- A Föld fejlődése, és jövője.
Eddig foglalkoztunk a Föld inkarnációival. Emlékeztetőül ezek a következők voltak. Ős Szaturnusz, Ős Nap, Ős Hold, Föld, majd ezután következnek a Jupiter, Vénusz és a Vulkán.
Ezeket nagy planetáris korszakoknak nevezzük. Megállapíthatjuk, hogy az emberiség a fejlődés közepén van, illetve egy ici-picit túl vagyunk azon.
A Föld tehát egy nagy planetáris korszak. A nagy planetáris korszakokat, kis planetáris korszakokra bontja a szellemtudomány. Erre a körök kifejezést is használják. A Föld kis planetáris korszakai a következők: – Poláris, – Hyperboreusz, – Lemúria – Atlantisz
továbbá – Atlantisz utáni első, – Atlantisz utáni második, – Atlantisz utáni harmadik.
Mi az Atlantisz utáni első korszakban élünk. Az utolsó háromnak nincs más neve.
Tehát a Föld fejlődésének hét nagy korszaka van. Egyébként a szellemtudományban a hét és a tizenkettő állandó visszatérő szám. Például egy hétnek hét napja van, hét hangjegye van a skálának, a szivárványnak hét színe. A tizenkettő is spirituális szám. Például a tizenkét állatöv, a tizenkét hónap, egy nap kétszer tizenkettő óra. Megállapítható, hogy a világot az istenek a hétre és tizenkettőre építették.
Most áttérünk a Föld fejlődésének megismerésére.
Az előző inkarnációs állapot az Ős Hold pralajának, illetve átszellemesítése után, megkezdődött a Föld állapot. Minden új bolygó fejlődése azzal indul, hogy megismétli az előző planetáris időszakokat.
Tehát először az Ős Szaturnuszt ismétli meg. Ezt az ismétlést nevezzük Poláris időszaknak. Ahogy az Ős Szaturnuszon, a Földön is csak hő van. Még nincs élet. Az ember fizikai testének
első kezdeménye itt jelenik meg. Látás szerve és a szív Ezek a fizikai kezdemények csak finom szubsztanciaként vannak jelen. Az ember fejlettsége ásványi szinten van.
Egy rövid pihenés után a második planetáris kis korszak jelenik meg a Hyperboreusz. Ez az Ős Nap ismétlése. Itt a hő mellé társul a súlyban nehezebb gáz, levegő, és az anyagában könnyebb fény–éter. Ez csak belső fény, kifelé nem világít. Az éter megjelenése magával hozza az életet.
Tovább fejlődik a fizikai test. Megjelenik a mirigyrendszer, a nedvkeringés és a szaporodás. Az ember fejlettsége növényi szinten van.
A következő kis kör a Lemúria. Ez az Ős Holdat ismétli meg. Összetétele a hő, levegő és új elem a víz. Az ezeknél könnyebb szubsztancia a fény mellett a hangéter jelenik meg. Az emberkezdemény most kapja meg az anyagcserét, kiválasztást, növekedést, légzést és az idegrendszert.
A lemuriai korszak első harmadában a Föld piskóta alakot vesz fel és kiválik a Nap. Most már kifelé világít. A napszellemek átmennek a Napra, mert fejlődésük csak ott biztosított. A lemúriai kor közepén a Föld kidobja magából a használhatatlan salak anyagokból álló Holdat. A Földön akkor jelent meg egy olyan fejlettségi szint, hogy a bolygó be tudja fogadni a Nap fényét. Míg a Hold a Földben volt, nem volt arra képes a sűrű köd miatt. Ekkor vált lehetővé, hogy a fizikai testek be tudták fogadni az emberszellemet.
