Szellemi Mesterem üzenetei
„Amikor az emberi lény eléri lelki fejlődésének azt a pontját, hogy élete Mesterévé válik, már tudatában van teremtő képességének. Már érti és elfogadja a Teremtés Törvényeit. Tisztában van az általa teremtett valóság következményeivel és felelősségével. Ismeri a gondolat, szó, cselekedet energiájának szenthármasságát. Érzelmeit az elfogadás semleges állapotában tartja. Teremtő képzeletével a Mindenség energiájába simul, hiszen tudja, hogy amire figyelmét fordítja, azt valósággá változtatja. Tudatosan választ azon lehetőségekből, amelyek felelősségteljes döntései alapjául szolgálnak. És mert a szó maga a kinyilatkoztatás, a kimondott szó hatalmának az ismeretében nem ítélkezik, és nem panaszkodik, hiszen élete körülményeit ő vállalta szabad szándéka szerint. Az általa vállalt körülményeket, helyzeteket nem szenvedésként éli meg, egyszerűen csak tapasztalja. Élete azon részének tekinti, ami spirituális útjának az elvárások nélküli önmaga megismerésének a folyamatában. A tudatos önmegvalósítás spirituális útján testileg-lelkileg a teljes önátadás állapotában Isten képére és hasonlatosságára teremti önmagát. Ismerve Isten Mozgás Törvényét, ami az energia bőségének folyamatos áramlását biztosítja az emberi lények teremtéséhez, élete minden percét magasztos szándékának megfelelően teremti. Isten társteremtő gyermekeként az Ő nézőpontjából szemléli és fogadja el világának valósnak vélt körülményeit, mert tudja, hogy egyetlen Lélekért sem felelős, csak önmagáért. És ha megtapasztalja a Lelki békéje általi bőséget, sohasem kell már aggódnia a fizikai és anyagi jóléte miatt.”
„…És ne feledd, hogy teremetésed csakis akkor hoz áldást az életedbe, ha másoknak is áldást hozol az életébe!”
„Ha életed útja nem tükörsima, ami a kihívások útvesztőinek a labirintusa, és keservesen jutsz előre, annak oka van. Mégpedig az okot Te idézted elő. Mondhatnám, hogy Te vagy az ok, mert elfelejtetted, hogy Ki Vagy. Így eltávolodtál Teremtő Istenedtől, mert arról is megfeledkeztél, hogy milyen eszközöket kaptál ajándékba Tőle, hogy megteremtsd az általad választott életet. Ha már az indulatok heves érzelmeiről lemondtál, és elméd a béke csöndjéből indítja döntéseit, akkor megtalálod azokat a lehetőségeket, amelyek megoldást jelenthetnek életed kétségbeejtő valósnak vélt gondjaira. Az emberi lény a legnagyobb fájdalmában kerül közel Istenéhez, amikor nem lát más kiutat, akkor Őt szólítja. És Isten Szerető Gondviselése megmutatkozik az életében, mert Fénye megvilágítja az utat, amin jár, és elindul benne a felismerése annak, hogyan lépjen tovább… Ha tudatossá válik benne az Isteni jelek felismerése, akkor életének a helyzetét is a helyes fényben látja, hogy minden tapasztalata időleges és átmeneti földi megtestesülése alatt. És Isten Szándékába vetett szilárd hitének a rendíthetetlensége az, ami létében áldásokat hoz. Hiszen utadba nem Isten tette a köveket, akadályokat, hanem Te voltál az, aki így akarta megtapasztalni életének e szakaszát. És mivel Te idézted elő, Istenedtől kapott szabad döntésed jogán el is tudod távolítani; és új mederbe terelni életed folyását. Hiszen Teremtőd csak azt kívánja Neked, amit Te szeretnél megvalósítani az életedben. Hiszen Ő szemlélője saját Teremtésének, és általad érzékeli Teremtésének a mibenlétét. Megkaptad a választás lehetőségét, és Isten Ok- Okozati Törvényének az igazságát. Ennek fényében azt is választhatod, hogy felelősségteljes döntéseket hozol. Ha úgy érzed, hogy nem kaptad meg, amiért fohászkodtál, tudd, hogy pontosan azt kaptad, amit Te teremtettél, amire szükséged van jelen tapasztalásod időszakában. És mert Te teremtetted az okot, Te tapasztalod meg az okozatát is. Így választhatod meg önmagad számára teremtésed révén azt az okozatot, amit szeretnél. Isten nem ítélkezik feletted, bármit teszel, hiszen teremtésed következményei az Ok- Okozati Törvény által hatnak vissza rád, amivel „büntetheted” vagy „jutalmazhatod” magadat. Isten nem büntet, és nem ítélkezik feletted, a büntetés és a jutalmazás is csak földi viszonylatban értelmezendők, mert életedben minden tapasztalat áldás.”
