„Ha annyira vágytok a szabadságra és az örömre, miért nem veszitek észre, hogy nem magatokon kívül kell keresnetek? Jelentsétek ki, hogy szabadok vagytok, hogy örömben éltek, és valóban úgy lesz! Cselekedjetek úgy, mint akiknek birtokában van a szabadság és az öröm, és valóban a tiétek lesz!”
Richard Bach
Amikor Isten felosztotta Önmagát részeire, tudta, hogy a Szeretete révén úgy ismerheti meg Önmagát részei által, ha megteremti a szeretettel ellentétes energiát – a félelmet. Ez a dualitás, kettősség tette lehetővé, hogy végletein belül megtapasztalhatóak legyenek az ember számára a szeretet árnyalatai. A dualitás elsődleges megállapítása szerint: a félelem a szeretet túlsó véglete. Így a földi valóság e kettős viszonylagosságában Isten létrehozta Önmaga ellentétét. A félelem energiájából eredő gondolatok létrehozzák azokat lehetőségeket, amelyek megvalósítják variációinak formáit a fizikai síkon. A szeretetenergia által táplált gondolatok úgyszintén létrehozzák a hozzájuk tartozó árnyalataiknak megfelelő anyagi valóságokat.
E kettősség földi valósága érzelmei által a lélek vándorát, – az embert – hosszú időre a Földhöz kötötte. Mindaddig „futja” életeinek megszámlálhatatlan köreit, amíg fel nem ismeri önmagában Teremtőjét. A nagy cél az: hogy az emberi lény megtalálja önmagában Istenét, és felismerje saját érzéseiben az Ő tiszta szeretetét. Így az ember e kettősség világában az érzelmeinek megfelelő szélsőségek által képzeletvilágában megteremtette saját árnyékát, – a sátánt, mint Isten ellentétét. Minden emberi cselekedet következményét így Isten vagy sátán ösztönzésének tulajdonította, felelősségét rájuk testálva. Miközben saját belső félelemenergiája sátáni tettekre csábította, ugyanez az energia Istenfélővé változtatta, amit az egyház is erősített benne. Ahhoz, hogy az emberi lény megtapasztalhassa, tudatosítsa magában, hogy Ki is ő valójában, a tiszta szellemi világból alá kell szállnia a Fény és az árnyék birodalmába, a dualitás valóságába. Életköreiben a dualitás végleteihez alkalmazkodva számtalan lehetőségből választva eljut tapasztalatai révén arra a pontra, hogy már tudatában van annak, hogy Ki NEM akar lenni. A viszonyítási alapot minden esetben embertársaiban találja meg, akikben a kettősség energiája tükröződik számtalan variációban.
Szellemi Mesterem üzenete:
„Teremtődtől kapott szabad választásod teszi lehetővé, hogy szabadon teremtsd a létedet, hogy megtapasztald önmagad, és a benned lévő Isteni Szeretet felismerve tudatosítsd magadban, hogy részeként az Egésznek a dolog természetéből fakadóan Te vagy Isten maga. A Te elhatározásod tette lehetővé az emlékezést arra, honnan származol, Ki vagy, hogy visszatalálj Teremtő Istenedhez. Mindez a Te érdemed, mert arra is ráeszméltél, hogy birtokában vagy a Tudásnak Isten részeként, és életed feladatának a nagy része abból áll, hogy emlékezz, rátalálj önmagadra, és emlékeztesd embertársaidat az önmagukra ébredés folyamatában. A Mesterek, Tanítók, akik a földi megtestesülést választották, hogy átadják tudásukat az emberiségnek, ismerték a dualitás viszonylagosságában rejlő titkot – Ők a szeretetet választották, ami az elfogadás, megbocsátás, hála és könyörületesség energiája. Bár születésük előtt tisztában voltak eljövendő életük körülményeivel, és a következményekkel, feladatukat teljesítették. Embertársaik a hála és köszönet helyett kínozták, máglyára vetették, keresztre feszítették őket, ők mégis megbocsátottak, szerették a gyilkosaikat. Mindazok, akik megölték Isten Küldötteit, Isten Törvényeire, elrendelésére hivatkozva tették, az Ő nevében. Miért kapott volna szabad akaratot az ember, ha Isten előre elrendelte volna, hogy mi a helyes, és mi a helytelen? Miért