Blog

1. ANYAHAJÓ
 

   Az életút egy ember (lélek) számára hasonlítható az anyahajó szerepéhez. A repülõ(s)nek lehetõséget ad a felszállásra. Normál esetben ez egy sima, zökkenõmentes mûvelet és az egész folyamat a puszta felszállásra irányul (a lélek kiszabadulása a szamszárából). Ha nem sikerül, akkor a repülõs és a repülõ belepottyan a vízbe, majd a repülõs kievickél a vízbõl (a purgatórium-tisztítótûz folyamatán keresztül). Ezután újra próbálkozik (természetesen egy új repülõvel), mert neki a felszállás a célja (lásd: a reinkarnáció okát és folyamatát).
   Ha sikerül a felszállás, akkor a repülõs szemszögébõl nézve az átmenet teljesen folyamatos az egyik világból a másikba (földrõl a levegõbe), és boldogságot érez az elrugaszkodás pillanatában (halál). Ez lesz a megvilágosodás és a lélek átlépése a nirvánába. De ha a vízbe beleesik (mert lehúzzák a szárnyai, az anyagi világhoz való ragaszkodása), akkor az egy szakadás és trauma lesz a számára, és kénytelen újra elölrõl kezdeni az egészet. Errõl szól az újjászületésünk.
 

2. FOLYÓ
 

   Az ember maga a folyó: meder és áramló víz együtt. A meder az, ami az embert meghatározza: a teste, a lelke, a gondolatai és az akarata. A víz az élet, az erõ, az energia. A folyó folyását a meder határozza meg, ezáltal a víz (romboló és építõ) munkáját is õ határozza meg. Ha a meder változik, akkor a folyam iránya is változik, de a folyó munkája miatt a meder maga is változik.
   Az emberi cselekvõképesség titka is ebben áll; ha az ember önmagát alakítja, változtatja és fejleszti, akkor az emberen átáramló kozmikus erõk irányát is változtatja. Ezáltal a világ egésze is meg fog változni körülötte. Az embernek tehát NEM kell semmit sem csinálnia a külvilágban ahhoz, hogy céljait elérje. Elegendõ, ha önmaga megváltozik és ezzel a célját is el fogja elérni. Ahogyan a meder sem képes közvetlenül önmagát megváltoztatni, úgy az ember sem képes direkt módon a világot nagy mértékben megváltoztatni. És azáltal, hogy a világ változik, az ember önmaga is változik, hasonlóan ahhoz, ahogyan a víz folyásának iránya is visszahat a meder változására. Ez azt jelenti, hogy a változási folyamatok visszahatnak önmagukra. Elegendõ csak egy GONDOLATnyi változtatás és a változási folyamatok ÖNERÕSÍTÕ visszacsatolása révén eljutunk a célunkhoz.
 

3. AZ UNIPOLÁRIS VILÁG
 

   Valamikor a kezdeti idõkben a mi univerzumunk még unipoláris volt, és mint ilyenben a polaritások még nem léteztek. A lét jó volt mindenki és minden számára – a rossz hiánya révén. Azután egy másik univerzum beavatkozásának (információs szennyezésének) hatására kialakult benne valami, ami nem volt ebbe az univerzumba beletervezve: az anyag. Ez az új struktúra nem illeszkedett a meglévõkhöz, ezért diszharmónikussá vált a rendszerünkkel. Ezáltal viszont a meglévõ rendszer negatív pólusává is vált. Így alakult ki a poláris univerzum, amely eredetileg unipolárisnak indult, s ebben megszületett a rossz fogalma, amelyhez azon dolgok tartoznak, amelyek az anyagból eredeztethetõek, mivel azok szintén mind disszharmóniát okoznak a rendszerünkben. Mindennek következtében kötõdött a rossz fogalma az anyaghoz, s lett a neve pokol vagy alvilág, ahol az ördögök laknak (az anyagba bukott és szintén diszharmónikussá vált lelkek). Vezetõjük a Sátán, aki maga is istenség, a teremtõ másik arca és a polaritás, a másság képviselõje.
   Lehetségesnek tartjuk, hogy az anyag annak a másik univerzumnak szerves része volt, így az ott jó-ként funkcionált. Ez persze bennünket itt nem vígasztal. Azóta ugyanis az univerzumunk gõzerõvel azon munkálkodik, hogy a kialakult pólusok harcát lecsillapítsa. A cél az unipoláris (harmónikus, boldog) világ helyreállítása, amelyben a (valószínûleg) módosult anyag már többé nem a rossz gyökere lesz a számunkra. Mivel a rossz akkor már nem fog létezni a korábbi értelmében. Ehhez csak az szükséges, hogy az univerzum újratervezze (és esetleg újrateremtse magát) úgy, hogy ebben az új tervben az anyag már a rendszer szerves része legyen.
 

