A hét sámáni tudatszint leírása egy olyan tanítás, mely Soós Jóskától (1921-2008), egy magyar származású sámántól származik. A hét szint learását már korábbi blogbejegyzésekben ismertettem Dirk Gillabel cikkei alapján, most azonban következzék a leírás Soós Jóska saját szavaival. A korábban feltett cikkek linjeit itt találjátok:
A sámáni tudat hét szintje
1. A személyes tudat
2. Az emberiség-tudat
3. A kétéltű tudat
4. A gömb-tudat
5. A kristály-tudat
6. A fény-tudat
7. A hang-tudat
Csakrák és tudatszintek (1. rész, 2. rész)
A hét sámáni tudatszint
Az alábbi leírás a magyar származású sámán, Soós Jóska leírása a tudat hét szintjéről, ahogyan a sámánok megismerik. Az eredeti szöveg holland nyelvű, Joska Soos, Ik Genees Niet, Ik Herstel de Harmonie című könyvéből származik. Én Dirk Gillabel angol nyelvű fordítását használtam fel.
A tudat hét szintje A tudat hét szintje a sámáni gyakorlat és kozmológia része, mely szükséges ahhoz, hogy az embert a maga teljességében megértsük és tudjuk, hogy ki ő és mire képes. Általában csak a töredékét használjuk annak, amire képesek vagyunk, és a hét szint észleléséből is csak nagyon keveset fogadunk be, vagy egyáltalán semennyit.
Bevezetés
A tudat első szintje vagy szférája, amiben élünk, a személyestudat, ami az egyén fogantatásának pillanatáig vezethető vissza. Ez a petesejt megtermékenyülésének pillanata, amikor az apa és anyag genetikai öröksége összeadódik. Ettől a pillanattól kezdve egy személlyé válunk, ami mindent tapasztal: a fizikai, pszichológiai és az asztrális szintet. A méhen belül szerzett benyomások, és az anya érzelmei és gondolatai is meghatározóak. Ebben az időszakban az apa befolyása minimális. A sámánizmusban három részre osztjuk ezt a születés előtti időszakot. Az első hat hónapban, mielőtt a szív elkezd verni, a magzat teljes mértékben az anyától függ. Ugyanakkor körülbelül kétharmadig még kapcsolatban áll a kozmikus és halhatatlan energiákkal. Amikor a szíve elkezd verni, elveszíti e kapcsolat egy harmadát, mert a szívverés egy egyéni mozgás és a magzat ilyenkor már nem függ teljesen az anyától. Születéskor elveszíti a teljes kapcsolatát a kozmikus és halhatatlan energiákkal. Ezután az egyén egész életében igyekszik visszaállítani ezt a kapcsolatot. Ezért e magzati lét megtapasztalása nagyon fontos, maga a születés és az azt megelőző időszak is. A személyes tudat szférájában megtapasztaljuk a születés előtti állapotunkat a magzatvízben, és ugyanakkor vízi élőlény mivoltunkat is. Ezzel kapcsolatban megtapasztaljuk a kozmosz hullámzó mozgását, ami nem víz, hanem rezgés, az elsődleges ritmus, melyből minden kiemelkedik: a kozmikus óceán. Az emberi lénnyé válás folyamata az anyaméhen belül nagyon fontos időszak, ami az életünk többi részében is folytatódik. Ez a tudat személyes szférája, tele olyan tapasztalatokkal, melyek mindenki esetében egyéniek. A tudat második szférája szélesebb, és az egész genetikai információhalmazból áll, az emberi faj létrejöttének kezdetétől fogva, amikortól az emberi lények elkezdték megkülönböztetni magukat az állatoktól. Ez egy nagyon hosszú időszak, mintegy 20-30 millió éves. (Megjegyzés: a modern orvostudomány szerint a magzat szívhangja már a fogantatás után 22-23 nappal halható ultrahanggal, de a fent említett hat hónapos magzati kor valóban fontos abból a szempontból, hogy utána az esetleges koraszülött magzat képes lesz az önálló, egészséges életre, míg ez fiatalabb magzati korban kevésbé esélyes. Soós Jóska szerint tehát a lélek kapcsolata a kozmikus és halhatatlan, vagyis spirituális energiákkal a fogantatás előtt teljes körű, utána fokozatosan csökken 2/3-ra, a hatodik hónap után már csak 1/3, és születés után a kapcsolat inkább a fizikai szintre korlátozódik, a finomfizikai és spirituális valóságok érzékelésének képességét általában tudatosan kell kifejleszteni az életünk során. A második tudatszint az emberi faj kollektív tudatát tartalmazza.)