kapta volna az emberi lény a szabad akarat ajándékát, ha eleve Isteni elrendeltetés lenne az eredendő bűn, amiért elítélhet, pokolra kárhoztat? Vajon így szeretné Isten megtapasztalni Önmagát részei által? Ebben nincs semmi ráció! Ilyen primitív lenne Isten Teremtésének a célja, hogy megfossza részeit, gyermekeit, és általuk Önmagát a szabadon választott tapasztalás esélyétől? Hiszen minden emberi lény megtapasztalja cselekedeteinek az eredményét, bármi is legyen az. Nincs megfosztva a fejlődés lehetőségétől, hogy megteremthesse önmagát, mindössze emlékeznie kell belső Igazságára, ami eleve adott. Az embernek nincs szüksége Isten ítéletére, büntetésére, ahhoz, hogy pokolra jusson, hiszen megteremti önmaga számára a félelem energiája által keltett gondolatokkal, tettekkel saját purgatóriumát, amiben szenvedhet. A mindenkori földi helytartók, akik Isten szolgáinak vallják magukat, a vallás köntösébe bújtatott hatalmi törekvéseknek megfelelően kinyilatkoztatták Isten nevében, hogy az ember eredendő bűnt örökölt Ádámtól és Évától, miután kiűzettek a Paradicsomból, mert belekóstoltak a tudásba, ami szintén Isten ajándéka. Istenfélővé változtatták az embert, a félelem börtönébe zárva, mert belesulykolták, hogy ha nem engedelmeskedik Istenének, akkor elkárhozik, pokolra kerül. Ha ez nem Istenkáromlás, Isten kigúnyolása, akkor miféle kapcsolatot feltételez az emberi lény és Teremtője között? Hiszen vallási vezetőitekről nem feltételeznétek, hogy Isten nevében félrevezetnek Titeket? Akkor mi a célja a félelemben tartásnak? Kit szolgálnak, ha minden törvényük, kinyilatkoztatásuk a félelem energiájából táplálkozik? Gondolkodj a szíveddel, és kérdezd meg magadtól, amikor valaki arra késztet, hogy félj: az Isteni szeretet tenne ilyet? A válasz minden esetben megérkezik, a béke, harmónia csöndjében.“
A pokol, melyet az ember az elégedetlenségével, a hiányérzetével, irigységével, gyűlölködésével teremt magának, – a szeretet, az öröm és a boldogság ellentéte. Az elmulasztott lehetőségekből eredő beteljesületlen élet. A pokol nem egy Isten által létrehozott hely a bűnös lelkek számára. A pokol az ember által létrehozott belső dimenzió, ahol saját árnyai lakoznak. Saját érzelmei és gondolatai, cselekedetei visszahatásai miatt megéli a félelem energiája általi gyötrelmet és kínokat. Földi megtestesülése alatt hozza létre saját belső gyötrelemmel teli valóságát, ami megteremtődik számára a fátyol túloldalán is, ahová halála után érkezik. Hogy miért építette fel a vallás ezt a félelmen alapuló teológiát? Miért riogatja híveit Isten büntetésével? Valószínűleg azért, hogy az emberi lény ne keresse önmagában Isten szeretetteljes valóságát, magát Isten jelenlétét, saját Mennyországát. Titokban maradjon előtte Isteni teremtő mivolta, hogy a hatalmi céloknak megfelelően kordában lehessen tartani. Nem Isten címkézi fel a túlvilági valóságokat az érkező lelkek számára, megteszi azt saját szabad akarata által az ember egyedül is. Isten nem bosszúálló, ez a fogalom csak az ember szótárában létezik. Az Isteni szeretet feltétel nélküli, ami garancia arra, hogy az ember ne gyötrődjön örökké saját kínzó, önmaga által teremtett poklában. Az ember saját szabad szándéka az, ami lehetővé teszi, hogy megszüntethesse elkülönülését Istenétől. Isten nem alkot szabályokat, nem kategorizálja az emberi lényeket jó/rossz, helyes/helytelen címkéket ragasztva rájuk. E fogalmakat, szabályokat az ember alkotja azért, hogy viszonyítási alapja legyen ahhoz, hogy miként cselekszik. Amennyiben tudatába kerül tettei következményeinek, Lelkének belső erkölcsi sugallatai elindítják azon az úton, ahol megtalálhatja a harmóniát, ha képes felelősséget vállalni tetteiért.
