,,A gnosztikus filozófia veszélyes tudomány. Ha az igazságkereső belép a bölcsesség szent templomaiba, akkor nincsen visszaút többé. Vagy előrelép, vagy belepusztul. Ez feltétel és világtörvény.
Amely tanuló a tökéletes önátadással az emberiségszolgálatra készül, felfelé vezető útját fájdalmasnak tapasztalja. Így az emberi élethullám is nagy fájdalmakat szenved a fejlődés ösvényén, fájdalomkiáltások remegtetik meg a világot. Ezek az emberiség igazi megszületésével járó fájdalmak, ez világtörvény. A felettesebb testek fejlődnek. A világ kereke végtelen spirálisokban kering, és minden spirális újabb követelményeket támaszt. Az emberiséget ez tájékozódásra kötelezi, az emberiség kénytelen ehhez igazodni, kénytelen együtt ebben az irányban menetelni. Akkor azonban megjelenik az alantas erő lehúzó, szívó hatása, megragadja őt a megkristályosodás. Ez a meghasonlottság állapota. Az örökös keresés során az ember először kiegyezést keres: megpróbálja azt is elnyerni, de ezt is megtartani. Erre aztán a megsemmisülés következik, a fájdalom. Aki a bölcsességet szaporítja, az a szenvedést gyarapítja. Vagy pedig a pusztulás jelentkezik. A visszalépés vagy a helyben állás pusztulást jelent.
A bölcs rendeltetés a szörnyű szenvedésnek ezt a folyamatát hozzáigazította az emberiségfejlődés téridőrendi lehetőségeihez. A gnosztikus filozófia pedig azért oly veszélyes, mert a felgyorsított folyamatot képviseli, mely a dolgok természetében szintén benne rejlik.
Nem nehéz megérteni, hogy aki a felgyorsított folyamatot választja, az ennek megfelelően szenvedéstöbbletet várhat el, és rövidebb idő alatt számtalan konfliktust kell kibírnia és megoldania. Az erős azonban, aki megpillantott valamit az igaz világosságból, aki ragyogni látja a fényt az élet láthatárán, az átlépi a határvonalat, hogy csatlakozzon az útépítők seregéhez. Aki felismeri az istenfáradozást, Krisztus szenvedését ebben a világban és ezzel a világgal, az ujjongva választja a felgyorsított folyamatot, mert segíteni akar Istent és embert megváltani és célba vinni. Ez a felgyorsított folyamat az egyetemes szeretettörvény legragyogóbb bizonyítéka. Ha az ösvény nem létezne, akkor ez a mindenségmegvalósítás hiányosságát jelentené.
A megszabadulás két úton lehetséges. Az egyiket a szeretet törvényének, a másikat a törvényszerűség törvényének akarjuk nevezni.
Ha Ön meg akar szabadítani valakit a pokol kapujától, akkor bizonyára nem egy lassított felvétel csigatempójában vezetné kifelé, hanem karon ragadja és gyors rántással a világosságra vonja. Ez a szeretet. Nem érzi-e életének titokzatos ösztönzését? Nem érzi-e, hogyan érinti meg Önt ismételten Isten lélegzete? Nem beszél a szeretet nyelvén? Érzi-e, látja-e a szent jelenlétet? Megérti-e a szeretetteljes fáradozást, amely a csalódásokból és csalatkozásokból, korlátozottságaiból az igazi szabadságba akarja emelni Önt? Nem érzi-e, hogyan hasad meg a lelke, amikor a hívás elhatol Önhöz, de Ön nem hallgathatja meg, mert az alantas gúzsba köti és lefogja Önt?
Ne próbálja ezt ésszel megérteni! Ehhez a legbensőségesebb megérzésére van szüksége, akkor megérti, hogy a beavatás ösvénye a szeretet ösvénye. Ha mindebből csak egy leheletnyit is megért, akkor lábát már az ösvényre helyezte, akkor kiemeltetik az idők örvényéből Isten örök megrendíthetetlenségébe. Akkor felemelkedik a szeretet tágas, alaktalan, ragyogó átlátszóságába. Ilyen szeretetet tanúsított az Atya irántunk, amikor a Fiát, a Krisztust küldte hozzánk.
Őt szeretjük egész lelkünkkel, egész szívünkkel és egész eszünkkel. Ez a Rózsakereszt Szerzetének szent ismérve.
/ Jan van Rijckenborgh – Confessio Fraternitatis /