“A tudat harmadik szférája térben és időben még távolabbi; a kétéltűek állapotához kapcsolódik. A fejlődésnek ebben a létfontosságú szakaszában bizonyos élőlények elhagyták a vizet, és elkezdtek a szárazföldön élni. Mások a vízben maradtak, és megint más részük ismeretlen okokból ismét visszatért a vízbe, mint például a bálna, aki emlős, lert tüdeje van, és azt tartják, hogy hosszú ideig a földön élt, mielőtt visszatért volna a tengerbe. A kétéltűek a vízben és a szárazföldön is élnek, és egy olyan tudati szférát képviselnek, mely még mindig jelen van bennünk. A kisagyban található, abban a motoros központban, mely a legfontosabb életfunkciókat szabályozza (légzés, emésztés és szívverés). A sámánok gyakorlataikban egyedi módszereket használnak e funkciók befolyásolására.
A negyedik tudati szféra a vízi lények tudata, mely térben és időben még távolabbra vezet. Ez a halak, lárvák, planktonok és egysejtűek világa. Ezen életformák kifejlődéséhez hosszú idő kellett. Minél tovább megyünk visszafelé az időben, azt látjuk, hogy az élőlények érzékszervei annál kevésbé fejlettek, vagyis az egész testükkel érzékelnek. A spirituális embernek meg kell tanulnia újra behatolni a tudat e szintjére. (Megjegyzés: Jóska itt a fajok evolúciós elméletére alapozza magyarázatát, bár sok ősi hagyomány szerint a fejlettebb élőlények nem az egysejtűekből és a vízi élőlényekből alakultak ki genetikai mutáció útján, hanem az univerzum magasabb szintjeiről érkeztek olyan élőlények a földre, akik a különböző fajokkal benépesítették a földet. Ettől eltekintve a tudati evolúció során a lélek, vagyis az egyéni tudatosság valóban bejárja ezeket a létformákat és érzékelési szinteket, a sámán viszont akaratlagosan is be tud lépni a sámáni tudat hét szintjének bármelyikébe.) A tudat első szférái a szerves életformákhoz kapcsolódnak; ezen túl már megszűnik a sejtekhez kötődő érzékelés. Itt a tudat szervetlen szférái vannak jelen.
A tudat ötödik szférája a kristály-tudat. A kristály-tudat az az androgün állapot, melyben úgy fogjuk fel a dolgokat, ahogy valójában vannak, és nem úgy, ahogyan látszanak. Amíg még mindig ragaszkodsz a sejteken, az öt érzékszerven, az érzelmeken és a gondolatokon keresztül történő érzékeléshez, addig mindez befolyásolja a felfogásodat. Amikor viszont túllépsz a szerves felfogáson, akkor megérkezel az androgün állapotba, melyben úgy érzékeled a dolgokat, ahogy valójában vannak. A kristály-tudat sokkal tágabb, mint az összes előző tudatszint, mert minden kristálytiszta.”
“A hatodik szint a fény-tudat. Amikor a kristály elkezd mozogni, sugárzássá, fénnyé gyorsul. A fotonok bejárják az egész univerzumot és közben információkat gyűjtenek. A fotonok, vagy a fény még finomabb szubsztanciát alkotnak, mint a kristály. Így vannak olyan fotonok, melyek sok millió éve utaznak. A fény az ősrobbanás óta létezik.
Úgy gondolom, hogy van olyan fény, ami más dimenziókból jön, például a fehér fény álmomban, a temetőben. Ez bárkivel megtörténhet. Néha véletlenül történik, amikor sokkot kapunk. Ekkor az első becsapódást fehér fényvillanásként érzékeljük. Egy spirituális ember össze tudja gyűjteni azt a fényt és be tud lépni a tudatába. Ez a tudat hatodik szférája, a fény-tudat. (Megjegyzés: Jóska itt ismét csak az evolúciós elmélethez kapcsolódó ősrobbanásra hivatkozik, holott a különböző ősi teremtésmítoszokban a finomabb elemekből, a hangból és a fényből sűrűsödik össze a fizikai, háromdimenziós valóság. Az azonban valós tény, hogy a foton, a fény-részecske vagy elektromágneses hullám hírvivőként és a háromdimenziós valóság korlátait jelképező elem. A háromdimenziós téren belül például a fény sebessége a végsebesség, mely minden, részecske-természetű és ezáltal háromdimenziós kiterjedéssel bíró részecske mozgását behatárolja.)