Szellemi Mesterem üzenete:
„Minden, ami az emberi lény életében történik, amit tapasztalata által él át, csakis attól válik helytelenné ,vagy helyénvalóvá, ha megállapításként kijelenti. A kimondott szavak energiájával támogatja, erősíti hatását. A vonzás törvénye által azt is bevonzza az életébe, amivel szemben áll, nem ért egyet, mert minden esetben az érzelem energiája az elsődleges a teremtésében. A természetéből fakadóan semmi sem helytelen vagy helyes, hiszen Istentől származik. Minden megnyilvánult földi élet ritmusa harmóniában van a természet törvényeivel, és a Mindenség energiaáramlataival. Isten Teremtéstörvényeibe harmonikusan illeszkednek a természet törvényei, amit csakis az ember zavarhat meg saját belső diszharmóniája által. A Föld faunájában és flórájában minden élet a természet törvényeinek a ritmusát követi, beleilleszkedve a nagy Isteni Tervbe. Vajon érzitek Gaia gyengéd szeretetét, ami az ember felé irányul? Körbeölel Titeket, mint anya a gyermekét, a szépségével, táplál, és óv Benneteket.Találsz-e valamit, ami gyengédebb volna Gaiánál? Az emberiség mégis kegyetlenül kifosztja, kizsigereli a természetet, miközben úgy tesz, mintha semmi köze sem lenne hozzá, elhárítja döntései felelősségét.”
Az emberi lény másik nagy feladata földi létében az, hogy együttműködjön Gaia energiáival, beleilleszkedjen a természet ritmusába. Amennyiben tisztul a látásmódja az emlékezete által, tudatában lesz a Teremtés Törvényeinek igazságával, és a Föld támogató energiája is hozzájárul ahhoz, hogy életének teremtőjévé váljon. Hiszen már tudja, és megértette, hogy a természeti csapásokat nem Isten méri az emberiségre, hanem valamelyik természettörvény érvényesülése, visszahatása. A szeretet energiájából táplálva érzelmeit, gondolatait, tetteit, eltűnnek életéből a kételyek, az aggodalom, és minden, ami a félelem energiájából indult ki. Eléri azt a szabadságot, melyben az Övé a béke, az öröm, a belső harmónia, a tudás és bölcsesség, ami által Lelke megvalósult Lényévé válik, mert ez a Lélek Célja, ami Isten Terve is egyben az emberi lénnyel. És ha nem tudtok hinni mindebben, akkor Istenben sem sikerül hinnetek.”
„Az Isteni Gondviselésbe vetett bizalmatok életre hívja bennetek azt a hitet, ami emlékeztet Isten legszentebb ajándékára – a feltétel nélküli szeretetre – és Isten legmagasztosabb ígéretére, hogy korlátlan lehetőségekkel, és teremtő energiával rendelkeztek.”
„Gondolod, hogy az emberi lény életébe véletlenül kerülnek a betegségek, viszontagságok? A kihívások, melyekkel szembenéz, minden esetben azokat a lehetőségeket tartalmazzák, melyekből szabad választása jogán tapasztalatokat szerezhet, teremtheti valósnak vélt világát. A fátyol túloldalán, a születés előtt a Lélek kiválasztja a körülményeket, kihívásokat, kedvező/kedvezőtlen feltételeket, kapcsolatokat és helyszíneket, melyek az emberi lény tapasztalatát hivatottak előhívni. Adott egy viszonylagos rendszer, melyben a tapasztalatok megélésének „minősége” a kapcsolati (karmikus) hálón belül minden esetben a résztvevőktől függ, hiszen mindnyájan szabad akaratuk szerint játsszák szerepüket, megteremtve a további lehetőségek számtalan verzióját. Lehetőségeik határtalanok, nincs eleve elrendeltetés, amit sorsnak hívtok. A nagy Tanító és Gyógyító – Jézus minden emberi lény fejlődésében felismerte a tökéletességre való törekvést, és megértette a Lélek célját. Tudta, hogy a Teremtés folyamataiban mutatkozik meg az emberi lény tökéletessége. Hiszen az emberi lény egész élete a választásaira és döntéseire épül. Ha döntéseit a szeretet motiválja, Lelkének a kitűzött céljával harmóniában cselekszik, ami lehetővé teszi számára, hogy egy magasabb szintű választási lehetőséget kapjon.”
