten képére és hasonlatosságára teremti önmagát. Ismerve Isten Mozgás Törvényét, ami az energia bőségének folyamatos áramlását biztosítja az emberi lények teremtéséhez, élete minden percét magasztos szándékának megfelelően teremti. Isten társteremtő gyermekeként az Ő nézőpontjából szemléli és fogadja el világának valósnak vélt körülményeit, mert tudja, hogy egyetlen Lélekért sem felelős, csak önmagáért. És ha megtapasztalja a Lelki békéje általi bőséget, sohasem kell már aggódnia a fizikai és anyagi jóléte miatt.”
„…És ne feledd, hogy teremetésed csakis akkor hoz áldást az életedbe, ha másoknak is áldást hozol az életébe!”
„Ha életed útja nem tükörsima, ami a kihívások útvesztőinek a labirintusa, és keservesen jutsz előre, annak oka van. Mégpedig az okot Te idézted elő. Mondhatnám, hogy Te vagy az ok, mert elfelejtetted, hogy Ki Vagy. Így eltávolodtál Teremtő Istenedtől, mert arról is megfeledkeztél, hogy milyen eszközöket kaptál ajándékba Tőle, hogy megteremtsd az általad választott életet. Ha már az indulatok heves érzelmeiről lemondtál, és elméd a béke csöndjéből indítja döntéseit, akkor megtalálod azokat a lehetőségeket, amelyek megoldást jelenthetnek életed kétségbeejtő valósnak vélt gondjaira. Az emberi lény a legnagyobb fájdalmában kerül közel Istenéhez, amikor nem lát más kiutat, akkor Őt szólítja. És Isten Szerető Gondviselése megmutatkozik az életében, mert Fénye megvilágítja az utat, amin jár, és elindul benne a felismerése annak, hogyan lépjen tovább… Ha tudatossá válik benne az Isteni jelek felismerése, akkor életének a helyzetét is a helyes fényben látja, hogy minden tapasztalata időleges és átmeneti földi megtestesülése alatt. És Isten Szándékába vetett szilárd hitének a rendíthetetlensége az, ami létében áldásokat hoz. Hiszen utadba nem Isten tette a köveket, akadályokat, hanem Te voltál az, aki így akarta megtapasztalni életének e szakaszát. És mivel Te idézted elő, Istenedtől kapott szabad döntésed jogán el is tudod távolítani; és új mederbe terelni életed folyását. Hiszen Teremtőd csak azt kívánja Neked, amit Te szeretnél megvalósítani az életedben. Hiszen Ő szemlélője saját Teremtésének, és általad érzékeli Teremtésének a mibenlétét. Megkaptad a választás lehetőségét, és Isten Ok- Okozati Törvényének az igazságát. Ennek fényében azt is választhatod, hogy felelősségteljes döntéseket hozol. Ha úgy érzed, hogy nem kaptad meg, amiért fohászkodtál, tudd, hogy pontosan azt kaptad, amit Te teremtettél, amire szükséged van jelen tapasztalásod időszakában. És mert Te teremtetted az okot, Te tapasztalod meg az okozatát is. Így választhatod meg önmagad számára teremtésed révén azt az okozatot, amit szeretnél. Isten nem ítélkezik feletted, bármit teszel, hiszen teremtésed következményei az Ok- Okozati Törvény által hatnak vissza rád, amivel „büntetheted” vagy „jutalmazhatod” magadat. Isten nem büntet, és nem ítélkezik feletted, a büntetés és a jutalmazás is csak földi viszonylatban értelmezendők, mert életedben minden tapasztalat áldás.”
„Lelki fejlődésed azon időszakában, amikor kezdesz ráébredni Önmagad Lelki Valóságára, kapcsolataid némelyike folyamatos kihívást állíthat eléd. Úgy érezheted, mintha egyik-másik kapcsolatod kísértésként nehezítené haladásodat utadon. Jól gondolod, hogy Isten nem visz kísértésbe, és nem is menthet meg tőle. Erre csakis Te vagy képes hited erejével, és azokkal az állásfoglalásokkal, kinyilatkoztatásokkal, amelyek szíved igazságából indulnak ki. Hiszen jelened kapcsolatai szintén a tudati fejlődésed folyamatának a részei. Inspirálnak, hogy egyre jobban tapasztald meg önmagad fennkölt és fenséges mivoltát. Az emberi kapcsolatokban tudod kifejezni és megvalósítani önmagadat. Ők állítanak tükröt számodra, hogy eldönthesd, Ki Nem akarsz lenni, és ráébredhess arra, hogy Ki Akarsz Lenni valójában. Így aztán minden esetben választás elé állítanak, hogy dönthess. Léted viszonylagossága abban nyilvánul meg, hogy valamihez képest vagy, azaz az emberek, körülmények, események kapcsolati körében létezel Isten meghatározható részeként. Így minden impulzus, ami kapcsolataidból feléd irányul, áldást hoz életedbe, akár jónak, akár rossznak minősíted. Mert minden esetben reagálnod kell rá, és állást kell foglalnod. És mert kapcsolataid viszonyítási alapul szolgálnak számodra, így önmagad tudatos építésének a folyamatában eldöntheted, hogy azokat a tetteket és következményeket hozod létre életedben, amelyek a célodhoz vezető utadon segítenek. Ha úgy ítéled meg, hogy valamelyik kapcsolatod már nem szolgálja Lelki fejlődésedet, akkor el is engedheted, ki is iktathatod életedből heves érzelmek nélkül. Nem kell eltűrnöd semmiféle számodra zavaró körülményt, kapcsolatot, sem azt, hogy energiát lophassanak tőled. Hiszen Te már érzed és tudod, hogyan működik az energia kapcsolódásának a rendszere. Teremtődtől felhatalmazást kaptál arra vonatkozólag, hogy az általad létrehozott lehetőségekből szabadon választhass, és eldönthesd, hogyan szeretnéd alakítani a saját valóságdimenziódat. Ha nincsenek elvárásaid a kapcsolataidban, akkor szabad vagy, és nem kötelez sem a rokoni, sem a baráti viszony, ami természetesen nem arról szól, hogy bármiféle felelősséget – amit előző döntéseid hoztak létre – elháríts magadtól. Áldd meg őket, akár a barát, akár az ellenség szerepét játszották életed színművében, mert mindannyian hozzájárultak ahhoz, Aki most Vagy. Nem kell tartanod