4. A SZABAD AKARAT ÉS AZ ELEVE ELRENDELTETÉS
 

   Ugyanarról van szó lényegében, csak más nézõpontból szemlélve. Mindannyian egy rögzített (élet)programot valósítunk meg, amely programot mások kívülrõl nem, vagy csak csekély mértékben képesek befolyásolni. A program szemszögébõl nézve a dolgokat azt láthatjuk, hogy õ a saját maga számára úgy tûnik, hogy szabad akarattal rendelkezik, mivel mások nemigen szólhatnak bele a cselekedeteibe. A program a futása során továbbá úgy érzékeli, hogy minden következõ lépést õ határoz meg. Ez igaz is, mivel a program lépései kódolva vannak önmagában, és így nem is történhet semmi olyan, amit nem a program határoz meg. Amennyiben a program nem tud arról, hogy a kódja mit határoz meg következõ lépésnek, akkor az a szabad akarat látszatát fogja kelteni a számára. Kívülrõl szemlélve egy másik programot az szintén szabad akarattal rendelkezik, mivel ha a program él, mûködik, akkor az a saját törvényeinek megfelelõen él – nem én határozom meg kívülrõl annak mûködését.
   Idáig volt a szubjektív szemlélet. Most jön az objektív szemlélet: Valójában eleve elrendeltetésrõl van szó, mivel a programok determinálják (meghatározzák) önmaguk mûködését. Ezért lesznek intelligensek, mert öntudatuk van (önmagukról).
   Az öntudat ott kezdõdik, amikor egy gép tud önmagáról, azaz információja van önmaga létezésérõl és/vagy szerkezetérõl és/vagy mûködésérõl, amely információt fel is használ a mûködése során. Ez a dinamikus visszacsatolás teszi lehetõvé számára az önszabályozást és alkalmazkodást, ami az intelligencia alapja. Innentõl kezdve már csak fokozatai vannak az önismeretnek, felfelé a végtelenségig, a minden létezõig.
 

5. A DIMENZIÓK, MINT MINŐSÉGI VÁLTOZÓK
 

   Mivel A világunk alapvetõen 10 dimenziós (a 10 kezdeti létezõ okforrás hullámtere miatt), ezért egyik dimenzió sem nyilvánul meg tisztán önmagában. Minden dologban keverten nyilvánulnak meg az egyes dimenzió jellemzõk. Egy valamit, ha valamilyen dimenziót képviselõnek nyilvánítunk, akkor ez azt jelenti, hogy benne a szóbanforgó dimenzió jegyei a dominánsak. Az absztrakt szint próbál olyan fogalmat (szimbólumot) adni az aktuális dimenzióra, amely a leginkább megközelíti az általa reprezentált dimenzió jellemzõt.
   Természetesen a világ valójában végtelen dimenziós. Azonban az elsõ 10 dimenzió a dimenziók ismétlõdõ sorozatában az elsõ periódusnak tekinthetõ. Így minél jobban ismerjük azokat, annál többet tudunk az összes többi dimenzióról is. (Hasonlatosan ahhoz, ahogy egy csepp víz is magában hordozza a tenger jellemzõit.)
   A dimenziók maguk is állandó fejlõdésben vannak, így nem elképzelhetetlen, hogy korábban a dimenziók periódusa kevesebb, mint 10 volt. Errel utal például Hermész Triszmegisztosz élete, aki lényegében vagy a 9. dimenziót fejtette meg, vagy õ találta ki és vezette be (mint istenség ezt minden további nélkül megtehette). Erre a leghíresebb mondása utal, amelynek az értelmét a 9. dimenzió jellemzõi pontosabban is megvilágítják.: “Amint fent, úgy lent és amint a kicsi úgy a nagy.”
   A dimenzió jellemzõk és a jellemzõket képviselõ dolgok a következõk.:

0. Absztrakt   : a Létezés, a Létezõ.
Szimbólikus   : Anyag, Energia (Fény, Szeretet, Kapcsolat), Kõ, Nulla.
Geometriai     : Pont.
Idõfizikai       : a Megnyivánulatlan.
Kölcsönhatás : Nullponti energia.
Tudomány     : Vallások, Egyszerû matematika (DR).
Magyarázat    : Minden olyasmi, ami a VÁLTOZATLANSÁGOT képviseli önmagában.

1. Absztrakt   : Növekedés.
Szimbólikus   : Növény, Idõ.
Geometriai     : Egyenes, Kör, Görbe.
Idõfizikai       : a Forrás – a Megnyilvánult.
Kölcsönhatás : Gravitáció (Vonzás ill. Tasztítás egy másik nézõpontból).
Tudomány     : Sorok, sorozatok.
Magyarázat    : Minden olyasmi az elsõ dimenzió jegyeit képviseli, amire a NÖVEKEDÉS a domináns jellemzõ.