Amig a Hold együtt volt a Földdel, a legfejlettebb fizikai testek már képesek voltak az emberi szellem befogadására. De csak a legerősebb emberi szellemek voltak képesek arra, hogy a kemény szűk fizikai testet magukra öltsék. A Föld akkor a legnehezebb időszakát élte. A Nap leválása miatt a planéta elővilága megkeményedett. A Föld felszínét a víz borította. Az élőlények úszószerű mozgást végeztek. Ezek voltak az első emberek. Jehova és az archék segítették őket, hogy életben maradjanak. Ezeknek az embereknek a neve Ádám volt. Itt kezdődik a Biblia. Ebben a sötét nyirkos ködös időben, az ember-szellemek többsége elmenekült a környező bolygókra. Ez befolyásolta később az ember fajta jellegét. A Merkúrra menekülőkből lett a néger fajta. A Vénuszra menekülők adják a maláj fajtát. A Marsra menekülők a mongol fajtát. A Jupiterre az európai fajta ment és a Szaturnuszra az indián fajta.
A Holdtól megszabadult Földön megváltozott az élet. A bolygó már be tudta fogadni a Napról a meleget és a fényt. A köd nagy része feloszlott. Az ember-szellemek elkezdtek visszaszivárogni a Földre. Ez a visszajövetel az Atlantisz végéig tartott. Az ember tudata állati szinten volt.
Egy rövid pihenés következett, amikor megjelent a Föld negyedik kis köre az Atlantisz. Nevéből következik, hogy az Atlanti óceán helyén volt. Sok kis szigetből állt. Ez a korszak már nem ismétlés, hanem a Föld továbbfejlődése egy új korszakba.
Az Atlantisz tömege a következőkből állt: tűz illetve hő, levegő és gáz, víz és akkor új anyagként megjelent a szilárd, vagyis a föld. Az ember akkor kapta meg az ént a fizikai- éter- és az asztráltest mellé. De ez az én még nagyon gyenge volt, ezért az arkangyalok és az angyalok irányították az embereket misztériumokon keresztül.
Az Atlantisz emberének teste eltért a jelenlegi ember testétől. Még fejletlen volt. Fizikai teste puhább, csontjai még nem voltak olyan kemények, mint ma. Inkább porcogónak volt mondható. Alakját meg tudta változtatni. Például a karját, ujjait meg tudta nyújtani, ha valamit el akart érni. Vére még nem volt piros. Az ember nagysága az értelemétől függött. A fejlettebb emberek kicsik, a fejletlenebbek nagyok voltak.
Az Atlantiszon a nappalok rövidebbek, az éjszakák hosszabbak voltak. Éjjel az emberek tejesen tudatosan éltek a szellemvilágban, együtt a szellemekkel. Nappal a Földön tartózkodtak. Látásuk nem volt túl jó. Elmosódó, nem túl kontúros képet láttak.
A szaporodási aktus nappal történt, de nem emlékeztek rá. Logikus gondolkodásuk még nem volt, de kitűnő emlékezettel rendelkeztek. Felmenőiket az emberiség földreszállásának kezdetéig fel tudták sorolni.
Hosszú ideig éltek. De ez csak látszólagos volt, mert az utód születésével örökölte az előd gondolkodását, emlékezetét. Tehát ezt úgy lehet felfogni, hogy csak a fizikai testét cserélte le. Ezáltal a hosszú élet érzetét keltette.
Az atlantiszi emberek szavainak misztikus tartalma volt. A növények fejlődését fel tudták gyorsítani vagy lassítani. A növényekben lévő erőt használták fel életvitelükben. Például élő növények alkották házukat. Misztérium iskolákon keresztül a beavatottak irányították életüket.
Az Atlantiszon az éghajlat rendkívül kellemes volt. Egy langyos légáramlat biztosította az egyenletes hőmérsékletet. Ennek a maradványa a Golf-áramlat, ami lassan megszűnőben van.
Nem egyszerre, hanem fokozatosan pusztult el a szárazföld özönvíz és földrengés által. A végét az okozta, hogy a hatodik és a hetedik kultúrkorszak folyamán az okkult tudományok ismertek lettek. Nem megfelelő kezekben a természeti erőket egymás ellen fordították. Ezért az istenek nem az utolsó két korszak embereit fejlesztették tovább, hanem az ötödik korszakban élőket az árjákat, más néven őssemitákat.
Egy nagy beavatott Manu – őt nevezi a Biblia Noénak – vezette át a népet Európán keresztül Ázsiába, ahol ezek az emberek lettek az Atlantisz utáni első korszak népei a mai India területén. Manu nagyon vigyázott arra, hogy fejlett népe ne keveredjen az Európa akkor még fejletlen népeivel.