„Keresd azokat az emberi lényeket, akik Lelkében hasonlóságot találsz a Tiéddel, és megvilágosodik előtted, hogy célotok és a szándékotok hasonló. Egymás Lelkét megérintve emlékezni fogtok arra, hogy a Lélek közösségeként milyen feladatot vállaltatok. Ami bizonyos, hogy vállaltátok azt is, hogy segítséget nyújtsatok egymásnak az öntudatra ébredésben. Így teremthetitek együtt újjá elképzelt valóságotokat, és így változtathatjátok meg együtt a tudatnak azt az állapotát, ami jelenleg irányítja világotok eseményeit, körülményeit. Így hozhattok békességet, toleranciát valóságotokba, ha megérintitek az embertársaitok szívét, úgy, hogy közösen a szeretet és harmónia energiáját sugározzátok feléjük. Elfogadjátok őket jelenlegi lelki fejlettségük szintjén. Hiszen Jézus is ezt tette, mert csakis azoknak hozott gyógyulást az életébe, akik kérték tőle. Tiszta Lelkével megérintette felebarátai Lelkét, és közben tudatában volt annak, hogy minden ember a maga lelki fejlődésének az egyéni útját járja. Voltak olyan emberi lények, akik meggyógyultak ugyan, de figyelmen kívül hagyták Jézus intelmeit: Ne ölj, ne ítélkezz, ne károsítsd meg felebarátodat, ne ess a gyűlölködés és az irigység kísértésébe. Ők visszaestek eredendő betegségükbe, mert visszatértek előző életvitelük állapotába, figyelmen kívül hagyva az intelmeket. Lelki érettségüknek ezen a pontján még nem tudatosodott bennük, hogy a test gyógyulását a lélek sebeinek a gyógyítása előzi meg, amire csakis ők képesek, ha önmaguk változásával foglalkoznak. Meggyógyíthatott volna mindenkit, viszont Istene Szent Törvényeinek a rendjét nem sértette meg, mert tudta, hogy a Teremtés folyamatában minden Lélek azon a fejlettségi szinten van, ahol lennie kell. Te is csak annak az embertársadnak segíthetsz, aki kéri közbenjárásodat. Senkit nem változtathatsz meg, mert minden emberi lény szabad akarattal rendelkezik, csakis Ő döntheti el, hogy vándorlásának az útján miként jár. Bármit is tesz, nem a Te felelősséged! Módodban áll viszont megismerni és megváltoztatni Magadat, és lelki békéd megtalálásával hatással lehetsz másokra. A hangos, harsogó szavak nem érnek célba, viszont a lélekből fakadó hála, és fohász megérinti azon embertársaidat, akik ébredő félben vannak. Fogadd el, hogy világotok még nincs tökéletes állapotban, Lélekcsaládotok tagjai a lelki fejlődés különböző szintjein vannak, és ezt a fejlődést nem lehet siettetni. Isten Teremtésének a folyamata Örökkévaló, mert ha nem folytatódna, akkor hogyan is beszélhetnénk Teremtésről? Ha minden tökéletes állapotban létezne, akkor Isten Teremtett Valóságaiban nem lenne további tennivaló. Világotok olyan, amilyennek közösen teremtettétek, teremtsétek tovább… Isten azt akarja, amit te szeretnél elérni, megvalósítani életedben, hiszen az Ő szeretete feltétel nélküli. Ezt ne feledd. Csakis tőled függ, hogy mire használod Isten tiszta, és semleges szeretetenergiáját. Teremtésedért is csakis a Tiéd a felelősség, sem Istenre, sem másra nem háríthatod. Hiszen Ti együtt teremtettétek meg azt a tudatosságot, ami lehetővé tette és teszi az éhezést, a pazarlást és az erőszakot világotokban. Ha képesek vagytok magatokba nézni, akkor rájöttök, hogy Ti vagytok az ok, és az okozat is egyben. Ha eddig eljuttok, akkor kezdhetitek el megváltoztatni azt az állapotot, melyből eredendően létrejött. Ha eljön az idő, amikor közösen eldöntitek, hogy véget vettek az éhezésnek, azt is eldöntitek, hogy megtaláljátok a felelősségeteket az utódnemzésben.Ha eldöntitek, hogy ne legyen háború, akkor azt is eldöntitek, hogy egyetértés legyen köztetek. Mindez csakis tőletek függ, mert világotok a Ti döntéseitek miatt olyan, amivel jelenleg szembesültök. Amikor készen álltok arra, hogy közösen meghozzátok azon döntéseket, amiről igazán meg vagytok győződve, hogy a Föld és az emberiség javát szolgálja, megkaptok minden eszközt és erőforrást ahhoz, hogy nemes terveteket megvalósítsátok.”
Csehiné Szilágyi Éva Imagináció