Részlet A Teremtés Misztériuma című könyvből:
Valóban elhiszi az ember, hogy igazságot szolgáltathat, ha kioltja embertársa életét? Elhiszi, hogy döntésének nem lesz következménye?
Az élet szentségét megsértve az ember eltávolodott Teremtőjétől. Saját élete útvesztőiben eltévelyedett, és életei körforgásába zárja önmagát, ha nem tiszteli az élet szentségét. Az ember ítélkezik Istene nevében, ami nem az ő földi privilégiuma. Az emberek zöme a földi javak megszerzésén kívül nem lát más értelmet az életében. Ezért fohászkodik, rimánkodik Istenéhez. Továbbá kérései között szerepel a gyermek, a család… És, ha megadatott, megkapta, amit kért, újabb kérésekkel, igényekkel lép fel. Önmagát megnyugtatva mondhatja, hogy a fajfenntartás, a túlélés ösztöne Istentől való, ami csak részben igaz. A fajfenntartás ösztöne csupán lehetőséget ad az emberi lelkeknek, lényeknek az inkarnálódásra, a további fejlődésre, az evolúció magasabb fokainak az elérésére. A fejlődés útján levetve az emberiség régi dogmáit, hitrendszereit, új lehetőségek nyílnak a korrekcióra, a „hibák” javítására az előző életek tapasztalatai által.
A földi vallások a hatalmi vágyak kiszolgálóivá váltak, hiszen a keresztes háborúkat is a pápa hagyta jóvá, megáldva a harcba indulókat. Az emberek Istentől elkülönülve látják magukat. Évezredek óta az önámítás rabjaként az ember azt, ami nem fér bele a saját tanult, dogmatikus hitrendszerébe, azt megmagyarázza, elhiteti másokkal. Vagy az új, haladószellemű, igazi tanítót megbélyegezve kiűzi közössége közönye által, és volt idő, amikor máglyára vetette. Mind a mai napig az ébredés állapotában lévő emberek félnek az előítéletektől, félnek a megbélyegzéstől, a kitaszítottságtól.
Az elavult, nagy hiányosságokkal teli jelenlegi oktatási rendszer és az emberi tudatlanság által ugyanez a fogadtatás vár az ÚJ EMBERRE – az indigó,- szivárvány,- kristálygyermekekre, akiket nem értenek meg szüleik, pedagógusaik. A jelenlegi oktatási rendszer megújulásra vár.
Figyelembe lehetne venni azt a tényt, hogy amit az ember nem szeret, nem érdeklődik iránta, azt nem is fogja megtanulni, befogadni, hasznosítani.
Isten minden embert egyedinek teremtett, lehetővé téve Teremtése színvilágának árnyalatait. A gyerekek bele tudnak feledkezni a játékba, vagy azon foglalatosságokba, amelyek iránt érdeklődést tanúsítanak. Az oktatás a gyermek és a társadalom hasznára fordíthatná azt, hogy mindenkitől képességei szerint.
Hiszen az oktatás és nevelés felelőssége abban nyilvánul meg, hogy előhívja, felszínre hozza a gyerekekből rejtett Isteni kreativitásukat, azon képességeiket, melyek által szeretetteljes szolgálatként élhetik meg azt a tevékenységet, amiben kedvüket lelik; hasznosnak érzik magukat, és megélik teljességüket.
Talán azon is el lehetne gondolkodni, hogy képesség, készség, érdeklődés szerinti nyitott csoportokat alkotva egymástól tanulhassanak a nebulók. Mindezt persze rugalmasan kezelve, hogy átjárhatóak, szabadon látogathatóak legyenek a csoportok a változó érdeklődésre való tekintettel. Hiszen a gyerek érdeklődése változó, és mert gyerek, kíváncsisága határtalan, sok mindent ki szeretne próbálni. Így van ez a felnőttekkel is, csak ők ezt kihívásnak szeretik becézni, amivel nincs semmi gond, mert a kreativitás nem korhoz kötött! Az Új Emberek, akik már itt vannak közöttünk, nagy tudással és bölcsességgel rendelkeznek. Ők már nem illeszkednek a régi hit szerinti sémákba, átlátják az emberi játszmákat, kifejezésre juttatják véleményüket, ezért kezelhetetlennek tűnnek. Talán Newton harmadik törvényét is más perspektívából közelítik meg, tudják, hogy csak földi viszonylagosságot fejeznek ki. Látják a hangok színeit, érzik a színek illatát. A megoldás az lenne, ha számukra speciális tanintézményeket hoznának létre magas tudatossággal rendelkező tanárokkal. Magyarországon is léteznek már ilyen tanintézmények, ami példaértékű lehet.
„… Szorgalmazzátok a gyermekeitekben eleve jelen lévő tisztánlátás adottságát. Azon legyetek, hogy az általuk hozott igazság a felszínre kerülhessen, mert Ők azok, akik elvezetnek benneteket azon Krisztusi lét tisztaságába, ami leendő otthonotok…”
Az Új Emberek a jövő nemzedék azon képviselői, avatárjai, akik megajándékozzák az emberiséget a szabad energiával, környezettudatos látás–módjuk által visszaállítják a Földanyához fűződő kapcsolatunkat az eredendő, természetes állapotába.
És ne feledkezzünk meg arról, hogy tanulók, és egyben egymás tanítói is vagyunk földi megnyilvánulásaink során, és a fátyol túlsó oldalán is…
Az Új Emberrel kapcsolatos J. Krishnamurti bölcsessége:
„Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár veletek vannak, de nem birtokaitok.
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el.”
Hogy milyen jövőt teremtünk jelen tudatosságunk által az utánunk érkezők számára, rajtunk áll, mert amit magunkért teszünk, az hatással lesz mindenkire, mindenre a Földön, és azon túl is. Hiszen a világ nem végtelen. A Világmindenség, – a fizikailag megnyilvánult valóság világai, életterei az önmagát formáló Ősteremtő-Erő Teremtéstörvényei által mozgásában, kiterjedésében a MŰ – maga a Mindenható Teremtő Isten. Saját művében benne foglaltatik Teremtője, létrehozója, alkotója, mint önmaga által és önmagában behatárolt egység. Hiszen csak értelmezés kérdése: Mindenható – mindenre ható, minden által, mindenben ható, minden létezőnek része, és minden létező az Ő Teremtésének, energiájának a része.