attól, hogy letérítenek az utadról. Bár néha gyengébbnek érezheted magadat a közvetlen közelükben, mert az energiádra van szükségük, hiszen még úgy érzik, hogy egymás energiájából építhetik a sajátjukat. Amennyiben az emberi lény kapcsolatában elveszíti önmaga stabilitását, mert kevesebbnek, értéktelenebbnek érzi önmagát, fájdalommal, kétségekkel teli, boldogtalan életet él. Minél jobban igyekszik helytállni kapcsolatában, minél többet ad önmagából, annál nagyobb mértékben érzi azt a veszteséget, ami személyiségének (énjének, egójának) az elvesztésével jár. És mert Isten önmagából felosztott részeinek összessége is kevesebb Önmagánál, így az emberi lények kapcsolatában is tükröződik a Mindenség eme Törvénye. Ezért éli meg a legtöbb emberi lény veszteségként, önfeladásként kapcsolatát. Lelki fejlődésednek ezen a szintjén fogadd el őket, és amit tesznek. Nincs kötelességed egy kapcsolatban sem. Isten nem rótt rád olyan kötelezettségeket, amelyek korlátozhatnának a fejlődésedben. Minden esetben Te dönthetsz!”
„Mert nem az számít, hogy mit gondol, mit mond, mit cselekszik a másik emberi lény, csak a Te hozzáállásod, viszonyulásod a mérvadó a kapcsolatotokban. Minden kapcsolatban – legyen az párkapcsolat, baráti kapcsolat, vagy munkatársi kapcsolat – az emberi lények önmaguk kiteljesedését akarják megélni a másik által. Az emberi kapcsolatokban az a nagyszerű, hogy a kölcsönös nagyrabecsülés, és tisztelet energiája az, ami felemelő hatással lehet mindkét ember Lelki fejlődésére, hiszen egymás erősségeiből, hitéből és tudásából kiindulva egészítik ki egymást, hogy megélhessék az önmegvalósítás egységének a teljességét. És ne feledd, hogy Isten Teremtett valóságaiban minden és mindenki összefüggésben van egymással.
Ha bármit szeretnél tudatosan létrehozni életedben, akkor tisztában kell lenned azzal, hogy teremtésed hatással van mindenre és mindenkire, és elsősorban a fizikai világod kapcsolati hálóját érinti. Ha szem elől téveszted kapcsolataid valós célját és a mögöttük lévő legfontosabb okot, akkor bármit is teremtesz életedbe, soha nem leszel elégedett vele.”
Amikor az ember latolgatja élete lehetőségeit, és abból a szemszögből mérlegeli, hogy mekkora kockázatot vállal a döntésével, akkor a haszon és a kár lehetőségeit próbálja felmérni. Okos, megfontolt és racionális gondolkodású embernek gondolja magát, aki minden alkalommal képes arra, hogy jó döntéseket hozzon. Akinek örökké azon jár az esze, hogy teremtése hasznot, vagy veszteséget hoz-e életébe, még a félelem energiájának a végletéből szemlélve hozza meg döntéseit. Ezen a ponton veszíti el az ember annak a lehetőségét, hogy a fenntartások nélküli szeretet vezesse teremtésében. Így élete egy félelemtől vezérelt hamis illúzióban megélt tapasztalássá válik, egy felgyorsult életkörré változik, melyből csak nagy nehézségek árán tud kilépni. A többhöz több kell, és nincs megállás, mert a félelem a hajtóerő, ami a kétely kiindulópontja.
Az analizáló elme azon töpreng, hogy mire való az élet, ha maga a küzdelem? Miközben gondolatai élete viszontagságai körül forognak, önkéntelenül teremti tovább a nehézségeket, amivel magához vonzza a vele hasonlóképpen gondolkodók együtt teremtő energiáját, ami a félelem véglete felé hajtja. Teszi ezt mindaddig, amíg fel nem merülnek benne a kérdések: Hogy mi az oka, és indítéka annak, hogy erre a pontra jutott? Vajon eddigi életében minden helyénvaló volt, amit cselekedett? Hogyan változtathatna életén? Mit kellene tennie? És eljön az az idő, amikor történik valami. Amikor már feladja, hogy a külvilágban keresse a válaszokat, és kérdései Lelke mélyéből fakadnak, akkor elindul azon az úton, ahol megismerheti önmagát. Lehet, hogy ő még nem tudja, hogy mi a szinkronicitás, mégis megtörténik életében. A megfelelő időben és helyen választ kap valamelyik kérdésére. Egy ismeretlen, vagy ismerős embertársától, egy könyvből, az újságból, filmből… Amikor már feladja, hogy a külvilágban keresse a válaszokat, és az adott időben „véletlenül”pontosan ott van, ahol lennie kell ahhoz, hogy ráébredjen valamire, ami valamelyik kérdésével kapcsolatos, akkor megtörténik a csoda. Nyilvánvalóvá válnak számára a lehetőségek és az út, ahol megtalálhatja élete nagy kérdéseire a válaszokat. A legtöbb kereső első lépésként valamelyik vallás tanaiban, vagy spirituális csoportokhoz csatlakozva, földi tanítókat követve próbál válaszokat kapni életével kapcsolatban. Megkapja a válaszokat azoktól az embertársaitól, akik már másként látják az életet, belső békéjük fénye kezdi megérinteni őt. Ismered ezt a történetet? Igen, mindannyian végigjártuk ezt az utat hasonló tapasztalatokkal. Most pedig itt vagyunk, hogy Lélekben egymásra találjunk, és emlékezzünk arra, hogy miért jöttünk. A megvilágosodott emberek, akik már másként látják az életet, magasabb szintű Lelki Lényként élik és tapasztalják valóságukat. Tudatában vannak életük szentségével, és magasztos céljával. Életük minden pillanatának a tapasztalatát áldásként élik meg. Már nem a nyereség és a veszteség gondolata foglalkoztatja őket, mert tudatosodott bennük, hogy csakis egyetlen utat választanak – a SZERETET útját. Hiszen semmit sem mulasztanak el, és semmiről sem mondanak le, mert csakis ez az út az, ami a Lélek áldását, a testi és anyagi jólétet biztosítja. És, ha valaki felteszi a kérdéseket: Ki vagyok én, a testem, vagy a lelkem? Ők ezt válaszolják: Mindkettő.
