Blog

Hit és vallás

Azt a feladatot kaptam Szellemi Mesteremtől, hogy nyissak egy fejezetet, ami a hit és a vallás összefüggésében lehetőséged ad a mélyebb elemzésre. Azt a kérdést intéztem Hozzá, hogy miért kell ennyire részletezni a vallás kinyilatkoztatásait? Hiszen az ember energiája oda összpontosul, ahová a figyelmét irányítja. Én már nem foglalkozom a politikai összefüggésekkel, a vallási dogmákkal, sem a tudatot befolyásoló negatív hírekkel. A felvetett kérdésemre a következő választ kaptam:

„Te nem a vallás téziseire fordítod a figyelmedet, hanem a kapott információ dekódolására, azaz emberi nyelvre fordítására. Az emberiség most kapta meg azt a lehetőséget, hogy kiemelkedjen az évezredek megrekedt energiájából, és Új Utat választhasson. Jelen esetben az emberi lények számára az a legfontosabb, hogy az általad, és a többi földi tanító által átadott üzenetek tükrében átértékelhessék azokat az információkat, amelyek a nevelés, és a tanulás útján kerültek be a hitrendszerükbe. És a hitrendszer tartalmazza azokat a meggyőződéseket, amelyekkel az ego manipulálja az emberi lényt, amikor saját vélt, vagy tanult igazságait harsogja. A Lélek belső hangja csöndes és szelíd, nem tolakodó, nem hivalkodó. Nem térít, és sohasem fennhangon közli az igazságait. És már mondtam Neked, hogy az igazság szabaddá tesz. Ezért kértelek arra, hogy tegyél eleget a kérésemnek. Hiszen minden emberi lény az Isteni Szeretet felé törekszik, és joga van tudni az igazságot.”

„Amennyiben el tudtok vonatkoztatni a belétek plántált dogmáktól és babonáktól a lelketek sugallatára hallgatva, akkor szívetek tiszta fénye megnyitja az igaz hitetekből származó tudás kapuit.”

                          A niceai zsinat

325. május 20-án nyitotta meg I.Constantinus (306-337) bizánci császár a niceai zsinatot, a keresztény egyház első általános gyűlését.

Az új keresztény vallás rohamos térhódítása a IV. század Római Birodalmában arra az elhatározásra késztette a hatalom képviselőit, hogy feladják a keresztények üldözését, ami Diocletianus korában érte el a tetőzését. 313-ban Constantinus és Licinius türelmi rendeletet adott ki Mediolanumban (Milánóban), amiben engedélyezték a keresztény vallás gyakorlását, kiengedték a börtönökből a hitük miatt megkínzott, megcsonkított, fogva tartott keresztényeket, és visszaadták elkobzott javaikat is.

A keresztények egyenjogúsítása hamarosan felszínre hozta az egymástól eltérő vallási irányzatok konfliktusait. Az államhatalom megszilárdítására törekvő Constantinus az indulatok lecsendesítése, és saját céljainak az érdekében összehívta az egyetemes zsinatot. A két hónapos gyűlésen becslések szerint több, mint 300 birodalmi püspök, diakónusokkal és papokkal kiegészítve mintegy 1800 fő vett részt. Köztük olyan híres egyházatyák is részt vettek, mint az alexandriai Alexandrosz pátriárka és diakónusa, Athanasius, vagy a caesareai Eusebius.

A Niceában összegyűlt püspökök a jólétet és a pompát kevésbé, viszont az üldöztetést annál jobban ismerték. Diocletianus császár elkobozta a keresztények írásait, felgyújttatta az épületeiket, és letartóztatta a papjaikat. Maximianus császár kivégeztette, megcsonkíttatta vagy száműzte azokat a keresztényeket, akik nem voltak hajlandóak megtagadni Krisztust. A zsinaton résztvevő egyházfő, Paphnutius a bántalmazások és kínzások miatt a jobb szemét veszítette el, bal lábára pedig sánta lett, majd száműzték, amiért kereszténynek vallotta magát. Voltak olyanok is a résztvevők között, akik nem tudták használni az ujjaikat a kínzások miatt, és közülük sokan elveszítették valamelyik végtagjukat.

A niceai zsinaton tárgyaló egyházi vezetők egyik legfontosabb feladata a húsvét idejének pontos meghatározása volt, melyet végül a tavaszi napfordulót követő első holdtölte utáni vasárnapra tettek, egységesítve ezzel az ünnepi gyakorlatot az egész birodalomban.

A másik, számos vitát generáló kérdés Jézus személye volt. Vele kapcsolatban az egyházatyák kétféle álláspontra helyezkedtek: Arius és követői úgy vélték, ő a legtökéletesebb teremtmény, de emberi lény, tehát nem lehet egyenrangú az őt teremtő isteni hatalommal.

