A krisztusi énünk a szellemi tanítónk, aki, miután elvesztettük a magasabb énünkkel való kapcsolatot, értünk jött
Kép forrása: Pinterest.com
A Krisztusi énünk
A
Krisztusi énünk a közvetítő az ÉN VAGYOK jelenléte, és a dualitásban
(kettősségben) elveszett alacsonyabb énünk, vagyis a tudatos énünk
között. Az mondhatjuk, hogy a krisztusi énünk a szellemi tanítónk, aki,
miután elvesztettük a magasabb énünkkel való kapcsolatot, értünk jött.
Ez az énünk önmagunk tartományán belül bármikor elérhető, ha a
figyelmünket a szívünkre összpontosítjuk, miközben az intuíciónkat is
működésbe hozzuk. Jézus a krisztusi énünkről ezt mondta:
„És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.”(János 14,16)
„Ama
vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az
mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket
mondottam néktek.” (János 14,26)
Nem
igényel ember feletti képességet, vagy pszichikumot az, hogy meghalljuk
a krisztusi énünk csendes hangját. Jegyezzük meg azonban, hogy a
krisztusi énünk nem a fizikai testünk szintjén található, és nem is
abban a tudatállapotban található meg, amely a legtöbb ember számára
általános. Nem találhatjuk az érzelmi testünk szintjén sem, és még a
gondolati testünkben sem, ahol az intellektuális, racionális elménk
van. A krisztusi énünk nem süllyed lejjebb az önazonosságunk testénél,
és a mi feladatunk az, hogy a figyelmünket erre a szintre emeljük.
Sajnálatosan
a világ arra sarkall bennünket, hogy a figyelmünket alacsonyabb szinten
tartsuk. Vannak, akik teljesen az anyagi világra fókuszálnak, vannak,
akiket leginkább az érzelmek irányítanak, és vannak nagyon
intellektuális emberek. Mindannyiuk számára nehézséget jelent a
krisztusi énük észlelése. Ki kell alakítanunk azt a képességünket, hogy
a figyelmünket a magasabb énünkre, a szellemi valóságra fókuszáljuk.
Jézus így beszélt a krisztusi énünkre való hangolódás fontosságáról:
„Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.” (Máté 6,33)
Ahhoz,
hogy meghalljuk a krisztusi énünket, le kell csendesítenünk az egónk
erős hangját, amely próbálja a krisztusi énünket elnyomni, vagy a
megérzéseinket, intuícióinkat, észérvekkel próbálja támadni. Valójában
az egónk folyamatosan azon munkálkodik, hogy magánál tartsa életünk
irányítását, azt a pozíciót, amelyre a krisztusi énünk lenne hivatott
addig, ameddig a tudatos énünk egységbe nem forr az ÉN VAGYOK
jelenlétünkkel. Az egónak ezt úgy sikerül elérnie, hogy folyamatosan
abban a hitben tart bennünket, hogy bizonyos elképzeléseink a
megingathatatlan igazságot képviselik, ezáltal az elménk köré falat
épít. Ezen a falon sok ember nem is mer a felülemelkedni, pedig erre
volna ahhoz szükség, hogy észlelhesse a krisztusi énjének a hangját. A
krisztusi énünk VÉG NÉLKÜL azon munkálkodik, hogy kivezessen bennünket a
mentális börtönünkből azzal, hogy megkérdőjelezi az ego
„megingathatatlan” igazságainak a tartalmát.
A
szellemi úton lépésenként közelítünk a krisztusi énünkhöz. Időközben
elnyerjük azt a látásmódot és megkülönböztető képességet, amely lehetővé
teszi számunkra, hogy átlássunk az anti-krisztusi tudat által
létrehozott illúziókon. Ezzel együtt visszanyerjük a négy alsó testünk
tisztaságát, és megtisztulunk az önző elképzeléseinktől, amelyek a
szenvedéseinket okozzák. A krisztusi énünkön keresztül jutunk el odaig,
hogy először a négy alsó testünkön, később pedig a fizikai valóságon is
átvegyük az uralmat.
Kezdetben
a tudatos énünk a krisztusi énünket rajtunk kívül álló tanítónak
érzékeli, később azonban fokozatosan egyre mélyebb egységet épít ki
vele. Ez vezet ahhoz a misztikus egységhez, amikor mi magunk válunk
eggyé a krisztusi énünkkel, válunk Krisztus menyasszonyává. Ezáltal a
tudatos énünk az őt megillető helyre kerül, mint a lényünk Krisztusa, és
így válunk az élő Krisztussá.
Így
teljesedik be a mondás: „amint fent, úgy lent”, amely azt jelképezi,
hogy az ÉN VAGYOK jelenléte már képes az alsó énünkön keresztül
megnyilvánulni, cselekedni. Ebben az esetben az önazonosságunk a
szellemi énünket tükrözi vissza, amely az ÉN VAGYOK jelenlétéhez
kapcsolódik.
„Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.”(János 5,17)
Forrás: http://www.jezustanitasok.hu