2. Absztrakt   : Változás.
Szimbólikus   : Döntés, Szaporodás, Szétválás, Ellentét, Párhuzam, Állat.
Idõfizikai       : Káosz, Vizek.
Kölcsönhatás : Fény (Sötétség).
Tudomány     : mod 2 test matematikája, digitális technika.
Magyarázat    : Olyan dolgok, amelyek a TÖBB jellemzõit hordozzák, de mindezt szervezetlenül – kaotikusan.

3. Absztrakt   : Szervezés.
Szimbólikus   : Gondolkodás, Dugóhúzó, Ember, Számítógép.
Idõfizikai       : Tachion, Csavarodás, Idõben elõbbre tartás, 2+1 (káosz+idõ).
Geometriai     : Spirál.
Kölcsönhatás : Elektomágnesesség.
Tudomány     : Programozás, Számítógép architektúrák, Filozófia, Elektronika.
Magyarázat    : Azon dolgok, amelyek a káosz fölötti RENDET képviselik.

4. Absztrakt  : Teremtés (Elkülönítés, Szeparálás).
Szimbólikus  : Tér, Ház, Alkotás, Nézõ-pontok, Isten/Teremtõ, Csõ-látás.
Tudomány    : Algoritmusok elmélete, Formális és Természetes nyelvek.
Magyarázat   : A teremtés az egész szeparálása révén jön létre. Azon dolgok, amelyek az ELKÜLÖNÍTÉS jellemzõit, vagy direkt módon a TEREMTÉSt szimbolizálják, azok tartoznak a 4. dimenzió képviselõihez.

5. Absztrakt  : Szabályok.
Szimbólikus   : Törvények, Axiómák, Természeti törvények, A Jó és a Rossz szétválasztása, Jézus.
Tudomány    : Matematikai logika, Prológ, Szabály alapú tudás rendszerek, Szakértõi rendszerek.
Magyarázat   : A teremtés irányelvek nélkül szintén káoszra vezetne. Az ami meghatározza a teremtés módszereit, szabályait, az 5. dimenziót képviseli.

6. Absztrakt : Gráf.
Szimbólikus  : Hierarchia, Vállalati/Szervezeti hiearchiák, Univerzumok, Isteni hierarchia, Fluidszálak, Szervezet.
Tudomány    : Gráf elmélet, Rendszer elmélet, Szabályozás technika.

7. Absztrakt : Szabályozás.
Szimbólikus  : Hormon és nyirok rendszer, Állam.
Tudomány    : Szabályozás technika, Gráf optimalizációk (Folyamok, Szállítás, Munka szervezés él súlyokkal).

8. Absztrakt : Célok.
Tudomány   : ? (nincs igazán még), Jövõ tervezés-kutatás.
Kiegészítés   : A materializmus bukásának hordozója.: A materializmus gyökere a 8. dimenzió meghamisítása. A 8. dimenzió értelme az, hogy a cél önmagáért (c)él és a miérteknek nincs helye akkor amikor a célokról beszélünk. Célok mindenféleképpen szükségesek ahhoz, hogy ÚTON legyünk. Azzal, hogy a materializmus világában minden cél csak a gazdasági nyereség tükrében merülhet fel, magát a CÉL ideáját öli meg ezáltal. Kreativitás mindig csak ott található meg, ahol a célok kiválasztása is az alkotók lelkivilágának megfelelõen – belsõ fûtöttségbõl
történik.

9. Absztrakt : Önhasonlóság – Fraktálok.
Szimbólikus : Ember, Isten képére és hasonlatosságára, “Amint fenn, úgy lenn, amint a kicsi úgy a nagy.” – Hermész Triszmegisztosz.
Tudomány  : Fraktálok, Önhasonló rendszerek matematikája.
Kiegészítés  : Az élet nagyszerûsége annak EGYSZERÛségében rejlik. Ha a dolgok hasonlóak egymáshoz, akkor bárhova nyúlunk, mindenütt ugyanazt találjuk: nincs eltévedés, kavarodás stb. Ha a részek különbözõek alapvetõen, akkor egy kritkus küszöb elérése után minden rendszer kezelhetetlenné válik. Ezért van az, hogy a technika területén is mindenütt univerzális (és egyben AZONOS) alkotórészek elõállítására törekednek, amelyek megfelelõ kombinációival végül is minden dolog megvalósítható.

10. Absztrakt : Folytonosság.
Tudomány     : Folytonos függvények és analízisük.

Forrás: INTERNET