“…Teljesen világossá vált a világháborúkkal, amelyek igazi vizsgák voltak, a sötétség és világosság csatái, hogy a Föld elért egy olyan ponthoz, ahol már elpusztulhat minden.
Ekkor vált világossá teljesen, hogy a nukleáris korral felmerült annak a lehetősége, hogy – épp úgy, mint annak idején Atlantiszban – véget érjen a Föld pályafutása.
Ugyanakkora volt a lehetősége annak, hogy a „fekete és fehér” útján haladva véget érjen egy földi időszak, mint annak, hogy folytatásként színre léphessen a két Föld.
És ezt mindannyian meg is értettétek.
A Föld történelméből ezt a különleges, igen kiélezett helyzetet választotta mindegyikőtök, hogy itt megjelenjen. Ti választottátok ki ezt az időt. Ti választottátok ki ezt az időt, mégpedig úgy, hogy teljesen tisztában voltatok mindkét út lehetséges kimenet- eleivel. Mindegyikőtök azért választotta ki pont ezt az időkeretet, mivel mindegyiktek hordja azt a magot belül, mely biztosítja azt, hogy a Föld folytathassa az útját az új energiák felé, és ez egy nagyon fontos energetikai jellemző, amire éppen azért volt szükség, hogy biztosítsa az energiák megfelelő dinamikáját az új Földnek. Ez volt a be nem teljesedett lehetőségetek arra, hogy a Földre jöjjetek. Amennyiben ez a törekvés kudarcot vallott volna, abban az esetben egyszerűen tovább álltatok volna, ismét magatokra véve egy másik emberi életet, de csírázás nélkül.
Kedves barátaim, arra kérünk benneteket, hogy emlékezzetek csak vissza azokra az időkre, amikben mindegyikőtök érdekelt volt. Mintegy 2000 évvel ezelőtt, a legtöbbetek itt járkált azzal az emberrel, akit úgy ismertek, mint Józsua Ben Józsefet – Jézust. A legtöbbetek személyesen is találkozott vele abban az időben. A legtöbbetek ott ült vele, olyan csoportokban, mint ez itt most, beszélgetve arról, hogy mekkora szükség van a krisztusi tudatosságnak a Földre hozására, nem csak egy ember által, hanem sokak által. Arra kérünk benneteket, ne szégyelljétek ezt és ne érezzetek zavart magatokban azért, mert tudjátok, bizony ott jártatok abban az időben, hogy ott sétáltatok a Szeretet Mestere társaságában. Ez is a része a teljes szerződéseteknek,
hogy kapcsolatba kerüljetek a tanítással. Ez a Jézusként ismert ember volt ott, akkor a mag, ami csírázni kezdett, gyümölcsöt hozott, amit ti meg is ízleltetek. Nagyon fontos volt az, hogy megkóstoljátok azt az energiát, amíg a Földön jártok.
És most értünk ide, ehhez a létidőhöz. Szóval, kiválasztottátok ezt az időt, hogy ide jöhessetek ebbe a terembe, egy jelentős időszakban – aminek még koránt sincs vége,- de jellegzetesen nem sokkal a második világháború befejezése utáni, úgy a hetvenes évek közepéig terjedő időszakban, és ez mindegyikőtökre áll, barátaim. Vagytok ugyan páran, akik egy kicsivel elébb és vannak olyanok is, akik egy kicsit később jöttek, de ez volt az az időszak, amit a legtöbbetek választott, hogy ide jöjjön – mag- hordozóként – ti, akiket úgy hívunk, hogy Krisztus Elveszett Gyermekei. Megérkeztetek, barátaim, és mindenki hozta a magot is magával, a magot, melyben ott rejlik a
Krisztus tudatosság kristályvonalú fehér energiája, ami nélkülözhetetlen, hogy a Födl tovább haladhasson a kettő felé, hogy elkezdődhessen a továbbfejlődési fokozata.
…Nem értették, miért nem vagytok olyanok,
mint a többi kisgyerek. Az ő energiájuk, úgy viszonyult hozzátok, mint olyan kisgyermekekhez, akik teljesen mások, szokatlanok és biztosan furák is. És ti ezt lényetek legmélyén nagyon is jól értettétek; azt éreztétek, hogy van valami olyan a szüleitekben, ami nem teljesen kielégítő a számotokra.
A legtöbbeteknek, akik itt vannak ma és azoknak, akik most olvassák ezt, volt valami a korai gyermekéveiben, valahol a kettő és tíz éves kor között. És ahogy hordoztátok magatokban ezt a krisztusi energiát, szükség lett erre az eseményre, hogy a biológiai részetek minden részére kihasson ez az energia, és ahogy hordoztátok tovább…
Néhányatoknak volt valamilyen traumás fizikai esemény az életében. Néhányatoknak volt egy traumatikus érzelmi élménye.
Másoknak, olyan élménye volt, hogy éjszakánként a legnagyobb szeretetet érezte elszakadni, eltávolodni tőle. Hát ezért hívunk benneteket Krisztus Elveszett Gyermekeinek, mert mindenki közületek elveszetté vált. Bezártátok hát azt az ajtót és még jól be is szegeztétek.
Lényetekben éreztétek, minden áldott nap, a legnagyobb kétségbeesést, a leghatalmasabb elveszettséget. A kísérlet a visszatérésre, hogy vissza hozzátok ezt, emlékeztetek még arra, hogy mi is volt ez, egy energia szintű emlékezés, biztos nem egy konkrét dolog, de egy érzése a kapcsolódásnak, a kristályvonalas Krisztus struktúrának bennetek, a bűntudatnak, amit éreztetek, a szükségnek, hogy ezt távol tartsátok magatoktól, amíg el nem jő a megfelelő idő. Mindezek, kedves barátaim, jó előre meg lettek tervezve. Nem volt abban hiba. Nem volt abban véletlen. Valóban szükséges volt, hogy ez az energia biztonságos, rejtett helyen maradjon. Ó, igen, mert ha ez az energia a tini éveitekben, vagy a korai felnőtt korotokban kerül elő a maga teljességében, valószínűleg bűncselekmény, gyilkosság, vagy gúny tárgyává váltatok volna. Fontos volt hát, hogy imigyen történjenek a dolgaitok. Nektek, Krisztus Elveszett Gyermekeinek. Nektek, a maghordozóknak.”
Fordította: Ziegler Attila