Az ariánusokkal szemben Athanasius és Alexandrosz pátriárka elutasította Jézus emberi természetét, és az Atyához hasonlóan örökéletűnek, egylényegűnek tartották őt.

A tettlegességig fajuló hitviták során hiába próbáltak közvetíteni a középutat képviselő püspökök az egymással szembenálló táborok között. A vitát szakadás követte, és az Athanasius és Alexandrosz pátriárka pártiak győzelmével zárult.                                                                    

E döntés értelmében szövegezték meg a 325 júniusában kihirdetett niceai hitvallást, amit a 381-es konstantinápolyi kiegészítésével együtt a mai napig valamennyi keresztény felekezet elfogad.

A zsinat ezenfelül még 20 egyházi törvényt, ún. kánont alkotott meg az egyházi személyek életének szabályozására, és döntött a kereszténységből eredő szakadár egyházak megítéléséről.

A zsinaton több évszázada vitatott hittételeket tettek egyértelművé, miközben a kánonokkal lerakták az egyházjog alapjait is. Az egybegyűltek a Szentháromság tanával kapcsolatban nem foglaltak állást, mert Niceában csak Jézus isteni természetének a kérdését vitatták meg.  A múlt távlatából szemlélve az is feltevéseken alapulhat, hogy a római pápa állítólagos vezető szerepét is a zsinat határozta meg.

A niceai zsinat résztvevői legalább huszonöt írás esetében javaslatot tettek a szövegek módosításra, vagy arra, hogy teljes egészében töröljék az adott szöveget a keresztény kánonból.

Más kéziratokat elvontnak, vagy sok esetben misztikusnak ítéltek, ezért nem tartották arra érdemesnek, hogy megtartsák.

Továbbá eltávolítottak még húsz kísérő dokumentumot is a kánonból, amelyeknek a hozzáférési jogát bizonyos kiváltságokhoz fűzték. 

A püspökök és a császár megállapodtak, hogy írásba foglalják az álláspontjukat. Ez azzal járt, hogy minden résztvevőnek a kézjegyével hitelesíteni kellett a többség által elfogadott döntéseket, aki pedig megtagadta, hogy az aláírásával hitelesíti a véglegesített szentírásokat, elveszíti egyházi pozícióját.

Constantinus császár Hosius ösztönzésére azzal a javaslattal állt elő, hogy nyilatkoztassák ki a Fiú egylényegűségét Istennel.

Ez a kinyilatkoztatás a Nicea-konstantinápolyi hitvallás (CREDO):

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében. És az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, ki az Atyától öröktől fogva született, Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény, ki egylényegű az Atyával, és aki által minden lett. Ki érettünk, emberekért és a mi üdvösségünkért leszállott a mennyekből, testet öltött a Szentlélek által Szűz Máriától: és emberré lett. Pontius Pilátus alatt érettünk megfeszíttetett, szenvedett és eltemettetett; és harmadnapra az Írás szerint föltámadott; és fölment a mennyekbe, ott ül az Atyának jobbja felől, és újra eljön dicsőséggel, hogy megítélje az élőket és a holtakat, s országának nem lesz vége. És a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, ki az Atyától és a Fiútól származik, kit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, ki a próféták által szólott. Hiszek egy szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházat. Vallok egy keresztséget a bűnök bocsánatára. És várom a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen.

Constantinus látszólag valóban a hit egységét akarta megteremteni, de nem állt a Jézus isteni létét hirdetők oldalára olyannyira, hogy az érdemeiért szentté avatott uralkodót élete végén az ariánus Nikomédiai Eusebius keresztelte meg, aki a zsinaton azt vallotta, hogy Jézus nem lehet egyenrangú az őt teremtő isteni hatalommal.

 Miután a niceai zsinat elvégezte a feladatát, Kr. u. 325-ben egyetlen írást tett közzé az arra hivatottaknak, ami a vallástörténet talán legtöbbet vitatott kézirata – a Szent Biblia.

Az utóbbi években sok nagy terjedelmű, személyes jellegű keresztény iratot találtak meg, fordítottak le és tettek hozzáférhetővé az emberiség számára, amelyek Krisztus halála után vesztek el.

Korunk bibliakutató tudósainak köszönhető, hogy a XX. század korábbi éveiben megjelenhetett az elveszett bibliai könyvek egy gyűjteménye, ami bizonyítja a hiányzó írások létezését.

Én azt javaslom, hogy ki-ki a szívére hallgatva tegye fel a saját kérdéseit a leírtakkal kapcsolatban. Amit még hozzá kívánok tenni, hogy a korok uralkodói, a vallási hatalmasakat is beleértve saját történetírókkal rendelkeztek, és néha-néha felülbírálták az előttük uralkodó történetét. És megesett az is, hogy törölték a történelem „lapjairól”. Ennek fényében értelmezendő minden írott „hagyaték”.

