Aki a Gnózis belső hívására tudatosan reagál, az a belső megélés és tapasztalat útját járja e Gnózis védelme és ereje alatt.
Minél inkább megnyílik az ember a Gnózis hívására, annál többet nyer
önismeretben, ami teljesen megváltoztatja lényét és életét.
Meg fogja állapítani, hogy az isteni lényből még egy kicsi, de fontos birtok rejlik benne.
A fénymag, az isteni elv gyakran még szunnyad, de mégis beható hívás érkezik belőle.
Aki hallgat rá, emlékezni fog az ,,első emberre”, annak eredetére és
feladatára, hogy ismét egy isteni beavatott legyen, a Gnózis gyermeke.
J.van Rijckenborgh mondta, hogy ,, egy ilyen embernél lassanként annak
szükséglete áll elő, hogy megismerje életének célját és a létezésének
alapját képező tervet.
Fokozatosan vezeti e tervhez, és szíve megnyílik e csodálatos szerzeménynek.
A rózsa kinyílik és a magasabb ember, aki körbeölelve tartja a mikrokozmoszt, elkezd beszélni hozzá.
Így a tanuló átmegy az őt érintő terv értékének megbecsüléséhez.
Ebben az új, kivirágzó állapotban megtörténhet, hogy ebben az emberben egy egészen más életirányulás keletkezik.
Minden, amit az előtt fontosnak tartott, kezdi értékét elveszíteni, az új nap fényében jelentéktelenné válik.
Új képesség szabadul fel. Ezáltal a szív mellett a fej is megkezdheti igazi, eredeti funkcióját.
Fej és a szív, a szív és a fej így együtt dolgozik az így bekövetkező megvilágosult lét- állapotban.
Az ,, ember ismerd meg önmagad”-ból az ,, ember légy önmagad” lett.
Ez az ember, akit Lao Ce szemünk elé állít, amikor azt mondja: ,, Aki önmagát ismeri, az megvilágosult.”
Forrás: Pentagram 2015/4