Részlet A Teremtés Misztériuma c. könyvemből:
Az emberiség „egy” beavatkozás miatt egyoldalú fejlődési folyamatát éli, mert túlfejlesztette az agyi funkcióit, és visszafejlesztette spirituális érzékeit. Agyának egyoldalú túlfejlesztése miatt az ész emberévé vált, ami a földi valóságra való orientáltságot, irányultságot jelenti. Mindez nem jelentene negatívumot, ha nem homályosítaná, fedné el előle az Istenétől ajándékba kapott tisztánlátását, mellyel közvetlenül a felső világokhoz, dimenziókhoz kapcsolódik. Így az ember hézagot teremtett saját fejlődésében az érettséghez, a tudatosodáshoz vezető útján. Elcsökevényesedett tobozmirigye nem alkalmas közvetlen kapcsolatra a magasabb valóságokkal, Isteni valóságával, Lelkével, így kirekesztette magát a Teremtés harmóniájából, leláncolva magát a földi sűrű anyagi valóságba. Ezért számtalan felnőttkorba jutó ember teljesen elveszíti a gyermekkorban birtokolt hitét, nyitottságát, tanulmányai után kilépve az életbe teljesen az alapoktól kezdve építheti önmagát, ha az önmegismerés útján az Igazságot keresi. Hiszen Jézus is erre hivatkozva mondta, hogy csak gyermeki nyitottsággal juthatunk be országába, ami manapság hiányzik embertársainkból. Az ember hitrendszere eltorzult, hiszen a vallások által terjesztett tanítások is torzulásokat szenvedtek az idők folyamán. Értelmezhetetlenné és tévessé vált, formális, ceremoniális az egyházi hit, amelybe hirdetői kapaszkodnak. A művi nyugalom és a biztonság hamis illúziója, melybe beleringatják magukat a hívők. Az illúziója a Mennybe jutásnak, és a földi előnyök elérése az, amit imádságaik, templom látogatásaik által kívánnak elérni. Ha már a vallásról esik szó, jut eszembe:
Két esetet szeretnék leírni, ami számomra kiábrándító, de tanulságos. Egy keresztelőn voltam 2018 májusában, családunk két angyali teremtményének a keresztségbe való felvételén. Mielőtt rátérnék a lényegre, jelzem, hogy két hetes koromban én is felvételt nyertem a keresztségbe, azaz megkereszteltek. A gyermekek keresztelési ceremóniája alatt az egyházát képviselő pap legalább tízszer említette az ördög és a sátán nevét, miszerint a keresztségbe való felvétel, és a hívek segítenek majd élete folyamán a gyermeknek, hogy ne ragadja el az ördög, és ne kísértse meg a sátán. Feszengve ültem a templomi padon, és az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy vajon az atya kinek a szolgája, hiszen ahol a figyelem, oda összpontosul az energia? Már-már úgy éreztem magamat, mintha egy horror film résztvevője lennék. Vajon tisztában van vele az atya, hogy minden ember a saját ördögét és sátánját teremtheti meg? A félelmet, és ezt a hitet próbálta erősíteni a hívekben? Hiszen ahol az ember figyelme van, oda összpontosul az energiája.
2018 a keresztelők éve volt családunkban. Szeptemberben ismét sor került a család egy újabb angyali jövevényének a keresztelésére. A szertartás után Istentiszteletet következett, ami egy idő után a gyűlölködés propagandájának a köntösét öltötte magára. A nagytiszteletű úr ugyanis fennhangon kijelentette, hogy: „… migránsok ne jöjjenek ide, és ne kiabálják, hogy Allah akbar!”
Vajon Isten „alázatos” szolgája elfelejtette Jézus legfontosabb üzenetét: „Szeressétek egymást”, ami azt jelenti, hogy fogadjátok el egymást?
Netán ez a témakör kimaradt az ő teológiai oktatásából?
Vagy hiányzott azon a napon, amikor oktatója Jézus e fontos üzenetéről beszélt?
Szó nélkül felálltam és kimentem az imaházból…
A fentiekben leírtak is arra utalnak, hogy a felemelkedés Útja valójában egy keskeny ösvény, tele kihívásokkal, kísértésekkel…
Őszintén remélem, hogy a vallást képviselő Isten szolgái között akadnak még olyan személyiségek, akik az egységre, a békére, egymás tiszteletére, szeretetére biztatják híveiket. Erősítve nyájukban a törekvést arra, hogy elfogadóak, könyörületesek, együttérzőek legyenek minden emberrel. Tiszteljék egymásban az Isteni szikrát, hiszen mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Felemelő érzés, amikor egymást így köszöntik: „Áldás, békesség”, egy másik vallás-életfilozófia képviselői pedig a Namaste-vel üdvözlik egymást, ami azt jelenti, hogy a bennem lakozó Isten köszönti a benned lakozó Istent…
Csehiné Szilágyi Éva