És íme, a Szellemi Mesterem által javasolt, ide vonatkozó üzenetei:

”Az általatok alkotott hitrendszer, amellyel olyan törvényeket alkottatok, amiket Isten nevében foganatosítotok, nem jogosít fel benneteket arra, hogy az Ő nevében ítélkezzetek!

Mi okon gondoljátok, hogy az általatok helyénvalónak, jónak vélt igazságotok, mely az érdekeiteket hivatott szolgálni, és nem a feddhetetlen igazságot képviselik, Isten által jutalmazandó?

És milyen jogon feltételezitek, hogy a ti szemszögetekből bűnnek kikiáltott, helytelennek minősített eszméket, ideákat, tetteket Istennek büntetnie kellene?

Ítélkeztek, büntettek Isten nevében úgy, hogy meg sem akarjátok ismerni az Ő Törvényeit, szándékát. Nem törődtök Istenetek akaratával, ami örökkévaló, és az emberi lény önös szándékával sohasem változtatható meg!  Elferdítettétek Igéjét, melyet a földi világba megtestesült fia – Jézus hozott el nektek, hogy felnyissa szemeiteket, megnyissa szíveteket a látásra és az igazságra.

Kérte Ő, hogy építsetek Neki templomokat, vagy megmutatta azt a helyet, ahol Atyátok lakozik?

Nem azt mondta nektek, hogy ti is Atyám fiai vagytok?

Isten országa bennetek lakozik?

Ti is képesek vagytok arra, amire én? „

Talán meg kellene magyarázniuk, hogyan jött létre a pokol? Ki hozta létre?

„Vallásaitok képviselői egész teológiai tanokat, dogmákat építettek arra a tévhitre, ami a haragos, büntető, ítélkező Isten képével félelemben tarthatja a híveket. Az eleve bűnben született, tökéletlen ember köré építik misztikus történeteiket, és azt hirdetik, hogy csakis az egyházaikhoz tartozó, adakozó híveket menthetik meg, és csakis az ő közvetítésük révén kaphatják meg haragvó Istenük bűnbocsánatát. Egyes vallási elöljáróitok azok, akik a megmentésre szorulhatnak, mert olyan félelemmel teli haragvó vallást alkottak, ami téves, és ellentmond Isten valós Törvényeinek. És ami még felháborítóbb, hogy mindezt az Ő nevében teszik azzal a fenyegetéssel, hogy pokolra juttat mindenkit, aki nem követi téves ideáikat.

Mert, ha Isten a Teremtője a Mindenségnek, akkor egyértelmű, hogy minden az Ő teremtett részeként létezik, így a pokol is.

És mert Isten Teremtése maga a Tökéletesség, akkor hogyan került bele a pokol tökéletlen gondolata?

Itt van az ellentmondás abban a vallási dogmában, ami létrehozta a dualitás két szélsőségét – a Mennyország Istenét és a pokol ördögét.

Gondolkodjatok el azon, hogy vajon nem arról szól-e a több, mint kétezer éve eltorzított, félelemben tartó Istenkép, hogy a vallások növeljék a befolyásukat és a hatalmukat?

Hiszen Ti magatok becsülitek le Isteneteket, ha magatokat tökéletlennek látjátok! A legsilányabb elképzelésetek egyike az, hogy Isten küzd bárkivel is; mert Önmagával folytatna küzdelmet, hiszen minden Teremtett Valóság Belőle indult ki!

Nem gondoljátok, hogy meg kellene keresnetek a hitrendszeretek eredetét?

Bárkinek elhiszitek, hogy ő Isten szolgája, és az igazság birtokában van, aki azt állítja magáról?

Egyházi elöljáróitokat is a földi hatalmak képviselői emelik a trónusukra, miért gondoljátok, hogy csakis náluk van az egyetlen igazság?

Azért hisztek el nekik mindent, mert Jézus nevével és Isten ítéletével példálóznak?

Akkor Jézusnak miért nem hittetek, miért ítéltétek halálra, mint Isten számtalan küldöttét?

Hiszen Ti akkor is ott voltatok.

Most pedig imádjátok?

Sem Isten, sem Jézus nem kéri tőletek, hogy imádjátok, térden csúszva vezekeljetek előtte. Ti mindig imádtok valakit: politikai vezetőt, vallási elöljárót, bárkit, aki sztárként tetszeleg látszatvalóságotokban…

 Mindössze annyit kellene tennetek, hogy szeretitek önmagatokat, és egymást. Mindezt úgy, hogy emelt fővel, szívetek tisztaságában – nem csúszva-mászva a templomotok kövén – egymás szemének a fényében felismerve Istenetek szeretetét; ennyi elégséges Számára.

El tudjátok hinni, hogy amit Isten hozott létre, azt meg is tudná szüntetni? Például a poklot?