„Mert a Lelked indított el ezen a csodás felfedező úton, hogy megtapasztalhassa emberként általad a fizikai valóságot, és a Te teremtésedben csodálhassa kreativitását, és céljának a megvalósulását. És a Lelked egyetlen, és legfontosabb üzenete számodra, hogy mielőtt bármit is teremtenél, tisztázd önmagadban, hogy melyik végletből indítod teremtő erődet, és kérdezd meg önmagadtól hogy: Miképpen cselekedne az Isteni SZERETET?”
„Még előfordul, hogy bánt, amit mások gondolnak, mondanak, vagy tesznek. Ha nem áll szándékodban elengedni őket életedből, az őszinteség a legjobb módja annak, hogy következetesen kinyilvánítsd az érzéseidet és a véleményedet. Kimondott igazságod felszabadít.”
„A kapcsolataidban sohasem fogsz senkinek ártani, ha többre értékeled az embertársaidat annál, mint amit ők látni engednek magukból. A félelem végletének az energiája az, ami visszatartja őket, hogy felismerjék önnön valóságukat, belső Isteni szikrájuk jelenlétét. Hiszen Te vagy, aki rávilágíthat Isteni származásukra azzal, hogy nagyrabecsülésedet kinyilvánítod számukra, amivel magabiztosabbá teheted, hogy felismerhessék önmaguk értékeit. Mert minden ember értékes és különleges. Minden életnek oka és célja van Isten Teremtett valóságában.”
„Az emberi életek sokaságában és körforgásában mindig akadnak kiemelkedően fejlett, szilárd és rendíthetetlen öntudattal rendelkező emberi lények, akik tudatában vannak, hogy Kik Ők, milyen céllal vezérelve, milyen feladattal érkeztek. Tudatában vannak, hogy Kivé szeretnének válni, ismerve a saját lehetőségeiket és a rendelkezésükre álló eszközöket, ami segíti őket a céljuk elérésében. Te sem különbözöl Tőlük, mert a határvonalat csakis az egód káprázata hozza létre fizikai világod valósnak vélt észlelésében. Egyáltalán nem szenvedsz az önbecsülés és a magabiztosság hiányában! Hiszen életed egyetlen és legnagyobb kihívása az, hogy meg tudd szelídíteni, és képes legyél irányítani az egódat. Biztos vagy abban, hogy olyan szeretnél lenni, amilyennek mások látni akarnak? Szerinted segíti az önbecsülésedet? Nem ez a káprázat az, amivel az egód irányít? Vajon milyen alapelvek vezérlik a földi fizikai világ ego-emberét? Mi az értékrendje? Fontos számodra, hogy tisztában légy más emberek alapelveivel és értékrendjével? Akkor miért akarsz megfelelni az elvárásaiknak? Elgondolkodtál már azon, hogy a saját elvárásaidnak felelj meg, mert csakis így juthatsz el saját célodhoz, saját belső igazságodhoz? A véleményük változtathat azon, hogy Te mit érzel, és mit gondolsz magadról? Hiszen önmagadat csakis Te ismerheted a legjobban, hiszen ez a legbizalmasabb, legmeghittebb kapcsolat, amit el tudsz képzelni! Feltéve, ha meg is akarod ismerni ÖnMagadat.”