A hetedik szféra a hang-tudat, mert kezdetben volt az Ige, vagy ahogy egy ateista mondaná, az Ősrobbanás. Ha eléggé érzékenyek vagyunk, akkor hangként is tudjuk érzékelni a fényt. Minden rezgésritmus és hang. A fény esszenciája a hangvibráció, a Kirlian-fényképezéshez hasonlóan amelyen csak a ragyogást látjuk, mely a tárgy lényege. Hosszú idővel ezelőtt az ember felfedezte, hogy a hangok segítségével képes magasabb tudatállapotba kerülni. Ennek érdekében különböző szertartásokat használt, melyek során megtapasztalta a hangot. A tudat hét szintje mindenféle kapcsolatban áll a hét csakrával. Az első csakra a személyes tudatot képviseli. A második csakra, a hara a kollektív, genetikai tudatosságot. A harmadik csakra a kétéltű tudattal áll kapcsolatba. A negyedik, a szívcsakra a víz lényekkel áll kapcsolatban. Az ötödik, a torokcsakra a kommunikáció központja a kristály-tudattal áll kapcsolatban. A hatodik, a harmadik szem-csakra a fény-tudattal áll kapcsolatban. A hetedik, a koronacsakra az átlépést jelenti a fénytől a hangig, a hang-tudatot képviseli.
“Ezekre a csakrákra külön-külön is tekinthetünk, de mégsem teljesen külön, mert nem lehet őket elválasztani egymástól. Élő egységet alkotnak. A sámánizmusban, mint ahogy a miszticizmus más változataiban is, léteznek a tudat további aspektusai, melyeket csak nagyon magas szinten tudunk megtapasztalni, és amik életveszélyesek is lehetnek. Ennek ellenére megtörténhet, hogy a fény- vagy hangélmény közepette röviden megtapasztalhatjuk a tudat nyolcadik és kielncedik szintjét.
A sámánizmus a megtapasztalás négy szintjét ismeri: a négyzet-élmény a közvetlen megtapasztalás, melynek alapja a testben van. A háromszög- vagy piramis-élmény gyökere a lélekben, az érzelemtestben van. A kör-élmény intellektuális vagy kreatív élmény, mely „kerek” megértést ad. A gömb-élmény által a kreatív ember megízlelheti a gömböt. Ez egy lelki ember élményének természete, amit csak a szellem tud tapasztalni. A megtapasztalás e fokozatainak szimbóluma egy négyzet, melyben egy kör és abben egy héromszög van, és a középpontjában egy pont. Ez a tudatossá válás négy dimenziója is. A négyzet azt jelenti: „Fizikailag érzékelek.” A háromszög azt jelenti: „Pszichésen érzékelek.” A kör azt jelenti: „Intellektuálisan érzékelek.”. A pont azt jelenti: „Spirituálisan érzékelek.” Ez egyszerűen hangzik, de mindezt meg kell tapasztalnunk. Különböző gyakorlatok léteznek a tudat e hét szférájának kifejlesztéséhez, de én nem ismerem mindet. Csak azokról tudok beszélni, amiket én magam is megtanultam, és amiket könyvben olvastam, illetve tapasztaltam. Tamás Bácsi (Jóska gyermekkori sámán-tanítója) nem tanított. Csak azt mondta: „Nézz, figyelj és utánozz!” Ez volt a tanulás természetes módja. Azt is mondta: „A saját utadon kell járnod.” A módszereket vagy gyakorlatokat nem szabad szigorúan kezelni. Hozzá kell igazítani az egyénhez, aki saját maga is folyamatosan változik. Egy bizonyos módszer segítségével megtanulhatunk vezetni,d e végül ki fogjuk fejleszteni a saját vezetési stílusunkat. Egy bizonyos módszerrel tanulunk meg írni, de végül kialakítjuk a saját írási stílusunkat. Különböző módszerek és szertartások léteznek, de a saját igényeink szerint kell gyakorolni őket.”
Forrás: Internet