Gondolkodjatok el ezen, mert a válaszokat magatokban találjátok, ha az igazság felé törekedtek. Mert hát hogyan is kaphatnátok válaszokat, ha a kérdéseiteket fel sem teszitek?”

„Amennyiben régi hitrendszeretek béklyóit levetitek magatokról, és képessé váltok arra, hogy elfogadjátok Mindenható Istenetek valós mibenlétét – Aki nem a félelem, nem az ítélkezés, nem a büntetés Istene – meghaladjátok a legmerészebb elképzeléseiteket is. Új valóságotok, melyet az új eszmerendszer, új érzelem- gondolat- energiamintázat alkotott meg, egy Új tapasztalás lehetőségeinek a dimenzióit nyitja meg számotokra. Megtapasztalhatjátok lényetek legbelső valóságának sugárzó szeretetét, mely a Teremtés Ős- Forrásának a feltétel nélküli tiszta esszenciája.”

„Nézzetek magatokba, és ne kívül keressétek az igazatokat. Amennyiben képesek vagytok rá, hogy felülbíráljátok szokásaitokat, szabályaitokat, amelyeket Ti hoztatok létre, megtaláljátok belső látásotokkal a magasztos Célt, amiért a Földre jöttetek, és megtaláljátok önmagatokban Isten jelenlétét, mely által örökkévalók vagytok. És képesek lesztek felemelkedni az Ő fényesebb, tisztább valóságaiba.”

„Ha az Univerzum nem a Teremtő Isten lényegéből, energiájából alakult volna ki, a valóságaiban létező megnyilvánultak egyike sem remélhetné, hogy lehetősége nyílhat eljutni egy magasabb rendű Isteni Teremtő állapotba. Mivel a Mindenség egy Magasabb Intelligencia, a Teremtő kiterjesztett energiája, manifesztációja, és mindennek ugyanaz a Szent Isteni alkotóelem az eredete, építője, az összes benne létező teremtett Léleknek esélye és lehetősége van a megvilágosodásra, és a magasabb tudati síkok elérésére. Ebben az emelkedett tudati állapotban rejlik a kulcsa és a biztosítéka annak, hogy az emberi lények megismerhessék Ön-magukat, sokdimenziós Lelküket. Megtalálhassák a bensőséges, szeretetteljes, bizalmi kapcsolatot Vele, mely által részesülhetnek a segítségében, és a Mindenható kegyelmében.”

„Nyilvánvaló, hogy a fejlődés, az evolúció nem a véletlenek sorozata, hanem célirányos, tervezett, tudatos folyamat. Ebben a folyamatban az ide vonatkozó tudással kevésbé rendelkező teremtettek csak akkor áramolhatnak helyesen a Nagy Terv szerint a Teremtésben, ha őket a magasabb szférák erre hivatott magasabb tudatossággal rendelkező Lényszerűi a cél felé irányítják, ők pedig szabad szándékuk által elfogadják a segítséget…
E grandiózus rendszer precizitása, célirányossága felfoghatatlan az emberi elme számára, hiszen a világ eseményeit csupán véletlenszerű folyamatként képzeli el. E rendszeren belül a számtalan és egymástól különböző eszköz és folyamat együttműködése spontán nem kerülhetne összhangba egy meghatározott céllal, ha nem egy tudatos rendezőelv ésszerű, tervezett elrendeltetése által jött volna létre. Tehát létezik egy tudattal rendelkező Forrásenergia, Aki értelme által tervezetten minden Általa megalkotottat Teremtése Céljának megfelelően áramoltat, irányít – Ő Isten. Ő az OK, aki végtelen bölcsességével nem a vakszerencsére bízza Teremtésének a folyamatait, hanem intelligens tervezéssel valósítja meg.”

„Isten Teremtésének a Szférái, világai nem behatároltak, elválasztottak, amelyek nem zárt rendszerként, és csak önállóan, önmagukban léteznek. Minden Szféra, rendszer önmagában teljes, viszont átfedésben van a jellegében hozzá közel álló rendszerekkel. Nyitottságuk által kapcsolódnak, szövik át a magasabb és az alsó Szférák valóságait. A Teremtés Mozgástörvényének megfelelően a folyamatos energia áramlása tartja fenn az egyensúlyt és a fejlődés lehetőségeit. Isten Lénytelen valóságából, az Ős- Forrásból indul ki, és sugárzik az az elsődleges Tiszta Fényenergia, ami a Teremtés minden lehetőségét magában hordozza. Isten kegyelme Teremtésének a Törvényeiben mutatkozik meg eredendő legfontosabb hatásában, mely a Szellemi Lénytelen magasságokban egy alaptörvényben gyökerezik – a Szeretet Törvényében, mely maga az Isteni Igazság Tisztasága, Szentsége.”

Csehiné Szilágyi Éva