Egy hozzám közelálló embertársamnak segítettem életének egyik kihívásában. Teremtésének azon a pontján volt, hogy kétségei támadtak az általa elindított folyamat realitásával kapcsolatban. Energiája megrekedt, aminek nem ismerte az okát, és azon dilemmázott, hogy mi legyen életének a következő lépése. Szellemi Tanítóm üzenete számára ez volt:
„A Mindenség, vagy nevezheted Univerzumnak, Isteni Gondviselésnek – egy konkrétan meghatározott kérést teljesít, vagy programot vesz figyelembe a tapasztalataid tükrében. A kételkedés pedig a dualitás világában élő emberi lény saját teremtését úgy befolyásolja, hogy egymásnak ellentétes utasításokat küld a Mindenségbe. Vajon melyiket teljesítse, melyikhez járuljon hozzá támogató energiájával? Talán egyikhez sem? Vagy talán ahhoz az energiacsomaghoz, amelyik a háttérből erőteljesebben lép elő, és tudattalanul prioritássá válik? A teremtés folyamata akkor reked meg, amikor folyamatos az ingadozás, „kétség” a két véglet között. Megérdemlem, vagy nem? Jól tettem, vagy nem? Tehát az energiaáramlás, ami támogatná az emberi lény teremtését stagnál, mert kérése nem volt egyértelmű. Mindhiába gyakorol naponta percekig; vizualizál, erőlködik, vágya mégsem teljesül, hite megrendül, így végül feladja. Kiábrándultsága oda vezet, hogy megrendült bizalma önmagában és a Mindenség támogató energiájában, diszharmóniát hoz létre eletében, enerválttá válik. Most fordítsuk meg a lemezt a lemezjátszón! Az az oldal kerüljön lejátszásra, ami a boldogság örömmel és hálával teli zenei harmóniáját szólaltatja meg! Írd újra a programodat ennek Fényében! Az ördög teremtésed részleteiben bújik meg (tudod, hogy a valóságban nem létezik az ördög). De mégis munkálkodik ott mélyen benned valami, aminek nem vagy a tudatában! Lépj vissza teremtésed első pillanatába, hogy újraindíthasd! Keresd meg azt az érzést, ami elindította teremtésed állapotát. Örömteli, bizakodó volt? Hittél saját teremtésed sikerében? Gondold végig, hogy vajon mikor jelentkezett a félelemből kiinduló kételkedés energiája? Hiszen Te döntöttél abban az eufórikus, átszellemült, örömteli állapotban, hogy elindítod a számodra áhított valóság megteremtését. Úgy gondoltad, hogy életedbe áldást hozol vele. Képzeld el magadat az általad újra elindított teremtésed elején. Határozd meg nagyon konkrétan, hogy mit szeretnél teremteni úgy, hogy azt is tisztázd, hogy saját elképzelésed milyen hatással lehet szűkebb és tágabb környezetedre. Vajon elindítottad volna teremtő folyamatodat elvárások nélkül, minden anyagi nyereség nélkül? Amennyiben tisztában vagy minden döntésed fontosságával, hogy hatással van mindenkire, és mindenre világodban, megtalálhatod a Teremtés Misztériumának a Kulcsát! Ha képes vagy a jelenben megélni, elképzelni, és előre hálát adni azokért az áldásokért, amelyeket teremtésed saját, és mások életébe hozhat minden elvárás nélkül, a Mindenség támogató energiája segíteni fog neked. És teremtésed azon résztvevői is, akikre pozitív hatással lesz teremtésed, támogató energiájukkal együtt fognak teremteni veled. Akkor bízol igazán az Isteni Gondviselésben, ha már tudatában vagy annak, hogy teremtésed csak akkor hozhat életedbe áldást, ha mások életébe is áldást hoz! És akkor a Mindenség az anyagi javakon túlmutató Áldásában részesít, ami meghaladja minden elképzelésedet! Tehát a konklúzió az, ha megrekedt a teremtésed energiája, bármelyik pillanat a rendelkezésedre áll, hogy felülírd az előző programodat. Megteheted, hiszen szabad akarattal rendelkezel, amit senki nem vehet el Tőled! De ne feledd, hogy döntésed következményeiért is a TIÉD A FELELŐSSÉG! Ennek a FÉNYÉBEN lásd teremtésedet!”
„Az a legszentebb imádság, és az a legszentebb kérés, amit mások érdekében teszel, mert abban Te is benne vagy, hiszen a Te energiád indította el a Mindenség felé.”
„Az emberi lények hitrendszerük alapján más elképzeléssel vannak Istennel, az anyagi javakkal, a pénzzel, és embertársaikkal kapcsolatban. Némelyek azt vallják, hogy ha Istent szolgálják, elvetik az anyagi javakat és a pénzt az ördögtől valónak tekintik. Míg mások elvetik Isten jelenlétét, és csakis az anyagi világra, és a pénzre fordítják figyelmüket. Azt szoktátok mondani, hogy „a pénz az istene”. Miből gondoljátok, hogy Isten energiáját el kell választani a pénztől és az anyagi javaktól? És miért hiszitek azt, hogy Isten csak azokat az embertársaitokat szereti, akik mindenről lemondanak, és a szenvedés révén akarják Őt megtapasztalni? Isten azért adta Nektek az Élet Szent energiáját, hogy megtapasztalhassatok mindent, amit szeretnétek. Egyetlen vágya, hogy az Életet válasszátok, hogy megtapasztaljátok minden szépségét, és csodáját! Miért akartok hát lemondani róla? Miért vonzzátok be életetek tapasztalatai közé a félelem, a fájdalom, a szenvedés, és a bűntudat energiáját? Hiszen már tudjátok, hogy életeteket az energia kölcsönhatásai irányítják, azaz minden energiából áll, akár földi, vagy más valóságok viszonylatában.
Mindkét esetben hibás az elképzelésetek a pénzzel, az anyagi javakkal, és Istennel kapcsolatban!
A pénz, és minden, ami anyagi megnyilvánulás – Isten energiájának a része. A dualitás, a kettősség tükrében csak az egyik végletet vagytok képesek érzékelni? Létetekben hánykolódtok, mint csónak a viharos óceánon. És vajon az óceán, vagy a csónak tehet arról, hogy nem találja a szélcsendes kikötőt? És mert földi valóságotokban minden az Isten Szent energiájából származik, és Isten Szent Teremtését képezi, csak az egyik véglethez tartozhat, a mindent átható Szeretet végletéhez! Ha Istent jónak tartod, a pénzt pedig rossznak, akkor melyik véglet aspektusából teremtesz? Ha csakis az anyagi valóság, a pénz rabja vagy, és Istent elveted, melyik végletből teremtesz? Gondolkodj el rajta, hogy vajon mi akadályozza meg, hogy a bőség állapota a Tiéd legyen? Isten nem akadályozza meg, hogy a Tiéd legyen az egészség, az anyagi bőség, a pénz energiája. Miért tenné? Csakis Tőled függ, hogy megtalálod-e azt az arany középutat, ami lehetővé teszi számodra a bőség kiapadhatatlan energiájának a támogatását teremtésedben. Ez a középút azt jelenti, hogy találd meg belső önMAGadban azt a szeretetet, ami elfogad mindent, és mindenkit Isten teremtett valóságában, és hogy önMagadat annak részeként éld meg. Hogy amit másokért teszel, azt magadért teszed, és amit magadért teszel, az másokért teszed. Mert ezzel szolgálod Isten Nagy Tervét, az emberiségét, és a magadét is EGYben. Hidd el, hogy Isten fizetsége sokkal nagyobb annál, mint amit el tudsz képzelni!
