Adyashanti – Dharmikus kapcsolat
„Elménk úgy hiszi, hogy a megvilágosodás, a felszabadulás azt jelenti, hogy egyszerre minden kellemetlen élménytől megszabadulunk. Ebben óriásit téved. Az isteni nem mocskolná be a kezét azzal, hogy bármit is eltávolítson az utunkból… Ez épp olyan volna, mintha levágná a karodat. De ha úgy éled meg mindezeket az élményeket, mint a csoda, az isteni – vagyis saját csodád – megjelenéseit, azzal teljesen átalakíthatod őket.
Lásd meg a jelenben a teljességet, az időtlenség minőségét, ahogy minden egyes jelenségben és tapasztalásban újra és újra megmutatkozik. Ha így teszel, a benned lévő szentség kiteljesedik, és elhagyja a szimplán kellemes élmények tartományát, hogy kitöltse tapasztalataid teljes spektrumát. Elkezded közvetlenül érzékelni, hogy minden földi megnyilvánulásban az isteni borul virágba. Ha valahol zavar van, maga Isten zavart. Ha valami tiszta, Istené a tisztaság. Ha ezt látod, akkor Istent fogod látni az út szélére dobott szemétben, és abban a hajléktalanban is, aki fél éve nem fürdött. Mindenhol ugyanazt a szentséget érzékeled – ugyanazt a bensőséges dharmikus kapcsolatot, amely a csodát fűzi össze saját magával. És ez így megy tovább, egyre jobban és jobban, egyre mélyebbre és mélyebbre hatolva az életedben. Ahogy elkezded mindenben a szentséget látni, rájössz, hogy nem az vagy, akinek ezelőtt gondoltad magad.
Élő, éber csoda vagy, amely láthatatlan és megfoghatatlan.”