„Lelki fejlődésed azon időszakában, amikor kezdesz ráébredni Önmagad Lelki Valóságára, kapcsolataid némelyike folyamatos kihívást állíthat eléd. Úgy érezheted, mintha egyik-másik kapcsolatod kísértésként nehezítené haladásodat utadon. Jól gondolod, hogy Isten nem visz kísértésbe, és nem is menthet meg tőle. Erre csakis Te vagy képes hited erejével, és azokkal az állásfoglalásokkal, kinyilatkoztatásokkal, amelyek szíved igazságából indulnak ki. Hiszen jelened kapcsolatai szintén a tudati fejlődésed folyamatának a részei. Inspirálnak, hogy egyre jobban tapasztald meg önmagad fennkölt és fenséges mivoltát. Az emberi kapcsolatokban tudod kifejezni és megvalósítani önmagadat. Ők állítanak tükröt számodra, hogy eldönthesd, Ki Nem akarsz lenni, és ráébredhess arra, hogy Ki Akarsz Lenni valójában. Így aztán minden esetben választás elé állítanak, hogy dönthess. Léted viszonylagossága abban nyilvánul meg, hogy valamihez képest vagy, azaz az emberek, körülmények, események kapcsolati körében létezel Isten meghatározható részeként. Így minden impulzus, ami kapcsolataidból feléd irányul, áldást hoz életedbe, akár jónak, akár rossznak minősíted. Mert minden esetben reagálnod kell rá, és állást kell foglalnod. És mert kapcsolataid viszonyítási alapul szolgálnak számodra, így önmagad tudatos építésének a folyamatában eldöntheted, hogy azokat a tetteket és következményeket hozod létre életedben, amelyek a célodhoz vezető utadon segítenek. Ha úgy ítéled meg, hogy valamelyik kapcsolatod már nem szolgálja Lelki fejlődésedet, akkor el is engedheted, ki is iktathatod életedből heves érzelmek nélkül. Nem kell eltűrnöd semmiféle számodra zavaró körülményt, kapcsolatot, sem azt, hogy energiát lophassanak tőled. Hiszen Te már érzed és tudod, hogyan működik az energia kapcsolódásának a rendszere. Teremtődtől felhatalmazást kaptál arra vonatkozólag, hogy az általad létrehozott lehetőségekből szabadon választhass, és eldönthesd, hogyan szeretnéd alakítani a saját valóságdimenziódat. Ha nincsenek elvárásaid a kapcsolataidban, akkor szabad vagy, és nem kötelez sem a rokoni, sem a baráti viszony, ami természetesen nem arról szól, hogy bármiféle felelősséget – amit előző döntéseid hoztak létre – elháríts magadtól. Áldd meg őket, akár a barát, akár az ellenség szerepét játszották életed színművében, mert mindannyian hozzájárultak ahhoz, Aki most Vagy. Nem kell tartanod attól, hogy letérítenek az utadról. Bár néha gyengébbnek érezheted magadat a közvetlen közelükben, mert az energiádra van szükségük, hiszen még úgy érzik, hogy egymás energiájából építhetik a sajátjukat. Amennyiben az emberi lény kapcsolatában elveszíti önmaga stabilitását, mert kevesebbnek, értéktelenebbnek érzi önmagát, fájdalommal, kétségekkel teli, boldogtalan életet él. Minél jobban igyekszik helytállni kapcsolatában, minél többet ad önmagából, annál nagyobb mértékben érzi azt a veszteséget, ami személyiségének (énjének, egójának) az elvesztésével jár. És mert Isten önmagából felosztott részeinek összessége is kevesebb Önmagánál, így az emberi lények kapcsolatában is tükröződik a Mindenség eme Törvénye. Ezért éli meg a legtöbb emberi lény veszteségként, önfeladásként kapcsolatát. Lelki fejlődésednek ezen a szintjén fogadd el őket, és amit tesznek. Nincs kötelességed egy kapcsolatban sem. Isten nem rótt rád olyan kötelezettségeket, amelyek korlátozhatnának a fejlődésedben. Minden esetben Te dönthetsz!”