Egy bevásárlóközpont előtt megszólított, és pénzt kért tőlem élelemre a családjának egy aránylag átlagosan öltözött nő. A pénztárcámból kivettem 200 forintnyi aprót, és odaadtam neki. A „véletlen” úgy intézte, hogy a pénztárnál előttem állt a sorban, és mindössze egy üveg olcsó bort tett a futószalagra. Felismertem, és elgondolkodtam a látottakon. Az autóban hazafelé elmeséltem a férjemnek az esetet, és nyugtáztam, hogy mindegy mire költi a tőlem kapott pénzt, az a fontos számomra, hogy örömöt okoztam neki. Nem az én tisztem, hogy ítélkezzek felette. Ha életének e szakaszában az ital jelenti a pillanatnyi boldogság illúzióját számára, én elfogadom, és nem keresem sem az okait, sem a következményeit, sem a felelősségét. Hiszen mindez csakis rá tartozik. Az általam elindított energia, jelen esetben pénz, feltétel nélküli adomány volt, és minden alkalommal feltétel, és ítélet nélküli lesz, amit nem változtathat meg senkinek a véleménye, mert ez az én döntésem.
Hallgass az első érzésedre, ami azt sugallja, hogy segíts, vagy adj a rászorulónak. Ne azon gondolkodj, hogy mire költi, miért kellene adnod, hiszen Te is dolgoztál azért, amivel jelenleg rendelkezel, csak adj, annyit, amennyit adni tudsz. Mert, ha elmulasztod, és nem kap semmit, Te sem kaphatsz semmit, hiszen elmulasztottad a bőségnek azt az örömteli érzését, hogy Te megteheted azt, hogy adj másoknak. Örülj, és légy hálás azért, hogy van munkahelyed, vagy bármilyen más lehetőséged arra, hogy a pénz energiája az életedbe áramoljon, hiszen Te is kaptad, és kaphatsz még abból a forrásból, ahonnan származik a fizetséged. A rászorulónak pedig jelen körülményei között nincsenek olyan lehetőségei, mint neked. Ebben különböztök egymástól.
„Azzá válsz, amit magadról gondolsz. Amennyiben a gondolataid negatív töltéssel vannak felruházva, egy olyan kört hozol létre önmagad számára, amiből a kitörés útját egyedül kell megtalálnod. Jelen életed tapasztalatait meghatározzák a környezetedhez tartozó embertársaid gondolatai és tettei, és előző életszakaszaid tapasztalatai is. Minden mindennel kapcsolatban, és kölcsönhatásban van. Tehát a gondolataid szolgálnak kiindulópontul a tapasztalataidhoz. De a „látható” gondolatok mögött ott rejtőznek a háttérben azok a gondolatok, amelyek észrevétlenül előtérbe léphetnek. Amennyiben ezek a gondolatok erősebb energiával rendelkeznek, meghatározóak lesznek a tapasztalataidra vonatkozóan, azaz prioritást élveznek a teremtésedben. Mondhatnám úgy is, hogy a fals hangok a vezérprímet képviselik a teremtés energiájában, mint a zenekarban. Ezek a háttérgondolatok lehetnek örömteli, reménykeltő, vagy lehangoló, kétségekkel, fenntartásokkal teli tartalommal bírók. Tehát megint csak azt mondhatom, hogy egyedül Te, és csakis Te vagy az, aki megteremtheti önmaga számára a Mennyet, vagy a poklot. Hogyan „csípheted nyakon” a háttérpályán játékban lévő gondolataidat? Na, ez az, ami figyelmet, gyakorlást, és kitartást igényel.”
Amennyiben figyelmet szentelsz arra, hogy a számodra fontos, előtérbe helyezett gondolataid milyen rendszert, programot hoznak létre az általad fontosnak tartott teremtésed érdekében, és érzékeled a háttérzajként futó gondolatmintákat, és a mögöttük megbúvó érzések energiáját, akkor képes leszel változtatni a háttérből zavaró programokon. Megváltoztathatod a háttérben futó gondolatfolyamok programjait. Elsősorban meg kellene vizsgálni, hogy milyen érzések motiválják. Melyik véglet energiája felé húznak: a félelem, vagy a szeretet irányába. Ha a félelem energiája az erősebb húzóerő, akkor van értelme a változtatásnak. Ha szeretet felé irányulna, de fellelhető valamiféle kételkedés, stb., ismétlődő gondolatminta, akkor lehet a szeretetből kiinduló megerősítésen dolgozni, például megváltoztatni a nem kívánt ismétlődő gondolatmintát. Ez a háttérprogram lehet akár a napi teendőiddel kapcsolatos megoldatlan feladat, vagy bármi, de lehet olyasmi is, ami a teremteni kívánt lehetőséggel kapcsolatban azt sugallja, hogy:
1. Nincs pénzem, hogyan lehetséges?
2. Miért pont nekem sikerülne?
3. Ha nem sikerül?
4. Lehet, hogy túl sokat kívántam?
5. Ha megkapom, elmondjam-e másoknak?
6. Nem ártok ezzel másoknak? stb.
Ismétlődhetnek a zavaró gondolatok, szavak, vagy hosszabb, különálló mondatokként is. A lényeg az, hogy próbáld megtalálni, mert csak akkor tudsz változtatni rajta. Például így:
1.A mindenség bőségenergiája kifogyhatatlan. Amit kérek, vagy teremteni szeretnék, csakis Isten tudja, hogy annak mi a számomra legjobb és legmegfelelőbb módja. Szabad akaratot, és döntési jogot kaptam Tőle, amivel élni kívánok úgy, hogy teremtésemmel áldást hozzak saját, és embertársaim életébe.
