Különböző kutatók bebizonyították, hogy az elektromágneses mezők közvetlenül hatnak az emberi szervezetre. Sejtbéli és kémiai változásokat okoznak. Ezáltal az agy és más szervek irányító impulzusai esetlegesen nem a megfelelő módon továbbítódnak és mennek végbe. Az úgynevezett elektroszmog következtében, amely mindent átjár, és lehetetlen elkerülni, az emberek komolyan megbetegedhetnek. A tudomány ezért nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy meg nem terhelt, tiszta energiákat fogjon fel. Erre mindenekelőtt a sarkokon van lehetőség. Ugyanakkor magfúzió által is megpróbálnak tiszta energiához jutni, s ezáltal helyettesíteni a maghasadással járó folyamatokat. Nem beszélve a világegyetemből származó energiák utáni kutatásról, melyek révén a világ teljes gazdasági rendszere megváltozhatna. Itt akaratlanul is Tesla neve merül fel bennünk. Ez a korábban sokat szidalmazott tudós a 20. század elején, a kozmikus sugárzásokat tanulmányozva kijelentette: „Meghódítottam a kozmikus energiát, és egy készüléket működtetek vele.” Az UNESCO ugyan Tesla-évnek nyilvánította a 2006-os évet, ezt az impulzust azonban szélesebb körben elhallgatták.
Az elmúlt évszázadban először irányították a figyelmet azoknak a feltételezett és az egyéni tudattól függő, mindeddig még nem mérhető, éterinek ható energiarészecskék létezésére, melyeket tachyonoknak vagy neutrinóknak neveztek el, s melyekbe feltételezések szerint a világegyetem ágyazódik. Az univerzum életerejét a tachyonok „szabályoznák”. A teremtési folyamatba rendszert, irányt és tudatot visznek bele, és mozgásban tartják azt. Ezek őrzik meg a teremtő impulzusok által megérintettek legmagasabb teljesítőképességének az emlékét is. A tűzön, vízen, levegőn és földön kívül ezek a tachyonok képviselik az „ötödik anyagi elemet”.
Működésbe hozásuk és alkalmazásuk szub-molekuláris szinten változtatná és erősítené meg az energiát, ami által az ember is egy magasabb szintű anyagi tudathoz juthatna hozzá.
Hermész egykor megállapította, hogy Isten maga az örökkévalóság, és az örök teremti a világot. A világ hordozza az idejét, az pedig a nemzedékek áradatát. Ez megszámlálhatatlan lény, köztük az ember, tarka sürgés-forgását jelenti. A világ hozzájárul az ember – mint mikrokozmosz – örök alakulásához. A Föld az emberiség iskolája. Ebben az értelemben a Föld sokkal többet tesz annál, mint hogy csak hordozza az embereket, és elviseli önző kísérleteiket.
Forrás: Internet