Részlet a “Titkos tanítások”-ból – 76
A teozófia titokzatos tudománya Keletről indul ki, — mint ahogy minden világosság kiindulása a Kelet, ahonnan a kutató, kereső emberi lélek elé mindig valami világosságsugár szivárog magasan fejlett szellemek által.
Igen, vannak ilyen szellemek, ez a válaszom – mondja a Névtelen Szellem – de az egyszerű emberi léleknek nem szükséges ezt kutatnia, és nem szükséges, hogy ezeket a tudományokat minden igyekezetével magáévá akarja tenni, mert szellemi felkészültség, azaz bizonyos fokú szellemi fejlettség és tisztultság nélkül sokkal több kárát vallhatja a lélek e dolgok ismeretének, mint ha nem is tudna róluk.
A keleti tudomány nagy, szép és az átlagember fokozatán felülálló, amelyet csak nagy erőfeszítés árán tud megszerezni, és még nagyobb erőfeszítés árán megtartani a szellem. Ilyenkor igen könnyen szellemi elbizakodottságba, gőgbe eshetik, túlértékeli önmagát, és nagyon könnyen vét a szeretet törvénye ellen. Mert minél magasabbra emelkedik az értelem a tudás, a világosság hazájában, annál nagyobb erőre van szüksége, hogy uralja azokat az erőket, amelyekben még mindig nem ismeri ki magát tökéletesen.
Ezek a „mesterek” azonban nem tévesztendők össze az őrszellemekkel, akik mint szellemek már olyan magasra emelkedtek, hogy őrző, csoportokat, vezető megbízatást kapnak az Úrtól. Ezek, mint az Isten kegyelmének hordozói oldozhatnak, kötözhetnek, vezethetnek, emelhetnek, és kegyelmet gyakorolhatnak — mindenesetre az Isten kegyelmi törvényének betűje szerint.
A „mesterek”-nek nevezett magas szellemek közül vannak olyanok is, akik testben élnek, és ezek képesek is arra, hogy magas szinten megtisztítsák önmagukat és szellemi munkát végezhessenek. Többnyire a szellemi síkon tartózkodva müködnek, azután megint vannak idők, amikor a szellemi síkokról ereszkednek le, hogy az anyagi síkon munkálkodjanak.
Az ilyen szellemek, amikor az anyagi testükből, amely őket helyhez köti, kivonulnak, hogy más helyen élő ember-szellemek előtt materializálódjanak. Azokat befolyásolhatják, s gondolatokkal, tanításokkal telíthetik ugyan a világot, de azért ez sohasem ugyanaz, mint mikor abban a testben nyilatkoznak meg, amelyet ők maguk alkottak maguknak. Amely test gondolkozó szervét ők maguk fejlesztették ki, amelynek segítségével tehát a gondolataikat abban a formában képesek megrögzíteni, amilyen formában az bennük él.
Minden szellem számára az a legtökéletesebb kifejező eszköz, amit ő maga fejleszt ki magának. Az nem lehetséges, hogy valamely szellem — ha mégoly nagy szellemi szabadságot élvez is — teljesen függetleníteni tudja magát az ő emberi testétől. Azért az én tanácsom szerint az egyszerű emberi lélek számára a legkönnyebb megtisztulási, megigazulási és üdvözülési mód az, amit Krisztus hagyott itt az embereknek. Azt is dogmákba öntötték az egyes felekezetek, úgyannyira, hogy a léleknek ez is szűk korlátokat, kereteket jelent.
Amikor már felülemelkedett, és ezekből a formákból és keretekből kiszakítja magát, akkor már az ő egyéni lelkével, akkor szabad szellemmé válik, aki nincs többé hozzákötve a külső formákhoz, nincs szüksége többé mankóra, meg szűk korlátokra, hogy valamiképpen el ne tévelyedjék. Krisztus igazsága szabaddá teszi a szellemet.
Keleten szintén nagy szellemi áradások láthatók a jövőben. A keletiek az ő igazságuknak egyes formáit tisztán megőrizték, és nem csináltak belőle mindenkinek hozzáférhető külsőséget, mint ahogyan az Nyugaton történt a Krisztus igazságával. Ott is csináltak ugyan külsőséges vallást, de az őseredeti forrást -mindig ilyen előkészített, fejlett szellemek őrizték, akik magukat, az életüket arra áldozták, hogy annak őrei legyenek. Ez a tisztán megőrzött igazság és a Krisztus igazsága egybeforrva lerázza magáról a külsőséget, a gőgből és hiúságból alkotott cicomát, és ez lesz majd a késő jövendő vallása.
Ez az igazság, a Krisztus igazsága megerjeszti azokat az elveket, amelyek idáig is vezették a világ fejlődését, és kiválásokat, új alakulatokat hoz létre. Sokan megütköznek azon, hogy a Krisztus vallásából olyan mérhetetlen sok alakulat válik ki és hogy az annyira eltagozódik; de ez csak a külsőben van így, mert a külső formáknak meg kell repedezniük, az emberileg kigondolt korlátoknak, dogmáknak össze kell törniük, hogy maga az Igazság érvényre juthasson. Minden kiválás, minden eltagozódás az igazság erjesztő erejét mutatja. Ellenben a keleti vallás évezredek óta megmaradt ugyanazon a helyen, de a külső nép számára átformálva, beleplántálva az emberi hiúságot, gőgöt, számítást, önzést, sőt a szeretetlenséget, és még inkább a testiséget. És ha addig nem is jutottak el, mint a nyugati emberfaj, tudniillik a tagadásig, de az igazság megmásításáig, a hazugságig eljutottak és ezzel a hazugsággal már fátyolt borít a teljes igazságra.
Szükségtelen a nyugati embernek a keleti igazságokhoz fordulnia, hacsak kutatás és összehasonlítás céljából nem. Mert a Krisztus evangéliuma tökéletes lélekátalakító, újjáteremtő, felemelő, megtisztító, megvilágosító erővel bír, és tökéletesen összeköti az embert Teremtőjével.
Karsay István