2.Teremtésemben biztos vagyok, mert hiszek az Isteni Gondviselés Szeretetében, és magamban. Tisztelem a bennem lakozó Isteni valómat, és tudom, hogy megérdemlem azt, amit teremteni kívánok, mert életembe, és embertársaim életébe áldást hoz. Harmóniában vagyok a Mindenség Energiájával.
3.Istenbe vetett erős hitem segít abban, hogy higgyek önmagamban, teremtésem sikerében, amivel áldást hozok önmagam, és embertársaim életébe. Mert élni kívánok a szabad akaratom jogával, amit Tőle kaptam. Teremtésemet a Gondviselő Szeretetre bízom.
4.Teremtő Istenem méltónak tart az életre, mert megajándékozott az élet Szent Energiájával, és bőségével. Megérdemlem, és méltó vagyok arra, amit szabad szándékom által teremteni kívánok, mert áldást hoz mindannyiunk életébe. Így van, mert a bőség energiája minden ember számára elérhető szabad szándéka szerint.
5.Minden gondolatomat és érzésemet átadom a Szent Isteni akaratnak, és Célnak, ami a földi életbe hozott. Azért, hogy megteremthessem a legjobb, és legmegfelelőbb lehetőségeket, amelyek önmagam, és embertársaim életében áldásként mutatkoznak. Isten Szerető Gondviselése megmutatja a lehetőségeket, és az utat, mert bízom benne.
6.Hálás szívvel köszönöm a Mindenség támogató energiáját, mert a tiszta szeretet érzésével küldöm teremtésem következményeként azokat a lehetőségeket az embertársaimnak, amelyek áldást hozhatnak az életükbe. Saját döntéseimért vállalom a felelősséget, együtt, és harmóniában teremtek a Mindenség Energiájával.
Szeretném megjegyezni, hogy az előzőekben leírtak nem mantrák. Megerősítések, amelyek csakis akkor működnek, ha a szívtérből nagyon tiszta szándékkal, a belső, mély Lélek-érzésből fakadnak, és Fényeként sugározzák az Áldást és a jó szándékot minden létező felé. A benned áramló Isteni energiával megáldhatsz mindent, és mindenkit, hiszen Isten része vagy. Amennyiben úgy érzed, hogy a megerősítések működnek a teremtésed folyamatában, a megrekedt energiákat kilendítik a diszharmónia állapotából, és érezhetően elindul a támogató energia – aminek a jeleit érzékelni fogod, ha lelki nyitottsággal várod – akkor ezt a gyakorlatot alkalmazd. Ha ez a gyakorlat nem vezet el az általad megvalósítani kívánt eredményhez, akkor választhatod a fordított – cselekedet, gondolat, szó- folyamatot. Például: házat szeretnél építeni, de az anyagi támogatás még nem jelent meg az életedben. Cselekedj úgy, hogy gondolataiddal, szavaiddal támogasd cselekvésed folyamatát. Figyelmedet irányíthatod arra, hogy szép házakat nézel meg, eladó telkeken vizualizálhatod vágyad tárgyát – a házadat – gondolataiddal és szavaiddal támogatva. „A telken itt helyezkedik el a házam, ablakaiból szép kilátás nyílik a kertre, ami színes bukszusokkal, fákkal, virágokkal tarkítja a látványt, stb. Amikor felébredek, minden nap láthatom a Napfelkeltét, és a kertem varázslatos látványát, ami a szépséget és harmóniát sugározza.” Amikor cselekedni kezdesz az általad kijelölt cél érdekében, egy olyan útra lépsz, amelyen pozitív, építőjellegű gondolataid és szavaid megerősítik, támogatják teremtésed energiáját, amennyiben nem kezdesz el kételkedni célod elérhetőségében. A Mindenség Forrásenergiája csak a konkrét, és egyértelmű elképzeléseket támogatja! A kétségből teremtett dolgok hasonló eredményt hoznak létre, mert valamelyik háttér gondolatprogram az elindítója. Légy résen! Csípd nyakon a zavaró gondolatcsomagokat, és írd újra! Cselekedj úgy, hogy tetteidhez új gondolatokat társítasz. Mindezt mondd ki szavakba foglalva, amelyekből kiindulva elindul az általad várt új, kreatív, teremtő gondolatok energiája. Tedd ezt olyan gyakorisággal, hogy az agyad szinapszisai létrehozhassák azt a „kitaposott ösvényt”, ami az általad elérni kívánt célhoz vezet.
Szeretnélek figyelmeztetni valamire. Az általam, és bárki más által leírt gyakorlatok mindössze javaslatok, iránymutatóak, nem kőbevésett dogmák, amelyektől nem lehet eltérni! Egyedi, és megismételhetetlen vagy! Ezt tudnod kell. Ebből adódóan a saját kreativitásod, elképzelésed általi gyakorlatokat alkalmazd, mert az csak a Tiéd, spontán, nem kell bemagolnod mások szavait. És mivel Tőled származnak, a Te Szent és őszinte érzéseidet tükrözik, megtalálják az egyensúly állapotát Isten Teremtett valóságában. És megkapják azokat a támogató energiákat, amelyek a számodra a legjobb és legmegfelelőbb alternatívákat kínálják.
