…„És vannak közöttetek olyan emberi lények, akik azt mondják, hogy Ti csak „játszani” jöttetek a földi valóságba. Ha képesek vagytok elhinni, hogy ők a fenti kijelentés alapján felszabadítanak Titeket a saját döntéseitek felelőssége alól, akkor ki kell ábrándítanom Titeket. Mert minden emberi lény csakis saját magát szabadíthatja fel, ha vállalja a felelősséget saját életéért. Örömét és boldogságát pedig a szívének a belső terében, szeretetében találja meg. Valóban azért születtetek, hogy szabadak, boldogok legyetek, és szeretetben éljetek. Igen, eljátsszátok a vállalt szerepköreiteket, de vajon tét nélkül? Kérdezzétek csak meg tőlük, hogy a döntések felelősségét miért hárítják el maguktól? Valóban nincs tétje az ittléteteknek? Elhiszitek? E szavak hallatán nem kell a kardotokba dőlni, viszont érdemes lenne gondolkodnotok rajta, mielőtt mások életét kívánjátok élni, és nem a saját belső hangotokra hagyatkoztok. Az igaz, hogy röpke életeket töltötök földi világotokban, csak jöttök, és mentek, de valóban úgy gondoljátok, hogy csak arra vagytok hivatottak, hogy csak játszadozzatok, tapasztaljatok? Ha ezen a szinten maradtok, akkor sohasem lesztek képesek megkérdezni, hogy ittléteteknek mi a végső valósága? És mi történik akkor, ha nem lesz hová visszajönni „játszadozni”? Talán ezt is kérdezzétek meg.”