„Mert nem az számít, hogy mit gondol, mit mond, mit cselekszik a másik emberi lény, csak a Te hozzáállásod, viszonyulásod a mérvadó a kapcsolatotokban. Minden kapcsolatban – legyen az párkapcsolat, baráti kapcsolat, vagy munkatársi kapcsolat – az emberi lények önmaguk kiteljesedését akarják megélni a másik által. Az emberi kapcsolatokban az a nagyszerű, hogy a kölcsönös nagyrabecsülés, és tisztelet energiája az, ami felemelő hatással lehet mindkét ember Lelki fejlődésére, hiszen egymás erősségeiből, hitéből és tudásából kiindulva egészítik ki egymást, hogy megélhessék az önmegvalósítás egységének a teljességét. És ne feledd, hogy Isten Teremtett valóságaiban minden és mindenki összefüggésben van egymással.
Ha bármit szeretnél tudatosan létrehozni életedben, akkor tisztában kell lenned azzal, hogy teremtésed hatással van mindenre és mindenkire, és elsősorban a fizikai világod kapcsolati hálóját érinti. Ha szem elől téveszted kapcsolataid valós célját és a mögöttük lévő legfontosabb okot, akkor bármit is teremtesz életedbe, soha nem leszel elégedett vele.”
Amikor az ember latolgatja élete lehetőségeit, és abból a szemszögből mérlegeli, hogy mekkora kockázatot vállal a döntésével, akkor a haszon és a kár lehetőségeit próbálja felmérni. Okos, megfontolt és racionális gondolkodású embernek gondolja magát, aki minden alkalommal képes arra, hogy jó döntéseket hozzon. Akinek örökké azon jár az esze, hogy teremtése hasznot, vagy veszteséget hoz-e életébe, még a félelem energiájának a végletéből szemlélve hozza meg döntéseit. Ezen a ponton veszíti el az ember annak a lehetőségét, hogy a fenntartások nélküli szeretet vezesse teremtésében. Így élete egy félelemtől vezérelt hamis illúzióban megélt tapasztalássá válik, egy felgyorsult életkörré változik, melyből csak nagy nehézségek árán tud kilépni. A többhöz több kell, és nincs megállás, mert a félelem a hajtóerő, ami a kétely kiindulópontja.
Az analizáló elme azon töpreng, hogy mire való az élet, ha maga a küzdelem? Miközben gondolatai élete viszontagságai körül forognak, önkéntelenül teremti tovább a nehézségeket, amivel magához vonzza a vele hasonlóképpen gondolkodók együtt teremtő energiáját, ami a félelem véglete felé hajtja. Teszi ezt mindaddig, amíg fel nem merülnek benne a kérdések: Hogy mi az oka, és indítéka annak, hogy erre a pontra jutott? Vajon eddigi életében minden helyénvaló volt, amit cselekedett? Hogyan változtathatna életén? Mit kellene tennie? És eljön az az idő, amikor történik valami. Amikor már feladja, hogy a külvilágban keresse a válaszokat, és kérdései Lelke mélyéből fakadnak, akkor elindul azon az úton, ahol megismerheti önmagát. Lehet, hogy ő még nem tudja, hogy mi a szinkronicitás, mégis megtörténik életében. A megfelelő időben és helyen választ kap valamelyik kérdésére. Egy ismeretlen, vagy ismerős embertársától, egy könyvből, az újságból, filmből… Amikor már feladja, hogy a külvilágban keresse a válaszokat, és az adott időben „véletlenül”pontosan ott van, ahol lennie kell ahhoz, hogy ráébredjen valamire, ami valamelyik kérdésével kapcsolatos, akkor megtörténik a csoda. Nyilvánvalóvá válnak számára a lehetőségek és az út, ahol megtalálhatja élete nagy kérdéseire a válaszokat. A legtöbb kereső első lépésként valamelyik vallás tanaiban, vagy spirituális csoportokhoz csatlakozva, földi tanítókat követve próbál válaszokat kapni életével kapcsolatban. Megkapja a válaszokat azoktól az embertársaitól, akik már másként látják az életet, belső békéjük fénye kezdi megérinteni őt. Ismered ezt a történetet? Igen, mindannyian végigjártuk ezt az utat hasonló tapasztalatokkal. Most pedig itt vagyunk, hogy Lélekben egymásra találjunk, és emlékezzünk arra, hogy miért jöttünk. A megvilágosodott emberek, akik már másként látják az életet, magasabb szintű Lelki Lényként élik és tapasztalják valóságukat. Tudatában vannak életük szentségével, és magasztos céljával. Életük minden pillanatának a tapasztalatát áldásként élik meg. Már nem a nyereség és a veszteség gondolata foglalkoztatja őket, mert tudatosodott bennük, hogy csakis egyetlen utat választanak – a SZERETET útját. Hiszen semmit sem mulasztanak el, és semmiről sem mondanak le, mert csakis ez az út az, ami a Lélek áldását, a testi és anyagi jólétet biztosítja. És, ha valaki felteszi a kérdéseket: Ki vagyok én, a testem, vagy a lelkem? Ők ezt válaszolják: Mindkettő.