Volt már arra példa, hogy megpróbáltad analizálni a gondolataidat?
Honnan származnak?
Miként kerültek az elmédbe, mi volt a kiindulópontjuk? Eredendően csakis tőled származnak?
Környező valóságod életed minden pillanatában hatást gyakorol a gondolataidra. Befolyásolja, alakítja világképedet, nem beszélve azokról a szándékosan keltett hatásokról, amelyek manipulatív irányultságúak. A félelem, a gyűlölködés felé irányítják gondolataidat, hogy állást foglalj, véleményt nyilváníts, ami maga az ítélkezés, ha nem veszed észre idejében a mögöttes szándékot. Hogyan változna az életed, ha Te magad uralnád saját gondolataidat ahelyett, hogy mások befolyásolnák az elmédet? Ha teret adnál saját gondolataidnak, és a prioritást a teremtő gondolataid vennék át ahelyett, hogy mások értékítéletére támaszkodva éled életedet, nem éreznéd magadat szabadabbnak? Az elméd tele van olyan gondolatokkal, amelyek mások igazán, mások tapasztalatán és értékítéletén alapulnak. Ez az energia sugárzik a médiából, a munkahelyi „jól informáltak” szájából, stb. Társasági lények vagyunk, ami azt jelenti, hogy nem vonhatjuk ki magunkat a környezetünk teremtő energiájából. Viszont megteheted azt, hogy a szeretet végletéből közelítesz minden manipulatív energiához. Például válaszolhatod azt, hogy „Ne haragudj, de én nem nézek hasonló tartalmú adásokat; nem foglalkoztatnak ezek a kérdések; az én életem békésebb anélkül, hogy ezekkel a dolgokkal foglalkoznék, tiszteletben tartom a te meggyőződésedet, de kérlek, beszéljünk valami vidámabb témáról,”stb. Nézz magadba, és gondolkodj el rajta, hogy attól, ha mások önzőnek tartanak, mert nem segítesz nekik gyűlölködni, nem üvöltöd velük együtt a farkasok dalát, attól boldogtalanabb leszel?
Egy képzeletbeli szituációban szemléltetem az energiarablást, ami halmozott energialopás is lehet, ha megengeded, és valljuk be, hogy már sokszor megéltük.
Képzeletbeli embertársunk egy dolgos hétköznap után bevásárló kocsiját tolva arra koncentrál, hogy kiválassza azokat az élelmiszereket, amelyekkel kielégítheti családja igényeit. Arra gondol, hogy egy kellemes, és meghitt estét tölt szeretett családjával, amihez finom vacsora társul. Feltűnik egy ismerős a bevásárló sorok között, akit a háta közepére sem kívánna, mert már ismeri a beszélgetés irányultságát. Az egyik verzió szerint nem akarja észrevenni a felé igyekvő ismerőst, és gyors léptekkel eltűnik a sorok között, arra gondolva, hogy „remélem nem vett észre, mert sem időm, sem türelmem nincs a panaszáradataira”, megkönnyebbül, és folytatja a vásárlást. Amit nem sejt, hogy energiavámpírunk kitartó. Pár perc múlva újra megjelenik, elé toppan, és hangosan üdvözli gyanútlan embertársunkat. Már nincs mit tenni, követi a társalgás megszokott sémáját, kellemes érdeklődés formájában. De hiába adja fel a kérdést tudatosan: „Ugye jól vagy? Mert remekül nézel ki.” Energiavámpírunk belekezd a monológjába. A gyereket bántják az iskolában, a tanárai minősíthetetlenek, a munkahelye kész elmebaj, a főnöke egy idióta, és milyen drágák a termékek az áruházban. „És nézd meg, hogy mennyi mindent vásárolnak. Lopják ezek a pénzt?” És mivel ő nagyon „jól értesült”, azt is elmondja „dióhéjban”, hogy mitől nem működik az egészségügy, és kik azok, akik ellopnak az állampolgároktól mindent, lehetetlenné és kétségbeejtővé téve életüket. De ez még semmi, mert az időjárás is olyan borzalmas, állandóan valamilyen front van, és fáj a feje, magas a vérnyomása, stb. Gyanútlan, jóhiszemű embertársunk, aki vásárolni indult, hogy szebbé, melegebbé tegye egy finom vacsorával családja és önmaga estéjét, a beszélgetés közben kezd fáradni. Arra gondol, hogy megkérdezze szenvedő ismerősétől: „Segíthetek valamiben?” De erre nem kerül sor, mert „szenvedő, agyongyötört” ismerőse a nyakába tette a gondolatainak az elementáljait, energiáját megcsapolta, és elégedetten odébbáll. Embertársunk ott áll a bevásárló kocsijával, és fáradtnak, farkaséhesnek érzi magát, gyorsan letudja a vásárlást, mert elfogyott a türelme. Otthon türelmetlen a gyerekeivel, férjével, érzi, hogy zaklatott, és csak eszik, és eszik, hogy pótolja az elrabolt energiát. Szélsőségesebb esetben minden semmiségért megjegyzést tesz, vagy rászól a családtagjaira, amit egyébként nem így tervezett. Csak egy szeretetteljes, meghitt estét tervezett a számára kedves családjával, amíg nem találkozott a „kísértést” jelentő energiavámpír ismerősével, aki a hiányérzet energiájával megcsapolta az ő energiáját. És a kísértés a szituációban van. Pontosabban abban, hogyan reagál, hogyan dönt az adott helyzetben. Felvállalja e döntésének a következményét, ami esetleg a barátság mellőzéséhez vezet? Ez persze csak az egyik szélsőségből adódó döntés, mert számtalan döntési variáció lehetséges. A kérdés minden esetben az, hogy vállalja-e a felelősségét az adott döntésének.