Jelenleg az Atlantisz utáni első kis poláris korszakban élünk. De ezt a kis poláris időszakot is hét részre osztja a szellemtudomány. Ezek a kultúrkorszakok a következőek: 1. Ó-indiai (i.e. 7227-től), 2. Perzsa (i.e. 5067-től), 3. Egyiptomi-Káld-Babilóniai (i.e. 2907-től), 4. Görög-római (i.e. 747-től), 5. Anglo-germán (1413-tól), 6. Szláv (3573-tól), 7. Univerzális vagy indiai (5733-tól 7893-ig).
Az Atlantisz pusztulása után i.e. 7227-ben kezdődött az első kultúrkorszak. Előzőleg már pár száz évvel előkészül a következő korszak. Minden kultúrkorszak 2160 évig tart.
Az első kultúrkorszak az Ó-indiai. Manu hét beavatottja, a hét risi vezette a népet. Minden risi más tudományra volt felkészítve. Mindegyik más szakmát tanított. Az emberek jól emlékeztek arra az időre amikor az Atlantiszon együtt éltek a szellemekkel és vágyódtak arra az életre. A földi környezetük nem nagyon érdekelte őket. Csak látszatnak, mayának tartották. Tudták, hogy amit látnak a szellemvilág kivetülése. Maradt még egy kevés szellemlátásuk félig alvó, félig éber állapotban. Könnyen el tudták érni a beavatási szinteket, mivel szellemi testeik lazán kapcsolódtak a fizikaihoz.
Ezt a korszakot követte a Perzsa kultúrkorszak. Őket Zarathusztra vezette, aki szintén nagy beavatott volt. Folyamatosan újra és újra megtestesült. A perzsák már többre becsülték a földi életet, mint az indiai nép. Szívesebben dolgoztak környezetükben. Szellemi látásuk gyengült.
Zarathusztra a Napisten tiszteletére nevelte népét. Ahura Mazdaónak nevezte, aki valójában az akkor még a Napon tartózkodó Krisztus volt.
Az Egyiptomi-Káld-Babilóniai kultúrkorszak i.e. 2907-ben kezdődött. Zarathusztra tanítványa Hermész Triszmegisztosz vezette a népet. Ő nem volt olyan magas fokon beavatott, mint Zarathusztra. Az emberek szellemi látása gyengült, de a csillagos égbolton még látták az isteneket a csillagképekbe.
Ebben a fejlődési korszakban az embereket a matériához kellett kötni, hogy a szellemi szabadság teljesen megvalósuljon. Ez a célt szolgálta a temetkezési kultusz, amire a vezetők, a főpapok tanították a népet. A tanítást és gyógyítást is ők végezték, akik a misztikus iskolákban részesültek beavatásban.
Az egyiptomi korszakot a Görög-római kultúrkorszak követte i.e. 747-ben. Ekkor következik be a fordulat a fejlődésben. A szellemvilággal való kapcsolat egyre gyengült és a Görög-római kultúrkorszakban le is zárult.
A görög nép legmagasabbra fejlesztette a művészeteket. Csodálatos alkotások születtek, amiben benne volt a szellemvilág inspirációja. Szinte szellemet vittek az anyagba. Megjelent a természettudomány és a filozófia. A nagy görög gondolkodók túlvilági inspirációk hatására hirdetnek nagy igazságokat. Plátonnak, Arisztotelésznek és még több filozófusnak álom és ébrenlét között látomásaik voltak. Ezek adták a filozófiai nézeteik alapjait. Eközben Rómában megjelent a jog és a törvény. Ekkor kap érvényt először a végrendelet.
Ebben a kultúrkorszakban történt a golgotai misztérium. Krisztusnak akkor kellett megtestesülni, amikor a materializmus megjelent. A szellemvilág teljes elvesztése a mélypontra jutott. Krisztus a matériába süllyedést kívánta visszafordítani, hogy az emberiség fejlődése ismét a szellemvilág felé tartson. A további 600-700 évben már csak kivételesen egy egy emberben merülnek fel homályos képek. Krisztus után 700-ban teljesen megszűnt. A szellemvilág teljesen elzárta magát az emberiségtől. Az emlékek már csak szájhagyományban éltek.
