1. Tudjuk, hogy minden létező dolog aktuálisan véges, de potenciálisan végtelen (lefelé is, atomi szinten és felfelé is a csillagok, galaxisok stb. szintjén is).
2. Tehát a fennálló törvények, amelyek az univerzumot létezésben tartják, szintén véges sok darabból állnak, de folyamatosan bővül(het)nek, a rendszerrel együtt, amelyet leírnak.
3. A 2. alapján nem szükségszerű az, hogy a korábbi törvények állandóak legyenek. Akár dinamikusan változhatnak is.
4. A fentiek (1-2-3)
alapján következik
az, hogy a teljes lehetőségek tere végtelen és
két osztályra oszlik.:
a. A megnyilvánultra.
b. A megnyilvánulatlanra.
Az a.-ra igaz, hogy minden pillanatban véges, de
potenciálisan végtelen,
azaz bővül(het). A b.-re igaz, hogy aktuálisan
végtelen (azaz valóban végtelen).
Továbbá az a. a b.-ből (a b. rovására)
gyarapodik. Ez b. számára nem
katasztrófális,
mivel marad ott még épp elég (végtelen
soknyi). Az a.-ban minden további
elem két osztályra osztható a
törvények alapján.: Bizonyos dolgok igazak
(léteznek), bizonyos dolgok hamisak (nem léteznek). Pl.:
Igaz az, hogy
a föld vonz minket, de nem igaz az, hogy én vagyok a
pápa (még szerencse).
A fentiek alapján érdemes lenne egy harmadik
osztályt is bevezetni
az a. osztályban, amivel a b. osztályra hivatkozhatunk.
Ez a nyelvünkben
érdekes mód már megvan, s így
bizonyítja a két dolgot, a.-t és b.-t.:
1. Azt mondom, hogy: “valaki”. Ekkor az első
osztályba
tartozó dolgot mondtam. Mivel a “valaki” létezik, a
nyelvi definícióra
alapozva.
2. Azt mondom, hogy: “senki”. Ekkor a második
osztályba
tartozó dolgot mondtam. Mivel a “senki” nem létezik,
szintén a nyelvi definícióra
alapozva.
3. De mi van akkor, ha azt mondom, hogy: “senki se”? Ez
egy teljesen köznapi kijelentés és mindenki
használja is. Ilyenkor valójában
azt mondom, hogy:
– Nem “valaki” (tehát nem első osztály).
– Nem “senki” (tehát akkor nem is második
osztály).
De akkor melyik osztályról van itt szó?
Egyáltalán van értelme a kifejezésnek?
Miért van ilyen a nyelvünkben? Nem lehet az, hogy ezzel
utalnak a HARMADIK
osztályra – a megnyilvánulatlanra?
5. A harmadik osztály létezése súlyos következménnyel jár.: Az általunk tapasztalt világ (az a. osztály) nem teljes. Vannak olyan dolgok, amelyek se nem igazak, se nem hamisak benne. Magyarul: se nem létezőek, se nem nemlétezőek.
6. Akkor viszont minden
pillanatban
a világ minden eseménye megjósolható, ha
úgy tetszik matematikai formulákkal
leírható, mert lehet rá találni olyan
konzisztens logikát, amely pontosan
leírja az egészet (A teljesség nem konzisztens,
tehát paradox, megjósolhatatlan).
Sőt nem csak a most, de a múlt és jövő minden
pillanata is leírható. Tehát
a világ ezek szerint elvileg determinisztikus lenne.
A problémát a 3. osztályú
létezés okozza. Már ez a kifejezés is
paradox:
létezik a 3. osztály, ami olyan dolgokat tartalmaz,
amelyek nem is létezőek
és nem is nemlétezőek. A 3. osztályból
felvett új létezők, illetve nemlétezők
a jövőt biztosan módosítják, de
elképzelhető, hogy a múltra is befolyással
vannak. Ha már a meglévő törvények is
dinamikusan változhatnak, akkor abszolút
múltról és jövőről nem lehet beszélni,
csak a jelenből aktuálisan látszó
múltról és jövőről.
A dinamikus szabályok létezését az
alábbi két dolog is indokolja.:
– A 3. osztályból állandóan
jönnek új dolgok a megnyilvánult
világba (Ami még nem volt, annak lennie kell). Így
új törvények is megjelennek.
– Az idő észlelése.
Véleményünk szerint a 3. osztály nem
tudna beleszólni a megnyilvánult világ
működésébe, ha nem lenne benne idő.
A 3. osztályból az új dolgok és
törvények tehát az időn keresztül (időben)
jönnek át a megnyilvánultba.
Mindez visszafelé is igaz kell legyen. A szabadság
teljes, mivel nincs
ami korlátozná, tehát bizonyos dolgok a nem
létező párjukkal együtt el
is távozhatnak a 3. osztályba. Az egész
működése (a 3.osztály
átáramlása
a megnyilvánultba) szerintünk az idő
gyökerénél van és az is szabályozza
azt.
7. Ha a 3. osztály létezik, akkor nem a KÉT értékű logikát kellene használni, hanem a HÁROM értékűt, ahol a harmadik értékkel a megnyilvánulatlanra hivatkozunk. (Hasonlóan a számok matematikai osztályozásához: pozitív, negatív számok és a nulla.)
Áramkörileg sem megoldhatatlan a probléma: Pozitív, negatív feszültség és a szakadás vagy magas impedancia állapota vagy a nem vezetés. (Egyébként az áramköröknél valóban használjuk ez utóbbi dolgot, de nem teljesen használjuk ki a lehetőségeit. Pl.: A kapu áramkörök nagy részénél eleve három állapotú kimenetek vannak: Logikai 0 (negatív vagy igen alacsony pozitív feszültség), Logikai 1 (pozitív feszültség) és a magas impedancia (ami a szakadással egyenértékű).
Forrás: Internet