Ex Deo nascimur – Istenből születtünk
in Jesu morimur – Jézusban meghalunk
per spiritum sanctum reviviscimus” – a Szent Szellem által újjászületünk
Az ,,Istenből születtünk” kijelentés arra az emberre vonatkozik, aki mikrokozmoszként felismeri önmagát, és aki tudja, hogy ebben a mikrokozmoszban isteni elvként ott van a lélek-újjászületés lehetősége. Ez arra az emberre vonatkozik, aki megtapasztalja, hogy az élet lényeges dolgai a nyitottá vált szívszentély csendjéből és tisztaságából születnek, aki tudja, hogy segítővé vált és felvétetett az isteni tervbe.
Mindazonáltal ez az ember, aki azt mondja, hogy Istenből született, még
naponta tapasztalja a hiányosságát, azt, hogy el van választva Isten
világosságától és erejétől, és emiatt kétségbeesetté válik. Felfedezi
magában, hogy ,,a világosság fénylik a sötétségben, de a sötétség” – ami
benne, saját magában van – ,,nem fogadja be azt.”
Éppen ezért a
következő lépés a gondolkodási képesség és a lélek, a fej és a szív
összekapcsolása, a szívből kiindulva megvilágosodottá válni a világ
világossága által, azaz Jézus Krisztus által.
Jézusban meghalunk.
A háromszoros mantramnak ez a második része arra az emberre utal, aki
fejét megszabadította mindenféle gondolatszövevénytől, így a
gondolkodása rendezetté vált, és énjét a sírba juttatta.
Igen, ha az
én valahol megrögzült bennünk, akkor az biztos, hogy a
gondolkodásunkban. Minden ami ént gondol bennünk, az önkéntelenül is
aláhanyatlik az új lélekké válás – Jézus – erejében.
Mi lép ennek a helyébe?
Egy olyan ember, aki csak azokat a dolgokat, tárgyakat és eseményeket
engedi áthatolni magán, aminek az élete és a belső útja számára van
értelme; egy olyan ember, aki a gondolkodását és az érzéseit összhangba
hozta azzal, ami az új lélek fejlődése számára hasznos.
Ez az
ember önátadása által aláveti magát a szívét besugárzó világosságnak.
Önkéntelenül követi a világosságot, sőt még az értelme, az úgynevezett
,,jobbik esze” ellenére is.
Akkor ennek az embernek a szívéből a bölcsesség és a belátás felhatol a főszentélyébe.
A zűrzavar és a nyugtalanság így lecsendesedik. Amikor az emberben
nyugalom és csend keletkezik, minden érzék elcsitul, a főszentélyben
éppúgy, mint szívszentélyben, akkor tud az isteni szikra a szívben
mindjobban lángra lobbanni és a Gnózis kozmikus hívására reagálni.
Akkor tud az ember a szívében helyreállított tükör, valamint a
főszentélyében uralkodó bölcsesség alapján új cselekvésre szert tenni.
Akkor születik újjá az ember a Szent Szellem által.
Ez a mantram harmadik része. Az ember megérti, hogy:
a bölcsesség egy mérhetetlen kincs,
mivel az isteni erő lélegzete és
Isten dicsőségének sugara, amely az embert rendre, belátásra, igazságosságra és erőre tanítja.
Pentagram 2014/6 #