„Embertársaid tükröt tartanak neked a saját cselekedeteikkel, életük vitelével. Ha szemlélődsz a környező világodban, akár úgy is, hogy megfigyeled embertársaidat, akkor láthatod, hogy két azonos képességgel bíró emberi lény, akik ugyanabban a tanintézményben szerezték meg a diplomájukat, szakmájuk legfelső szintjét képviselik. Mindketten mesteri szintre emelték adottságaikat szakmájuk terén. Mégis azt látod, hogy az egyik gyarapodik, a másiknak pedig megélhetési és egészségi problémái vannak. Hogy miben nyilvánul meg valóságérzékelésük lényege? Az egyik emberi lény gyermeki nyitottsággal, segítőkészen, bizakodóan, elfogadóan és örömmel éli meg a létezését, és a tevékenységét. Magát az ÉLETET választja, az élete szépségére, örömeire fordítja figyelmének az energiáját. És, ha a lét még emelkedettebb állapotát választaná, ami a jóságban, a könyörületességben, a megbocsátásban, és a feltétel nélküli szeretetben nyilvánulna meg, akkor megtapasztalhatná az Isteni multidimenzionális valós Énjét. Másik embertársad, aki ugyanolyan képességekkel bír, szabad választásának a jogán a hiányérzetet, az elégedetlenséget, az elhatárolódást választotta, ami a félelem energiájából táplálkozik. Életének minden pillanata – kivéve azon örömteli pillanatait, amelyeknek ritkán ad teret – szorongásban, kétségben, túlélő üzemmódban telnek. A kérdés sohasem az, hogy mit akarsz cselekedni, hanem az, hogy milyen állapotban szeretnél lenni. Pontosabban melyik véglet állapotában szeretnél lenni: a szeretetben, vagy a félelemben? Mert Lelkednek csak ez a fontos, a léted állapotának a megélése. A megélés tapasztalatának a minősége, ami Tőled, és csakis Tőled függ! Nos, a két azonos lehetőségű emberi lény példája azt mutatja, hogy az egyik sikeres, a másik nem. Nem a cselekedeteik miatt, hanem amiatt, ahogy létükhöz viszonyulnak. Rá fogtok jönni, hogy Isten Teremtett Valóságának az energiája kvantumtermészetű, mindenütt jelenlévő, azaz multidimenzionális. Már mondtam Neked, hogy az ÉLET az ÉLETET vonzza, és a választásod határozza meg a tapasztalataidat! Azért jöttél erre a bolygóra, hogy Lelked kiteljesedjen, elérje kijelölt Célját, miközben létrehozod életed valóságát, ami embertársaid javát is szolgálja. Fizikai tested mindössze a Lelked eszköze, és nem több. Az elméd értelme az energia, az erő, ami megnyilvánult földi formádat működteti, de csakis arra korlátozódik. Amennyiben odafigyelsz, és vigyázol földi „ruhádra”, olyan hatékony eszközzel rendelkezhetsz, amelyet a Lélek vágyának megvalósítására használhatsz, és eredendően arra kell használnod! Hiszen Lelked el akarja érni a legmagasabb, és legfennköltebb minőségét, hogy Istenben Istenné váljon! Ez a vágya, és ehhez választja ki a számára megfelelő tapasztalattal ellátó lét állapotait. És e törekvéséhez a rendelkezésére áll Isten Teremtésének azon lenyűgöző választéka, ami maga a LÉT, amelynek minden pillanata a rendelkezésére áll a választásához. A Lélek kiválasztja a lét azon állapotait, amelyekben létrehozhatja teremtéséhez azokat a megfelelő feltételeket, amelyek lehetővé teszik a kiválasztott léten belüli tapasztalást. Ezért az emberi lénnyel semmi sem történik „véletlenül”, ami nem a fejlődését, a javát szolgálná, mert Lelke vezetésével a számára megfelelő, és tökéletes lehetőségekhez jut, melyeknek a megtapasztalását a Fátyol túloldalán eltervezte. Sem a Mindenható, sem a Lelked soha nem kényszeríti az akaratát és a vágyait a jelen létében fizikailag megnyilvánult emberi lényre. A Mindenható Isten nem fogja rákényszeríteni az akaratát a gyermekére – a Fiúra. Mert, ha ezt tenné, azzal a saját természetének a mindenben, és mindenre ható elvét sértené, hiszen Önmaga részeire hatna – aki összességében Ő Maga – ami teljességgel lehetetlen. Hiszen azért osztotta fel Önmagát részekre, hogy mindegyik része egyedülálló teljes egészként tapasztalhassa meg önmagát.”
