“Köszönetet mondok Neked, hiszen a túloldalon Te is jóváhagytad ezt az írást, igen, velem voltál Lélekcsaládom tagjaként, és a jelenben az én feladatom az, hogy segítsek emlékezni.
Most valószínűleg arra számítasz, hogy lerántom a leplet a nagy Misztériumról, Isten teremtésének nagy titkáról, de hidd el, hogy nincs titok, mert a titkot benned rejtette el, magadban találod meg… Remélem, hogy folytatod az olvasást. Tudod, a megvilágosodás egy pillanat műve, de sok-sok leélt élet tapasztalatának következménye. Tőled függ, hogy mennyi lelki „muníciót” gyűjtesz Lelked vándorlásainak tapasztalataiból. Valószínűleg hallottál már róla, hogy a felemelkedés útja nem tükörsima, akadnak rajta kavicsok, kövek… Nyugodj meg, hegyeket nem kell elmozdítanod, hogy tovább haladhass, és az angyalok sem dobálnak kövekkel. Mondhatnám úgy is, hogy (embertársaid által) megingathatják a hitedet, amit nevezhetnék kísértésnek, próbatételnek, megmérettetésnek… Nem a „haragvó nagyszakállú” Isten, aki büntet, ítélkezik, megteszi azt az ember egyedül is… A kísértéstől és a gonosztól sem Ő menthet meg, mert az ember csakis magát mentheti meg önmagától, a benne lakozó árnyéktól.
Az állhatatosságodtól, önmagadba vetett hitedtől függ, hogy átlépj minden utadba kerülő akadályt, hogy elérd a célod, életed Mesterévé válj.
Az önmagadba vetett hited, az Istenbe vetett hited is egyben! Hiszen Ő a Teremtésében szeretettel, a beléd vetett bizalmával, a szabad akarat ajándékával engedett utadra, hogy azzá válj, akivé szeretnél válni…”