„Mert a Lelked indított el ezen a csodás felfedező úton, hogy megtapasztalhassa emberként általad a fizikai valóságot, és a Te teremtésedben csodálhassa kreativitását, és céljának a megvalósulását. És a Lelked egyetlen, és legfontosabb üzenete számodra, hogy mielőtt bármit is teremtenél, tisztázd önmagadban, hogy melyik végletből indítod teremtő erődet, és kérdezd meg önmagadtól hogy: Miképpen cselekedne az Isteni SZERETET?”
„Még előfordul, hogy bánt, amit mások gondolnak, mondanak, vagy tesznek. Ha nem áll szándékodban elengedni őket életedből, az őszinteség a legjobb módja annak, hogy következetesen kinyilvánítsd az érzéseidet és a véleményedet. Kimondott igazságod felszabadít.”
„A kapcsolataidban sohasem fogsz senkinek ártani, ha többre értékeled az embertársaidat annál, mint amit ők látni engednek magukból. A félelem végletének az energiája az, ami visszatartja őket, hogy felismerjék önnön valóságukat, belső Isteni szikrájuk jelenlétét. Hiszen Te vagy, aki rávilágíthat Isteni származásukra azzal, hogy nagyrabecsülésedet kinyilvánítod számukra, amivel magabiztosabbá teheted, hogy felismerhessék önmaguk értékeit. Mert minden ember értékes és különleges. Minden életnek oka és célja van Isten Teremtett valóságában.”
„Az emberi életek sokaságában és körforgásában mindig akadnak kiemelkedően fejlett, szilárd és rendíthetetlen öntudattal rendelkező emberi lények, akik tudatában vannak, hogy Kik Ők, milyen céllal vezérelve, milyen feladattal érkeztek. Tudatában vannak, hogy Kivé szeretnének válni, ismerve a saját lehetőségeiket és a rendelkezésükre álló eszközöket, ami segíti őket a céljuk elérésében. Te sem különbözöl Tőlük, mert a határvonalat csakis az egód káprázata hozza létre fizikai világod valósnak vélt észlelésében. Egyáltalán nem szenvedsz az önbecsülés és a magabiztosság hiányában! Hiszen életed egyetlen és legnagyobb kihívása az, hogy meg tudd szelídíteni, és képes legyél irányítani az egódat. Biztos vagy abban, hogy olyan szeretnél lenni, amilyennek mások látni akarnak? Szerinted segíti az önbecsülésedet? Nem ez a káprázat az, amivel az egód irányít? Vajon milyen alapelvek vezérlik a földi fizikai világ ego-emberét? Mi az értékrendje? Fontos számodra, hogy tisztában légy más emberek alapelveivel és értékrendjével? Akkor miért akarsz megfelelni az elvárásaiknak? Elgondolkodtál már azon, hogy a saját elvárásaidnak felelj meg, mert csakis így juthatsz el saját célodhoz, saját belső igazságodhoz? A véleményük változtathat azon, hogy Te mit érzel, és mit gondolsz magadról? Hiszen önmagadat csakis Te ismerheted a legjobban, hiszen ez a legbizalmasabb, legmeghittebb kapcsolat, amit el tudsz képzelni! Feltéve, ha meg is akarod ismerni ÖnMagadat.”