1413 után az Angló-germán kultúrkorszakban megkapja az ember a tudati lelket és 1879-ben Mihály korszellemtől a kozmikus intelligenciát. A feladat az, hogy az ember Istentől kapott intelligenciájával lássa be, hogy kell léteznie egy szellemvilágnak, ahol szellemi lények irányítják a kozmosz, a naprendszer és az emberiség világát.
A jelenkort 3573-ban a szláv kultúrkorszak fogja felváltani. A mai Oroszország lesz a kultúrközpont. Az emberek már saját értelmükkel fogják belátni, hogy van szellemvilág és vannak istenek. A szláv népben legmélyebben él a Krisztus impulzus. Ők már ma is a túlvilág felé fordulnak.
Ebben a kultúrkorszakban a legfejlettebb emberek már születésükkor megkapják az aura látó képességet. Képekben érzékelik mások gondolatait.
Az utolsó hetedik az Indiai vagy Univerzális kultúrkorszak 5733-tól. Itt már elkülönül az emberek fejlett és fejletlenebb csoportja. Az utóbbiak visszafejlődnek és rút emberekké válnak. Visszatér ismét a kasztrendszer.
Ennek a hét kultúrkorszaknak egy nagy háború vet véget, ahol mindenki harcol mindenki ellen. Ez annyira pusztító lesz, hogy nagyon kevés ember marad életben.
Ezt követően véget ér az Atlantisz utáni első korszak, amit a második illetve harmadik kis poláris korszak követ. Ezzel a Föld befejezte életét.
A nagy poláris korszakok sorában hátra van még a Jupiter, Vénusz és a Vulkán.
A Jupiteren eltűnik már a szilárd anyag, csak tűz, levegő és víz van jelen. Élővilágát a növény, állat és az ember képviseli. Az emberek két csoportra oszlanak, a fejlett és fejletlen emberek csoportjára. A fejlődésben elmaradottaknak lesz esélyük a felzárkózásra.
A Vénuszon már nincs növényvilág. A bolygó anyaga tűz és levegő. A víz már nincs jelen. Élővilága az állat és az emberek három csoportja: a fejlett, a fejletlen és a rút emberek világa. Az utóbbiak egy a Holdhoz hasonló bolygóra kerülnek. Az állatok megjelenési formája úgy a Jupiteren mint a Vénuszon mást mint a Földön volt.
A Vulkánról a legkevesebbet ír Rudolf Steiner. Ez már időben annyira távol van, hogy nehéz erről beszélni. Annyit lehet tudni, hogy anyaga csak tűz lesz. A fejlett emberek a személyiség szellemek, az arkangyalok és az angyalok szintjét érhetik el.
A Vulkán után a naprendszer teljesítette feladatát és megszűnik. Helyére az Atyaisten új naprendszert teremt, ahol a mai emberek a hierarchiákkal együtt építjük az új világrendszert.
Érdekességek: 1. A Nap 25.920 év alatt járja végig az állatöveket. Az antropozófia ezt egy világévnek nevezi. 2. Egy hetvenkét évet betöltő ember 25.920 napot élt. 3. Egy nap 25.920 lélegzetet vesz az ember.
A naprendszer bolygói úgy keletkeztek, hogy amikor a Föld megismételte az Ős Szaturnusz korszakot, a végén megmaradt a Szaturnusz bolygó. Az Ős Nap ismétlése után a Jupiter bolygó és az Ős Hold ismétlése után a Mars bolygó. A Vénusz bolygó és a Mars akkor keletkezett amkor a Nap elvált a Földtől. Akkor ez a két bolygó levált a Napról.
Az Uránusz és a Neptunusz kívülről csatlakozott a naprendszerünkhöz. Rudolf Steiner az írja, hogy jóval távolabb is van a többi bolygótól, másrészt a holdjai is ellenkező irányban forognak. Ez is mutatja, hogy nem a naprendszerünk szerves része.
Végezetül az antropozófiáról annyit kell tudni, hogy ez az élet elixírje.
Mundy Lea