Ismerős az eset?
Az a koncepció, hogy nincs elég pénz, nincs elég idő, nincs elég szeretet, nem elég jók a körülmények, az időjárás, semmi nem elég jó, és semmiből nincs elég, ami jó, újra és újra megteremtik azt a valóságot, amit jelenedben érzékelsz. Ha változtatni szeretnél rajta, akkor a hozzáállásodon kell változtatnod, mert például az időjárást nem tudod megváltoztatni. De viszonyulhatsz hozzá úgy, hogy hasznos az eső, mert szükséges a növényeknek, stb. Ha elégedetlen vagy a pénzügyi helyzeteddel, az további hiányt idéz elő, vonzz be az életedbe. Bármennyire is próbálkozol megteremteni a saját életedben az áhított pozitív változásokat, nem sikerülhet, bármennyit gyakorolsz napi szinten, mert mások gondolatai visszhangzanak az elmédben vonatkoztatási rendszerként, háttér programokként. Akkor lesz meghatározó és egyértelmű, konkrét célra mutató az erőd, energiacsomagod, ha abból a hitrendszerből táplálkozik, ami semleges energiákat hoz létre, és csakis a Tiéd. Akkor lesz meghatározó a saját alapgondolatod, ami bevonzza a támogató energiákat a teremtésedbe, ha letisztítod magadról azokat az energiákat, amelyek nem tartoznak hozzád.
Ez a könyv Rólad szól, Neked szól. De hidd el, hogy én is dolgozom a saját beidegződött sémáim, szokásaim megváltoztatásán miközben írom e sorokat Neked. Mondhatnám azt is, hogy együtt dolgozunk, segítünk egymásnak. Még dohányzom, amiről le tudnék mondani, de a saját füstömbe való burkolózás sok esetben segít, hogy kivonuljak egy-egy beszélgetésből, helyzetből. Ez nem mentegetőzés, megmagyarázása annak, hogy miért vált szokásommá a dohányzás, mindössze arról szól, hogy szembe kell néznem azokkal a háttérgondolatokkal, tartalmakkal, amelyek még fenntartják ezt a függőséget. Dolgozom azon, hogyan vonuljak ki bizonyos számomra nem kívánt helyzetekből a cigaretta nélkül. Amikor valaki betegségére, vagy bármilyen hiányra (pénzre) hivatkozva panaszkodik a külső környezetét okolva – gazdasági, politikai, vagy vallási érdekekre hivatkozva – és azt próbálja belém sulykolni, hogy féljek, akkor már sok válasz zsigerből jön. Ki merem mondani, hogy a „feldobott” téma már engem nem érdekel, és nem foglalkozom vele. „Félj egyedül”, ha ez neked jó, de engem hagyj ki belőle, vagy egyszerűen elvágom a negatív irányultságú beszélgetés szálát, más témát felkínálva. Már nem érdekel, hogy ki mit gondol, mond rólam, és az sem, ha elveszítek egy barátságot, mert tudom, hogy ez mindkettőnk javát szolgálja hosszú távon, hiszen egymás tanítói vagyunk. Megértettem, hogy a mérleg nyelveként működve egyensúlyom, és a belső harmónia állapotát csakis úgy tarthatom fenn, ha életem Szent pillanatainak a tudatos megélésére fordítom minden energiámat. Én döntöm el, hogy milyen energiatartalmakat engedek az életembe. És semmi, de semmi nem ér annyit, hogy egyetlen ránc is kialakuljon az arcomon mások szembenállása, küzdelme, befolyása miatt, akárhonnan harsogná is felém. Szabad szándékommal élve áldást küldök a Teremtés minden Létezőjének, ami azt jelenti, hogy tiszteletben tartom az Élet Szentségét, és elfogadom, hogy a Teremtésben minden helyzetnek és körülménynek Oka és Célja van. Nem az én tisztem, hogy ítélkezzek, és címkézzek; igaznak, vagy hamisnak minősítsek dolgokat a saját igazamat hangoztatva. Hiszen az igazságnak megszámlálhatatlan aspektusa van. Az élet szépsége és öröme minden pillanatban az enyém, mert csakis a döntéseimtől függ. A Te döntéseid pedig Tőled függnek, mert életed minden Szent pillanata a rendelkezésedre áll.
„Az imádságnak, és a fohásznak csak akkor van foganatja, ha a legtisztább, legmagasztosabb és legszentebb érzések vezérlik, melyek megérintik Isten Fényét. Isten azt akarja, amit Te. Hiszen az életed, és a szabad szándék gyakorlása a legnagyobb ajándéka, amit adhatott Neked. Hogyan válhatnál alkotó, teremtő lénnyé, ha egyfolytában utasítgatna arra, hogy mivel rendelkezz, mit cselekedj. Hiszen megkaptad annak a lehetőségét, hogy Testben-Lélekben- Szellemben fejlődhess, növekedhess, nemesedhess, úgy, hogy közben nem kell lemondanod semmiről, ami boldogsággal és örömmel tölthet el Téged és Embertársaidat. Elég, ha az elmédet megtöltő saját és mások hite általi gondolatokat megváltoztatod. Megteheted, amennyiben megvizsgáltad a hitrendszeredet, azon meggyőződéseidet, amelyek a szokások, értékítéletek sémáit, és mások általi felcímkézett valóságodat alkotják. Ha úgy érzed, itt az ideje annak, hogy megváltoztasd a nézeteidet, tedd meg, hogy azzá válj, Aki Valójában Vagy. Fejlődésednek ez a lényege.”
Csehiné Szilágyi Éva