Egy hozzám közelálló embertársamnak segítettem életének egyik kihívásában. Teremtésének azon a pontján volt, hogy kétségei támadtak az általa elindított folyamat realitásával kapcsolatban. Energiája megrekedt, aminek nem ismerte az okát, és azon dilemmázott, hogy mi legyen életének a következő lépése. Szellemi Tanítóm üzenete számára ez volt:
„A Mindenség, vagy nevezheted Univerzumnak, Isteni Gondviselésnek – egy konkrétan meghatározott kérést teljesít, vagy programot vesz figyelembe a tapasztalataid tükrében. A kételkedés pedig a dualitás világában élő emberi lény saját teremtését úgy befolyásolja, hogy egymásnak ellentétes utasításokat küld a Mindenségbe. Vajon melyiket teljesítse, melyikhez járuljon hozzá támogató energiájával? Talán egyikhez sem? Vagy talán ahhoz az energiacsomaghoz, amelyik a háttérből erőteljesebben lép elő, és tudattalanul prioritássá válik? A teremtés folyamata akkor reked meg, amikor folyamatos az ingadozás, „kétség” a két véglet között. Megérdemlem, vagy nem? Jól tettem, vagy nem? Tehát az energiaáramlás, ami támogatná az emberi lény teremtését stagnál, mert kérése nem volt egyértelmű. Mindhiába gyakorol naponta percekig; vizualizál, erőlködik, vágya mégsem teljesül, hite megrendül, így végül feladja. Kiábrándultsága oda vezet, hogy megrendült bizalma önmagában és a Mindenség támogató energiájában, diszharmóniát hoz létre eletében, enerválttá válik. Most fordítsuk meg a lemezt a lemezjátszón! Az az oldal kerüljön lejátszásra, ami a boldogság örömmel és hálával teli zenei harmóniáját szólaltatja meg! Írd újra a programodat ennek Fényében! Az ördög teremtésed részleteiben bújik meg (tudod, hogy a valóságban nem létezik az ördög). De mégis munkálkodik ott mélyen benned valami, aminek nem vagy a tudatában! Lépj vissza teremtésed első pillanatába, hogy újraindíthasd! Keresd meg azt az érzést, ami elindította teremtésed állapotát. Örömteli, bizakodó volt? Hittél saját teremtésed sikerében? Gondold végig, hogy vajon mikor jelentkezett a félelemből kiinduló kételkedés energiája? Hiszen Te döntöttél abban az eufórikus, átszellemült, örömteli állapotban, hogy elindítod a számodra áhított valóság megteremtését. Úgy gondoltad, hogy életedbe áldást hozol vele. Képzeld el magadat az általad újra elindított teremtésed elején. Határozd meg nagyon konkrétan, hogy mit szeretnél teremteni úgy, hogy azt is tisztázd, hogy saját elképzelésed milyen hatással lehet szűkebb és tágabb környezetedre. Vajon elindítottad volna teremtő folyamatodat elvárások nélkül, minden anyagi nyereség nélkül? Amennyiben tisztában vagy minden döntésed fontosságával, hogy hatással van mindenkire, és mindenre világodban, megtalálhatod a Teremtés Misztériumának a Kulcsát! Ha képes vagy a jelenben megélni, elképzelni, és előre hálát adni azokért az áldásokért, amelyeket teremtésed saját, és mások életébe hozhat minden elvárás nélkül, a Mindenség támogató energiája segíteni fog neked. És teremtésed azon résztvevői is, akikre pozitív hatással lesz teremtésed, támogató energiájukkal együtt fognak teremteni veled. Akkor bízol igazán az Isteni Gondviselésben, ha már tudatában vagy annak, hogy teremtésed csak akkor hozhat életedbe áldást, ha mások életébe is áldást hoz! És akkor a Mindenség az anyagi javakon túlmutató Áldásában részesít, ami meghaladja minden elképzelésedet! Tehát a konklúzió az, ha megrekedt a teremtésed energiája, bármelyik pillanat a rendelkezésedre áll, hogy felülírd az előző programodat. Megteheted, hiszen szabad akarattal rendelkezel, amit senki nem vehet el Tőled! De ne feledd, hogy döntésed következményeiért is a TIÉD A FELELŐSSÉG! Ennek a FÉNYÉBEN lásd teremtésedet!”
„Az a legszentebb imádság, és az a legszentebb kérés, amit mások érdekében teszel, mert abban Te is benne vagy, hiszen a Te energiád indította el a Mindenség felé.”
Csehiné Szilágyi Éva