„Tudják, a tudatosság korának időszaka nagyjából 1413-ban kezdődött, és az első ötöde a 19. század negyvenes éveiben, 1840-45 körül járt le. Fontos időszak volt ez a negyvenes évek, mert akkoriban a világ fejlődését ösztönző erők előre láttak egyfajta jelentős válságot. Külsőleg, a külső életben ez a válság lényegében abban nyilvánult meg, hogy a modern kor úgynevezett liberális eszméi éppen ezekben az években bontakoztak ki virágkorukba. […] Ha 1845-öt vesszük, és hozzáadunk 33 évet, akkor 1878-at kapjuk (Michael, mint korszellem működése megkezdődik); nagyjából azt az évet érjük el, ameddig az emberiségnek ideje volt, hogy a negyvenes évek eszméinek valóságába beilleszkedjen. Ez valami rendkívül fontos dolog a modern emberiség történelmi fejlődésében, és az, hogy az ember képes legyen megragadni ezeket az évtizedeket, amelyek a negyvenes és a hetvenes évek között fekszenek. A mai embernek ugyanis teljesen tisztában kellene lennie ezekkel az évtizedekkel. Tudomásul kellene vennie, hogy ezekben az évtizedekben, a negyvenes években kezdtek az emberi fejlődésbe absztrakt formában beáramlani az úgynevezett liberális eszmék, és az emberiségnek a hetvenes évek végéig volt ideje arra, hogy ezeket az eszméket felfogja, és a valósághoz kapcsolja. Ezen eszmék hordozója a polgárság volt, de elhibázták a célt. Van valami roppant tragikus ebben a 19. századi fejlődésben. […] Amikor a hetvenes évek végén a burzsoázia nem értette meg a liberális eszméket a politikai szférában, amikor Michael arkangyal, mint korszellem megjelent, akkor nyilvánvalóvá vált, hogy azok az általam is jellemzett erők, amelyek ebben az időben beavatkoztak az emberiség fejlődésébe, először sötétséget terítettek ezekre az eszmékre. És ezt nagyon világosan láthatják, ha nagyon akarják. Mennyire másképp gondolkodtak az emberek a politikai élet szervezéséről a negyvenes években, mint ahogyan az a tizenkilencedik század végén az egész civilizált világra átragadt! Nincs nagyobb ellentét, mint az 1840 és 1848 közötti évek eszméi, amelyek ugyan elvontak voltak, de elvont voltukban tele voltak fénnyel, és a között, amit a 19. században a föld legkülönbözőbb területein “az emberiség magas eszményeinek” neveztek. Amit napjainkig az emberiség magas eszményeinek neveztek, egészen addig, amíg az emberiség e magas eszményeitől vezérelve bele nem zuhant a katasztrófákba.”
Részlet Rudolf Steiner: „Történelmi szimptomatológia“, (GA185) című előadásciklusából